2007. szeptember 30., vasárnap

OKT. Szárliget - Somlyóvár - Koldusszállás

Kicsit korai volt az ébresztés, de a Gerecséhez közeledve egy kellemes és szép napot előrevetítő Napkeltében volt részünk. A szárligeti vasútállomáson a korábbi helyen kerestük az OKT igazoló pecsétet de nem volt kitéve, helyette egy indulatos bakter hölgy közölte, hogy " ez egy katonai objektum, tilos a fényképezés" így hát azzal kezdtük a túrát, hogy a tilosban jártunk. :-) A kora reggeli harmatos fűben cuppogva gombákkal és gomba illattal telített reggeli erdőben indultunk a Somlyó hegy felé . A Kőrösi Csoma forrás sajnos most szemét gyűjtőként üzemel, de nem ez volt a leginkább megdöbbentő élményünk. Egy gyönyörű szarvasbika hevert előttünk az úton , meglőtték és utolsó erejével még a pocsolyákban akarta hűteni sebét ... A virágzó és egyben termést érlelő erdei növények sokasága lassan feledtette a kora reggeli élményeket és az egyre inkább közeledő Gerecse napsütésben hófehér sziklái , a gyönyörű őszi színek jobb kedvre hangoltak minket. A Somlyóvári kulcsosháznál hosszabb pihenőt tartottunk, a nyalókák itt rendben megvoltak a dobozban, mi is beragasztottuk , majd gyönyörködve a Gerecse panorámában , újra elindultunk, de letérve a kék sávról felmásztunk a Somlyóvár csúcsára. Egy szép őz pihenését megzavartuk de most miénk volt a csúcs. Az egykori várból csak némi sánc maradvány volt látható. A körpanoráma a Vértestől a Gerecséig csodaszép volt. Leereszkedve a Somlyó csúcsról elhaladtunk az üzemen kívüli szénégető telep mellett, majd egy kisebb fiatal kéktúrás csapattal találkoztunk ők szembe jöttek , ilyenkor a kölcsönös üdvözlés és gyors tapasztalat csere néhány mondatban mindig jól esik. Tornyó-puszta környékén kicsit sok volt az aszfalt és végig hallottuk az M1-es autópálya zaját , de aztán Koldusszállás előtt újra sűrű öreg erdőben és mély vízmosások mellett vezetett az út a már megszokott természetes zajok kíséretében. Az erdőből kiérve bele botlottunk a pecsétbe mely itt nagyon érdekes megoldású, a korábban máshol is látott negatív fém bélyegző itt fixen be volt építve a Tájvédelmi Körzet határát jelző tábla oszlopába ezt megkentük , majd rá kellett nyomni az igazoló füzetünket. Jó lenyomatot adott és tetszett ez a megoldás. A túránk itt be is fejeződött , kiballagtunk a közeli buszmegállóhoz , és Tatabányára utaztunk , majd innen vonattal vissza Szárligetre az autóhoz, Kora délután, 16-óra előtt már indultunk is haza. Szép túra volt .

Még több fotó, katt a kis képre:

OKT. Szárliget - Somlyóvár - Koldusszállás

2007. augusztus 27., hétfő

OKT. Kőhányáspuszta - Csáki vár - Mindszent puszta - Gánt - Bauxit bánya tanösvény

Egy fárasztó rohanós nap után frissen ébredtünk, amihez hozzásegített egy szamár a szomszédos házban.  Kakaskukorékolás helyett errefelé ez a divat. Reggelizés csomagolás majd  levittük az autót Csákvárra ahonnan az első busszal visszajöttünk Kőhányásra  és most az ellenkező irányba indultunk el. A Csáki vár volt az első látnivaló ide is rövid kitérővel lehet eljutni, sajnos ennek az egykor erősségnek csak kevés falmaradványa látható a  dombocska melyre a várat telepítették minden oldalán kőtörmelékkel fedett  a belsejében is méretes fák állnak nem sok remény van arra, hogy ez a szép helyen lévő rom valaha is megmeneküljön az enyészettől.. A Csáki-vár alján  érdekes páfrány mezőt kereszteztünk  és szedtünk  néhány pöffeteg gombát is melyek még aznap este "felhasználásra kerültek". Mindszentpuszta még  Kőhányásnál is kisebb. Egy ház udvarán , - talán ez volt  a kulcsosház - letáboroztunk , ebédeltünk. A szomszédos romos épület kerítésén van a pecsét, mely ezúttal a már ismert fém bélyegző , meg kell dolgozni egy olvasható lenyomatért. Van itt egy jó vizű kút is. Érdekes régi tájékoztató táblákat lehet látni a szembe szomszéd kerítésén, pld. Pedagógus kék jelzést.  A kis tanyáról vissza mentünk a kékre  de érdekes volt látni a régi jeleket amelyek abból az időből maradtak itt amikor a kéktúra még nem érintette Gántot. Egy szép, szikla alakzatokkal tarkított völgyben haladtunk tovább majd nyílt terepen egy legelésző  kis ménes mellett értünk be Gántra. A Gránás turistaház villanyóra szekrényében automata bélyegzővel pecsételtünk, majd a szemben lévő sörözőben hasznos folyadékpótló tevékenységet folytattunk,  de sorra került az elmaradhatatlan kávé és jégkrém is, végül egy ismételten jóleső árpaszörp oltotta szomjamat.   - Ideiglenesen .-

Csákvárra óránként van busz így az autóval folytattuk az utat és  végre megnézhettük a híres gánti Bauxit bánya tanösvényt , fantasztikus Mars-béli táj van itt  ezt elmesélni nem lehet és nem is érdemes aki erre jár nézze meg, addig is meséljenek a képek.


