Dornyay Béla Emlékút
2008.12.28. - 2008.12.31. - 2009.01.02.
53 km 1300 m
Teljesítési sorszámom: 143
A csapat végig 5 fős volt 2 db GPS és 3 db fényképezőgép volt segítségünkre.
Az első túranapon hajnalban Veszprémbe autóztunk majd busszal tovább Herendre. A reggeli szürkületben a technika segítségével gyorsan megtaláltuk az Imbisz Sörözőt, ahol beüthettük az első szép pecsétet és beönthettük a túra kezdő unicumot is.
Nyílt, hó mentes terepen kezdtük a túrát a Hajagok felé, néhány barátságos ló megnézett bennünket, de kockacukorral nem készültünk. Herendet magunk mögött hagyva a Hajagok D-i lejtőjén a Napkeltét is megcsodálhattuk. Ahogy nőtt a magasság a hó vastagság is szépen emelkedett. A jelzések nem túl gyakoriak de követhetőek voltak, ritkán kellett a GPS segítsége. Az Alsó-Hajagot megkerülve már havas terepen haladtunk. A fagyos, ropogós hó vastagsága kb. 10 cm-volt. A S+ elágazásától a jelzések megritkultak, és teljesen meg is szűnt egészen a csúcs közeléig. A Hajagi Véderdő Erdőbirtokossági Társulat pihenőházánál mi is megpihentünk. Szép ez a kis erdei pihenő, az egyik háznak éppen vendége is volt, üdvözöltük egymást. Jelzést nem láttunk erre de gyorsan felértünk az egykori szovjet bázis kerítéséhez. Megnéztük a szép nagy tornyokat, számolgattuk a többi tornyot , kerestük az itt elhelyezett GCBKHA geoládát. Ez utóbbit a hó valószínűleg betakarta így csak a rejtő segítségével tudtunk regisztrálni. A szép bükkösben a jelek is megjöttek. Augusztin-tanya csendes és néptelen volt.
Innen tovább az út „kicsit” bizonytalan nyomvonalú, ami azt jelenti, hogy néhány száz méteren nincs út csak bozót és gaz, szerencsére télen a havas terepen áthatolható volt.
Rák-tanya számomra már évtizedek óta ismert, az itteni amatőrcsillagász táborokban sok szép napot – hetet töltöttem már el a 80-as, 90-esévekben. Külön öröm volt, hogy régi ismerősömmel, a Ráktanya tulajdonosával – Horváth Ferivel - találkoztunk és beszélgethettünk kicsit. A turistaházként üzemelő létesítményt mindenkinek csak ajánlani tudom!
A túra igazoláshoz szükséges ablakokat megszámoltuk, belülről is megnézve az épületet, majd a védett öreg szilfa mellett elkezdtük az ereszkedést Bakonybél felé. Érdekes módon az É-i oldal már teljesen hó mentes volt. A Mester-Hajag oldalán ereszkedtünk a Szömörke völgy felé. Egy kissé hiányos hídon kereszteztük a Gerence patakot, majd a széles murvás úton gyorsan a bakonybéli kálváriához értünk. Itt egész nagy forgalom volt, többen kirándultak erre a szép helyre. A stációkat végigjárva a domb tetején sikeresen begyűjtöttük a GCBKBK geoládát majd a faluban megkerestük a pecsételő helyet. A Hársfa vendéglő a sárga sáv Fő utcára való becsatlakozásával szemben található. Kicsit körülnéztünk a faluban. Mivel korábban érkeztünk az előzetesen számítottnál így gyorsan beértünk a 14:20-as busszal Zircre és onnan azonnal volt csatlakozásunk Veszprém felé, bár a menetrend szerint a két busz nem várja be egymást de a gyakorlat szerencsére más.
A néhány fokos fagyban a jól járható hóban és szikrázó napsütésben nagyon jól sikerült az első túránk.
