2012. december 29., szombat

Évzáró túra 2012

Ismét vége egy túraévnek! Ennek örömére szervezte a TTSE évzáró túráját a Gyertyános-völgybe. Népes csapat jött össze a vasútállomásnál ahol megnéztük az új IVV túraútvonal indító kódját, majd a piros sáv jelzésen indultunk tovább. A tetőn megnézhettük a nevezetes tórusz-tornyot és a még nevezetesebb műemlék kápolnát.



A sörfőző mesterről elnevezett Donner városrészen keresztül értünk ki a parkerdő szélére ahol a kék kereszt jelzésen ereszkedtünk le a szép völgybe. A ragyogó napsütés, kék ég és a kissé fagyott avar kényelmes és kellemes túrázási lehetőséget biztosított. 



Egy óra alatt leértünk a Négytestvér-forráshoz ahol csatlakozott hozzánk a kényelmesek csoportja, majd a már kellemesen befűtött Gyöngyvirág kulcsosházhoz érkeztünk.



Egyesületünk elnöke és a főtúravezető már gondoskodott arról, hogy kellemes illatfelhők lengedezzenek a ház körül! A pálinka, forralt bor alapellátás volt, melyet gazdagított a tagtársak saját adománya a sok sütemény, innivalók, és végül de nem utolsó sorban a disznótoros kóstoló, melyet Évának köszönhettünk.



Már javában pirultak a szalonna szeletek és mire végeztünk a disznótorossal következett a szalonnázás. Minden nagyon finom volt, mindennel nagyon meg voltunk elégedve, azaz köszönjük ezt a kellemes évzárást.
Nevezetes év ez számomra is hiszen 2012-ben értem a végére az Országos Kéktúrának.

Még több fotó: katt a kicsi képre!
 
Évzáró túra

2012. november 17., szombat

Várda - Magyaregres - Deseda

Táv:12 km, szint:100 m

Itt van a szomszédban és mégsem jártam még erre. Várda felkeresése ösztönzött arra, hogy bekapcsolódjak ebbe a könnyű túrába, Kaposváron éppen 3 távos teljesítménytúra zajlott sok sok résztvevővel de a várható látnivalók azért egy kis csapatot erre a túrára csábítottak. Három megállót vonatoztunk a BZ-vel majd az országúton sétáltunk be Várdára.
Szép, rendezett kis falu, sok csábító virággal, tiszta portákkal. Érdemes kicsit Várda történelmével és a látnivalókkal is megismerkedni a település honlapja alapján:

Várda község története a kezdetektől:

 A falu neve a település egyik részét birtokló Várdai családra vezethető vissza. Létezéséről 1284-ből maradtak fenn elsőként iratok. Akkor pusztai birtokként említik az oklevelek. Fél évszázaddal később, a pápai tizedjegyzékben már plébániáját is jegyezték. Szent Mihály tiszteletére emelt plébániáját 1481-ben szentelték föl.
A török időkben készített adólajstrom szerint akkor csak négy háza volt. A megszállók kiűzése után, a 15-20 család a mai Fő utca helyén fekvő nádas területen telepedett le.
A XVIII. Század második felétől a Záborszky család birtokolta a községet, egészen az 1848-as forradalomig. Ekkor kezdődött a falu fejlődése, ám a szabadságharcban részt vevő nemesi család tagjai elestek. Sírjaik ma is a várdai temetőben vannak.


RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOM

Fő utca 94. Az 1880 körül épült Szt. László kápolna és később a hozzáépített harangtorony védendő építészeti és településtörténeti érték.
A kápolna előtt álló "Így szerette Isten a világot, Isten dicsőségére állíttatta Várda község római katolikus hívei 1926" feliratú kereszt a korpusszal védendő művi érték.


POLGÁRMESTERI HIVATAL (régi iskola)

Fő utca 94. Az oldalhatáron álló nyeregtetős, tornácos egykori iskola épülete, ma polgármesteri hivatal védendő építészeti és településtörténeti érték.
 

REFORMÁTUS TEMPLOM

Fő utca 85. Az utcaképbe illeszkedő református templom védendő építészeti és településtörténeti érték.
 

VÁRDAI "SZÁSZ" KASTÉLY

Fő utca 97-98. A XIX. század végén már álló klasszicista stílusú "Szász" kastély védendő építészeti érték. Szász Endre itt telepedett le, hogy életének utolsó otthonává varázsolja a régi kúriát. 1980-ban, hazatelepülése után, egy a somogyi dombok között megbúvó békés kis faluban lakott haláláig, a Somsich-Matulay család hajdani kastélyában, amelyet meglehetősen romosan vett meg. Az eredeti állapotában felújított, több száz különleges fával és cserjével körülölelt épület láttán nehéz elképzelni, milyen elaggott állapotban volt még másfél évtizede. A kastély kizárólag bejelentkezéssel látogatható

Szász Endre Munkácsy-díjas festőművész (1926-2003)
 
 
A kortárs somogyi képzőművészet kiválósága 1926-ban született Csíkszeredán, de a kaposvári Somssich Pál Gimnáziumban is tanult néhány évig. A Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István tanítványa volt. Rendkívül virtuóz festőtechnikával fordult a képzőművészet felé, s nemcsak idehaza, hanem külföldön is rövid idő alatt az egyik legismertebb festőművészünkké lett.