Még több fotó katt a kis képre:
OKT. Kőhányáspuszta - Csáki vár - Mindszent puszta - 
Gánt - Bauxit bánya tanösvény

2007. augusztus 26., vasárnap

OKT. Kőhányáspuszta - Várgesztes - Vitányvár - Mária szakadék - Szárliget

OKT-s túrasorozatunkat ezúttal a Vértes Északi részén folytattuk, és ezzel a két napos túrával elhagytuk Fejér megyét és befejeztük a Vértest. Kőhányás pusztán foglaltunk szállást a túristaházban , reggel ide jöttünk autóval majd innen indultunk Szárliget felé. Kőhányáson a pecsét a ház előtt egy oszlopon található. A z első nevezetes pont a Gesztesvár volt amit kb egy óra alatt értünk el. Itt kis kitérőt kell tenni a várhoz és szerenmcsénk is volt mert éppen indultunk lefelé amikor kinyitották . és igy Gesztesvár felíratú pecsétet is kaptunk. A falun átmenve a kis tó partja mellett másztuk meg a következő hegyet itt a Zsigmond kőről nagyszerű a kilátás fel is másztunk  oda.  Ez a nap tiszta hullámvasútazás volt szinte nem volt benne vizszitntes terep vagy felfelé másztunk vagy lefelé.  A Mátyás pihenőnél mi is megpihentünk majd kb. 1 km múlva kereszteztük a KDP nyomvonalát ahol a tavasszal jártunk  Mivel akkor fejeztük be a KDP-t  szép emlékek fűződtek ehez a ponthoz.  Egy szép emlékhelyet érintettünk a Rockenbauer Pál fáját, majd nemsokára Vitány vára alá értünk és természetesen ezt is megnéztük közelről, erősen romos de még magas falak állnak itt.  A Körtvélyesi erdei temető is nagyon érdekes hely. A Mária szakadékban nem fotóztam, sajnos de majd bepótolom azzal voltam elfoglalva , hogy a csúszos domboldalon le ne essek.  Tempósan kellett menni mert a közlekedés eléggé bonyolulzt ezen a térségen igy délután  2 óra után nemsokkal már Szárliget vasútállomáson voltunk, ahol a forgalmi iroda ablakában van a pecsét. Innen Bicskéig vonattal mentünk, majd ott egy kis gyaloglás a jó távoli buszmegállóhoz tovább növelte a napi távunkat , és végül Csákvári ujabb átszállással értünk vissza a túristaházba.  Volt melegvíz , majd  elég gyorsan elaludtunk, tekintve, hogy más nem volt a házban  ezen a csendes kis településen nagyon jót aludtunk  ....


Még több fotó katt a kis képre:


2007. június 17., vasárnap

OKT Piliscsaba - Piliscsév - Klastrompuszta - Kesztölc - Dorog

Egy jelvényszerző túramozgalmunk ma befejeződik!  Ebben az évben már másodszor érzem át ezt az érzést, nem rossz.. A Dorogtól - Nógrádig tartó és a Pest megyei  OKT szakaszon kiírt túraútvonal teljes szakaszának végére értünk.
 Kivonatoztunk az előző napi végpontra azaz Piliscsabára, mit sem törődve a csepegő esővel  nagy lendülettel  átszaladtunk az első púpon, nagyon mély homokos ez a szakasz, fárasztó is egy kicsit . Piliscséven ebben a szép és rendezett,  szlovákok által is lakott faluban  egy gyors korsó sörrel  vigasztalódtunk, majd elbeszélgettünk egy kedves bácsival. A helyi nevezetességek közül a templom és az azt övező kálvária esett útba így ezeket megnéztük , ja és érdekes a központban lévő egykori szovjet  emlékmű és a sok katona sír.  A falusi emberek kellőképpen  tiszteletben tartják ezt a temetőt  , és a "Magyar Fiatalok"  itt még nem tudtak kibontakozni. Szerencsére.  A falu utolsó házát elhagyva egy benőtt szekérúton vezet a jelzés, kissé sáros volt de nem vészes, jól követhető  a jelzés is. A lassan emelkedő útról egyre jobban elénk tárult  a Kesztölc felett magasodó sziklás hegyoldal amerre majd megyünk. A  szép vadvirágos rét szélén haladva  gyorsan a tetőre érünk majd innen horhósan ereszkedik le az út Klastrompusztára. A romok érdekesek , a múlt idézést az amúgy már rendesen megdézsmált öreg cseresznyefa alatt folytattuk  , a pecsét is itt van az oszlopon , szép lenyomatú fémbélyegző negatív lenyomattal, tükör írással. A kis üdülő telepről rövid aszfaltúton  megyünk tovább majd jobbra  bemegyünk az erdőbe és lassan elkezdünk felfelé menni. Szerencsére az emelkedő szakasz  végig erdőben vezet így elviselhető a meleg. Amikor az erdő elfogy és kopár, füves területre érünk akkor már fent is vagyunk. A sok szép fehér szikla közül  nem tudtuk pontosan, hogy melyik lehet a Tündér szikla  így aztán választottunk egyet magunknak. A hatalmas szőlő ültetvény felett elhaladva  elérjük a zöld sáv jelzést és ott kezd ereszkedni az út immár Kesztölc felé. Jószerencsénk ezúttal sem hagyott el . Az első sarkon várt ránk a Hársfa  Söröző , nem is várattuk sokáig,  a sör mellé kávé, otthonról hozott szendvics, Nógrádi ropi ( stílszerűen) és még jégkrém is jutott.  Itt ünnepeltük meg a  túramozgalom befejezését, igaz még volt vissza kb. 4 km de az már szinte semmi . Átsétáltunk egy kellemes akácoson nem kellemes szemét halmok mellett, majd egy kis hídon keresztül értünk be  Dorog városába. Ebből láttunk egy templomot egy Petőfi szobrot egy kellemesen hűvös aluljárót  és egy koszos vasútállomást, ahol a forgalmi irodában beütötték a Dorog  2511 pecsétet. Innen a már ismert útvonalon  a kényelmes légkondicionált vonattal  utaztunk vissza  Budapestre. Az ablakon kinézve  az elmúlt túranapok szinte összes hegycsúcsát viszontláthattuk . A Kevélyek,  a Hármashatár hegy,  a távolabbi Dobogókő, a Csúcs hegy ,  a Nagyszénás mind elvonult előttünk  jó érzés volt körülnézni, hogy ezt mind végig jártuk, és amikor vonatunk áthaladt a Dunán a távolból még a Naszály is "integetett"..

