2017. június 25., vasárnap

Nagybörzsöny - Esztergom - Zsámbék - Lovasberény - Csala

Nagybörzsöny Szent István templom

A 15. században bányavárosnak számító Nagybörzsöny település központjától távol, dombtetőn emelkedik a tökéletes arányú román stílusú falusi templom, amelyet 17. századi kőfal övez.
A templom hajója és szentélye a 13. század elején épült, majd a tatárjárás után egészült ki a díszes főpárkánnyal és toronnyal. Ez volt a település plébániatemploma egészen a 15. század elejéig. Amikor Zsigmond király német bányászokat telepített ide a nemesércek kitermelésére, ők a völgyben alakították ki lakhelyüket, s akkor épült föl a nagyobb méretű Bányásztemplom. Amikor az az evangélikusok birtokába került, a katolikusok használták ismét a Szent István tiszteletére szentelt román stílusú régi templomot. Később temetőkápolnává vált, mert a magyar lakosság beolvadt a német bányászközösségbe, és nem volt szükségük külön templomra.
Az 1690-es években már a berendezése is szinte teljesen eltűnt, az oltáron kívül alig akadt benne felszerelés. 1779-ben annyira lepusztult, hogy gondolkodtak a lebontásán is, erre azonban a király és a püspök adományának köszönhetően szerencsére nem került sor.
1894-ben egy villámcsapás után kellett helyreállítani, 1904 és 1907 között Gyakus László vezetésével tatarozták. 1965-66-ban R. Ratkai Ida vezetésével műemléki feltárást végeztek, majd Erdei Ferenc tervei alapján szakszerűen helyreállították. 1990-ben életveszélyessé kellett nyilvánítani, mert a falai annyira megsüllyedtek, hogy repedések keletkeztek rajtuk. A Szent István Király Alapítvány támogatásával Sedlmayr János tervei szerint néhány éven belül helyreállították, és a csapadékvíz elvezetésével a további süllyedést is megállították.
A templom körüli falat valószínűleg a 15. században építették. A keleti kapu fölött olvasható felirat (ANNO 1632 ZACHARIAS POP FIERI FECIT) feltehetőleg arra utal, hogy Pop (vagy Pap) Zakariás 1632-ben felújította.
A templom falai barnásvörös trachit kőből épültek, és eredetileg is vakolatlanok voltak.[1] Szentélye középkori szokás szerint keletre néz, vagyis keletelt. Karcsú tornya (3-4. emeletén ikerablakokkal) a nyugati homlokzat előtt emelkedik. A hajónál jóval alacsonyabb szentély félköríves (ívsorokból álló főpárkánnyal). A bejárat a déli oldalon nyílik, fölötte három jellegzetes félköríves román tölcsérablak. 
A szentélyen is van a déli oldalon egy egyszerű ablak. A templombelsőben a hajó síkmennyezetes, az apszis boltozata negyedgömb alakú. A hajótól a szentélyt diadalív választja el. A torony földszintje dongaboltozatos.

A főpárkány tükreinek különlegessége: a 19 bajuszos tatár feje. A fejeknek története van, ugyanis jól látható, hogy 20 fejnek van kialakítva ív, viszont csak 19 fejet faragtak az ívsorba. 
A fejek a faluba betörő és legyőzött tatárokat szimbolizálják, elrettentésül is a tatároknak, hogy hasonló eset ne következzék be újra. A támadásban megmenekült egyetlen bajuszos barbárnak meghagyták a helyet az ívsor végén, ha esetleg visszatérne.