Életének utolsó két évtizedét Várdán töltötte 2003. augusztus 18-án bekövetkezett haláláig. A világ jelentős nagyvárosaiban rendeztek kiállítást képeiből. Életművét azonban nemcsak festmények, grafikák jelentik, hiszen díszlet-, üveg- és textiltervezőként is ismert volt.

Tevékeny élete során számos kitüntetésben részesült; a Munkácsy-díjas festőművész 1993-ban Somogy megye művészeti díját, 2002-ben Somogyért kitüntető díjat kapott és Várda díszpolgára címmel is elismerték művészetét, munkásságát. Megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti és középkeresztjét is.
 
 
 Várda látnivalóinak megtekintése után csapatunk tovább indult Magyaregres felé, a település szélét érintve szép sétaúton jutottunk el az őszi színekben nagyon látványos Deseda arborétumba. Itt is elnézelődtünk, egy geocoint is tovább indítottam a GCDEAR ládában majd az országútra kisétálva autóbusszal utaztunk vissza Kaposvárra.


Még több fotó, katt a kicsi képre!
Várda - Magyaregres - Deseda

2012. november 12., hétfő

Másfélmillió Lépésem Magyarországon


„…a magam részérõl mindig egyszerre vagyok szkeptikus és optimista, hátha egy parányit ettõl is tovább mozdul valami, és akkor már nem jártuk hiába végig ezt a több mint másfélmillió lépésnyi utat, ami a gondok-bajok ellenére is valamennyiünk számára felejthetetlen marad, és amirõl mindenfajta pátosz nélkül hadd mondok csak annyit: ehhez hasonló jókat és szépeket kívánok minden természetbarátnak, és nemcsak a kék túrán, és nemcsak õsszel, mert országot járni mindenhol és minden évszakban lehet.”
      /Rockenbauer Pál, 1980/

 4983


Az OKT (Országos Kéktúra) története.

Néhányan már kérdezgették, hogy mit is jelent ez a sorszám?
Van akinek a teljesítmény számít, az 1128 km.
Van akinek csak a pecsételőhelyek felkeresése érdekes és a 178 üres négyzet lenyomattal való kitöltése.

Nekem annyit jelent, hogy láttam valamit Magyarországból, ahogy Ők is!
60 évesen, 60 túranap alatt, közel 6 év alatt értem a szintén 60 éves túramozgalom végére.
4 túranapon egyedül mentem, ( Balaton-felvidék 1 nap, Cserhát 3 nap) és ezúton is köszönöm mindenkinek aki az 56 nap során túratársam volt. Nélkülük nem sikerült volna!
Pecsételés a Pap-réti erdészháznál
(Karsai Ilona felvétele)

Minden túrán fotóztam így akinek van kedve nézelődhet  a kb. 6000 fotó között. Az alábbiakban igyekeztem legalább térben sorba rendezni a túrabeszámolókat és képeket. A túrabeszámolók esetenként 4-5 napos túra adatait is tartalmazzák. A megadott dátum a túra kezdő napja. A túra útvonalat nem folyamatosan teljesítettem, hanem gyakorlatilag össze vissza, ahogy a logisztika kedvezőbb volt. Az első évben - 2007-ben - még kevésbé részletesen fotóztam de azért valami mindig készült.

Az utókor és saját magam számára is megörökítem az első kéktúrám egy fotóját. Egyszer régen, nagyon régen 1984-ben már bele kezdtem és sátorral csinálta meg kis csapatunk a Velem - Sárvár szakaszt. Később még folytattuk de ez a füzet elveszett így bő 20 évvel később kezdtem újra. A fotót Zsebi Karcsi túratárs készítette, köszönöm!


OKT bejárás túrabeszámolók, képtárak 

2010.04.26. OKT Velem - Irottkő - Kőszeg
2010.04.27. OKT Tömörd - Kőszeg
2010.04.28. OKT Tömord - Szeleste
2010.04.29. OKT Sárvár - Szeleste
2010.03.24. OKT Káld - Sárvár
2010.03.23. OKT Szajki-tavak - Káld
2009.03.28. OKT   Szajki-tavak - Ötvös - Kisvásárhely - Sümeg
2008.02.25. OKT Zalaszántó - Sümeg
2008.02.09. OKT Zalaszántó - Rezi - Hévíz - Keszthely
2008.04.20. OKT Tapolca - Lesencetomaj - Lesenceistvánd -  Vállus - Keszthely
2008.08.12. OKT Tapolca - Szent György-hegy -  Szigliget -  Badacsonytördemic
2008.09.13. OKT Badacsonytördemic - Káptalantóti - Szentbékkálla
2008.10.25. OKT Szentbékkálla - Balatonhenye - Nagyvázsony
2008.11.09. OKT Nagyvázsony - Kab-hegy - Úrkút - Városlőd-Kislőd
2008.07.18. OKT Bakonybél - Németbánya - Városlőd
2008.06.28. OKT (Odvaskő) - Kőris-hegy - Szépalma - Borzavár - Zirc
2010.05.24. OKT Nagyesztergár - Zirc (Rómer Flóris túrán)
2007.01.13. OKT Bakonynána, Jásd, Csőszpuszta, Kisgyón, Bakonykúti