OKT Piliscsaba - Piliscsév - Klastrompuszta - 
Kesztölc - Dorog

2007. június 16., szombat

OKT Hűvösvölgy - Zsíros hegy - Nagyszénás - Piliscsaba

Meleg volt , ugyanúgy mint az előző hétvégén. Korán keltünk, és hajnali 6 órakor már a Hűvösvölgyben voltunk, nem volt hűvös. A vasúti híd alatt átbújva egykor szebb napokat látott ,  korabeli emlékművek összerondított maradványai mellett vezetett el az utunk. Azért érdekelne, hogy a magukat "Magyar Fiataloknak"  tartó, szerintem csak barbárnak nevezhető  emberek szerint így szebb a Budai hegység?  Persze ez csak IQ kérdése.  A Nagyrét kellemes bár egy kicsit vásári hangulat volt készülőben. Máriaremetén szép a templom és környezete, de az aszfaltot nem szeretjük de hát így juthatunk el a Remete szurdokba. Az összefirkált táblák mutatják, hogy a "Magyar Fiatalok"  kb. hol tartanak gondolkodásilag. A kellemes szurdokvölgyben  megreggeliztünk, messziről megnéztük a hajléktalanok által lakott Remete barlangot. majd rendesen megizzadtunk. Ennek oka a szurdokból kivezető út negatív lejtésében kereshető, ez ugyanis felfelé lejt !  A tetőről nagyon szép a kilátás. Kellemes faluszéli erdei út vezet tovább , Nagykovácsi házai lassan elfogynak mire a Muflon itatóhoz értünk. Némi kiabálás és 4 db kutya által keltett hangzavar sem volt elég ahhoz , hogy a tulaj beengedjen bennünket, szerencsénkre árú szállítok jöttek és így kénytelen volt előjönni. Finom hideg csapolt sörrel vigasztalódtunk és a pecsét is rendben megvolt.  Ezután felsétáltunk a Nagyszénásra, az egykori turistaház Emlékműve elgondolkoztató !  A csodálatos kilátás, a sok érdekes öreg fa kellemes  helyet rejt  kár, hogy lerombolták.  Egy kéktúrázó német juhász és gazdája  járt arra, egyikük lógó nyelvvel.  Átmászva  az amúgy megkerülhető kerítésen  egy nagyon szép, zárt öreg erdőben ereszkedik le az út a hegyről Piliscsaba felé . A völgyből és egyben az erdőből kiérve  egy " bazi nagy roma lagzi"  közepébe csöppentünk, lassítottunk de minket nem kínáltak meg semmivel, ezért az első útba eső kocsmában oltottuk szomjunkat. majd elsétáltunk a vasútállomásra pecsételni , ahol a forgalmista néni készséggel átadta a bélyegzőt és a párnát is.  A kéktúra ezen szakaszának utolsó km-e egy nagyon kellemes tulajdonsággal rendelkezik. Kb. 200 m-ként  volt egy vendéglátóipari üzemegység , az állomásig 5 db-ot érintettünk.  Innen vonattal  , akarom mondani a SIEMENS csodával utaztunk vissza Budapestre.

Még több fotó, katt a kis képre.
OKT Hűvösvölgy - Zsíros hegy - 
Nagyszénás - Piliscsaba

2007. június 9., szombat

OKT Hűvösvölgy - Hármashatár-hegy - Rozália téglagyár

A Hűvösvölgy megközelítése egyszerű volt, a Moszkva térről az 56-os villamos letett minket a kiindulási ponton. Felballagtunk az úttörő vasúthoz a pecsétért, és itt szerencsénk is volt, mivel a pénztár csak az első vonat indulása előtt 30 perccel nyit ki, de most egy korábban ébredő úr készséggel és gyakorlottan pecsételt nekünk. Ezután egy kicsit keresgéltük az utat mivel nem volt egyértelmű, hogy merre is kell elindulni de aztán ez is meglett.
Kicsit szemetes környéken egy kis patak mellett haladtunk szép zárt erdőben, padokkal tarkított sétaúton. A repülő teret gyorsan elértük , majd Mátyás király egykori vadaskertje mellett visz tovább az út a nagy melegben a zárt erdőben viszonylag kellemesen haladtunk tovább az Árpád kilátó felé. Ez a régi szép kilátó most éppen lakott volt , hajléktalanok költöztek bele. A kilátás a Dunára és a fővárosra nagyon szép.
Nekünk annyira tetszett ez a hely, hogy egy kört is tettünk a kéken :-) Leereszkedtünk a Szépvölgyi útra majd elkezdődött az egyenletes "hegymászás" a Hármashatárhegy tetejére. Szerencsére az út mellett sűrűn elhelyezett közkutak voltak így bőven feltankolhattunk vízzel. A hegytető kopár, és jó meleg némi fotózás után egy gyors pecsételés a szép régi fémbélyegzővel és a tornyok kerítése melletti ösvényen folytattuk az utat. A Virágos nyeregig még volt egy kis emelkedő de az út nagy része innen már végig lejtett. A pecsétet a kocsma rácsára erősítve egy kis segítséggel megtaláltuk és jól kiérdemelt sörünket is magunkhoz vettük. A Virágos nyeregnél Csúcs hegy feliratú a pecsét.
Szerencsére a Csúcs hegyre nem megy fel az út az oldalában kanyarog szép zárt erdőben, utunk vége felé még ismerős nyugdíjas túrázókkal is találkoztunk. A Rozália téglagyár előtti részen kb. 1,5 km-en nem találtunk jelzést de később a hegy aljában újra meglett és az aszfaltra kiérve már percek alatt a gyárkapunál voltunk és rendben pecsételtünk itt is. Az előző napi 18-as busszal fejeztük be ma is a túrát.