Esztergom Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyház 
Az esztergomi Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyház az Esztergom-Budapesti főegyházmegye székesegyháza. A klasszicista stílusban épült templom 1822 és 1869 között épült és a Szent István téren áll.
Külső méreteit tekintve Magyarország legnagyobb egyházi épülete, az altemplomtól a kupola gömbjéig 100 méter magas. Méreteit tekintve a római Szent Péter-bazilika, a londoni Szent Pál-székesegyház, a Milánói dóm és a Kölni dóm után Európa egyik legnagyobb bazilikája. Világviszonylatban a tizennyolcadik. A plébánia területéhez tartozik a Simor Papi Otthon kápolnája.
A bazilika belső alapterülete 5660 négyzetméter, valamint 118 méter hosszú és 49 méter széles. Közepén elhelyezkedő félgömb alakú kupoláját 24 oszlop tartja, amelyek között 12 ablak található. Az épület a kupolánál belülről 71,5 méter magas, átmérője 33,5 méter. Az altemplomtól a kupola gömbjéig kereken 100 méter, mellyel jelenleg Magyarország legmagasabb épülete. A kupola erkélyére a bazilika bejáratától számítva (több szakaszban) összesen közel 400 lépcsőfok vezet fel. A kupola feletti gömb átmérője 2,5 méter, a kereszt pedig 7 méter magas.
A timpanont tartó nyolc oszlop 22 méter magasba nyúlik, a főhomlokzat oldalaihoz kapcsolt harangtornyok pedig 57 méternél végződnek. A 17 méter vastag falai Közép-Európa legvastagabb falrendszerét alkotják.
A Bazilikába betérve elsősorban a főoltárkép vonja magára a figyelmet. Michelangelo Grigoletti velencei művész kapta meg a feladatot, mely szerint Tiziano Frariban lévő festményét, a Mária menybevitelét kellett volna felnagyítania. Az eltérő arányok miatt kompozíciós változtatásokat kellett végrehajtania, és ezt a festő sikerrel megoldotta. Így készült el 1856-ban a világ legnagyobb, egyetlen vászonra festett oltárképe, melynek méretei: 13,5 x 6,6 méter. A főoltár szobrait Pietro Bonani, az aranyozott bronzdíszeket a bécsi Danninger műhely készítette. Az oltáron álló négy márványszobor (balról jobbra: Szent Márton, Szent Gellért a kis Szent Imrével, Szent Adalbert és Boldog Mór pécsi püspök) mindegyike magyar, illetve pannóniai vonatkozású. Az oltár előlapjának márványdomborműve Leonardo da Vinci Utolsó vacsorája nyomán készült. 
 Az oltár melletti két hatalmas kandeláber talapzatán Izsák feláldozását és a Mózest látjuk a rézkígyóval. A szentélyben áll Lippert József műve, a színes márványból készült egykori prímási trónus (ma már nem használják). Szemben vele papi szék áll, mögötte pedig a szentély orgonája. Remek tölgyfafaragások a kanonok stallumai, a szószék és a volt prímási szék, melyek a bécsi Liester cég műhelyében készültek. A szentély mennyezetét Ludwig Moralt freskója, A Szentháromság diadala díszíti. Moralt a müncheni Festészeti Akadémiának volt a tanára, és ő festette a csegelyekbe a négy nagy nyugati egyházatya freskóját: Szent Ambrus, Szent Ágoston, Szent Jeromos és Szent Gergely pápa képét is. A mellékoltárok feletti freskók ugyancsak az ő művei.
A kupola

A kupola mai díszítését Antonio Detoma készítette Lippert József tervei szerint 1885 és 86 között. Míg előzőleg a csillagos ég volt a kupolában festve, addig a jelenlegi stukkó a reneszánsz ornamentika elemet használta fel. A kupola alsó peremén írás olvasható latinul, reneszánsz betűkkel: ASSUMPTA EST MARIA IN COELUM GAUDENT ANGELI, vagyis: Mária felvétett a menybe, örvendeznek az angyalok. A kupola alatti, színes márványberakású padlózat hatalmas körterülete, a csillagos égboltot ábrázolja.
A bal oldali kereszthajó végén áll a Szent kereszt-oltár. Oltárképe Grigoletti egyéni kompozíciója. A festő sajátosan oldotta meg a paradicsomi bűnbeesés és a megváltás kapcsolatát, míg korábban általában koponyát és csontot ábrázoltak a kereszt tövében, ő Ádámot és Évát a kép bal sarkába helyezte. Ádámot feleszmélve, homlokára tett kézzel, tette súlyosságának tudatára ébredve néz fel. Éva pedig összetett kézzel, könyörögve tekint a Megfeszített felé. Az oltár plasztikai díszei, a tabernákulum és az angyalszobrok az olasz mester, Pietro Bonani műalkotásai. A Szent József-oltár márványszobrait Johann Meixner faragta. Ugyancsak ő készítette a párhuzamos helyzetben, a jobb oldali mellékhajóban álló Szent Adalbert-oltárt. Mellette, a mellékhajó végében található a Magyar szentek oltára. Ennek oltárképét (Szent István felajánlja az országot a Nagyasszonynak) Grigoletti kezdte el a festeni, ám halála miatt csak félig készült el a munka. A kép bejezésére a fiatal Anton Mayert hívták meg, aki Dél-Tirolban már restaurálta Grigoletti egyik festményét. Az oltár lépcsőjénél, oszlopon áll Árpád-házi Szent Erzsébet és Szent Margit szobra, Bonani alkotásai. Az oltárra a század végén helyezték el a három kassai vértanú (Kőrösi Márk esztergomi kanonok, Pongrác István és Grodecz Menyhért jezsuiták) szoborcsoportját, Kiss György munkáját. A három vértanút 1649-ben végezték ki hitükben való kitartásuk miatt Bethlen Gábor vezérének, Rákóczi Györgynek a hajdúi. Ereklyéik abban az ezüstvázas tartóban láthatók, melyekben korábban a Szent Jobbot őrizték.