2007.01.12. OKT Bodajk, Fehérvárcsurgó, Bakonykúti

2007.01.14. OKT Gánt, Csókakő, Bodajk
2007.08.27. OKT Kőhányáspuszta - Csáki vár - Mindszent puszta - Gánt 
2007.08.26. OKT Kőhányáspuszta - Várgesztes - Vitányvár - Szárliget
2007.09.30. OKT Szárliget - Somlyóvár - Koldusszállás
2008.06.22. OKT Koldússzállás - Bányahegyi erdészház - (Tardos)
2008.06.21. OKT Mogyorósbánya - Tokod - Dorog
2007.06.17. OKT Piliscsaba - Piliscsév - Klastrompuszta - Kesztölc - Dorog
2007.06.16. OKT Hűvösvölgy - Zsíros hegy - Nagyszénás - Piliscsaba
2007.06.09. OKT Hűvösvölgy - Hármashatár-hegy - Rozália téglagyár
2007.06.08. OKT Dobogókő - Pilisszentkereszt - Bp. Rozália téglagyár
2007.04.29. OKT Dobogókő - Pilisszentlászló - Nagy-Villám - Visegrád
2007.03.31. OKT Nagymaros - Hegyestető - Törökmező - Kóspallag
2007.04.01. OKT Kóspallag - Kisinóc - Nagyhideghegy - Csóványos - Nógrád
2007.04.03. OKT Nógrád - Nagykőhegy - Magyarkút - Katalin puszta
2007.04.02. OKT Katalin puszta - Naszály - Ősagárd - Felsőpetény
2012.05.09. OKT Felsőpetény - Becske
2012.10.25. OKT Becske - Nógrádsipek
2012.10.11. OKT Nógrádsipek - Hollókő - Nagymező - Bableves cs. 
2012.09.26. OKT Bableves csárda - Sámsonháza
2012.09.27. OKT Sámsonháza - Szentkút - Mátraverebély
2012.08.11. OKT Mátraverebély - Kékestető - Sirok - Szarvaskő
2012.06.08. OKT Putnok - Bánkút - Bélapátfalva - Szarvaskő
2011.04.16. OKT Putnok - Zádorfalva - Jósvafő - Derenk - Bódvaszilas
2011.08.08. OKT Bódvaszilas - Irota - Fancsal - Hernádcéce - Boldogkőváralja
2011.10.12. OKT Boldogkőváralja - Regéc - Füzér - Nagy-Milic - Hollóháza



Másfélmillió Lépésem Magyarországon

2012. október 25., csütörtök

OKT Becske - Nógrádsipek

Becske - Szandaváralja - Terény
Sűrű ködben kezdődött a nap de ez a vonaton nem zavart, Güsziológus kolléga a szokott helyen várt a Keletinél majd tovább autóztunk a ködös Cserhát felé. A Galga völgyében már itt ott előbújt a Nap is, és Becskére érve ragyogó időben kezdhettük el a túrát. A Vadász időközben bezárt, ott már nem lehet pecsételni, a mögötte lévő Fagyizót is zárva találtuk, és alternatív pecsételő hely után néztünk a közeli kis boltban. Kellemes meglepetésünkre ott található a Vadászból már ismert MTF-es kéktúra pecsét.
Jó időnk volt, sok időnk is volt erre a túranapra így rögtön egy kitérőt tettünk a Megvilágosodás Sztúpához. Ez kb 1 km-re van a kéktúrától, már messziről jól látható a kis domb tetején, a kényelmes burkolt gyalogúton gyorsan fel is értünk. Ez lényegesen kisebb mint a Zalaszántón lévő társa, de érdekes bár kicsit idegen számunkra a budhizmus.
A geoládát is megkerestem majd néhány jelzetlen úton vissza tértünk a kék útvonalunkra. kellemes , erdős terepen lassan emelkedik az út a Szanda –hegy nyerge felé, egyre kövesebb is lett az út és egyszer csak ott magasodott felettünk Szanda-várának csekélyke romja. A meredek sziklára felkapaszkodva nagyon szép volt a kilátás körben és félelmetes a mellettünk lévő sziklás mélység. A tériszonyom is kezdett jelezni így egy kicsit óvatosabban és biztonságosabban ereszkedtünk le Szandaváralja felé.

Az országúton beérve a kis faluba a Vár bolthoz is benéztünk, ez a pecsételő hely nem üzemelt. A falu buszfordulójánál a dobozban aztán rendben megtaláltuk a pecsétet és adminisztráltunk.
Innen az OKT pár éve módosított útvonalán Terény felé indultunk tovább és délután három óra körül oda is értünk. Társam innen hazautazott hiszen a saját ágyát is elérhette, én pedig ismét egy kitérőt tettem.
Már sokszor hallottam Terényről és arról a nagyon híres múzeumról ami ebben a kis faluban található de szó szerint az egész világról a csodájára járnak!

Ez pedig nem más mint az Orsós Magnók Múzeuma. Az épület a szokásos hagyományos, kontyolt palóc ház a ‘szőlősoron’ , útközben érdekes és látványos szobrok mellett vezetett el az utam és hamarosan beléphettem egy igazi ‘műszaki szentélybe’. Az épület minden helyiségében a padlótól a plafonig és belső állványokon is 350 db MŰKÖDŐ magnetofon, és tartozékai, szalagok, mikrofonok vannak kiállítva. Műszaki ember lévén a természetes kíváncsiság hajtott ide és az a kedvesség amivel a tulajdonos fogadott igazán megható volt. Egyedül voltam és élvezettel hallgattam az ismertetőjét a szép és érdekes eszközökről, minden olyan országból rendelkezik magnetofonnal ahol valaha gyártottak ilyen készüléket ( 21 ország) A hangrögzítés korabeli eszköze is látható egy 110-éves viasz hengeres gramofon rajta korabeli hanganyaggal. Megdöbbentő volt a múlt üzenetét hallgatni. Soha nem láttam és főleg nem hallottam ilyen készüléket , ugyanúgy ahogy nem láttam még acél drótos magnót sem ami most itt működött előttem és az 1944-es normandiai partraszállásról számolt be a BBC korabeli magyar nyelvű adásának felvétele.
Külön említhető büszkesége a gyűjteménynek a TELJES MAGYAR GYÁRTMÁNYÚ közhasználatú orsós magnó kollekció. Ez 27 db különböző típusú magnetofont tartalmaz, köztük néhány különlegességgel. Ezen felül van a magyar Mechanikai Labor által gyártott Európa-hírű STM stúdió magnetofonokat bemutató kiállítás rész és stúdió szoba.