Még több fotó, katt a kis képre:

2007. június 8., péntek

OKT Dobogókő - Pilisszentkereszt - Bp. Rozália téglagyár

Ezt a túraszakaszt egy budapesti bázishelyről jártuk le. Hajnalban HÉV-el Pomázig, majd innen busszal mentünk Dobogóköre, hétköznap lévén jobb a közlekedés így reggel 8-kor már a pecsételéssel foglalkoztunk. Az a szokott helyen a turistaház előterében rendben megtörtént. A levezető út nagyon kellemes, zárt erdőben halad, érintve a Zsivány sziklát , ahol éppen film forgatás folyt. Pilisszentkeresztre gyorsan leértünk és a Felső Kocsmában szomjunkat oltva a pecsét is rendben volt.
A falu főutcáján tovább haladva mentünk a szép szurdokba ahol gyerekeknek éppen akadályversenyt tartottak. Szeretem az ilyen sziklás , patakos helyeket mint ez a szurdok völgy a kanyargós ösvényen , hidakon sok fotót is készítettünk. Utunk következő szakasza izgalmat is tartogatott ugyanis egy népes vaddisznó csorda a turista út közepén dagonyázott több falkányi vadmalac társaságában . A konfliktus el akartuk kerülni így megálltunk, de ők nem akartak elmenni, végül megtapsoltuk őket és ez hatott, elvonultak. Néhány perc múlva egy kisebb szarvas csorda is keresztezte az utat.
A Szent Kút előtt van egy éles jobb kanyar, olyan hajtűkanyar szerű, miután ezt megtaláltuk már gyorsan elértük az erdei kegyhelyet ahol kis időt eltöltöttünk. A kút működik csak be kell nyúlni a rácson és pumpálni egy kicsit. A vizének semmi utóhatása nem volt, szerencsére. Az egyre nagyobb hőségben haladtunk tovább a Kevélyek felé, és nyílt terepen. Kutya meleg volt. A Kis Kevély bányája a jobb oldalunkon maradt el, majd egy frissen gyalult és széles, de sajnos sáros úton kerültük meg a hegyet . Az emelkedő végén jól esett végre megállapítani, hogy elértük a nyerget. Itt a tűzrakó hely melletti fán a fém pecsét megvan és működőképes is volt.
Sziklás, meredeken lejtős úton ereszkedtünk le immár a Nagy kevély oldalában . Pilisborosjenő peremén a mű egri vár és a Teve szikla felett halad a jelzés, nagyon szép ez a vidék. A falu szélén egy kicsit megpihentünk és nagyon örültünk annak, hogy a kivezető út közelében találtunk egy működő közkutat, a csapvíz régen esett ilyen jól. Egy sziklás, köves púpon aminek a becsületes neve Köves Bérc - átmászva már hallatszott a távolból a Bécsi út zaja és hamarosan a lombok között megláttuk a téglagyárat a túra végcélját. Innen a 18-as busszal tudtunk visszautazni. A meleg miatt nehéz volt ez a szakasz, de a Pilis nagyon tetszett, a másnapra tervezett szakasz egy része a Hármashatár hegy innen alulról jó nagynak tűnt. Mint kiderült az is.


Még több fotó katt a kis képre:



2007. március 15., csütörtök

KDP. Oroszlány - Vértessomló - Szár

 KDP. Oroszlány - Vértessomló - Szár 26 km

 2007.03.15.

 Egy viszonylag hosszabb túramozgalomnál mindig nevezetes nap amikor az ember az utólsó túranapra készülődik , igy voltam ezzel a szakasszal  én is. Tudtam, hogy a közel 300 km-es KDP végére értem , és már a következő nagyobb túramozgalmat is tervezgettem, tervezgettük. Azért a hajnali 4-órás ébresztőt még mindig nehezen viselem :-) . Az autót Szár-on tettük le majd átvonatoztunk Oroszlányba . Itt a vasútállomáson készségesen pecsételtek, Majk pusztai kitéséssel  a GCMAJK geoláda megkeresésével  és a harangjáték többszöri meghallgatásával folytatódott az út. Jelzések rendben és jól követhetőek. Vértessomló előtt amikor kiértünk az erdőből értelemszerűen mentünk tovább, emiatt kerültünk is egy kicsit de a faluban gyorsan meglett ujra a jelzés. Pecsételő helyet viszont nem találtunk így maradt a fotó.  Beérve az erdőbe lassan emelkedni kezdett az út  , a Szép Ilonka forrás egy kicsit lepusztult , egy család járt arra éppen és az apuka mesélte az unokáinak , hogy bizony 20 éve nem így nézett ki. :-(  , tényleg ráférne egy kis felújítás , én megkóstoltam a vizét és nem volt káros utóhatása.. Az OKT - KDP kereszteződésben  éppen  ebédszünetet tartottunk amikor egy 'kisebb' , több mint  60-fős  OKT járó csapat keresztezte utunkat , Fehérváriak voltak , nem láttam még ilyen népes túracsapatot  hagyományos túrán !   Az egyre jobban emelkedő hegyoldalban szép sziklák között értünk fel a gerinc útra , ez egy kicsit hosszú , egy kicsit túlságosan egyenes és picit unalmas is lett volna ha nem keresztezi utunkat egy nagy szarvas csorda.  Tettünk egy kis kitérőt a geodéziai toronyhoz is  de nem volt tulságosan bizalomgerjesztő a létra igy csak alúlról néztük meg. Szár előtt elég meredeken kezd ereszkedni az út, de még messze volt a falu,  és még messzebb a vasútállomás ! Szár-on  a kocsmában szép színes pecsétet kaptunk  az udvarias pultos hölgytől , köszönjük.