Zsámbék  Premontrei kolostor
A zsámbéki premontrei kolostor és templom romja Budapesttől nyugatra, Pest megye Budakeszi járásában található, meghatározó látványa, látványossága a városnak. A középkorban emelték ott, ahol a dombság véget ér és átadja helyét a lapálynak.

A templomrom egész pontosan egy háromhajós premontrei bazilika és kolostor maradványai, melyek a 13. század közepén 1220-34 között épültek késő román - korai gótikus stílusban. 1763-ban a nagy komáromi földrengés rombolta le, azóta áll ebben az állapotában. Az északnyugati torony eredeti toronysisakja is elpusztult, ezt egy bádog védőtetővel pótolták, így jóval alacsonyabb a délkeleti toronynál. Annak még megvan az eredeti sisakja. Jelenleg a rom belső területe is látogatható. A hajdani kolostor dongaboltozatos termében kőtár tekinthető meg. 


Lovasberény Cziráky-kastély
Az épületegyüttes legkorábbi része a Buzlay család birtoklása idején a 15. század végén épült, amely ma a délnyugati épületrészek alatt található. A kastély és a birtok 1698-ban gróf Siegbert Heister generális tulajdonába került, aki felújíttatta az épületet. Az ő nevéhez fűződik az egykori plébánia templomocska építése is. A gróf Cziráky család 1730 januárjában szerezte meg a kastélyt és a hozzá tartozó birtokot. Gróf Cziráky György 1763–1767 között bővíttette az épületet, az építőmester a székesfehérvári Rieder János volt. Cziráky György 1775-ben bekövetkezett halálát követően, birtokai és kastélya fivérére szálltak. Cziráky László további bővítéseket végzett az épületen, ekkor alakították ki az U alaprajzú épület barokk díszudvarát is. A kastély mai képét 1804–1810 között gróf Cziráky Antal Mózes idején nyerte el, az építész ekkor már a Rieder János fia Rieder Jakab volt, aki klasszicista stílusban álmodta meg a kastélyt. Ekkor készült el a kastély körüli nagy kiterjedésű (22 öl széles és 36 öl hosszú) angol tájképi park is, melyben bonyolult alaprajzú mesterséges tavat alakítottak ki kis vízeséssel, szigettel. Amely mellett a kitermelt földből halmozott dombok őrzik uruk és úrnőjük nevét (Antal és Rózsa domb). A parkban pálmaházat, vadászlakot, a patakon kőhidat, a tó partján romantikus halászkunyhót építettek. A kastélyt Cziráky Antal Mózestől fia, János örökölte. Az udvari szárnyak és sarokpavilonok 1850 körül épültek, az akkori építész Ybl Miklós volt. A kastélyt 1943-ban renoválták. Az államosítás után megindult a kastély és a park állapotának leromlása. A növényállomány nagy részét kivágták, kivéve a kastély előtt álló két hársfát, a park berendezéseit pedig széthordták. 1951-től gépállomás és irodák voltak benne. Felújítása 1996 óta folyik.
Szabadon álló, téglalap alakú főszárnyán és a szárnyvégi pavilonoknál egyemeletes, az L-alakú pavilonokhoz hátranyúló mellékszárnyaknál földszintes, U-alaprajzú épület. Sávozott főhomlokzata 5+3+5 osztású, középen négy füzérdíszes ion oszlop által tartott portikusz található, melyet fogazatos-párkányos timpanon díszít, benne a füzérdíszekkel övezett Cziráky és Illésházy kettős címerrel. A középső rész földszinti nyílásai félkörívesek, melyek közül a két szélső ablak-, a középső ajtónyílás. A homlokzat többi ablaka egyenes záródású. A földszint ablakai felett egyenes, álkonzolos díszű szemöldökpárkány húzódik. Az emelet négyzetes ablakai keretelés nélküliek. A portikusz mögött a félköríves záródású nyílások felett fríz van, rajta mitológiai domborművekkel. Hátsó homlokzata 2+3+2 tengelyes, közepén enyhén előrelépő rizalittal. A rizalit földszinti részén a három nyílás közül a középső az ajtó, a szélsők az ablakok, melyek egyenes záródásúak. A földszint további nyílásai szegmensíves záródásúak. Bal oldali hátranyúló szárnyának, külső oldalának nyílásritmusa 4+2+3+A+5, a belső oldalon A+9 tengelyes. A jobb oldali szárny külső oldala 4+5+3+3+3, belső oldala 11 tengelyes. Az emeletes sarokpavilonok háromtengelyesek. A kastély mögött egykor két szimmetrikus, földszintes, L-alakú szárny épült. A jobb oldali részben már megsemmisült.


