2021. július 24., szombat

Herceg-forrás

Szentjakabi kertünktől kb. 3 km-re található ez a szép völgy. Tavasszal ez egy nagyüzemi medvehagyma termelő hely de mint kiránduló és túra terep is nagyon kellemes. Igazi zselici lösszel, horhóval, vízmosásokkal és szép zárt erdőkkel. Ezen a meleg napon azért egy kis délelőtti séta még belefért, a sárga rom jelzésen indultunk a források felé, ennek eleje Sikálósi út néven is ismert. Néhány undorító hatalmas szemét lerakat díszíti az utat, és ezek várják a virágos Kaposvárra ezen a turistaúton beérkezőket. A jelzés a bencés apátsági romokhoz vezet talán érdemes lenne elgondolkodni az eltakarításon.





A sárga rom jelzések már kissé megöregedtek de még jól követhető , valójában az út egyenes nem kell letérni róla. 

Sajnos a felázott talajt rendesen felszántották a munkagépek, a fél méteres nyomvályú itt gyakori. Sok helyen a víz is megállt benne de mindenhol ki lehet kerülni.



A sárga kör (forrás jelzés) lényegesen újabb, szebb, és ez a szakasz is nagyon szép és látványos, a sok csodabogyó mellett gyorsan leértünk a vízmosás mellé. A források az útról nem látszanak le kell menni a kis partoldalon. 




Egy kissé alacsonyra sikerült pihenő is van itt, a korábbi hagyományosan népszerű túra célpont a város felől a szemét miatt, Cserénfa felől, - ahova a jelzés vezet - helyenként a vegetáció miatt nem teszi vonzóvá a helyet.  

Kaposvárról a 71-es autóbusszal érhető el a kiindulási pont , és ha megérjük, hogy a romterület is  látogatható lesz érdemes majd erre túrázni.

 Herceg-forráscsoport

A forráscsoport Sántos határában, a községtől nyugatra fakad a Pannon-tó üledékeként képződött homokos-agyagos sárgaföldből felépülő domb tövében, a Nyárszói-erdő egyik mély völgyében. A három forrás tulajdonképpen egyetlen víznyerő réteg vízhozamának egymás közelében sorban kiépített foglalása, amelyeket 1995-ben létesített a SEFAG. A két szélső forrás közötti távolság nem több, mint alig 12 méter. A közvetlen környék változatos domborzatán a gyérített aljnövényzetű, ritkított bükkerdő borítja. Mindhárom forrás kövekből és betonból kialakított merítős gyűjtőmedence, amelyek túlfolyó vize kis beton alagúton távozik, végül déli irányba tart a dagonyás árok mélyén. Jelölésük a foglalások falán már nehezen olvasható véset, a foglalás éve és az elnevezés. A források neve az idősebb erdészek szerint arra vezethető vissza, hogy a Zselic legnagyobb része a török kiűzése után az Esterházy hercegek hitbizományát képezte, a forrás környéki erdők is egészen a 20. sz. közepéig az ő tulajdonukban voltak. A forrásokat az útról nehéz észrevenni, mert a partoldal alatt bújnak meg. Az erecske déli irányba folyik, később keletre folytatja útját és Sántos határában egyesül a Surján-patakkal. A források közvetlen közelében az erdőgazdaság egy szerény pihenőhelyet alakított ki, amely két padból áll, de sajnos állapotuk nagyon romlott az idő múlásával.

Herceg-forrás I. Kőből és betonból nyitott ötszög formára falazott foglalás, medencéje részben köríves. Vízhozama percenként 5-15 liter közötti.

Herceg-forrás II. Betonból kialakított kis kör alakú gyűjtőmedence, vízhozama percenként 2-8 liter közötti.

Herceg-forrás III. Merítős gyűjtőmedencéje kisméretű, ötszög formájú, vízhozama percenként 3-6 liter közötti.

2021. július 21., szerda

Zengő

 A Mecsek csúcsa a Keleti-Mecsekben található. Jártam már a csúcson de az új kilátót még nem láttam. A nagy nyári hőségben véletlenül volt néhány fehér embernek való időjárású nap így nekivágtunk.