Kazal László a Vörös Szikráról, az első magyar készülékről énekelt, de a Mambó és ifjúságom legendás magnója az M8 Calipsó is látható és hallgatható itt, de büszke is voltam rá amikor egy ilyet beszerezhettem középiskolás koromban. :-)
A világhírű márkák mellett az egykori magyar stúdió magnók tökéletes hangminősége a mai digitális világban is lenyűgöző, nem szabad elfelejteni, hogy pld. a Magyar Rádió hangarchívumának jelentős része ma is csak magnószalagokon található meg, tehát egy kis élettere ma is van ezeknek a készülékeknek.

A stúdió szobában a sztereó hangfalak előtt
Santanát hallgatni nagyszerű élmény volt, különösen azt tudva, hogy Szabó Gábor magyar jazz gitáros számára írt emlékdalát játszotta.
A múzeum Nagy Vilmos magángyűjteménye, egy élet munkája van benne , aki teheti és erre jár feltétlenül keresse fel mert állíthatom felejthetetlen élményben lesz része!
A múzeumi kitérő után az esti szürkületben még meglátogattam a helyi vendéglőt is, hogy a túranapot szabályosan tudjam zárni, majd az Árdai Vendégházba a szállásomra mentem.
OKT Becske - Terény (Kitérőkkel)
Terény - Cserhátsurány - Nógrádsipek

2012 október 25:  az OKT -t ezen a napon befejeztem!
A második túranapon reggel együtt indultam a szintén itt éjszakázó egri sporttárssal, Ő ugyanazt a szakaszt tűzte ki célul mint én de szembe mentünk egymással, ez jó lehetőség volt a tapasztalatcserére. A falu templomáig együtt mentünk majd ki ki rá állt a saját útirányára. A 3 km körüli országúti szakaszt gyorsított tempóban tettem meg , majd földutakra térve gyorsan Cserhátsurányba érkeztem. Az itteni Vadász söröző már nyitva volt kora reggel, megkávéztam, pihentem egyet, és persze pecsételtem is majd az ébredező falun keresztül haladva annak látnivalóival csak futólag ismerkedhettem meg.


A falu szélétől egy kiadós emelkedő várt rám a szántóföldek szélén, ezt a szakaszt nagyon nehezen tudtam leküzdeni, de sok sok pihenővel végül is felértem a tetejére ahol talán a szép erdős terep és persze egy kiadós evés , ivás után újra erőre kaptam. A szép őszi színekben játszó erdő és a jól járható utak lehetőséget nyújtottak egy kis elmélkedésre is, hiszen a kéktúrám utolsó túranapját jártam.
Az enyhén hullámzó gerincút aztán egyszer csak lejtőbe ment át és leereszkedtem a völgybe, itt volt egy szakasz ami elég gazos volt de viszonylag rövid, az út közepére telepített dagonyázó helyet is jól meg lehetett kerülni és lassan már hallani véltem a közeli falu zaját.
Ez kicsit csalóka volt ugyanis traktorokkal dolgoztak a határban és éppen a talaj termőképességét javították természetes adalékanyagokkal, amit röviden csak trágyaszórásnak neveznek.
Ezen a szakaszon a széljárás is kedvező volt mármint a trágya szempontjából, és persze bőven jutott az anyagból a kéktúra útvonalára is, de hát ez is Magyarország, meg kell ezt is ismerni, erről is szól a kéktúra. :-) Lassan elértem a falu szélén az istállókat ahol láttam, hogy van még utánpótlása az anyagnak bőven, a később erre járók örömére. A bocik barátságosak voltak, és érdekes módon a két hatalmas szabadon lévő komondor is, természetesen a mély jellegzetes hangjukon közölték miheztartás végett, hogy ki itt a főnök de szerencsére nem mozdultak megfigyelőhelyükről így gyorsan továbbálltam. A kutya riasztóm már régen elromlott így azért kicsit aggódtam de jól nevelt ebek voltak.

Lassan megérkeztem palóc földi túrázásom végpontjára Nógrádsipekre , ahol a boltban éppen leltároztak. Nem tudtam volna elviselni, ha itt a végén nem kapom meg az igazolást így aztán bekopogtam és a kedves boltos hölgy ki is adta a pecsétet. Volt még egy kis időm a buszom indulásáig így egy helyi nénikével elbeszélgettem, nem minden szavát értettem az erős tájszólása miatt de gondolom Ő ugyanígy érezhetett irányomban.

