2007. szeptember 30., vasárnap

OKT. Szárliget - Somlyóvár - Koldusszállás

Kicsit korai volt az ébresztés, de a Gerecséhez közeledve egy kellemes és szép napot előrevetítő Napkeltében volt részünk. A szárligeti vasútállomáson a korábbi helyen kerestük az OKT igazoló pecsétet de nem volt kitéve, helyette egy indulatos bakter hölgy közölte, hogy " ez egy katonai objektum, tilos a fényképezés" így hát azzal kezdtük a túrát, hogy a tilosban jártunk. :-) A kora reggeli harmatos fűben cuppogva gombákkal és gomba illattal telített reggeli erdőben indultunk a Somlyó hegy felé . A Kőrösi Csoma forrás sajnos most szemét gyűjtőként üzemel, de nem ez volt a leginkább megdöbbentő élményünk. Egy gyönyörű szarvasbika hevert előttünk az úton , meglőtték és utolsó erejével még a pocsolyákban akarta hűteni sebét ... A virágzó és egyben termést érlelő erdei növények sokasága lassan feledtette a kora reggeli élményeket és az egyre inkább közeledő Gerecse napsütésben hófehér sziklái , a gyönyörű őszi színek jobb kedvre hangoltak minket. A Somlyóvári kulcsosháznál hosszabb pihenőt tartottunk, a nyalókák itt rendben megvoltak a dobozban, mi is beragasztottuk , majd gyönyörködve a Gerecse panorámában , újra elindultunk, de letérve a kék sávról felmásztunk a Somlyóvár csúcsára. Egy szép őz pihenését megzavartuk de most miénk volt a csúcs. Az egykori várból csak némi sánc maradvány volt látható. A körpanoráma a Vértestől a Gerecséig csodaszép volt. Leereszkedve a Somlyó csúcsról elhaladtunk az üzemen kívüli szénégető telep mellett, majd egy kisebb fiatal kéktúrás csapattal találkoztunk ők szembe jöttek , ilyenkor a kölcsönös üdvözlés és gyors tapasztalat csere néhány mondatban mindig jól esik. Tornyó-puszta környékén kicsit sok volt az aszfalt és végig hallottuk az M1-es autópálya zaját , de aztán Koldusszállás előtt újra sűrű öreg erdőben és mély vízmosások mellett vezetett az út a már megszokott természetes zajok kíséretében. Az erdőből kiérve bele botlottunk a pecsétbe mely itt nagyon érdekes megoldású, a korábban máshol is látott negatív fém bélyegző itt fixen be volt építve a Tájvédelmi Körzet határát jelző tábla oszlopába ezt megkentük , majd rá kellett nyomni az igazoló füzetünket. Jó lenyomatot adott és tetszett ez a megoldás. A túránk itt be is fejeződött , kiballagtunk a közeli buszmegállóhoz , és Tatabányára utaztunk , majd innen vonattal vissza Szárligetre az autóhoz, Kora délután, 16-óra előtt már indultunk is haza. Szép túra volt .

Még több fotó, katt a kis képre:

OKT. Szárliget - Somlyóvár - Koldusszállás

2007. augusztus 27., hétfő

OKT. Kőhányáspuszta - Csáki vár - Mindszent puszta - Gánt - Bauxit bánya tanösvény

Egy fárasztó rohanós nap után frissen ébredtünk, amihez hozzásegített egy szamár a szomszédos házban.  Kakaskukorékolás helyett errefelé ez a divat. Reggelizés csomagolás majd  levittük az autót Csákvárra ahonnan az első busszal visszajöttünk Kőhányásra  és most az ellenkező irányba indultunk el. A Csáki vár volt az első látnivaló ide is rövid kitérővel lehet eljutni, sajnos ennek az egykor erősségnek csak kevés falmaradványa látható a  dombocska melyre a várat telepítették minden oldalán kőtörmelékkel fedett  a belsejében is méretes fák állnak nem sok remény van arra, hogy ez a szép helyen lévő rom valaha is megmeneküljön az enyészettől.. A Csáki-vár alján  érdekes páfrány mezőt kereszteztünk  és szedtünk  néhány pöffeteg gombát is melyek még aznap este "felhasználásra kerültek". Mindszentpuszta még  Kőhányásnál is kisebb. Egy ház udvarán , - talán ez volt  a kulcsosház - letáboroztunk , ebédeltünk. A szomszédos romos épület kerítésén van a pecsét, mely ezúttal a már ismert fém bélyegző , meg kell dolgozni egy olvasható lenyomatért. Van itt egy jó vizű kút is. Érdekes régi tájékoztató táblákat lehet látni a szembe szomszéd kerítésén, pld. Pedagógus kék jelzést.  A kis tanyáról vissza mentünk a kékre  de érdekes volt látni a régi jeleket amelyek abból az időből maradtak itt amikor a kéktúra még nem érintette Gántot. Egy szép, szikla alakzatokkal tarkított völgyben haladtunk tovább majd nyílt terepen egy legelésző  kis ménes mellett értünk be Gántra. A Gránás turistaház villanyóra szekrényében automata bélyegzővel pecsételtünk, majd a szemben lévő sörözőben hasznos folyadékpótló tevékenységet folytattunk,  de sorra került az elmaradhatatlan kávé és jégkrém is, végül egy ismételten jóleső árpaszörp oltotta szomjamat.   - Ideiglenesen .-