Azért ez a hegy már nem egy séta út! Több útvonalon is fel lehet rá menni, mi a Hosszúhetény - Zengő - Pécsvárad útvonalat választottuk. Felfelé a sárga háromszögön, lefelé pedig a sárga sávon. Ez egy nagyjából szimmetrikus útvonal bár a terepviszonyok lefelé lényegesen nehezebbre sikerültek a sok szikla miatt. 

Felfelé van rövidebb útvonal is Püspökszentlászlóról, viszont oda nincs tömegközlekedés, és az útvonal meredekebb. Ezt a 9 km-es túrát sok megállással 6 óra alatt jártuk végig, igaz a kicsit több mint 400 m szintemelkedés már nem elhanyagolható - nekem , pihenve a csúcson de pld. a túra végén a vár már nagyon megnyújtotta volna a napot így azt kihagytuk. Az útvonal szép, érdemes nézelődni, fotózni, hiszen ez a Mecsek teteje.






A Zengő a Mecsek legmagasabb hegye. Pécstől északkeleti irányban, a Kelet-Mecsek legkevésbé bolygatott tájain fekszik, magassága 682 méter. Déli szomszédja a Hosszúhetény fölé magasodó Hármashegy. Alkotó kőzetei a permi homokkő, a jura és triász mészkő. A hegy egyben Baranya megye legmagasabb pontja is.

Nevének ma már ritkán használt helyi ejtésváltozata Zöngő, középkori neve Vas-hegy. A lábainál elterülő mai és egykori települések: Hosszúhetény, Kisújbánya, Pécsvárad, Pusztabánya, Püspökszentlászló, Zengővárkony, Zobákpuszta. A Zengőalja régiót települések ennél jóval szélesebb körére szokták értelmezni.

A hegyhez népmondák, legendák, népszokások sora kötődik. Nevét a népmonda azzal magyarázza, hogy a hegy zúgását a belsejében rekedt kincskeresők kiabálása okozza, mások szerint a hegy erdein és völgyein zenélő szél hangja lehet a név eredete.

A Zengő oldalán, a híres zengővárkonyi szelídgesztenyésben van Rockenbauer Pál természetjáró, televíziós szerkesztő sírja. Ez az ország egyik legnagyobb és leghíresebb szelídgesztenye ligeterdeje, több száz éves példányokkal.



A kilátótól alig száz méterre látszanak a Zengő-vár romjai. A környékbekiek Miklós-vár néven is ismerik. Hozzá és a Magyaregregyhez közelebb fekvő Máré-várhoz kapcsolódik Máré vitéz és Miklós vitéz tragikus legendája. Máré vitéz elment csatázni, a hosszú távolléte miatt az őt elveszettnek gondoló fiatal felesége megcsalta a szomszéd Miklós-vár urával, akitől leánya is született. A lány már felserdült mikor Máré hazatért, és mérgében mindkét várat rommá ágyúztatta, a párt és a 12 kádnyi aranykincset is betemették a romok. Mindenki elpusztult de a vétlen lánynak a nép fantáziája egy különös túlélést biztosított: száz évente egyszer van mód rá hogy kiszabadítsa valaki, akinek meg kell csókolnia háromszor a szörnyekké változó lányt és akkor a kincs is az övé lesz.

Néha magát a csúcsot is Zengő-vár néven említik. A vár a hegytető ovális platóját valamikor majdnem teljesen elfoglalta. Körben – kivéve a déli oldalt – meredek hegyoldalak vannak.
A kilátó:
Nem jártam a tetején ami nem is csoda, hiszen ez a kilátó  - szerintem - csak egy nagy kupac rozsdás vas. Nincs lépcsőkorlát és átlátszó az egész szerkezet, így aztán aki csak egy kicsit is tériszonyos csak alulról nézegetheti ezt a 7 emeletes szörnyeteget, amiről kétségtelenül jó lehet a kilátás. 