Mivel időm volt egy újabb kitérőt tettem ezúttal Szécsénybe sosem jártam ebben a szép kisvárosban mely igazi Magyar hagyományokkal rendelkezik a palóc dolgokon kívül is. A belváros műemlékei, a ferde túztorony, a kastély és templomok szépek, látványosak megnézésre érdemesek, a vár kicsit elszomorított, mivel a sok új tégla falazattal a korabeliségét elveszítette.
Haza indulásom előtt betértem a Gesztenyés vendéglőbe ahol, - ha már palóc országban jártam - egy igazi helyi palóc ebéddel fejeztem be a kéktúrázást majd leöblítettem a palócok jellegzetes italával.
Elég hosszú utazás várt még rám hazafelé, így aztán indultam is, de este már a saját ágyamban alhattam, mostanában nem fogok ilyen messze túrázni.

OKT Terény - Nógrádsipek (Szécsény)

2012. október 20., szombat

Hajmás - Kaposhomok

Táv: 13 km. Szint: 200 m

A TTSE nyílt túráján 15-en indultunk el ezen a ködös reggelen az őszi színekbe öltözött zselici erdőbe Raizer József vezetésével.

Hajmásig mentünk autóbusszal, majd É-felé felkapaszkodtunk egy mély horhóban az Öreg-hegyre. A 66-os országút keresztezése után a Telek-hegyi szőlők felé indultunk tovább és ismét megnézhettük a régi szép haranglábat és keresztet, melyet a szőlős gazdák állítottak.

 Egy helyi "borosgazda" behívta a csapatunkat a birtokára, amit persze el is fogadtunk. A néhány pohár finom bor , a vendéglátók kedvessége és a nagyra nőtt "baromfiak" megtekintése kellemes élménnyel gazdagította a túrát.

Tovább indulva belekóstoltunk egy kis igazi zselici dagonyába is , majd letérve a tervezett útvonalról Kaposhomok előtt egy füves dombhátra mentünk át az egykori katonai létesítmények maradványai felé. Szép a kilátás a Zselic É-i pereméről a Kapos-völgyére ezen a dombháton, ahol egy geoláda is rejtőzik, a GCKHAD, melyet Ildikó talált meg.

Itt a csapat ketté vált 5-en elmentünk megnézni közelebbről is az egykori objektumokat és egy másik úton értünk be Kaposhomokra. A település központjában a kényelmes , árnyékos kis parkban pihentünk egy kicsit a többiek pedig előre siettek egy korábbi autóbuszhoz.

Megittuk a túrazáró sört a kis bolt kínálatából - mivel a kocsma bezárt - és lesétáltunk a vasútállomásra ahol csatlakoztunk a buszt lekéső csapathoz, majd egy kis várakozás után kényelmesen hazavonatoztunk.

Köszönöm a túrát.


Néhány információ a településekről:


Hajmás:

Kaposvártól 20 kilométerre délre, a Surján- patak völgyében helyezkedik el Hajmás. Egykor itt húzódott a Kaposvár- Szigetvár közötti vasútvonal, amely 1975-ben megszűnt. Azóta a falut csak közút köti össze a megyeszékhellyel, ám a közlekedési lehetőségek így is megfelelőek. A helybeliek értéknek tartják a nagy forgalomtól való távolságot, itt a vendég zaj- és pormentesen pihenhet.

Hajmás írott története a XIV. századig vezethető vissza, 1346- ból való ugyanis az az okirat, melyben először említették a nevét. Ekkor egy családi osztozkodás tárgya volt, s a Győr nemzetségtől Szerdahelyi Dersfy Péter birtokába került. Egy 1425-ből való dokumentum Haghmas alakban írta a falu nevét. A krónikák egy fokozatosan fejlődő településről adnak számot, ahová feltehetően Mária Terézia és II. József idején telepítették be a német ajkú lakosokat. A svábok megjelenése kihatott a falu képének alakulására, ugyanis kétholdas telkeket alakítottak ki, s így nagy távolságra kerültek egymástól a házak. A Fő utca például 2-3 kilométer hosszan is elnyúlik, de csak néhány ház van benne. Ezt a részt egykor Németfalunak nevezték, míg a magyarok lakta sűrűbb beépítettségű részt ( a mai Kossuth utcát) Magyarfalunak. A sváb népviselet sokáig tartotta magát, ám napjainkra már csak az idősebb asszonyok őrzik a ládafiában a beliner kendőt és a klumpát, s a német beszédet is elhagyták. A község lélekszáma a XIX. század végéig fokozatosan nőtt, a századfordulótól azonban folyamatosan csökkent. Az egyedi természeti adottságokat igyekezett kihasználni a lakosság, a nehezebb domborzati körülmények között is jól gazdálkodtak. Elsősorban kis- és középparaszti réteg alakult ki. A föld művelését sokáig a lovak segítették, a traktor csak az 1960-as években jelent meg. Az évtized végén kezdett nagyobb számban elköltözni a lakosság, sokan a közeli városban telepedtek le.

A faluközpont ékessége a római katolikus templom, melynek falán emléktábla őrzi az elsõ világháborúban elesett 19 és a második világégés kilenc áldozatának nevét. A templom védõszentje Nagyboldogasszony, akinek tiszteletére augusztus 15-én, illetve az ahhoz közeli hétvégén tartják a búcsút. Régen két búcsú volt, a svábok lakta településrészen a novemberi Erzsébet napja volt az ünnep. A templom 1927-ben épült, csötörtökönként és minden második vasárnap a szentbalázsi plébános, tart szentmisét a falai között.

