2020. február 8., szombat

Szentjakab - Latinka-forrás - Ivánfa-hegy

Szép kora tavaszias túra várt ránk. 25 fős volt a túracsapat de a buszon jóval több volt a túrázó mert egy másik egyesület is pont erre járt. 

A túravezetőnk nem akart vegyülni így mi az aszfaltos úton caplattunk fel. 

A romok természetesen zárva és a várható nyitás - a kiírás szerint - 2015!  Megnéztük a szép nagy táblát ami büszkén hirdette, hogy itt egy millát lehet ám elkölteni.





Sok hóvirággal lehet már találkozni és rengeteg erre a szúrós csodabogyó is.



A sárga rom jelzésen szép libasorban elhagytuk a szőlőhegyet, hatalmas szemét kupacokat kerülgettünk, aztán itt ott sarat is kerülgettünk de aztán csak megérkeztünk a szebb napokat látott Latinka-forráshoz.  

A forrás előtti irtásnál szépen összerakott bükk rönkök várták, hogy megpihenjünk rajtuk. Hiába vártak!


Van itt lerombolt emlékmű, favágásnál persze, hogy rádöntötték. A pihenőhelyet szintén rengeteg faág  tette használhatatlanná, szóval siralmas és egyben szégyenteljes ahogy ez a hely kinéz! 



Innen egy jó kis emelkedőn kellett tovább menni, ahol bizony elfogyott belőlem a vérnyomás egy jó része. Jó nagy része. 


Nagy nehezen felértem a tetőre az Ivánfa-hegy hétvégi telkeinél a kutyák még engem is megugattak. A csapat már messze elhúzott csak a rám vigyázók maradtak,  aztán nem sokkal a kápolna előtt Katica egy ismerőssel találkozott, és lehoztak a városba, egészen hazáig.  Nagy segítség volt és ezúton is köszönöm mindenkinek!