Fejérkőtől Tündérvölgyig 7.
Kötcse - Nagycsepely - Teleki - Balatonszemes
2009.12.12. 14.7 km 180 m
Egy túramozgalom sikeres teljesítése mindig öröm és természetesen ez a sikerélmény mindig újabb kihívásokra újabb túraútvonalak teljesítésére ösztönöz.
A Fejérkőtől Tündérvölgyig túramozgalom 82 km-es távjának jelentős részét kívülről is ismerem és szinte minden méterét el tudom mesélni hiszen annak útvonalát egy évvel ezelőtt én találtam ki. Mégis úgy gondoltam, hogy a sok munkatúra és a sok előzetes útvonal bejárás nem tekinthető tényleges teljesítésnek csak az, ha másokhoz hasonlóan én is „mezei természetjáróként” nyitott szemmel és a látnivalókra koncentrálva járom végig. Ezzel a túrával ez a „feladat” is teljesült. Végigjárhattam a teljes 82 km-t és igy túrázói szemmel is megnézhettem azt ami korábban „csak” munka és egy megoldandó feladat volt számunkra.
A túra logisztikája viszonylag egyszerű volt hajnalban elmentünk autóval Balatonszemesre onnan visszabuszoztunk Szárszóra majd ott átszállva Kötcsére.
Nekem sokat jelentenek a kis falvak rejtett műemlékei , néprajzi emlékei így ez a túraszakasz sok kellemes információt adott. Eddig még nem láttam a kötcsei iskolamúzeumot belülről, most sikerült, nyugodtam merem ajánlani mindenkinek nagyon kedves és igényes ez a gyűjtemény. Érdekes emlékeket ébreszt ez a múltba való visszatekintés , mindenki elég sokat nézelődött, fotózott a kis osztályteremben. A szomszédos evangélikus templom és plébánia szintén védett épületek ezeket csak kívülről tudtuk megnézni.
Nagycsepely felé sétálva ismét elgondolkodtunk azon, hogy a kötcsei forrást vajon miért nem lehet szépen kiépíteni? Kis munkával és ráfordítással egyik ékessége lehetne a településnek. Az országút szélén begyűjtöttük a túramozgalom 11-es kódját majd Nagycsepely egyik szép műemlékéhez a református templomhoz mentünk. Ez a méreteiben is nagynak számító két hajós épület ősi alapokon épült: középkori eredetű, újjáépítve késő barokk stílusban 1784-ben. Átalakítva romantikus stílusban 1854-ben. Bővítve 1894-ben. A statisztika ennyit ir erről az épületről. A vasárnaponként ma is üzemelő templom rejti Somogy legnagyobb orgonáját és itt található egy eredeti 48-as honvéd zászló is, igaz felcsavarva és mint megtudtuk legalább 40 éve senki nem láthatta mert nem bontották ki. A D-i oldalhajóban az egykori románkori templom néhány nagyobb kőfaragványa is látható.
Nagycsepely másik országosan is védett műemléke egy lakóház és melléképületei de ez gyakorlatilag az összedőlés határán van, mellék épülete már erre a sorsra jutott, kár érte! Teleki felé folytattuk utunkat , és láttuk, hogy az erdei állatoknak ezen a napon nem csak miattunk kell majd ijedezni hanem a vadászoktól is, akik kora reggel már gyülekeztek a falu szélén. Akkor még nem sejtettük, hogy ez minket is érint majd.
Telekiben sikeresen csatlakozott hozzánk az önhibáján kívül elveszett Panni néni és szép nagy diós és mákos kalácsai is. Miután sikeresen eltüntettük ezt az amúgy hátizsákban nem szívesen cipelendő kalács mennyiséget valamint Edit zserbóját és Ica mézédes sütőtökét is, megnéztük megyénk egyik kiemelkedő műemlékét az Árpádkori kis templomot a temetőben. A hétszáz éves kőfaragványok , freskó töredékek , a fazsindelyes tető és a külső romok, az egykori erődtemplom sáncárkai, a többszáz éves feszületek érdekes és szép emlékeink büszke lehet rá ez a kis település. Mi pedig annak örülhettünk, hogy ilyen szép állapotban és rendezett környezetben gyönyörködhettünk benne, és itt gyűjtöttük be a 12-es kódot.