(forrás: Hajmás honlapja)

 
Kaposhomok:

Kaposvártól 15 kilométerre keletre, a 61-es főközlekedési út közelében, 1,5 kilométernyi bekötőút végén épült zsáktelepülés.
Környékén kedvezőek a domborzati és az éghajlati viszonyok a szőlő- és gyümölcstermesztéshez, a helyi lakosság mellett jelentős területet hasznosítanak zártkertként kaposvári és taszári tulajdonosok. Legközelebbi vasútállomása: Taszár. Kedvező autóbuszjáratok kapcsolják be a közlekedési hálózatba.
A település neve első ízben 1332-ben fordul elő írásos anyagokban, Humek Homag, illetve Hunak alakban.  1807-től a Kegyes Tanítórend birtoka. Első pecsétjén egy levél nélküli fa látható, melyet egy ember szekercével készül kivágni.   Legkorábban ismert előfordulási éve: 1768. A második pecséten - melyet 1804-ben kezdtek használni - hasonló motívum található.   A harmadik, 1848-ból való, csoroszlyát, ekevasat és egy szárba szökő növényi hajtást ábrázol.
A község első iskoláját a katolikus egyház építtette, 1868-ban. A településen 1870-ben 539, 1925-ben 553 lakost tartanak nyilván.

A század első évtizedében a községből félszázan - a lakosság 10%-a - vándoroltak ki Amerikába. 1941-ben a falu 479 lakosából 218-an vallották magukat német anyanyelvűnek. (A német telepesek feltehetően a török uralom után, az 1700-as évek elején érkeztek.)

Ugyanebben az évben két egyesület: gazdakör és a Magyarországi Németek Szövetségének helyi szervezete működött a faluban.   1946-ba 95 főt telepítettek ki a községből Németországba, helyükre a szlovákiai Naszvald faluból érkezett 41 magyar család.

A szülőfalujuktól elszakított németek, illetve leszármazottaik anyagi támogatásával újították fel a katolikus templomot, melynek falára a kitelepítettek emlékére márványtáblát helyeztek el, és a jó kapcsolat egyéb formáit is kialakították a mai lakosokkal.

A település kisközségként, a taszári körjegyzőséghez tartozott, majd - rövid önállóság után - a tanácsi rendszerben taszár társközségeként szerepel.

A század első felében a lakosság erdőművelésből és mezőgazdaságból élt. A két világháború között 11 kisiparos is dolgozott a községben.

Közintézmény - a Polgármesteri Hivatalon kívül - nincs a községben: az óvodás és általános iskolás gyerekek Taszárra járnak.

( Az általános iskola 1980-ban szűnt meg.) Ugyancsak Taszárról látja el a körzeti háziorvos az egészségügyi szolgálatot.

1994-ben az önkormányzat ifjúsági klubbot és faluházat alakított ki a régi általános iskola épületében.
A lakosság száma 1970 után kezdett rohamosan csökkenni: 1980-ban 379, tíz év múlva 304 lelket tartottak nyilván. Az utóbbi években némi emelkedést jeleznek a statisztikai adatok.

A falu első szövetkezete 1950-ben alakult. Új Út néven a gazdák egy másik csoportja 1953-1954-ben a Lendület TSZ-be tömörült.
Ugyan ezen a néven szerveztek szövetkezetet 1959-ben, amely aztán 1967-ben a taszári Új Barázdához csatlakozott.

(forrás: Kaposhomok honlapja)
 

Még több fotó: katt a kis képre.
Hajmás - Kaposhomok

2012. október 11., csütörtök

OKT Nógrádsipek - Hollókő - Nagymező (Bableves csárda)