Pécsvárad és a megyei önkormányzat 162,9 millió Ft vissza nem térítendő támogatást nyert a Zengő-hegy ökoturisztikai célú fejlesztésére, ennek köszönhetően épült az új kilátó a 682 méteres csúcson.
Az érintett terület a Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet részét képezi, ezen túl Natura 2000 terület, valamint fokozottan védett régészeti lelőhely. Olyan kilátó építményt terveztek létrehozni, ami több turista egyidejű tartózkodása esetén is megfelelő biztonságot nyújt, továbbá az építmény tájba illesztésével egyidejűleg kiemelkedő esztétikai élményt is jelent az ide látogatóknak.
A kilátót 2020. július 29-én adták át hivatalosan!


A lokátorterv
1996 májusában merült fel első alkalommal, hogy a Zengőre lokátor épüljön. A terveket 1997 márciusában a Környezetvédelmi Főfelügyelőség elutasította.
2000 körül nagy, országos és nemzetközi visszhangot kiváltó vitákat szült az a kormányzati terv, hogy a Zengő tetejére NATO lokátort kívántak telepíteni. A terv a helyiek és nemzetközi környezetvédő szervezetek – a Zengő Koalíció – erős, a médiában nagy figyelemmel kísért ellenállásán végül megfeneklett, és a kormány úgy döntött, hogy a Pécshez közeli, a Zengőnél alacsonyabb Tubesen építik meg a radart. Ezt az ötletet is komoly tiltakozások kísérték, így 2011-ben Medina lett a tervezett új helyszín.
A küzdelem emlékezetes állomása volt 2004 telén a zengő-hegyi csata, amelyről a helyiek azóta is évente megemlékeznek. A lokátor ellen küzdő helyi Civilek a Zengőért mozgalom a rendszerváltozás óta eltelt időszak egyik legsikeresebb, példaértékű magyar környezetvédő szervezete lett. A Zengő-lokátor ellen foglalt állást – a magyar értelmiségiek széles köre mellett – Sólyom László későbbi köztársasági elnök is, aki azelőtt is és azóta is többször kirándult az általa szeretett Zengőn és környékén.






Bár ezt a helyet „Pécsváradi vár” néven ismerjük, az elnevezés félrevezető, mert ez az épületegyüttes soha nem volt hadi értelemben vett vár. Voltak falai, bástyái, de azok feladata a benn élők védelme volt az esetleges rablótámadások ellen. Komoly ostrom kiállására nem voltak alkalmasak, arra a fennállása alatt nem is került sor.
Egy erődített hajdani szerzetesi monostor ez, melyet Szent István király alapított 998-ban, Koppány legyőzése után. Az itt álló kőépületet, amely Géza fejedelmi udvarháza volt, István Asztriknak adta, hogy benne Benedek-rendi – ahogy nálunk nevezik: bencés – szerzetesek számára létesítsen otthont.
A pécsváradi monostor mint apátság igen jelentős hely volt Szent István korától a török időkig. A hittérítés befejezése után hiteles helyként működött (1254-1526), azaz itt foglalták írásba a különböző jogügyleteket, birtok-adásvételekkel kapcsolatos egyezségeket. Ma a közjegyzők végzik az ilyen feladatokat. Hiteles hely annak idején olyan intézmény lehetett, amely iránt kellő bizalommal voltak a hivatalos szervek és a magánügyfelek egyaránt. A mindenkori pécsváradi apát jelentős közjogi méltóság volt. Többen az apátok közül pápai megbízatást is kaptak.
A  vár 1945-től az állami erdészet központja lett, amely 1969-ig maradt a falak között. A régészeti kutatások a monostor területén 1957-ben kezdődtek és 1987-ig tartottak. Azok során feltárták és láthatóvá tették a török időben ledőlt épületek alapfalait, restaurálták a 10. századi épületet, benne a kápolnát, kialakították a kőtárat, látogathatóvá tették a monostor megmaradt részeit. Az 1980-as évek végén alakították ki a korábbi irodák helyén az éttermet, a fölé épült manzárdtető alatt a szállodát. Ebben a formában 1988-ban ünnepélyes keretek között adták át a látogatóknak.







2021. július 18., vasárnap

Salföld

 Túra célpont, kiránduló hely, kicsiknek és nagyoknak. Gyalog és lovaskocsival, ahogy tetszik, ja és nagy étteremre senki ne számítson itt csak zsíros kenyeret lehet enni de az legalább finom :-) A Káli-medencében jártunk. 