Csákvárra óránként van busz így az autóval folytattuk az utat és  végre megnézhettük a híres gánti Bauxit bánya tanösvényt , fantasztikus Mars-béli táj van itt  ezt elmesélni nem lehet és nem is érdemes aki erre jár nézze meg, addig is meséljenek a képek.


Még több fotó katt a kis képre:
OKT. Kőhányáspuszta - Csáki vár - Mindszent puszta - 
Gánt - Bauxit bánya tanösvény

2007. augusztus 26., vasárnap

OKT. Kőhányáspuszta - Várgesztes - Vitányvár - Mária szakadék - Szárliget

OKT-s túrasorozatunkat ezúttal a Vértes Északi részén folytattuk, és ezzel a két napos túrával elhagytuk Fejér megyét és befejeztük a Vértest. Kőhányás pusztán foglaltunk szállást a túristaházban , reggel ide jöttünk autóval majd innen indultunk Szárliget felé. Kőhányáson a pecsét a ház előtt egy oszlopon található. A z első nevezetes pont a Gesztesvár volt amit kb egy óra alatt értünk el. Itt kis kitérőt kell tenni a várhoz és szerenmcsénk is volt mert éppen indultunk lefelé amikor kinyitották . és igy Gesztesvár felíratú pecsétet is kaptunk. A falun átmenve a kis tó partja mellett másztuk meg a következő hegyet itt a Zsigmond kőről nagyszerű a kilátás fel is másztunk  oda.  Ez a nap tiszta hullámvasútazás volt szinte nem volt benne vizszitntes terep vagy felfelé másztunk vagy lefelé.  A Mátyás pihenőnél mi is megpihentünk majd kb. 1 km múlva kereszteztük a KDP nyomvonalát ahol a tavasszal jártunk  Mivel akkor fejeztük be a KDP-t  szép emlékek fűződtek ehez a ponthoz.  Egy szép emlékhelyet érintettünk a Rockenbauer Pál fáját, majd nemsokára Vitány vára alá értünk és természetesen ezt is megnéztük közelről, erősen romos de még magas falak állnak itt.  A Körtvélyesi erdei temető is nagyon érdekes hely. A Mária szakadékban nem fotóztam, sajnos de majd bepótolom azzal voltam elfoglalva , hogy a csúszos domboldalon le ne essek.  Tempósan kellett menni mert a közlekedés eléggé bonyolulzt ezen a térségen igy délután  2 óra után nemsokkal már Szárliget vasútállomáson voltunk, ahol a forgalmi iroda ablakában van a pecsét. Innen Bicskéig vonattal mentünk, majd ott egy kis gyaloglás a jó távoli buszmegállóhoz tovább növelte a napi távunkat , és végül Csákvári ujabb átszállással értünk vissza a túristaházba.  Volt melegvíz , majd  elég gyorsan elaludtunk, tekintve, hogy más nem volt a házban  ezen a csendes kis településen nagyon jót aludtunk  ....