Csalapuszta Kégl-kastély
Kégl György földbirtokos, országgyűlési képviselő 1878-ban Csalapusztán építtette fel Hauszmann Alajos tervei alapján neoreneszánsz családi kastélyát. Fejér megye egyik legszebb kastélya.
A Kégl-család első ismert őse Kégl Mihály pozsonyi gyógyszerész volt, aki 1623-ban kapott nemesi oklevelet. A család a XVIII. századig városi nemesként élt Pozsonyban. Uradalmi bérlőként kerültek a Dunántúlra. A vagyon megalapozója Kégl György országgyűlési képviselő volt, aki jelentős szerepet játszott a Fejér vármegyei közéletben, a megyei közkórház alapításához is jelentős összeggel járult hozzá (az ő nevére is utalva lett a kórház neve Szent György Kórház). Csalapuszta területét Kégl György nádasdi és fogarasföldi Nádasdy Júlia grófnőtől vette 1873-ban, 390 ezer forintért. A kastély 1876 és 1878 között Hauszmann Alajos tervei szerint, neoreneszánsz stílusban épült. A kastély körül kialakított park belesimult a Velencei-hegység nyugati oldalának festői környezetébe. 
A parkban halastavat és kápolnát is létesítettek, a kastély főhomlokzata előtt márvány szökőkút állt, ennek medencéje még látható.

Egykor kiterjedt parkjának nagy részét kipusztították. 1945 után mezőgazdasági célokra használták az épületet. A kastély körüli épületekben agrártörténeti szakgyűjtemény található.
A kastély magántulajdonban van. Nem látogatható.


A templomokat és kastélyokat a Berkes József által szervezett három napos TTSE túra harmadik napján néztük meg. Köszönöm a túrát.

Még több fotó, katt a kis képre:
Nagybörzsöny - Esztergom - 
Zsámbék - Lovasberény - Csala

2017. június 24., szombat

Zólyom - Besztercebánya - Körmöcbánya - Selmecbánya

Zólyom 
A mai vár a tatárjárás után épült, mai formájában az 1370-es években épült ki. Nagy Lajos király vadászkastélyt építtetett és 1382-ben ide hívta össze a lengyel rendeket. 1440-ben Giskra serege foglalta el, 1449-ben Hunyadi János égette fel a várost, de a várat csak Hunyadi Mátyás tudta visszavenni 1462-ben. Hunyadi János a várral átellenben a Strázsa-hegy 444 m magas csúcsán épített várat 1451-ben, amelynek maradványai ma is látszanak. Mátyás szívesen tartózkodott itt, épített is rajta. A vár sohasem volt a törökök kezén. 1605-ben Bocskai István, majd Bethlen Gábor foglalta el. 1620-ban majd egy évig itt őrizték a Szent Koronát miután Bethlen Gábort augusztus 25-én a szomszédos Besztercebányán tartott országgyűlésen magyar királlyá választották. 1644-ben I. Rákóczi György serege foglalta el, a kuruc harcokban többször cserélt gazdát. 1703. november 15-én itt futamította meg Bercsényi Miklós kuruc serege Forgách Simon császári seregét. Hosszú ideig az Eszterházy család tulajdona, tőlük 1802-ben szerezte vissza a királyi kincstár. A vár helyreállítása nagyrészt megtörtént.

Egy korábbi túrámon részletesebben írtam erről a várról, és akkor belülről is megnéztük.

Még több fotó, katt a kis képre:

Zólyom

Besztercebánya

A legjelentősebb bányavárosok egyike. Első erődítményei a gótikus plébániatemplom körül épültek a 14. században, a városfalakat a 15. században emelték, majd a 16. században megerősítették. Itt tartották a Buda visszafoglalása utáni első országgyűlést. 1620-ban Bethlen Gábor is országgyűlést tartott itt, amely őt királlyá választotta. 1678-ban és 1680-ban Thököly Imre serege, 1703 őszén Rákóczi kurucai foglalták el. A szabadságharc idején fontos hadiipari központ, csak 1708. október 25-én foglalták vissza a császáriak. Erődítményeit ezután fokozatosan lebontották, csupán a Mészáros-bástya és a várostorony maradt meg belőle. Püspökségét Mária Terézia alapította. A trianoni békeszerződésig Zólyom vármegye, valamint a Besztercebányai járás székhelye volt.