A túrazáró sör után egy kis geoládás kitérővel  a GCZAMT ládát is begyüjtöttük és jó volt egy ilyen hosszú nap után hazatérni. 





OROSZLÁNY: 

Oroszlányban igazán műemlék értékű alkotás nincs, hiszen a város igen fiatal. Mégis meg kell említeni egy-két alkotást, amely majd műemlékké érik az idők folyamán. Ilyen a Városkapu, amely 1958-ban épült, és Oroszlány egyik legjellegzetesebb épülete. Az 1960-as évek elején - a formáját tekintve - az országban talán egyedülálló víztorony épült. A város főutcájára merőleges épületek oldalát különböző művészek által készített színes grafittók díszítik, valamint több képzőművészeti alkotás található a tereken, utcákon, háztömbökben.

Tekintettel arra, hogy Oroszlányban a bányászkodás már csak rövid ideig végezhető gazdaságosan, ezért különös jelentőségű, hogy néhány lelkes szakembernek köszönhetően Bányászati Múzeumban, élethű közegben ismerkedhetnek meg a fiatalok is a bányászat múltjával, a bányászhagyományokkal és a bányászkodás rekvizitumaival. A múzeum ritka, szép és gazdag ásványgyűjteménye sem mindennapi látványosság a kövek szerelmeseinek.

A másfél évszázados török hódoltság után elnéptelenedett vidékre szlovák telepesek hozták vissza az életet a 18. század elejétől, s e jelentős létszámú magyarországi kisebbség térképén Oroszlányt azért is jegyzik, mert hűen berendezett Szlovák Tájházával tiszteletre méltóan ápolja az előző generációk emlékét.

Az ófalu evangélikus temploma és a város közelmúltban épített katolikus temploma is megér egy-egy látogatást.

A környék horgásztavai közül külön is meg kell említeni a hőerőmű hűtőtavát, amelynek horgászállásait télen is látogathatják e sport kedvelői.Az Oroszlányba látogatók a városról és környékéről a város 3 pontján elhelyezett információs tábláról vagy a polgármesteri hivatal információs irodájában kaphatnak tájékoztatást. Az Oroszlányhoz közeli vértesszentkereszti apátság és a várgesztesi vár romjai csodálatos kirándulások célpontjai lehetnek az idelátogatók számára. Az országos Kék Túra útvonalán gyakorta barangolók sokat tudnának mesélni arról, hogy milyen élményeket jelent számukra, ha újra meg újra felkeresik a Vértes várromjait: Csókakőt, a Csáki várat, Vitányvárat, Szentgyörgyvárt, Gerencsérvárat.

A Csák nemzetség építette a Vértes egyik legszebb és legnagyobb várát, Gesztest, amely 1327-től királyi vár. Zsigmond király és Mária királynő kedvelt vadászó helye volt a Vértes. A gesztesi az egyetlen vár a Vértesben, amelyet régészeti feltárás és korszerű helyreállítás után turistaszállónak használnak, és az oroszlányiaknak is kedvelt kirándulóhelye.

Román kori építészetünk kiemelkedő értékű műemléke a vértesszentkereszti bencés, majd később dominikánus apátság. A Vértes-hegység egy távoli magaslatára épült az apátság, melynek első említése 1146-ból származik - romantikus környezetben fekszik. A régészeti kutatások során az árokkal körülvett területen kerültek elő a monostor legkorábbi épületei, nevezetesen egy kőből épített templom két oldalkápolnával, valamint az ideépült kolostor maradványai. A templom építése a XII. század végén kezdődött, majd évszázadokon keresztül fokozatosan bővült és változott.






MAJK:

Oroszlány közelében, csodálatos környezetben, hegyek, erdők, tavak szomszédságában, a Vértes nyugati lábánál rejtőzik hazánk egyik jelentős műemlék-együttese, a közép-európai barokk építészet sajátos emléke: Majk.

Jelentőségét növeli, hogy műemlékállományunk egyedi alkotása és az, hogy adott funkció betöltésére egységes együttesként épült meg. A táj szépsége, csendje, a nagynevű művészek alkotásai egyesülnek itt harmóniává. A hely története a távoli múltba vezet. Ismerjük meg történetét, az Eszterházyakat, az építőket, a kamalduli remetéket...

Látogassuk meg ezt a műemlék-együttest, majd - nem utolsó sorban - a geoládát is keressük meg.

A kamalduliak a XVII. század végén jelentek meg Magyarországon.

Kik a kamalduliak? A rend alapítója Romuald herceg. Apja párbajban meghalt. Hatására Romuald szerzetesnek ment Rómába. 998-ban elhagyta a szerzetesházat, szigorúbb rendi formát keresve vándorlásba kezdett. 1012-ben Arezzo mellett megalapította az első kamalduli remetekolostort. Nevük az első pártfogótól ered - Aretini Maldolo = Campo Maldolo = Camoldoli.

Ruházatuk: fehér kámzsa széles skapuláréval, lábukon, - különösen a majkiak - csizmát hordtak. Hajukat rövidre vágták, fejük tetejét kiborotválták, hosszú szakállat hagytak.

Étkezésük: igen szegényes, főként növények, hal csak ritkán, bort erősen vizezve ünnepekkor, sok böjtöt tartottak. Fogadalmaik közé a szerénységen, tisztaságon, engedelmességen kívül a "némaságot" is felvették. Beszélniük évente két alkalommal, 3-3 napot lehetett, napjaik nagy részét elmélkedéssel töltötték. Művelték kertjeiket, dolgoztak műhelyeikben. Külön-külön cellákban laktak.

A majki építkezés tervét Franz Anton Pilgram bécsi építész készítette el, aki 1734-től haláláig, 1761-ig tervezte, ellenőrizte, felügyelte az építkezést. Halála után a munkát helyi mesterek fejezték be, többek között az Esterházyak jeles építésze Fellner Jakab.