Még több fotó katt a kis képre:


2007. június 17., vasárnap

OKT Piliscsaba - Piliscsév - Klastrompuszta - Kesztölc - Dorog

Egy jelvényszerző túramozgalmunk ma befejeződik!  Ebben az évben már másodszor érzem át ezt az érzést, nem rossz.. A Dorogtól - Nógrádig tartó és a Pest megyei  OKT szakaszon kiírt túraútvonal teljes szakaszának végére értünk.
 Kivonatoztunk az előző napi végpontra azaz Piliscsabára, mit sem törődve a csepegő esővel  nagy lendülettel  átszaladtunk az első púpon, nagyon mély homokos ez a szakasz, fárasztó is egy kicsit . Piliscséven ebben a szép és rendezett,  szlovákok által is lakott faluban  egy gyors korsó sörrel  vigasztalódtunk, majd elbeszélgettünk egy kedves bácsival. A helyi nevezetességek közül a templom és az azt övező kálvária esett útba így ezeket megnéztük , ja és érdekes a központban lévő egykori szovjet  emlékmű és a sok katona sír.  A falusi emberek kellőképpen  tiszteletben tartják ezt a temetőt  , és a "Magyar Fiatalok"  itt még nem tudtak kibontakozni. Szerencsére.  A falu utolsó házát elhagyva egy benőtt szekérúton vezet a jelzés, kissé sáros volt de nem vészes, jól követhető  a jelzés is. A lassan emelkedő útról egyre jobban elénk tárult  a Kesztölc felett magasodó sziklás hegyoldal amerre majd megyünk. A  szép vadvirágos rét szélén haladva  gyorsan a tetőre érünk majd innen horhósan ereszkedik le az út Klastrompusztára. A romok érdekesek , a múlt idézést az amúgy már rendesen megdézsmált öreg cseresznyefa alatt folytattuk  , a pecsét is itt van az oszlopon , szép lenyomatú fémbélyegző negatív lenyomattal, tükör írással. A kis üdülő telepről rövid aszfaltúton  megyünk tovább majd jobbra  bemegyünk az erdőbe és lassan elkezdünk felfelé menni. Szerencsére az emelkedő szakasz  végig erdőben vezet így elviselhető a meleg. Amikor az erdő elfogy és kopár, füves területre érünk akkor már fent is vagyunk. A sok szép fehér szikla közül  nem tudtuk pontosan, hogy melyik lehet a Tündér szikla  így aztán választottunk egyet magunknak. A hatalmas szőlő ültetvény felett elhaladva  elérjük a zöld sáv jelzést és ott kezd ereszkedni az út immár Kesztölc felé. Jószerencsénk ezúttal sem hagyott el . Az első sarkon várt ránk a Hársfa  Söröző , nem is várattuk sokáig,  a sör mellé kávé, otthonról hozott szendvics, Nógrádi ropi ( stílszerűen) és még jégkrém is jutott.  Itt ünnepeltük meg a  túramozgalom befejezését, igaz még volt vissza kb. 4 km de az már szinte semmi . Átsétáltunk egy kellemes akácoson nem kellemes szemét halmok mellett, majd egy kis hídon keresztül értünk be  Dorog városába. Ebből láttunk egy templomot egy Petőfi szobrot egy kellemesen hűvös aluljárót  és egy koszos vasútállomást, ahol a forgalmi irodában beütötték a Dorog  2511 pecsétet. Innen a már ismert útvonalon  a kényelmes légkondicionált vonattal  utaztunk vissza  Budapestre. Az ablakon kinézve  az elmúlt túranapok szinte összes hegycsúcsát viszontláthattuk . A Kevélyek,  a Hármashatár hegy,  a távolabbi Dobogókő, a Csúcs hegy ,  a Nagyszénás mind elvonult előttünk  jó érzés volt körülnézni, hogy ezt mind végig jártuk, és amikor vonatunk áthaladt a Dunán a távolból még a Naszály is "integetett"..