Második túranapunkat Zircig autózva kezdtük. Innen vonattal Porva-Csesznek vasútállomásig utaztunk majd a S+ jelzésen felmásztunk és az egykori üveghutánál kezdtük a mozgalmi szakaszt. Az egykori gémeskút helyén most bekerített, fedetlen kút tátong , mellette a földön fekszik a kútágas oszlopa gém nélkül. Megszámoltuk a jelzéseket majd Hódos-ér jeges völgyében Porva felé indultunk Ezen a napon kemény hideg volt a zúzmarás fák egész nap elkísértek bennünket. Porva község műemlék temploma alatt elhaladva a Penics büféhez tettünk egy kis kitérőt a pecsétért majd a nyílt terepen haladtunk egészen Szépalmáig. Ez év nyarán a kéktúrán jártunk erre , a táj ismerős volt és mégis egészen más. A jeges szélben hideg volt és az időnként kibukkanó napfényben varázslatosan szép volt a zúzmarától dermedt táj. Megnéztük a megfagyott kis arborétumot a fázós szürke marhákat és egy vidáman egerésző rókát. A Hotel recepcióján készséggel pecsételtek nekünk. Gyorsan megkerestük Magyarország legszebb geoládáját: GCSZEA majd szintén gyorsan eltévedtünk. Igaz csak kicsit, ugyanis nem vettük észre a széles földútról balra leágazó jelzést. A GPS – szerint aztán gyorsan korrigáltuk irányunkat és a fák közötti ösvényen elkezdtük az ereszkedést a Száraz-Gerence völgye felé. Az erdei földutakon kanyargó jelzést követve gyorsan elértük a Kőrishegyre vezető aszfalt utat.
A lombtalan időnek köszönhetően láthattuk az összes gyönyörű szikla alakzatot ami ebben a völgyben található. Az erdei úton nagyon gyorsan haladtunk Bakonybél felé, az erdészeti táblánál leolvastuk a szükséges szöveget majd a már ismert ’vendéglátóipari’ egységben melegedtünk. Szilveszter napja volt melynek egy kis idejét ezúttal Bakonybélben töltöttünk. Túratársunk – Edit – alkalmi malacos pogácsáját elfogyasztva csendesen ünnepeltük az év végét és a fagyos második túranapot. Sok időnk volt így megnéztük a falu nevezetességeit is mielőtt buszra szálltunk Zirc felé.
Harmadik túranapunkon egészen Csesznekig autóztunk. Ezúttal körtúrát csináltunk , a Bachus Borozóban a pecsételés megtörtént az unicum bevétele megtörtént , majd rövid országúti szakasz után a jól jelzett erdőben haladtunk a Kőpince-forrás felé. Itt megpihentünk, fotóztuk a sok szép, természet által kialakított szikla alakzatot, barlangot. Kalandos módon átkeltünk a Cuha jeges medrén majd Vinyén a Pokol Csárdában megmelegedtünk.
Rövid országúti szakasz következett Fenyőfő irányába majd újra rátértünk a Hódos-ér völgyében vezető széles murvás útra. Szép ez a völgy a lombtalan természet ezúttal is látni engedte a hatalmas szikla ormokat melyekkel tele van ez a terület. A bátrabbak itt tettek egy kísérletet a SL-jelzésen az egykori vársáncok meglátogatására, én csak alulról szemléltem az eseményeket. Az erdészeti útról balra letérve kereszteztük a patakot majd elértük az előző túraszakaszon már meglátogatott, elhagyott kutat. Itt újra a S+ jelzésre váltottunk és lementünk a Cuha-völgyébe. Porva-Csesznek vasútállomásnál az igazoló szöveg leolvasásra került majd a völgyben haladunk tovább újra a sárga sávon. Komoly fakitermelés folyik a völgyben. Jobbra hagyjuk el a Cuha völgyét és az Aranyos-völgyön keresztül vezet tovább az út Csesznek felé. Változó szépségű erdőben, esetenként mély bevágásban vezet az út a kis patakot követve. Itt is láttunk egy elhagyott kutat útközben . A nagy forgalmú 82-es utat a 33-as km-nél érjük el. Itt óvatosan kell haladni, mert sok helyen nem lehet félrehúzódni a forgalom elől. Csesznek – Suttony autóbuszmegállójánál a körtúránk bezárult. Az aluljárón áthaladva 2009. 01.02.-én 14:20-órakor befejeztük a Dornyay Béla emlékút bejárását.
A túramozgalmat létrehozta az Ösvénytaposó Baráti Társaság, köszönjük.
Az alábbi képtárban a túra során készült fotókat Herend – Porva–Csesznek irányba rendezve láthatjátok!