A kamalduliak nem sokáig örülhettek otthonuknak, templomuknak. 1782. január 12-én II. József rendeletére feloszlatták a rendet. 1785. október 20-án a győri püspöki helynök Majkra jött és a templomot megfosztotta felszentelt jellegétől. Az ingóságok egy része árverésre, más része állami tulajdonba került. A templom és a remeteség kulcsait Dumleshauser Mihály kocsmabérlőre bízták. A templomot, a torony kivételével lebontották, köveit pedig az oroszlányi evangélikus templom építkezéséhez hordták. 1806-ban gróf Esterházy Károly megveszi Majkpusztát. 1815-től posztógyártók használják. 1824-ben Lichtenstein János herceg vásárolta meg, de 1828-ban birtokcserével ismét az Esterházyaké Majk. 1860-tól kastéllyá alakítják át a nagy főépületet, mely 1945-ig tulajdonukban maradt. 1973-ig lakott itt az Esterházy család utolsó tagja, gróf Esterházy Móricné. (A TKM Kiskönyvtára sorozat felhasználásával)








VÉRTESSOMLÓ:

A régi időben is ismert lakott terület volt. A határában talált legrégebbi lelet egy kőbalta az emberiség történetének abból az időszakából amikor még nem ismerték a fémeket. A napfényre került sok lelet arra utal, hogy egykor római élet pezsgett. A helység régi neve Semele a rómaiak idejére vezethető vissza. 1051-ben a hegyek alján vívta fényes győzelmét I. András király III.Henrik német császár hadaival. A megfutamodott német sereg eldobált vértjeiből maradt a hegységen a Vértes elnevezés. A mohácsi vész után 1529-41 között törökdúlás teljesen megsemmisítette Semele falvat is. Évszázadokon át lakatlan volt. Bajorországból Würtzburgból németek jöttek, és itt telepedtek le. A Vértessomlóra telepített szorgalmas, lankadatlan munka kedvvel és kitartó szívóssággal rendelkező emberek csakhamar aranyat csiholtak a bőséges szántóból és erdőből.

Ma is szép tiszta, csendes falu ahol nincs ipar se fűrész telep. A pihenni vágyóknak kitűnő pihenőhely, ahol gazdag kínálatból választhat. Sok kiránduló pont indul a községből.

Izelitőűl sorolok egynéhányat:

Mátyás kút : erdei pihenőhely, szalonnasütővel, esőbeállóval.

Szarvas kút: pihenőhely szalonnasütővel, esőbeállóval.

Szép Ilonka forrás: itt látta meg Mátyás király Szép Ilonkát.

Vitány vára: Először 1379-ben említett vár, két nagy toronyból és a közöttük húzódó palotaszárnyból áll. A török időben végvár volt.

Tornyainak csonkjai ma is emeletnyi magasan állanak. Szép kilátás nyílik a tájra.

Vértesszentkereszt: Csák nemzetség alapította 1146-ban a bencés apátságot, melynek temploma három hajós szépen faragott kőből épült. Falcsonkjai ma is 5-6m magasan állnak.

Gesztes vára: meredek dombon emelkedik, erdő veszi körül. Építtetője valószínűleg a Csák nemzetség lehetett a XIII. században. Jelenleg turistaszálló. Tetejéről pompás kilátás nyílik a tájra.

Majkpuszta már 1252-ben lakott terület volt.

1748-ban alapított egykori kamanduli remeteség 17 kis különálló remetelakása, a barokk templom megmaradt tornya, a kastély, a keritőfal díszes szobrokkal ékesített kapuja, a parkjában hatalmas jegenyefenyők állanak. Az erdő fái közt álló kis kápolna jelent műemléki látnivalót. A remeteséghez vezető út mentén horgásztó található, melynek egyik lefolyó ágán műemlék vízimalom van.

Érdemes ellátogatni Vérteskozmára is: jelenleg érintetlen táj, régi parasztházaival. Erdő veszi körül az 1 km hosszú kis falut. Mindezeket gyalogosan és autóval is meg lehet közelíteni.

De ne csak erdei kirándulásról beszéljek, kiránduljunk el a vizek városába, Tatára, ahol rengeteg látnivaló van fürdési és strandolási lehetőséggel.








SZÁR:

Községünk Bicske körzetében, a Vértes és a Gerecse hegységek közti fennsíkon fekszik 22,63 nkm-en, jellegzetesen falusias környezetben.

Ezen a területen már az őskorban is éltek emberek, később kelták, rómaiak, hunok és régi magyarok, ahogy azt a temetkezési helyek tanúsítják. A Megyer törzs szálláshelyéhez tartozott. Szár (ősi magyar nyelven Saar) neve Taksony, Árpád fejedelem unokájának nevére utal, jelentése "kör", "kopasz".

Az első, Szár létezését bizonyító dokumentum 1337-ből származik, ahol Savol név alatt említik a települést. 1365-ben írott dokumentum pontosan meghatározza Savol falu elhelyezkedését. A Felchuth-i kereszteslovagok birtokát határolja, Kaplor, Melech-Föld, Tata község, a Székesfehérvártól Bykché-re vezető út, Zaar-Föld és Borok-Föld mellett.

A falut a török uralom idején magyar reformátusok lakták. A törökök a falut felégették, Szár teljesen megsemmisült.

1727-ben Gróf Galanthai Esterházy József lett a Tatai uradalom birtokosa.A néptelen területről meggyőződéses katolikusként a maradék kálvinista magyarokat kitelepítette, s helyükre katolikus németeket és szlovákokat költöztetett. Az 1729-ben kezdődött a német jobbágyok betelepítése a budai Vörösvárról és a Rajna-Majna vidékről. Így lett a lakosság túlnyomó részben németajkú.

Szár letelepülési szerződése a tatai uradalommal 1732-ben jött létre. Eszerint a szári németek négy év adómentességet kaptak, és hat évre felmentették őket a robotkötelezettség alól. Ennyi idő alatt kellett felépíteniük házaikat. Csak azok kaptak letelepülési engedélyt, akik vállalták legalább két hold erdő kiirtását.