Szűz Mária Mennybemenetelének tiszteletére szentelt plébániatemplom. Korábban német templomként volt ismeretes. A várnegyed részeként épített, eredetileg román stílusú templom alapjait a 13. század második felében rakták le. Az évszázadok folyamán többször átépítették, bővítették. Az északi fekvésű, 1478-ban kialakított Szent Borbála gótikus kápolna oltárát a bányászok védőszentje, valamint Lőcsei Pál mester táblaképei díszítik. Déli fekvésű Szent András és Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt kápolnái szintén az 1470-es évek bővítéseinek eredményei. Ezen kápolnák Mária Magdolnát ábrázoló triptichonja és a bronzból készült keresztelőmedence még a kápolnaépítés korából származnak. Mindezen alkotásokat megóvták az 1761-es nagy tűzvész pusztításától, azonban a templombelső jelentős része megsemmisült, tetőszerkezete beomlott, a Lőcsei Pál mester által faragott főoltára is a lángok martalékává vált. A tűzvészt követően barokk stílusban építették át. Főoltárának Szűz Mária Mennybemenetelét és a Szentháromságot ábrázoló festményei Johann Lucas Kracker alkotásai.

Ennél a városnál is van lehetőség a korábbi túrámmal való összehasonlításra, itt megnézhetitek:

Még több fotó, katt a kis képre:
Besztercebánya

Körmöcbánya

Az egykori Magyar Királyság egyik legjelentősebb, aranybányászatáról nevezetes bányavárosa és pénzverőhelye.
A várost sziléziai és türingiai német telepesek alapították a 12. században.


Károly Róbert 1328. november 17-én szabad királyi bányavárosi jogokkal látta el és megalapította pénzverdéjét. 1335-től itt verték a híres aranyforintot, mely körmöci dukátként is ismert volt. A város fontossága miatt mindig a királyok kegyeit élvezte. 1390-ben lakói mentesültek a vámoktól. 1425-ben hetivásárok tartására kapott jogot. Aranybányászatának fénykora a 14-15. századra esik. A 15. század közepén a város 9 városnegyedből állt, 250 házában 690 családban mintegy 3000 lakos élt. Évente már 14000 körmöci dukátot vertek itt.
1433-ban elfoglalták és kifosztották a husziták. 1449-ben Hunyadi János sikertelenül ostromolta, a várost ekkor már magas kőfal és vizesárok védte. 1462-ben békekötéssel szerezte vissza Mátyás király. A támadásokat később is könnyen kivédte, 1560-ban azonban tűzvész pusztította és a város harmada leégett. A 16. században elterjedt a reformáció, a visszatérítés a jezsuiták révén 1653-ban indult meg. 1604-ben Bocskai serege előtt először nem nyitott kaput, de 1605-ben mégis behódolt. Bethlen Gábort is beengedte falai közé.
1652-ben papírgyárat alapítottak itt. A város 1696 és 1788 között országos vásártartási jogot élvezett. 1715-ben 474 adózó polgár és 193 zsellércsalád lakta; közülük 390 bányász, a többiek nagyrészt kézművesek voltak. 1767-ben bányáiban összesen 1299 bányász dolgozott. 1787-ben Körmöcbányának 509 háza volt, 1152 családdal és 5147 lakossal. 1828-ban 538 házában 4944 lakos élt. 1849-ben a téli hadjárat során határában ütközött meg Görgey a császáriakkal, majd egy bányaátjárón tört át Besztercebánya felé. Védműveit jórészt 1872 körül bontották le. A városba vezető vasútvonal 1869 és 1872 között épült. A század vége felé egymás után épültek gyárai és üzemei.
Még több fotó, katt a kis képre:
Körmöcbánya

Selmecbánya

Kálvária:

A Selmecbányán található kálváriát a város keleti oldalán emelkedő Scharfenberg-, vagy Kálváriahegy város felé néző oldalára építették a jezsuiták. Három templom és sok apró kápolna alkotja. A felső templomot német, a középsőt magyar, az alsót szlovák templomnak is hívták, mert búcsú alkalmával ilyen nyelven miséztek bennük.
A selmecbányai kálvária nem csak szép fekvése miatt híres, hanem mert a klasszikus 14 stáció helyett csak 7 mutatja Krisztus szenvedéseit, a másik 7 Mária szenvedéseit foglalja össze.



A városról:

A város alapítását illetően több legenda is létezik. A legismertebb szerint a város mellett található ezüst- és aranylelőhelyeket két gyíknak köszönhetően találta meg egy Sebenitz nevű pásztor, az Óhegy lábánál. (Az eredeti legenda gyíkjai helyett újabban – a diákok szalamander-menetének nevéből – tévesen szalamandrákat emlegetnek.