Salföld: 
Egy településfejlesztési koncepció áldozataként 1973-ban  hanyatlani kezdett a falu. Megszűnt a helyi tanács, az iskola, a lakosság a kiemelt övezetnek számító Balaton-partra vagy városokba költözött, megkezdődött az elvándorlás. Míg 1970-ben 243-an voltak a salföldiek, addig 1990-re 77 főre apadt a lélekszám..

A régi házakat olyan városiak vették meg és újították fel, akiket vonzott a környék, a táj szépsége. A hajdani nyaralók némelyike mára „tősgyökeres” salföldi lett, mert közülük többen letelepedtek itt, némiképp gyarapítva a lakosságot. Manapság Salföld, amellett, hogy turista látványosság, működő falu is, saját önkormányzattal, természetvédelmi majorral, szép portákkal.





Salföldi Major:
Salföld a Káli-medence Balaton felé nyíló kapujában, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park szívében helyezkedik el, jelentős geológiai, botanikai és népi építészeti emlékekkel. A nemzeti park igazgatóság a falu határában alakította ki a Salföldi Majort 1997-ben, ahol egy működő gazdaság életét és őshonos magyar háziállatfajtákat: rackajuhot, mangalicát, bivalyt, szürkemarhát, baromfit, pásztorkutyákat, mint például pulit, pumit és mudikat valamint lovakat, köztük a nemzeti kincsként számon tartott, kalandos történetű gidrán fajtát mutatja be.


Salföldi Mária Magdolna Kolostorrom

Az egyetlen magyar szerzetesrendet, a Remete Szent Pálról elnevezett pálosokat Boldog Özséb (1200-1270) alapította. A környéken több kolostor épült: Henye, Uzsa, és a kőkúti sancte Maria Magdelene. Először Pál veszprémi püspök 1263-ban kiadott oklevele említi. Ekkor épült a kolostor román ősmagva, a kerengő és a barátlakások. Kétszáz évig éltek itt a fehér barátoknak is nevezett pálosok. Az idők folyamán többszöri fosztogatás áldozatául esett. 1482-ben ismét felvirágzott a kolostor. Ebben az időben épült a késő gótikus templom, amelynek javára István bíboros 1475-ben búcsút engedélyezett. Jóval a törökdúlás előtt elnéptelenedett, oka ismeretlen. Hosszú évszázadokig elhagyatottan állott. A török hódoltság idején a térség teljesen elnéptelenedett. A XVIII-XIX. század folyamán a falvak újráépültek a lerombolt várak és paloták köveiből. Salföld megújulásakor a kolostor köveit elhordták, a híres Csigó család szállítatta el számtalan szép faragványát pincék, istállók építéséhez. Annak ellenére, hogy falainak nagy részét elhordták még ma is hirdet romantikus romjai az egykori kolostor lenyűgöző épületegyüttesét. Az egykori kolostorbirtok számtalan szép épülete szintén az újjáépítési hullámban pusztult el (vízzáró gát a Burnót-patakon, őrtorony a mai község területén)







Kőtenger:
A kőtenger úgy keletkezett, hogy a vulkanikus utóműködés idején ezen a vidéken hévizes források törtek föl, és a forró víz az itt található fehér homokot kemény kőhalmazzá cementálta, ragasztotta össze. Ebből jöttek létre a különböző alakzatok, sziklák, innen e kővidék megkapó változatossága. A Kőtengert nemcsak az időjárás alakította, hanem a sziklák egy részét bányászták is. Az 1900-as évek elején még majdnem az egész medencét körbefogta a kőtengerek lánca, de az ezen a területen is egykor működő bányaművelés miatt, a kőtengerek ma már csak egyes foltokban maradtak meg (a homokkövet malomkőnek is fejtették). A fű és a tarka virágok közül fel-felbukkanó kvarchomokkő sziklák nemcsak a mezőn, az udvarokon is feledhetetlen látványt nyújtanak. A sziklák kis mélyedéseiben növények virulnak.