Ismét volt két szép nap október közepén amit könnyed túrázással, kéktúrázással tölthettem. Istvánnak köszönhetően Budapestről kényelmesen – autóval – juthattunk el Szécsénybe. Nagyon megtetszett ez a kisváros, sosem jártam még itt, a fényképezőgép valahol a hátizsákom mélyén maradt így nem fotóztam, ide még vissza kell jönni! Autóbuszra szálltunk és így jutottunk el Nógrádsipekre.
Ez a szép kis zsákfalu volt túránk kiindulópontja. A központban a COOP bolt nyitva volt itt kiváló minőségű MTSZ-es pecsét van ezzel egy kocka a füzetemben ismét betelt, már nem sok hely van. A falun átsétálva egy mély völgyben kissé sáros erdei útra tértünk, de a pocsolyák jól kerülgethetők voltak, és az utunk is gyorsan felszáradt amikor emelkedni kezdett. A Dobogó-tető oldalán haladtunk szép kényelmes úton felfelé.
Egy útelágazásban sok-sok tábla jelezte, hogy ott lehet kitérni a Doboskút felé. A kitérő után keményebben emelkedni kezdett az út de érdemes volt , nagyon szép az erdő és a szépen kiépített forrásnál összkomfortos a pihenőhely. Lehet, hogy az OKT-t is érdemes lenne erre átterelni? Megpihentünk, beírtam a “vendégkönyvbe”, a geoláda is gyorsan meglett, majd tovább emelkedve a Dobogó-tető előtti nyeregben visszatértünk a kék sávunkra.
Itt, túránk legmagasabb pontján magunkhoz vettük a csúcs csokit, majd kis szintbeli szakasz után ereszkedni kezdtünk Hollókő felé. Időnként a vár teteje már elővillant a szép őszies lombok között, leérve a vár mögötti völgybe a közeli tanösvényekkel is találkoztunk, sajnos ennek egy nagy részét nyilván nem kellő egyeztetések miatt elkerítettek, és nem járható.
Ismét emelkedett az út és megérkeztünk Hollókő Ófalu részébe, ez egy külön mesét megérő kis ‘ékszerdoboz’. Túratársam itt buszra szállt és visszament Szécsénybe és pedig szépen módszeresen megnéztem minden épületet ebben a kis palóc faluban.
Természetesen a Szabó kocsmával kezdtem ahol a hivatalos pecsétet is beszereztem , a Tourinform irodában pedig a szép fából faragott díszes pecsétet is használhattam. Hollókői ‘városnézésem’ után busszal elmentem a Bableveshez, ahol korábban a túrát megszakítottam, gyorsan beütöttem a folytatást jelző második lenyomatot majd az esti szürkületben a lejtős eseménytelen országúton gyorsan szállásomra siettem Alsótoldon a Told Gold panzióba.
A szállás kellemes és nem drága, a konyha kiváló és ami fontos nagyon gyors volt, a vacsorámat biztonságba helyeztem és – köszönhetően a hajnali kelésnek – gyorsan el is aludtam. Reggel fél 8 körül indultam el Felsőtold felé, nagyon hideg lehetett a hajnal, mert a fű deres volt, a faluban a vashíd teljesen jeges és nagyon csúszós lett. A jól fütött szobámban ebből semmit nem vettem észre.
A falu szép műemlék haranglábjánál tértem rá a Hollókő felé vezető földútra. Rengeteg volt erre a birsalma, eszembe is jutott, hogy egy éve hasonló időpontban a Zemplénben is sok volt akkor szedtük is. Most nem volt kedvem cipelni, ráadásul itthon is van.
Az erdő szélét elérve azonnal eltévedtem, - vagy 50 m-t - 1 db rossz helyre festett jelzés azt a látszatot kelti mintha a szélesebb földúton kellene bemenni az erdőbe, holott jobbra ki kell menni a szántóföld szélére a szekérútra, persze ez nem volt veszteség és a kis patak mellett be is értem az erdőbe. Itt az enyhén emelkedő völgyben ez a kis patak a sziklás medrével, szurdokszerű mélységével nagyon szép rész két helyen kereszteztem is a csekélyke vízfolyást, majd kiérve a sötét erdőből egy hatalmas napsütéses rét várt rám.
Nagyon tetszett ez a rész, a fényképek nem is adják vissza igazán azt a látványt ami itt volt. Kék ég, zöld füves legelők háttérben a Cserhát 500-as csúcsai és az erdő amin áthaladtam. Még mindig felfelé kell menni de szinte észre sem lehet venni az emelkedőt. A tetőn ismét elérjük a tanösvényt, pad is van a pihenni vágyóknak, majd egy kis erdős részen átkelve egyszer csak egészen közel feltűnik a vár.
Toronyiránt haladva egy füves dombhátra érünk itt szintén padok vannak elhelyezve és nagyszerű a rálátás a várra, el is időztem itt egy kicsit. Tudtam, hogy 10-kor lehet bemenni így kényelmesen ideértem, és pár perc várakozás után ezen a napon az első vendég lehettem. A pénztárban pecsételtem a szép váras bélyegzővel majd egy jó órát nézelődtem a vár minden részében. Egy nagy gyerekcsapat érkezése szakította félbe a várbéli nézelődésemet ekkor ki is mentem és percek alatt leértem a Vár Büféhez ahol hivatalosan is befejeztem a túrát.
Némi 'szuvenyirt' vettem magamhoz közte egy szép fából faragott ‘taktojt’ aminek a 'kejeke is  fojog” és a kisunokámnak biztos pillanatok alatt kedvence lesz. Hollókőről busszal Pásztóra mentem, - útközben ismét megcsodáltam a hatalmas fekete holló szobrát a kövön –, majd kényelmesen és egész gyorsan hazavonatoztam.
Könnyű túra volt szép időben, sok látnivalóval és ráadásúk még kék is volt.

OKT Alsótold - Hollókő
OKT Nógrádsipek - Hollókő

2012. október 6., szombat

Geocaching találkozó Kaposvár

A Kaposváron és környékén élő geoláda kereséssel foglalkozók évek óta használnak egy levelező listát melynek 'kapos-kesser' a neve, rosie77 vetette fel az ötletet, hogy szervezni kellene egy találkozót ami ezen a szép őszi napon meg is valósult.


A családjukkal érkező résztvevők biztos, hogy nagyon jól érezték magukat , ez a képeken is jól látszik, és ennek az akciónak lesz folytatása is.


A rendezvény egyik fő atrakciója volt az a sok mozgó geoláda ami ezen a napon megjelent a találkozó közelében és Kaposvár területén.

Összese 6 ilyen láda logolására volt lehetőségük a résztvevőknek.

GCTO, GCFA, GCJARO, GCM001, GCUSER, GCMKAT

Köszönjük az ötletet és a csapat összehozását!



Geocaching találkozó Kaposvár - Deseda

Deseda körtúra 2012

Reggel a rajthelyen 15-20 túrázó várta a rendezőket – nyilván akik előbb jöttek, nem jutottak hozzá a pontos  időpontokat tartalmazó kiíráshoz, és nem a rendezők késtek.

Rövid nevezési szertartás után aztán előbb elindult a csapat eleje, én is 8:05 körül útra keltem. Csatlakozott hozzám Pista bácsi Fonyódról, Ő először vett részt ezen a túrán 84 évesen nagyon jó tempóban tud menni, többször lemaradtam fotózás, geoláda keresés miatt, és ilyenkor mindig bevárt.