OKT Piliscsaba - Piliscsév - Klastrompuszta - 
Kesztölc - Dorog

2007. június 16., szombat

OKT Hűvösvölgy - Zsíros hegy - Nagyszénás - Piliscsaba

Meleg volt , ugyanúgy mint az előző hétvégén. Korán keltünk, és hajnali 6 órakor már a Hűvösvölgyben voltunk, nem volt hűvös. A vasúti híd alatt átbújva egykor szebb napokat látott ,  korabeli emlékművek összerondított maradványai mellett vezetett el az utunk. Azért érdekelne, hogy a magukat "Magyar Fiataloknak"  tartó, szerintem csak barbárnak nevezhető  emberek szerint így szebb a Budai hegység?  Persze ez csak IQ kérdése.  A Nagyrét kellemes bár egy kicsit vásári hangulat volt készülőben. Máriaremetén szép a templom és környezete, de az aszfaltot nem szeretjük de hát így juthatunk el a Remete szurdokba. Az összefirkált táblák mutatják, hogy a "Magyar Fiatalok"  kb. hol tartanak gondolkodásilag. A kellemes szurdokvölgyben  megreggeliztünk, messziről megnéztük a hajléktalanok által lakott Remete barlangot. majd rendesen megizzadtunk. Ennek oka a szurdokból kivezető út negatív lejtésében kereshető, ez ugyanis felfelé lejt !  A tetőről nagyon szép a kilátás. Kellemes faluszéli erdei út vezet tovább , Nagykovácsi házai lassan elfogynak mire a Muflon itatóhoz értünk. Némi kiabálás és 4 db kutya által keltett hangzavar sem volt elég ahhoz , hogy a tulaj beengedjen bennünket, szerencsénkre árú szállítok jöttek és így kénytelen volt előjönni. Finom hideg csapolt sörrel vigasztalódtunk és a pecsét is rendben megvolt.  Ezután felsétáltunk a Nagyszénásra, az egykori turistaház Emlékműve elgondolkoztató !  A csodálatos kilátás, a sok érdekes öreg fa kellemes  helyet rejt  kár, hogy lerombolták.  Egy kéktúrázó német juhász és gazdája  járt arra, egyikük lógó nyelvvel.  Átmászva  az amúgy megkerülhető kerítésen  egy nagyon szép, zárt öreg erdőben ereszkedik le az út a hegyről Piliscsaba felé . A völgyből és egyben az erdőből kiérve  egy " bazi nagy roma lagzi"  közepébe csöppentünk, lassítottunk de minket nem kínáltak meg semmivel, ezért az első útba eső kocsmában oltottuk szomjunkat. majd elsétáltunk a vasútállomásra pecsételni , ahol a forgalmista néni készséggel átadta a bélyegzőt és a párnát is.  A kéktúra ezen szakaszának utolsó km-e egy nagyon kellemes tulajdonsággal rendelkezik. Kb. 200 m-ként  volt egy vendéglátóipari üzemegység , az állomásig 5 db-ot érintettünk.  Innen vonattal  , akarom mondani a SIEMENS csodával utaztunk vissza Budapestre.

Még több fotó, katt a kis képre.
OKT Hűvösvölgy - Zsíros hegy - 
Nagyszénás - Piliscsaba

2007. június 9., szombat

OKT Hűvösvölgy - Hármashatár-hegy - Rozália téglagyár

A Hűvösvölgy megközelítése egyszerű volt, a Moszkva térről az 56-os villamos letett minket a kiindulási ponton. Felballagtunk az úttörő vasúthoz a pecsétért, és itt szerencsénk is volt, mivel a pénztár csak az első vonat indulása előtt 30 perccel nyit ki, de most egy korábban ébredő úr készséggel és gyakorlottan pecsételt nekünk. Ezután egy kicsit keresgéltük az utat mivel nem volt egyértelmű, hogy merre is kell elindulni de aztán ez is meglett.
Kicsit szemetes környéken egy kis patak mellett haladtunk szép zárt erdőben, padokkal tarkított sétaúton. A repülő teret gyorsan elértük , majd Mátyás király egykori vadaskertje mellett visz tovább az út a nagy melegben a zárt erdőben viszonylag kellemesen haladtunk tovább az Árpád kilátó felé. Ez a régi szép kilátó most éppen lakott volt , hajléktalanok költöztek bele. A kilátás a Dunára és a fővárosra nagyon szép.
Nekünk annyira tetszett ez a hely, hogy egy kört is tettünk a kéken :-) Leereszkedtünk a Szépvölgyi útra majd elkezdődött az egyenletes "hegymászás" a Hármashatárhegy tetejére. Szerencsére az út mellett sűrűn elhelyezett közkutak voltak így bőven feltankolhattunk vízzel. A hegytető kopár, és jó meleg némi fotózás után egy gyors pecsételés a szép régi fémbélyegzővel és a tornyok kerítése melletti ösvényen folytattuk az utat. A Virágos nyeregig még volt egy kis emelkedő de az út nagy része innen már végig lejtett. A pecsétet a kocsma rácsára erősítve egy kis segítséggel megtaláltuk és jól kiérdemelt sörünket is magunkhoz vettük. A Virágos nyeregnél Csúcs hegy feliratú a pecsét.
Szerencsére a Csúcs hegyre nem megy fel az út az oldalában kanyarog szép zárt erdőben, utunk vége felé még ismerős nyugdíjas túrázókkal is találkoztunk. A Rozália téglagyár előtti részen kb. 1,5 km-en nem találtunk jelzést de később a hegy aljában újra meglett és az aszfaltra kiérve már percek alatt a gyárkapunál voltunk és rendben pecsételtünk itt is. Az előző napi 18-as busszal fejeztük be ma is a túrát.