A 18. század utolsó éveiben megjelentek a faluban a napszámosok, akiknek már csak a terméketlen, köves földterületek maradtak.

1946-ban a falu nagy részét kitelepítették Németországba, Dingolfing környékére, helyükre magyar családokat költöztettek a Heves megyei Átányból, a Fejér megyei Iszkaszentgyörgyről, és Csehszlovákiából négy községből. A svábok és a telepesek közt egészen az 1950-es évekig nagy volt az ellentét. Minden bál, összejövetel verekedéssel végződött.

1948-ban még 16 sváb családot telepítettek át Vérteskozmára, onnan pedig 16 magyar családot költöztettek Szárra. Ezek nagy része eladta házait az áttelepített sváboknak, akik így visszaköltözhettek Szárra.

1989 január 1-jén Szárliget kivált és önálló tanácsot alapított. Ezután Szár és Újbarok tartoznak a tanács működési körébe. A rendszerváltás után Szár és Újbarok saját önkormányzattal rendelkezik, de közös körjegyzőség alá tartoznak.

Az 50-es évektől a nyelvi és etnikai zártság fokozatos bomlása kezdődött el. A lakosság elvándorlása a 80-as évektől megállt, sőt kismértékű növekedés is tapasztalható. Ma már a falu a budapesti agglomeráció külső köréhez tartozik, egyre többen települnek a faluba, kedvező földrajzi helyzete és természeti környezete miatt.


KDP. Közép-Dunántúli Piros túramozgalom


Az első viszonylag hosszabb túramozgalom amit teljesítettem a KDP volt. Úgy alakult, hogy Veszprém és Fejér megyében sokat túráztam és csatlakozva a Székesfehérvári Gyöngyvirág T.E. csapatához Horváth István túravezetésével kezdtünk bele ebbe a szép mozgalomba, mely a 2. regionális túramozgalom Magyarországon, csak a DDP előzi meg.

KDP új igazoló füzet

A KDP első igazolófüzete
KDP teljesítés jelvénye

A mozgalom 3 megyét érint és mindhárom megyében van részteljesítést igazoló kitűző a teljes útvonal teljesítését pedig egy szép jelvénnyel díjazzák. 


Teljesítésem adatai:

Veszprém megye 48/2006

Fejér megye 76/2007

Komárom-Esztergom megye 91/2007

A teljes túramozgalom teljesítése 67/2007 számon 2007.03.15.-én történt meg. 

Túrabeszámolóim:

2004.04.03. KDP ünnepélyes megnyitása Várpalota


2005.01.23. Vinye-Porva Csesznek-Zirc

2006.04.08. Odvaskő-Kőris-hegy-Fenyőfő-Vinye

2005.04.23. Odvaskő-Pápaváralja-Augusztin-tanya

2005.04.24. Augusztin-tanya-Hárskút-Eplény

2005.04.08. Eplény-Alsópere-Öreg-futóné-Várpalota

2006.05.10. Várpalota-Inota-Baglyas-hegy-Csór-Iszkaszentgyörgy

2005.02.19. Isztimér - Iszkaszentgyörgy

2006.07.08. Isztimér - Burok-völgy - Királyszállás (Csőszpuszta)

2006.06.05. (Csőszpuszta) Hamuház - Kisgyón - Mecsér-telep - Mór

2005.03.13. Mór - Pusztavám - Oroszlány

2007.03.15. Oroszlány - Vértessomló - Szár

2005.08.06. Szár - Óbarok - Csabdi

2007.02.17. Csabdi - Somló - Tarján

2006.09.09. Tarján - Héreg - Pusztamarót - Lábatlan - Piszke


2007. február 25., vasárnap

Munkatúrán Észak-Somogyban

HÁCS -ról indulva a falu végén egy két jelen kipótoltuk a zöldet majd a műtehén előtt elhaladva egyenesen vezet az út Gárdonypuszta felé, ez  egy széles földút , itt ott dagonyás, voltak régi jelek , amiket  felújítottunk illetve néhányat csináltunk sűrítésnek.

Az útvonal itinere tehát a következő erre a szakaszra:

Hácsról a falu főutcáján kimegyünk D-felé, a falu végén  a tehenészeti  telep és műtehén jobbról elmarad és egyenesen megyünk tovább   Gárdony puszta felé amikor feltűnik az első épület akkor előtte kb. 100  m-el derékszögben jobbra befordulunk szemben a beton  villanyoszlopon nyilazott jelzés és behívo kapu is van .
Tehát jobbra fordulunk és széles földúton haladunk tovább egy sárból  tapasztott építmény marad el a bal oldalunkon , majd néhány perc után a régi gárdonyi temető elé érünk. Érdemes felmenni azon a pár méteren mert nagyon érdekes múltszázadi sírköveket láthatunk !
Tovább haladva a széles és kijárt földúton balra kanyarodik az út és végig balra tart egy fenyves mellett megyünk el, egy nagy útelágazásnál  a MOL sárga jelzőtáblájának irányát követve  derékszögű bal kanyar és elérjük a gárdonyi tavak levezető patakjának hídját. A híd jól járható a patakot keresztezve egyértelműen mehetünk tovább néhány  perc múlva egy erdei falerakat  mellett megyünk el és a tisztáson áthaladva szemben bemegyünk az erdőbe. Balról a tisztás szélén van egy jó nagy jelzés ! Az erdőbe beérve ezt a széles földutat kell követni amely enyhén emelkedni kezd és így is marad egészen az Aligvárom tetőig. Néhány helyen horhós bevágásban halad az út de nagyon jól követhető és jól látható jelzéseket raktunk mindkét irányból láthatóan . Az elágazásoknál egyértelműen jelöltük , hogy melyik a
helyes út. Amikor felérünk a tetőre és mielőtt kiérnénk egyenesen a szántóföldre egy az erdő szélében haladó jól járható szekérúton   BALRÓL megérkezik az a régi zöld jelzés amely elméletileg  Gárdonypusztáról jönne. Itt a tetőn vissza követhető az út kb,. 500 m- e a keresztig , mellette egy régi kis oszlopon megvan a jel de NEM erre  kell menni hanem amikor felérünk a tetőre akkor JOBBRA visz tovább a  jelzés elméletileg Somogyvár Kupavárig.