IV. Béla 1238-ban szabad királyi városi rangra emelte, s a tatárjárás után bajor és szász bányászokat telepített be, akiknek 1245-ben jogkönyvét is megerősítette. A középkorban évszázadokon át Magyarország legfontosabb ezüst- és aranybányái voltak itt. Szabad királyi város címmel rendelkezett, ahol a bányászat a Waldbürgereknek nevezett polgárság kezében volt – e jogokat a kincstár csak később szerezte meg. 1443-ban szörnyű földrengés pusztította a várost.
Virágkorát a 15. századtól a 18. századig élte. A világon először itt alkalmaztak puskaport a bányászatban (1627-ben). 1762. október 22-én kelt Systema nevű leiratában Mária Terézia megerősítette az udvari kamara döntését, így itt jött létre 1770-re a világ első bányászati akadémiája, melynek elődje az 1735-ben alapított Felsőfokú Bányatisztképző Intézet volt.

Selmeci Akadémia


Az oktatási intézményt 1919-ben átköltöztették Sopronba. Az erdőmérnöki kar ott maradt, de a kohó- és bányamérnöki karokat 1949-ben tovább költöztették Miskolcra. Az Akadémia utódegyetemeinek hallgatói és volt diákjai a mai napig is őrzik és ápolják az itt kialakult hagyományokat, illetve szent városukként tisztelik és rendszeresen látogatják Selmecbányát.
1782-ben Magyarország harmadik legnagyobb városának számított Pozsony és Debrecen után 23 192 lakosával (elővárosokkal együtt mintegy 40 000 lakossal). 1786-ban elnyerte a jogot, hogy országos vásárokat tarthasson. A bányászati tevékenység a 19. század második felétől lehanyatlott és a lakosság száma is csökkent. A 19. század folyamán bányavárosból iskolavárossá vált, de a 20. század során ezt a szerepét is jórészt elvesztette. Hegyek közti, elzárt helyzetéből fakadóan a gazdasági fejlődés elkerülte, és a város is elszegényedett. Ma a vezető ágazat már a turizmus és vendéglátás, amely különösen az elmúlt két évtizedben kezdett felívelni.
Garamberzence és Selmecbánya között épült meg Magyarország két első gőzüzemű, keskenynyomtávú vasútvonalának egyike, az 1873-ban átadott, 1000 milliméteres nyomtávú Garamberzence–Selmecbánya-vasútvonal.


Selmecbányán keletkezett a híres bányászhimnusz, amely az egykori Magyarországon mindenütt elterjedt a magyar bányászok között.

Az egykori bányavárosokat  és fontosabb látnivalóit  a Berkes József által szervezett három napos TTSE túra második napján néztük meg.

Még több fotó, katt a kis képre:
Selmecbánya

2017. június 23., péntek

Drégely

Drégely vára a Börzsöny északi részén, Drégelypalánk és Nagyoroszi községektől egyforma távolságra, a zöldellő hegyek egyik 444 méter magas vulkanikus sziklacsúcsán magasodik.

„ Felhőbe hanyatlott a drégeli rom,
Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja;
Szemközt vele nyájas, szép zöld hegy-orom,
Tetején lobogós hadi kopja. ” 

– Arany János: Szondi két apródja (részlet)
A mongol könnyűlovasok elvonulása után, a horvát tengerpartról hazatérő Árpád-házi IV. Béla király parancsára végrehajtott várépítések idején emeltette a környező területeket birtokló Hontpázmány nemzetség.
Első, fennmaradt okleveles említése 1285-ből származik, akkoriban Hont fia – Demeter nemes úr – lakta családjával és szolgaszemélyzetével. A vár birtokosai a 14. század elején kitört anarchikus belháborúban kénytelenek voltak meghódolni a nagyhatalmú Csák Máté oligarcha előtt. 1321 után királyi várnagy parancsolt benne.
Luxemburgi Zsigmond király 1390-ben az udvari köréhez tartozó Tari László főnemesnek adományozta, a trónra jutása idején vívott pártharcokban tanúsított hűséges szolgálataiért. 1424-től egy évszázadig az esztergomi érsek tulajdonába került, aki fényesen berendezett vadászkastéllyá alakíttatta át a középkori erődítményt.[1] Buda várának 1541-es török általi elfoglalása után megnőtt a hadászati jelentősége, az arany- és ezüstbányákkal rendelkező felvidéki németajkú városokat védelmezte. Ebben az időszakban szerezte hírnevét is.[1] Csekély létszámú helyőrsége sokszor csapott össze a környékbeli falvakat fosztogató „pogány” lovasportyázókkal.
1544-ben nevezte ki Várdai Pál esztergomi érsek a vár kapitányává Szondy Györgyöt, aki megpróbálta a katonai szempontból már elavult végvárat megerősíteni. Ali budai pasa 1552 júliusában vonult fel a vár ostromára 12 000 fős seregével. A helyőrség létszáma ekkor mindösszesen 146 katona volt.