Még több fotó, katt a kis képre:

2007. június 8., péntek

OKT Dobogókő - Pilisszentkereszt - Bp. Rozália téglagyár

Ezt a túraszakaszt egy budapesti bázishelyről jártuk le. Hajnalban HÉV-el Pomázig, majd innen busszal mentünk Dobogóköre, hétköznap lévén jobb a közlekedés így reggel 8-kor már a pecsételéssel foglalkoztunk. Az a szokott helyen a turistaház előterében rendben megtörtént. A levezető út nagyon kellemes, zárt erdőben halad, érintve a Zsivány sziklát , ahol éppen film forgatás folyt. Pilisszentkeresztre gyorsan leértünk és a Felső Kocsmában szomjunkat oltva a pecsét is rendben volt.
A falu főutcáján tovább haladva mentünk a szép szurdokba ahol gyerekeknek éppen akadályversenyt tartottak. Szeretem az ilyen sziklás , patakos helyeket mint ez a szurdok völgy a kanyargós ösvényen , hidakon sok fotót is készítettünk. Utunk következő szakasza izgalmat is tartogatott ugyanis egy népes vaddisznó csorda a turista út közepén dagonyázott több falkányi vadmalac társaságában . A konfliktus el akartuk kerülni így megálltunk, de ők nem akartak elmenni, végül megtapsoltuk őket és ez hatott, elvonultak. Néhány perc múlva egy kisebb szarvas csorda is keresztezte az utat.
A Szent Kút előtt van egy éles jobb kanyar, olyan hajtűkanyar szerű, miután ezt megtaláltuk már gyorsan elértük az erdei kegyhelyet ahol kis időt eltöltöttünk. A kút működik csak be kell nyúlni a rácson és pumpálni egy kicsit. A vizének semmi utóhatása nem volt, szerencsére. Az egyre nagyobb hőségben haladtunk tovább a Kevélyek felé, és nyílt terepen. Kutya meleg volt. A Kis Kevély bányája a jobb oldalunkon maradt el, majd egy frissen gyalult és széles, de sajnos sáros úton kerültük meg a hegyet . Az emelkedő végén jól esett végre megállapítani, hogy elértük a nyerget. Itt a tűzrakó hely melletti fán a fém pecsét megvan és működőképes is volt.
Sziklás, meredeken lejtős úton ereszkedtünk le immár a Nagy kevély oldalában . Pilisborosjenő peremén a mű egri vár és a Teve szikla felett halad a jelzés, nagyon szép ez a vidék. A falu szélén egy kicsit megpihentünk és nagyon örültünk annak, hogy a kivezető út közelében találtunk egy működő közkutat, a csapvíz régen esett ilyen jól. Egy sziklás, köves púpon aminek a becsületes neve Köves Bérc - átmászva már hallatszott a távolból a Bécsi út zaja és hamarosan a lombok között megláttuk a téglagyárat a túra végcélját. Innen a 18-as busszal tudtunk visszautazni. A meleg miatt nehéz volt ez a szakasz, de a Pilis nagyon tetszett, a másnapra tervezett szakasz egy része a Hármashatár hegy innen alulról jó nagynak tűnt. Mint kiderült az is.