 A túra közben sok érdekes dolgot mesélt az életéből.
A kiváló időjárási körülmények gyors haladást tettek lehetővé, így az aszfaltos kerékpár úton gyorsan az első ellenőrző pontnál voltunk.

Itt változott a korábban megszokott útvonal, az új hídon át a félsziget gerincútján haladtunk tovább, majd a tó partjára egy ösvényre kanyarodtunk.

A második ellenőrzőpont szintén az új – rövidebb – hídnál volt, ez kiváltja a 67-es nagy forgalmú országutat, átkanyarodva a D-i partra sok horgász mellett haladtunk el, halakat is láttunk tehát nem eredménytelenül üldögéltek a vízparton.

A harmadik ellenőrzőpontosok horgásznak álcázták magukat de azért nem hagytuk ki őket. A leszakadt korlátú vashíd után a GCDESI adott egy kis elfoglaltságot. Az út mellett rengeteg volt a gomba, többen szedték is, én sajnos nem ismerem őket.


Három és fél óra alatt körbe értünk, a célban megkaptuk a kitűzőt és emléklapot, valamint az igazolást a kupalapra, az érkeztetésnél Ildi mellé jó lett volna még hozzáértő segítség, - úgy tudom jelentkező is volt -, de elég jól bírta a gyűrődést.
Grúber Misi az Észak Somogy Teljesítménytúrázója 2012-évi kupasorozat gazdája a szomszédos asztalnál osztotta a nagyon szép és névre szóló díjazást, melyet ezen a túrán 24-en kaptak meg. Természetesen itt nem maradt el a túrázóknak ilyenkor járó gratuláció és a teljesítés igazolása sem.

Többen később , más túrákon juthatnak hozzá. Mint elmondta, jövőre is megszervezik ezt a mozgalmat. és ismét lehetőség lesz a kupák átvételére már ezen a túrán is!
A célban sok négyzetméter hagymás zsíros kenyér várt ránk és finom házi gyártmányú sütemény is jutott mindenkinek, a büfé is nyitva volt de azért néhány sporttársnak talán kevesebb szesz is elég lett volna!  Köszönjük a túrát!

Deseda túra

2012. október 4., csütörtök

Balaton körtúra 10/1.

(Balatonederics) - Szigliget - Badacsonytördemic - Badacsony

Táv: 16 km  Szint: 430 m

Az egész túramozgalom legnehezebb része. Azt írja az igazoló füzet, hogy ez 25 km és 730 m. Mivel nem megszakadós stílusban túrázok én ezt a szakaszt ketté vágtam és most a Szigliget – Badacsony részét csináltam meg, de azért hozzá csaptam még 4 km-t mivel Balatonedericstől gyalogoltam rá az útvonalunkra a kerékpárúton.
 
 
 

Szigliget kis emelkedője jó volt bemelegítésnek, körbe fényképeztem az érdekesebb dolgokat és magamat is ahol kell majd leereszkedtem a hegyről Badacsonytördemicre.



Ez szakasz teljesen megegyezik az OKT nyomvonallal hiszen végig a kék jelzésen kell menni.

A Badacsony szinte mindenhonnan látszik útközben nagyrészt előttem magasodva és egyre jobban közeledett. A déli harangszót Tördemicen hallgattam meg miközben próbáltam kinyomozni, hogy mi az a rom a vasút mellett, de közelebbről megszemlélve láttam, hogy betonból van talán az egykori kőbánya rakodójának maradványa, szóval nem turista célpont.



A szőlőhegyi mélyutakon elég jól lehet haladni felfelé és gyorsan elértem a Bujdosók-lépcsőjét ahol azért tartottam egy kis pihenőt mivel tudtam mi vár rám felfelé. Aztán az időm szűkösségére való tekintettel nekivágtam. Mióta erre jártam a pihenők új táblákat kaptak és ami nagy segítség végig korlátot szereltek a lépcsősorra.



Pontosan 13 órakor értem fel a tetejére, tehát jól álltam az idővel is. A Badacsony tetején aztán szép sétautakon a Ranolder-kereszt, az új Kisfaludy kilátó , érintésével haladtam át majd a sárga sáv jelzésre váltva kezdtem az ereszkedést a Rózsakő felé.


Kifogtam egy népes gyerekcsapatot tanáraikkal akik nem igazán voltak túrázók így aztán csak akkor tudtam elkerülni őket amikor megálltak végre, itt elég sok időt vesztettem.



Aztán a Kisfaludy-háznál ismét aszfaltra váltva a szép forrás mellett elhaladva már gyorsan tudtam ereszkedni és a vonatom indulása előtt negyedórával már a vasútállomáson voltam, pecsételtem ahogy kell és kényelmesen hazaértem még világosban.



Ez egy szép szakasza a túramozgalomnak, sok a látnivaló de egy kicsit nehéz mert ahol nem aszfaltos ott viszont kő van egyedül a Badacsony tetején lehet földutakon menni pár száz métert. Nem egészen 5 óra alatt jártam végig.

Az új és láthatóan nem egészen befejezett kilátó nem nyerte meg a tetszésem, fel sem mentem, nagyon hézagos a szerkezete.

A szakasz É-i felét benne a Szent György-heggyel majd legközelebb járom be egy szép egyéni útvonallal kombinálva.
Még több fotó, katt a képre:
Balaton körtúra 10. Balatonederics - Badacsony