Palánk vára 1617-ben Georg Hoefnagel metszetén. A rommá lőtt Drégely (Trigell)várát a török hódítók nem építették újjá, helyette a völgybeli községben emeltettek egy palánkvárat
A korszak leghíresebb versmondója, Tinódi Lantos Sebestyén Krónikájából ismerjük a háromnapos viadal részleteit.
Sok foglya őnéki, kettőt ő hívata,
Két énökös apródgyát előállatá,
Azok előtt ily testamentomot szóla:
Az Ali basának két apródgyát ajánlá.
Ezen igen kéri basát őnagyságát,
Vitésségre taníccsa ő két apróggyát,
És eltemettesse Szondi Györgynek tagját,
Mert majd itt megláttyák az ő szörnyű halálát."


– Tinódi Lantos Sebestyén: Budai Ali basa históriája



Az alsó palánkvár felgyújtása után a védők visszavonultak a sziklán magasodó felsővárba, melynek kaputornyát a törökök tüzérsége hamarosan földig rombolta. A gyalogsági rohamokat visszaverő magyar végváriak még életben maradt katonái, végül a harmadik napon halált megvető bátorsággal kitörtek, és Szondy kapitánnyal az élen mind hősi halált haltak a véres közelharcban, csak a várkapitány két apródja, Libárdy és Sebestyén maradt életben, akiket Szondi már korábban Ali basához küldött, kérve, hogy életükről gondoskodjék. A rommá lőtt Drégely várát a hódítók nem építették újjá, helyette a völgybeli községben emeltettek egy palánkvárat.



A várat és térségét a Berkes József által szervezett három napos TTSE túra első napján néztük meg.


Még több fotó, katt a kis képre:
Drégelyvár

2017. június 17., szombat

Kőkút - Törökvár - Mike

A TTSE túrája ismét megmutatott egy  szép és nagyon kevéssé ismert helyet megyénkben , - a Mike közelében lévő Törökvárat. Somogy földvárakban gazdag megye, és múltunk ezen látványos emlékei mégis elfelejtődnek, igaz focizni nem lehet bennük. Szabó 2 Laci 18 fős csapata Kőkútig buszozott, a kis településből nem sokat láttunk, gyorsan bevettük magunkat Belső-Somogy erdeibe. Egy szép keresztre még volt időnk aztán sok kutya üdvözölt bennünket , és legalább volt lehetőségem a Dazer II működésének ellenőrzésére is.
A homokos úton É-felé hagytuk el a falu. Több érdekes és illatos növényt, virágot is láttunk, és sok elpusztult tanya helyet is. Az erdőben magányosan álló kőkereszt, vagy Alsógyócs elhagyatott temetője az érdekes kerek sírkövekkel mind megnézésre érdemes.  
A homokos, de most  jól járható széles utakon gyorsan a vár közelébe kerültünk, és a Laciék által korábban már felderített ösvényeken gyorsan megtaláltuk a vár hatalmas sáncárkait. Meglepően jól megmaradt látványos hely ez egészen közel Mike településhez.


A vár területén pihengettünk, ettünk, ittunk amikor hatalmas recsegéssel, ropogással kidőlt egy elszáradt fa amely már röptében a közeli fákon több darabra tört. Persze volt kiabálás, és többen arrébb is mentek, de Tibort ez nem zavarta, pedig bőven lett volna ideje arrébb lépni, de Ő továbbra is békésen oltotta szomját és éhségét amikor a jobb kezét a zuhanó fa eltalálta.
A felületi sérülés nem volt jelentős, de a karja jól bedagadt a keresztbe kapott ütéstől, a túravezető többször is felhívta a figyelmét, hogy ha hazaért mutassa meg orvosnak!

Hivatalos, egyesületi túrán a felelősség minden tekintetben a túravezetőé! Természetesen az is elvárható, hogy ezt a túratársak tudják, és tartsák is tiszteletben az esetleges kéréseit, vagy utasításait.

"A túrán mindenki saját felelőségére  vesz részt, az Egyesülettől kártérítés semmilyen jogcímen nem igényelhető."

Sajnos, mostanában sokan kezdik azt gondolni, hogy egy ilyen mondattal minden felelősséget áthárítanak, pedig nem!  A gondokat mindig könnyebb megelőzni mint utólag esetleg a bíróságon megmagyarázni.

Tovább is álltunk és a közeli Mike felé indultunk ahol először a Somssich grófok egykori mauzóleumának tóparton álló  maradványait, majd a romos kastélyukat is megnéztük.