Hács: Hácsot az 1332-37-es pápai tizedjegyzékek már említették. A hódoltság idején elnéptelenedett a település. A XVIII. században a Jankovich-családé lett a birtok, majd a Pongráczoké. Tőlük Kacskovics Mihály vásárolta meg. Később az Inkey-család németeket telepített le (XIX. század elején). Evangélikusok voltak, templomot (1855), iskolát építettek. 1860-tól a Zichyek birtoka lett az uradalom. 1867-ben a fél falu leégett. 1905-ben a megye legnagyobb, szervezett aratósztrájkját szervezték meg a hácsiak. Azt, hogy milyen volt fénykorában, bizonyítja katolikus temploma. A jó termőföldek eltarthatják a megfogyatkozott számú családokat. A rendszerváltást követően iskolát építettek, de az azóta is kihasználatlan. Hácsot - joggal - újra éledő falunak tartják. A mezőgazdaság, az állattenyésztés (jól működő -fejlődő borjúnevelő telep létesült) mellett a turizmusra építenének a hácsi emberek. Ennek egyik formája az, amikor a nem lakott házakat felvásárolják a külföldiek.

Még több fotó, katt a kis képre:






2007. február 17., szombat

KDP. Csabdi - Somlyó - Tarján

2007.-évre már csak egy kevés maradt vissza ebből a szép regionális túraútból a KDP.-ből. A kellemes tavaszias télben hajnali 4-kor indultunk és ezúttal Bicskét vettük célba . Itt a vasútállomásnál le lehet tenni az autót és a 7:10-es autóbusszal indultunk Csabdiba. 1/2 8-kor  egy gyors pecsételés a  falu kis boltjában  és máris elindultunk  a kora reggeli napsütésben mélykék ég alatt a Gerecse  magasabb részei felé.  A faluból kivezető szakasz  jól jelzett és könnyen követhető . Amikor keresztezve  az aszfalt utat  letértünk a föld utakra még ropogós fagyott talajon haladtunk, két nagyobb tanya mellett elhaladva a távolban már látszanak a Somlyó csúcsok. A hosszú nyílegyenes földúton azért már volt egy kis sár, ez az enyhe emelkedő a hegy lábánál kissé meredekre váltott de nem veszélyesen  az indulástól még 3 óra sem telt el és elértük az OKT.-val közös szakaszt és néhány perc múlva már a kulcsosháznál jártunk. 



Itt az OKT pecséttel kell a KDP-t is igazolni a dobozka üres volt , de szerencsére a ház gazdái a helyszínen voltak és kiadták a bélyegzőt. A jelzés végig kellően sűrű és könnyen követhető volt. Az É-i  meredek kilátópontra  kisétálva szépen látszottak a Gerecse  távolabbi részei, valamint a Pilis és Visegrádi hegység is. Itt a csúcson kicsit hideg volt igy gyorsan tovább is indultunk. A Somlyó csúcsra nem mentünk fel a jelzés az oldalában vezet , majd  egy jó kis lejtő után elértünk egy szénégető  telepet majd egy széles szekérutra érkeztünk . A kék itt balra tart mi jobbra folytattuk az utat. A kerítések száma egy kicsit megszaporodott a jelzések száma viszont csökkent de azért még mindig követhető volt az útvonal , elsősorban a kerítés oszlopokon volt  néhány régi jelzés  ezek egy része  lombos időszakban takarásba kerülhet. Kb. 1 óra alatt értünk le a szántóföld szélén lévő kerítésig ahol  a távolban egy kis tanya szerű  épületegyüttes  és a Tatabányáról  Tarján felé vezető  út jól látható. Itt a kerítés előtt derékszögben jobbra kell fordúlni , az út a kerítés mellett levezet az erdőbe , van néhány elágazás de a leginkább járt utat kell követni  ugyanis innen egészen a faluig  egyetlen jelzés sincs. Az igazoló füzetben lévő térkép viszont követhető , az a kis patak amit a falu előtt keresztez az út teljesen ki volt száradva. Itt derékszögben keresztezve a medret és a térkép szerinti irányt követve néhány perc alatt elérjük  a falu első házait .




 A sarokház világoskék színű ha itt jobbra fordulunk és a kék házat balra elhagyva elindulunk a faluba majd az első keresztutcán  balra fordulunk, akkor ebben az utában a menetirány szerinti bal oldalon van egy kis bolt egy ház aljában, itt tudtunk pecsételni ezen az utcán tovább haladva  elérjük a Tatabányára vezető utat  és pontosan a buszmegállónál érünk ki. 



A 12:25-ös buszt elérve  gyorsan beértünk Tatabányára és a vasútállomásnál szálltunk le,  ahonnan vonattal gyorsan visszajutottunk Bicskére. Mivel a túrát a tervezettnél sokkal gyorsabban teljesítettük délután még három pontot begyüjtöttünk a Fejér Megye Természetjárója mozgalomból is. Bicskén a vasútállomás pénztárában van eredeti FMT pecsét. Alcsúton és Csákváron  a megjelölt vendéglőket rendben megtaláltuk viszont egyikben sem tudnak a mozgalomról  FMT pecsét sincs de céges pecsétet mindkét helyen adtak. Hazafelé még megnéztük Endresz György és Magyar Sándor  2006-ban elkészült Emlékművét , mely az első magyar óceán átrepülésnek állított emléket. Kellemes , könnyű túra volt, szép terepen, még egy túranap és kész a KDP.

Katt a kis képre: 

Csabdi - Somlyó - Tarján