Még több fotó katt a kis képre:



2007. január 14., vasárnap

OKT Gánt, Csókakő, Bodajk

Három napos kéktúránk utolsó, legrövidebb szakasza volt ez a túranap. Hajnali indulás  a megyeszékhelyre , az első busszal Gántra,  majd az éppen kelő nap sugarai és a felettünk elhúzó vadlibák kíséretében irány a Vértes. A Gránás turista házban a kiírással ellentétben nincs pecsét de az éppen akkor nyitó Fe-Ró sörözőben az unicum mellé őzikés pecsétet is kaptunk. Szép a hajnali fényben a Vértes és tetszett is az útvonal amíg fel nem értünk a tetejére a vadászház utáni hosszú  szakasz egyre unalmasabbá vált  , és néhány szakaszon még aszfalton is vezet a jelzés. Kicsit unalmas ez a szakasz  de hát a természet ilyennek alkotta, aztán a Várvölgy már látványos sziklákat  és Csókakő várát kínálta látványként. A pecsételés itt rendben megvolt majd országút Bodajkig , felejthető terepen. Visszabuszoztunk az autóért és  már csak haza kellett vele utazni.

Még több fotó, katt a kis képre:

OKT Gánt, Csókakő, Bodajk

2007. január 13., szombat

OKT Bakonynána, Jásd, Csőszpuszta, Kisgyón, Bakonykúti

Húzós nap volt ! Szeretem a Bakonyt, mindig is kedvenc túraterepem már évtizedek óta. Bakonynánán a buszmegálló közelében a kocsmában a pecsét rendben van, könnyen és gyorsan lehet a Gaja parton haladni nagyon szép terepen, sajnálatos, hogy a Római fürdő közelében  a quadosok dúlják az erdőt ! Jásd felé elkanyarodva a lendülettől leszaladtunk a jelzett útról és egy széles, murvás úton értünk be a kis faluba, így a Szentkút kimaradt. A pecsét itt is rendben megvolt a kocsmában . A Tési fennsíkra felmászva megizzadtunk és hiányoltam az oxigén palackot de egyszer csak felértünk. Csőszpuszta is biztos pont , a barlangász háznál még denevéres pecsétet is kaptunk.  Hamuházat  gyorsan elhagytuk a KDP-s pecsétet ne keressétek nincs. A tűzköves árok területe is nagyon szép a geológiai  feltárásnál megvannak a kövületek, majd leszaladtunk az erdei szentélyhez itt már " városi természetbarátokba" botlottunk persze, hogy a nagy kereszt alatt volt a legalkalmasabb a tűzrakáshoz a terep !!! Áll még a bányász emlékmű is de a  Kisgyónbánya feliratot lassan kikezdi az  idő vasfoga. A Gyöngyvirág háznál nincs pecsét és a Térképes táblánál sincs nyalóka ! A Melár vidéke a korábbi terephez képest érdektelen, a Burok parti fenyves azért már szebb és most itt ott lelátni a völgybe, Bakonykútiban már nem kellett keresni a pecsétet , előző nap benyomtuk.


Még több fotó katt a kis képre:
OKT Bakonynána, Jásd, Csőszpuszta, 
Kisgyón, Bakonykúti

2007. január 12., péntek

OKT Bodajk, Fehérvárcsurgó, Bakonykúti

A 2007-es év kellemes késő őszi , túrázásra kiválóan alkalmas időjárással ajándékozott meg bennünket, ezt kihasználva szerveztük meg 3 napos kéktúránkat a Keleti Bakony , és a Vértes területén. Az első szakasz a részben már ismert és nemrégiben végigjárt területen vezetett. Bodajkon a Fenyő presszóban biztonsággal lehet pecsételni  több mozgalmat is. A Gaja szurdok minden időben szép és  érdemes a bejárásra  a létráival együtt.  Fehérvárcsurgó,  ahol a Sarokház panzióban volt a "bázisunk" a Károlyi kastélyról, Amerigo Tot-ról, és a víztározóról egyaránt ismert. A kastélynál gyönyörű időben kezdtük keresni  a GCFCSV multi geoládát  melynek második pontjánál jártunk amikor lecsapott ránk a vihar . Az orkán erejű szél, az eső és a jég visszakergetett bennünket a  Becsali csárdába ahol a tulaj  horgász kalandjaival szórakoztatott  bennünket . Miután megszáradtunk folytattuk az utat immár kevésbé látványos területén és mire Bakonykútiba értünk ránk is sötétedett. Itt egy kicsit nehezen találtuk meg a pecsétet , pedig ott volt a helyén a  tájékoztató FA tábla kis dobozában, amit végül is a kocsmáros néni segítségével találtunk meg.  Szép ez a kis falu, és érdekesek a fafaragások.


Még több fotó, katt a kis képre:


 OKT Bodajk, Fehérvárcsurgó,
 Bakonykúti