... hát még ebből...
... mondogattam magamban a végeláthatatlan szép Magyar Alföldön. Ez a vírus keresztül húzta a terveimet, hiszen az volt az álmom, hogy 2021-ben befejezem az AK-t is. Miután az elmúlt évben egy métert se tudtam menni ez nyilván felborult és ideális esetben talán jövőre a végére érünk. Remélem. Az Alföld ezen része, - a Tiszántúl - már igencsak messze van ide nem ugrunk el egy egy napra túrázni mint a közelebbi végén. Ezúttal is egy hetes túrát terveztem egy állandó bázissal mivel naponta költözni, cipekedni már nem az én világom. Ha hozzá vesszük, hogy itt ott fődarab problémáim is kezdenek lenni elég sokat kellett a térképek és a menetrendek fölött könyökölni mire sikerült összerakni a logisztikát. Az csak egy dolog, hogy kb. 100 km-re dolgoztam ki mindent de az egyéb körülmények sokkal több munkát adtak.
A szállásunk és bázisunk ismét egy jó közlekedési csomópontban volt, Kisújszálláson a Városházával szemben, a központban, a gimnázium közelében ahol Karikó Katalin is tanult, és ahol a buszpályaudvar és az ágy távolsága csak 5 perc volt. A kéktúra nem erre megy de innen átszállás nélkül meg lehet csinálni a Mezőtúr és Vésztő közötti szakaszt. Igen, persze, reggel és este buszozni kell, sőt még vonatoztunk is de nekem így jó. Ezen a részen is vannak 20 km-nél hosszabb szakaszok ami nekem vagy megy vagy nem, előre sosem lehet tudni ezért mindig kellett a B-terv ami közbenső kiszállásra ad lehetőséget szükség esetén, vagy csak hogy kényelmesebb legyen a teljesítés. Most is ez volt a legnagyobb feladat de szerencsére sikerült, azért az utólsó napon már éreztem, hogy elég volt ne tovább, de hát az utolsó napon ez kit zavart? Nem folyamatosan csináltuk ezt a szakaszt, hanem a könnyebb napok után mindig nehezebbet, illetve volt egy esőnap tartalékunk is ami kicsit aszfaltosabb volt a többi résznél, kellett is, egy nap esett.
Ennek a szakasznak a fele a Hortobágy - Berettyó gátjáról szól a vége pedig a Sebes Körös és a Holt Körös területe.
No de ami a kettő között van az maga a nagy Magyar földi pokol volt. Majd ide érünk.
Szóval Mezőtúrtól Túrkevéig jól járható gát sok érdekesség nélkül de ez a szakasz szükség esetén megfelezhető a Pusztatúrpásztó-i buszmegállónál. Itt a Nagykunsági Főcsatorna gátja mellett el lehet érni a kéktúrát. Túrkeve nem tetszett, bár van egy kis szabadtéri kút múzeum a kék négyzet város felőli végén, de amit láttam belőle az koszos, piszkos, a buszmegálló meg nyilvános WC. Jobb a gáton. Innen Ecsegfalváig nincs kiszállási lehetőség, egy ismerőssel volt lebeszélve, hogy baj esetén terepjáróval bejön értünk a gáton , valami hülye nevű szivattyúházhoz de szerencsére nem volt rá szükség.
Ecsegfalva - Dévaványa több helyen is megszakítható. Ez egy érdekes szakasz és nem igazán a dús vegetációs időszakra ajánlott. Mindenki ír a benőtt vasúti szakaszról ami nehezen járható, és valóban az, esőben meg még inkább kellemetlen. Mivel a túra élvezeti értéke itt a minimálisra csökkent úgy döntöttem, hogy kikerüljük ezt a részt.
(2021.10.05.-i információ szerint a kéktúrázás napja alkalmából kipucolták ezt a nehezen járható szakaszt.)
A túzokokkal azért szerencsénk volt kettőt is láttunk, az egyik a múzeum falán festékből a másik előtte az udvaron talán bronzból. Néhány bivaly fetrengett a karámban de más nem volt - esett. Kicsit később viszont láttuk a Nemzeti Park Szürke marha gulyáját, a rengeteg állat - több száz - legelőt váltott ez nagyon látványos volt , persze közelről talán nem annyira.
Magyarország ezen részén szinte minden település város, Dévaványa is. Emlékezetes hely, hiszen a Körösladányig vezető szakasz logisztikája volt a legnehezebb, B-terv vonatkozásában, hiszen település nincs kiszállni nem lehet. Helyi ismeretséggel rendelkező túrázókkal is beszéltem, az egyetlen megoldás az lehet ha valaki a Folyás-éri pecséttől elmegy K-felé ott egy majorságon át el lehet érni a Károlyderéki elágazás buszmegállóját.
Ez a túraszakasz az amire az első mondatban utaltam. 10 km egyenes murvás, poros út semmi nincs útközben , de szó szerint semmi, már annak is örültünk amikor az egyenes vége felé egy majorból kijött pár kutya megugatni. A földút a szárazság miatt jól járható volt és még több kamion is átvágott a mezőn természetesen hatalmas porfelhővel betakarva mindent. Egy átlagos túranapon kb. 80-100 képet szoktam csinálni, ezen talán ha 20 készült az is a pecsételőhelyeknél. Inkább bármelyik eddig bejárt gáton megyek mint ezen még egyszer, itt besokalltam.
Körösladánynál vizet váltunk, innen a Sebes-Körös a kísérőnk, határozottan tetszett. Érdekes a duzzasztó gát a hallépcső, hogy mindkét irányba tudjanak vándorolni a halacskák, és szép a Berettyó torkolat környéke is. Persze az őszies színek és az időjárás is itt volt a legjobb.
A Vidra-tanyánál elhagyjuk a folyót és pár kilométerrel később a már Holt-Köröst követjük, hol közelebbről hol távolabbról. Itt már idegenforgalmi látványosságot is találunk. A Csolt-Monostor romjai, és a körülötte kialakított, szépen rendezett szobor park, néhány állat bemutató és a vízparti tanösvény kétségtelenül szép és megtekintésre érdemes. Ez a terület fizetős, van sétálós jegy is ami nyugdíjasoknak kemény 200 Ft de a teljes árú is csak 300. Ne sajnáljátok, legalább ennyi ragadhat ránk a poron kívül, hogy ezt megnézzük.
Ezen a szakaszon egy túrázó párral és egy magányos túrázóval is találkoztunk, érdekesség, hogy Ő ismert meg bennünket hiszen a tavaszi AK-túrán is össze futottunk, pár szót váltottunk a Vésztői állomás előtt. Ő is több napos úton volt de sokkal hosszabb szakaszokon. Ez van.
A Vésztői pecsét a vasútállomáson található ez kitérő de nem sok. Innen már csak átszállással tudtunk vissza jutni Kisújszállásra , szóval ez az a határ ameddig megéri onnan túrázni.
Ha minden jól megy lesz még 2022-is és akkor befejezzük. Most ennyinél tartunk. Katt a bal felső saroknál.