Jó magyar szokás szerint pusztuló műemlékeink sorát gyarapítják ezek az egykor nagyon látványos épületek is. (A szintén Somssich-birtok Szarkavárnak több szerencséje volt.) 
A kastély egykori parkjának néhány hatalmas példánya még áll és remélhetőleg még sokáig láthatjuk majd.
A kellemes kora nyári időben szép túra volt és a 10 km-es mozgás mellett aki akart szellemileg is gyarapodhatott hiszen  R.P nevezetes mondása erre a túrára nagyon érvényes volt!

Köszönöm a túrát! 


"sohasem tudtam megérteni azokat, akiknek csak az a szép, ami messze van, és érdektelennek, unalmasnak tartják azt ami itthon van, bár rendszerint éppen ezek azok akik nem is tudják mi van itthon"                      


Kőkút nevét 1893-ban említették először. A település ekkor alakult a kivágott erdők helyén. Alsótapazd neve már a középkorban is ismert volt Tapazd néven. Gyöngyöspusztán áll a Festetics-kastély, melynek déli szárnya a nagykanizsai postaút lóváltó állomásának romjaira épült. Jelenleg szociális otthonként működik. Itt található az ország egyik legöregebb tiszafája
Törökvár
Mike község templomától DDNy-ra 1,25 km-re, a Nagyállás felé vezető földúttól Ny-DNy irányban 700 méterre, az erdő mélyén van a vár alacsony dombja. A vár nagyjából kerek dombot jelent. É felől vizenyős sík terület, D felé kissé dombosabb rész következik. Ennek megfelelően É felől csak egy mocsaras árok, D felől azonban kettős árok, köztük egy magas sánc védte. Teljes területe 130x85 m, 0,78 ha. Belső területe 70x55 m, 0,7 ha.
Történeti adatot nem ismerünk, jellege alapján középkori. Kocztur Eva feljegyzése szerint ennek tégláiból uradalmi épületet emeltek.
 Mike
A falu története egészen a korai időkre nyúlik vissza, amire a környéken talált avar, kelta, római és a honfoglalás korából származó leletek utalnak. Az első írásos feljegyzések 1213-ból valók, és Mica néven említik a települést, amely kétszáz évvel később már a vránai perjelség birtoka volt. Az 1554-es török adójegyzékben Miske alakban szerepelt, igaz, akkor mindössze öt házat írtak össze. Idővel a hódoltsági harcok következtében teljesen elnéptelenedett a falu, mely 1745-ben a Somssich család birtokába került. A 19. században két alkalommal telepítettek be német, később pedig magyar családokat a községbe. 1821-ben épült fel a ma is álló Somssich-kastély, melynek grófi birtokosa 1838-ban alapította az iskolát, amit fél évszázad múlva még két tanteremmel bővítettek. Abban az időben mezővárosi rangja volt a településnek, amely már a 18. század közepén évi hat vásár tartására kapott engedélyt. A 19. századi Mike 1290 lakójából 997 volt németajkú. Már 1907-ben óvodát létesítettek, s az 1920-as évek földreformja kapcsán többször osztottak földet a parasztoknak.
A 20. század első évtizedeiben a népesség megközelítette a kétezret, megélénkült a közélet: működött a kaszinó, a tűzoltóegylet, a lövészegyesület, a gazdaszövetség, az önsegélyző- és hitelszövetkezet. Az első világháború 35 áldozatot követelt, a második 88-at. Nevüket márványtáblán örökítették meg a katolikus templom falán. A háború után három németajkú családot telepítettek ki Németországba. Az itthon maradottak házát és földjük egy részét elvették, a német nemzetiségű rokonságot összeköltöztették. Az elvett házakat és földeket a Felvidékről áttelepített magyaroknak adták. A földosztás során 137 mikei jutott földhöz. Önálló közigazgatást kapott a falu, 1950-ben megalakult a községi tanács, két évvel később pedig a termelőszövetkezet is, amely az idők folyamán sokat változott. Ma Mike Szövetkezet néven működik, legfontosabb tevékenysége a burgonyatermesztés. A hatvanas években saját orvosi körzetet kaptak, egészen a körzetesítésig. 1977-ben megszűnt a település önállósága, s ekkortól még a régi hagyományokkal rendelkező iskola felső tagozata is Kadarkúthoz került. A rendszerváltáskor újból önállósodhatott a falu, s 1990-ben megalakult a mikei önkormányzat, létrejött a polgármesteri hivatal.
A falu közigazgatási területén négy műemléki védettségű épület található: a romos Somssich-kastély, egy szintén romos, 19. századi magtár, egy Szent Vendelt ábrázoló szobor 1898-ból és a lakott területen kívül, egy tó partján álló elhagyatott Somssich-mauzóleum.
Mike nevezetes még arról is, hogy 1944. május 3-án itt hullott le a mikei meteorit.


Még több fotó, katt a kis képre:
Kőkút - Törökvár - Mike