A faluba besétálva ismét egy bővizű forrás közelében mentünk el amit szintén nagyszerűen ki lehetne építeni. Telekiben is műemlék a református templom és van két szép védett lakóépületük is. A helyi falumúzeumot sajnos nem tudtuk megnézni, célszerű lenne esetleg a téli időszakban is megtekinthetővé tenni előzetes bejelentkezéssel!
Telekit Ny-felé a sárga sáv jelzésen hagytuk el , a vízmű mellet felkapaszkodtunk a dombtetőre és kellemes dagonyában haladtunk D-felé a szántóföld szélén. Már éppen rá kanyarodtunk volna a Tündérvölgy felé vezető útra amikor jöttek a vadászok és már irányba tanácsoltak el bennünket! Saját testi épségünk érdekében így eddig még járatlan utakon mentünk tovább. A technika azaz a nálunk lévő GPS-ek segítségével és a korábbi térségbeli túráink alapján mentünk el a gázvezeték nyomvonaláig majd arra rákanyarodva NY-felé tovább menve elértük a Balatonszemes felé vezető utat. Itt az eredeti tervezett menetirányunkkal szemben visszagyalogoltunk az erdőbe a túramozgalom 13-as azaz néhányunk számára az utolsó kódjához. Miután túrafüzetünk ezzel megtelt azt továbbítottuk az egyesületünk elnökének aki azon nyomban átadta részünkre azt a szép zománcozott fém jelvényt amit velünk együtt eddig a napig csak 14 ember birtokol az egész világon :-)
Büszkék is voltunk magunkra, látva a többiek sóvárgó tekintetét biztos vagyok benne , hogy hamarosan újabb tagtársaink lesznek akik teljesítik a teljes távot.
A rövid kis pihenő után indultunk tovább Balatonszemes felé majd az autópálya keresztezés után elkanyarodtunk az Öreghegyre. Jó ötlet volt Attilától, hogy javasolta ezt az útvonal változást. Szép régi pincék , keresztek mellett vezetet tovább az út, majd Balatonszemes szép műemlékei a Hunyadi kastély és a Magtár mellett értünk be a központba. A Postamúzeum műemlék együttese téli álmot alszik.
Túránk itt véget is ért. Sajnos a vadászat közbeszólt és nem mehettünk át a Mészkemence-tetőn, a Tündérvölgy gyönyörű erdőin, nem láttuk a kiépítésre váró Bóbita-forrást.
Tanulság: meg kell oldani a kistérség vadásztársaságaival az információ cserét és valamiképpen ezen információkat meg kell osztani a természetjárókkal is, hiszen most is volt velünk olyan túratárs aki Budapestről érkezett, semmi helyismerete nincs és egy ilyen esetben amikor teljesen más útvonalat kell találni túra közben bizony komoly probléma lehet ez az idegenek számára. Nem beszélve az anyagi veszteségről mely az esetlegesen felesleges utazási költséget jelentheti, és a térség idegenforgalmának jó híre érdekében is érdemes megoldást találni a vadászok és természetjárók békés "egymásmellettélésére.”
A természetjárók bizony eléggé elszánt emberek, ahogy mi is dagonyáztunk ezen a hideg téli napon úgy mások is felkerekedhetnek, hogy vadászidényben teljesítsék ezt a szép túraútvonalat. A testi épségünk érdekében meg kell keresni a megoldást.
Ez a túra így is nagyon kellemes és hangulatos volt, a sok érintett műemlék folytán látnivaló is volt bőven, köszönöm a túrát.
Hevesi Zoltán
Még több fotó katt a kis képre:
