2019. május 25., szombat

Töröcskei Emléktúra 2019

60 éves a Somogy megyei Természetbarát Szövetség.

Ez volt a lényege a 2019-évi Töröcskei Emléktúrának. A Jókai-liget bejáratánál a szokott helyen gyülekeztek a Kaposvári egyesületek túrázói. (Már akik úgy gondolták, hogy részvételükkel megtisztelik ezt a nagy múltú rendezvényt) 


A Meteor, TTSE, KTTE és a Zselic is jelentős létszámban részt vett a túrán. Az útvonal a szokásos, melynek a 2014 évi Emléktúrán elfogadott döntés szerint  neve is van, Lévai József Emlékút. 




Kb. 70 fő jött össze a Természetjáró Emlékműnél ahol a megyei szövetség elnöke Balázs László,  Molnár Magdolna és Kis Gali János vezetőségi tagok az SmTSZ képviseletében köszöntötték a túrázókat.





Balázs László vezette a megemlékezést , röviden tájékoztatást adott a megyei munkáról, a kissé sötét jövőről, majd átadták az egyesületek legaktívabb tagjainak a szokásos bögréket.

Szubjektív: Minden évben eszembe jut de eddig elfelejtettem említeni: a kitüntetettek listájára felkerülni nyilván megtiszteltetés, miért nincs erről valahol egy nyilvános névsor, évenkénti bontásban?  Én nem hiszem, hogy a nevének feltüntetését bárki is sérelmesnek tartaná! Ugyanez érvényes pld. Teljesítménytúrázó kupa teljesítőkre is. Szerintem ott is örömmel látná magát a listán aki elért valamilyen fokozatot. pld. én is örültem volna ha a történelem első 100 %-os teljesítésének örömét -  ami akkor 18 db túra volt - megoszthatom a túratársakkal. :-)  Ezt tessék túlteljesíteni ! Az ÉDK Kupát sokan ismerik, csinálják Somogyból is, ott ez a rend.

Egy másik szintén leamortizált téma a természetjáró minősítések. Régen tömegével kerültek kiosztásra a szép kivitelű valódi fém jelvények , most gyakorlatilag semmi nincs, pedig nem bonyolult az ezzel járó adminisztráció, csak egy Túrajelentést kell kitölteni és vezetni az Egyéni túranaplót. Igaz a Zselic Turistája igazolás rendszerénél is kiderült, hogy van aki ezt sem ismeri. A nyilvánosan közzétett képek alapján is látom, hogy nagyon sokan megfeleltek volna az ezüst és néhányan az arany fokozatnak is.



A rendezvény végén a 2018-as Emléktúrán meghirdetett Zselic Turistája túramozgalom teljesítése érdekében nyílt túrákat szervező túravezetőknek egy kis emléket adtam át amit erre az alkalomra készíttettem.  
A díjazást a 60 éves túramozgalom egyik kidolgozójának leánya, Havrillay Edit adta át, köszönjük, hogy részvételével megtisztelt bennünket!  Somogyban sajnos gyakorlatilag alig van túramozgalom, pedig a szomszédos megyékben bőven van jó példa. Az elmúlt év bizonyítja, hogy igény lenne rá. Baranyában pld. ennyi van.
Úgy tűnt ez kellemes meglepetés volt a jelenlévőknek akiket érdemes név szerint is feljegyezni az utókor számára, hiszen a nyílt túrák nélkül nem lett volna 62 teljesítő.
(Természetesen többen is szerveztek nyílt túrát  ami hozzájárult a Zselic Turistája túramozgalom teljesítéséhez, de ők nem voltak itt, csak a  facoinjuk, mert én készültem. Amúgy szeretem a sört is!)

Szabó László
Borsos András
Molnár Magdolna
Szép József
Bosnyák Krisztiánné

Tóth Brigitta
Szilágyi Balázs
Werstroh János
Benedek Balázs

Ezt követően egyesületenként átadásra kerültek az elismerések, és meg kell jegyezni, hogy csak a Meteor TTE teljesítői voltak ott hiánytalanul!

A kitűzők és emléklapok költségét az SmTSZ fizette. Köszönjük!


Szubjektív: Bárkinek lehet olyan elfoglaltsága ami akadályozza a részvételben, de Emléktúra egy évben egyszer van. A maradék 364 nap kiválóan alkalmas lenne arra , hogy más programot szervezzetek.  Az pedig minimálisan elvárható – szerintem -, hogy az SmTSZ tagegyesületei az éves programjukból ne hagyják ki ezt a napot. 

Valójában  kettős jubileumot ünnepeltünk és ezt én csak utólag tudtam meg. Köszönjük a Vackor Tanya tulajdonosainak, hogy oly sokszor helyet biztosítottak a túrázóknak.  




Gratulálunk!




A továbbiakban a Vackor Tanya területén megettük a szendvicset, ittunk üdítőt (is) Megnéztük, ahogy Berkes Józsi fára mászik a gombáért majd a rendezvényről egyénileg különböző útvonalakon elszéledt a társaság.





Fotóm most kevesebb van mert "dolgoztam", de talán más is készített képeket. Örülök, hogy itt lehettem ezen a 60 éves évfordulón!


Berkes József  (TTSE) kiváló felvételeit itt a kis képre kattintva  megnézheted:




2019. május 17., péntek

AK. Szabolcsból - a Hajdúságba.

5 napos túránkat az időjárás egy kicsit megtépázta. Ha időnként nehézségekkel is, de sikerült a kitűzött távon minden pecsét beszerzése. Bázisunk Nyírbátor városában volt innen ez a szakasz tömegközlekedéssel már elérhető. Néhány km.-től eltekintve a terep jól járható és jól jelzett, a pecsétek is rendben voltak. 
A záporok miatt a fotók kissé hiányosak de ez a válogatás áttekintést adhat a főbb látnivalókról.


Lefáradtam.

2019. május 11., szombat

Horvátország: Várak - kastélyok

Berkes Józsi, ha egyszer beindul akkor aztán jönnek a várak, kastélyok a nyakunkba. Így történt ez most is Horvátországban azaz a valamikori Magyarország területén. Tetszik, vagy nem tetszik ez van. Azt hiszem, hogy az eldugott kis falvakban olyan értékes kastélyokat láthattunk, amiről sokan nem is tudnak hiszen nem közismertek. A városi várak is persze nagyon látványosak és fontos turisztikai célpontok de ami Trakostyánban várt ránk az volt a nap csúcspontja. 
Talán még most is ott bolyonganék az öreg várfalak között ha nem jön a segítségemre néhány túratárs ott a csigalépcső végén, ahol a korlát is elfogyott. De szerencsére jöttek és segítettek, amikor kellett, köszönöm.

Nagyon szép és látványos volt az egész út, köszönöm a lehetőséget!


Zalaújvár
(horvátul Pribislavec)  község Horvátországban, Muraköz megyében.

A korabeli feljegyzésekből tudjuk, hogy már 1831-ben állt itt egy szép udvarház, körülötte rendezett parkkal, melyet valószínűleg még a 17. században építtetett gróf Zrínyi Ádám, a költő és hadvezér Zrínyi Miklós fia.
Ennek a helyén építtette 1870-ben a Festetics család a mai is álló pompás neogótikus kastélyt.
A kastélyt szép park és kert övezi, benne kis kápolnával. Bár a kastély a háború alatt kárt szenvedett, ma is a Muraköz egyik legszebb romantikus épülete. Ma a helyi alapiskola működik benne.




Csáktornya
(horvátul Čakovec, németül Tschakturn) város Horvátországban, Muraköz megye székhelye. 

A vár 1546-ban a későbbi szigetvári hős Zrínyi Miklósé lett. A Zrínyiek uralma alatt a város és a vár is nagyot fejlődött. A várat sokszög alakúra építették át és olaszbástyákkal erősítették meg. A reneszánsz várpalotában a Zrínyiek királyi pompa szerint éltek. Itt írta Zrínyi Miklós költő a Szigeti veszedelmet és itt is hunyt el 1664. november 18-án egy vadkanvadászat közben kapott halálos sebe miatt máig tisztázatlan körülmények között. Itt szervezte haláláig a Habsburgok illetve törökök elleni felkelést. Öccse Zrínyi Péter folytatta a vasvári békével elégedetlen főurak mozgalmát és innen ment 1671-ben Bécsbe, hogy tisztázza magát. Távollétében Spankau császári tábornok a várost feldúlta, családját fogságba ejtette.
A Zrínyiek kihalta után 1719-ben az Althan grófok birtokába került a vár, akik az egész épületegyüttest Martinelli itáliai építész tervei szerint kényelmes barokk kastéllyá alakították át. Ekkor épült meg a palota második emelete is. Az átépítés után elvesztette erődítmény jellegét. Az új kapubástya tetején lévő harangtoronyba egy óraművet is beépítettek, ami akkoriban nagy szenzációnak számított. 1791-től Csáktornya urai a Festetichek lettek, akik lakókastélyként használták.











Varasd
(horvátul Varaždin, németül Warasdin, latinul Varasdinum, olaszul Varasdino) város Horvátországban, az azonos nevű megye székhelye.

A város legnagyobb látnivalója a vár, amely a városközpont északnyugati részén található, ma itt található a városi múzeum. A várat először a 12. században említik és valószínűleg a megye központja volt. A 14. század végén a Cillei grófok kapták meg a területet és gótikus stílusban újjáépítették a várat. A vár a 16. században érte fénykorát, amikor reneszánsz stílusban átépítették. Az építkezések 1544-ben indultak Domenico dell'Allio itáliai mester irányításával. Ekkor épült a reneszánsz várpalota is. A vár a 16. század végén az Erdődyeké lett, akik több részét barokk stílusban építtették át.
A vár körül a külső nagy sánc maradványait ma egy széles, egykor vízzel telt árok övezi. Ennek vonalvezetésén ma is megfigyelhetők a külső védelmi vonal sarkain állt hatalmas négyszögletű bástyák nyomai. A várfalhoz és a várudvarhoz tartozó épületekből mára kevés maradt meg, de ezek közül ma is megcsodálható az őrtoronynak nevezett várkapu épülete, amelyben ma a vármúzeum működik. 








Varasdi utcaképek:











Trakostyán
(horvátul Trakošćan) falu Horvátországban Varasd megyében. Közigazgatásilag Bednjához tartozik.

A 13. században, mint megfigyelő erőd a zagorjei grófság védelme érdekében készült. Az első századokban Trakostyánt és környékét egy számunkra ismeretlen főúri család birtokolta. Először 1394-ben említik, amikor Cillei Hermann kapta adományul. A vár az északnyugat-horvátországi várrendszer része és a középkorban a Ptuj felől Bednja völgyében haladó utat tartotta szemmel. 1456-ig, a család kihalásáig, a Cilleiek birtoka. E nemzetiség kihalása után Trakostyán is osztozott a többi vár és birtok sorsában. Birtokaik feloszlottak, többszörösen gazdát cseréltek. A vár először Vitovec János hadvezéré, majd Corvin Jánosé lett, aki Gyulay Jánosnak adta. A Gyulayak három nemzedéken át birtokolták és sokat építettek is rajta, de 1566-ban kihaltak és a birtok a császárra szállt. I. Miksa császár szolgálataiért Draskovich Györgynek, horvát bánnak adta. Ezt követően a Draskovichok többször átépítették.
Ekkor emelték a nyugati bástyát, mely már alkalmas volt az erődítmény ágyúkkal és tűzfegyverekkel való hatékony védelmére is. Az itt elhelyezett címer és a felirat bizonyítják, hogy Draskovich II. János és Péter 1592-ben építtették. A várkastély, mint arról egy 1667-ből származó rajz is tanúskodik már ekkor megkapta napjainkig megőrzött formáját. Amikor azonban a család többi zagorjei birtokai virágzásnak indultak a Draskovichok 18. században elhagyták és a vár enyészetnek indult. Ezután már főként csak katonaság tartózkodott benne. A 19. század közepén a főúri családok egy részében újra divatba jött a romantika, a családi hagyományok felélesztése és a régi épületek felújítása. Ekkor 1840 és 1862 között Draskovich V. György a várat romantikus várkastéllyá építtette át és köréje díszes parkot építtetett. 1944-ben a család Ausztriába menekült és a várkastély állami tulajdon lett. 1953-ban állandó kiállítás nyílt benne.
















Máriasócszentgyörgy
(horvátul Maruševec) község Horvátországban, Varasd megyében.

Maruševec kastélyának elődje egy 14. századi fából épített erődített udvarház volt, melyet feltehetően a 16. században kőfalakkel megerősítve vízivárrá építettek át. Ezt 1618-ban Vragovics Boldizsár jelentősen bővíttette és átépíttette. Az építtető címere a kastély régi részének első emeleti homlokzatán látható. Az épület mai formáját csak a 19. században 1877-ben nyerte el, amikor birtokosa gróf Schilippenbach teljesen megújította. A kastély addigi kinézetét, de a belsejét is teljesen átformálta. Egy neogótikus és historizáló építészeti elemekkel díszített háromszintes tornyot építtetett hozzá. A család címere a torony átjárója felett, a második emelet magasságában található. A kastély fő, déli homlokzatához egy kiugró, központi rizalitot építettek, melynek második emeletét konzolokra ültették. Mindegyik homlokzatot, a 19. század végén megszokott módon, épületplasztikákkal, gazdagon díszítették. Nem sokkal ezután Pongrátz Oszkár lett a tulajdonosa, aki a festészet nagy kedvelője volt. Az ő gazdag festmény gyűjteményének egy része ma a varasdi múzeumban látható. Ő a parkot építtette át és a kastélyon is kisebb építési beavatkozásokat eszközölt. A déli homlokzaton új bejárati kaput létesített, mely fölött ma is a Pongrátz család címere található és felépítette azt az új lépcsőzetet, amelyik máig fennmaradt. A lépcsőházban egy vadászjelenetes tapétasorozatot helyeztetett, mely a fiumei Monnaccellia mester alkotása. A munkálatok 1901-ben fejeződtek be. A kastély körüli mai park, csak egy része annak a valamikori hét hektáros angolparknak, mely még a második világháború előtt is megvolt és amelybe az őshonos faféleségeken kívül számos egzotikus faféleséget is ültettek. A park nagyobb része, az agrárreform bevezetése után eltűnt és rétekké szántókká alakult át. A kastély déli homlokzata előtti szökőkutas virágágyást 1930 előtt alakították ki.