2019. november 16., szombat

Újvárfalva - Korotna - Somogysárd

20 fős csapatunk indult neki ennek a kis túrának. A TTSE-ben is kialakult már egy kis csapat, vagy nem is kicsi akiknek az eső nem számít. Nos nekem számít én esőben elvileg nem túrázok, de itt volt egy olyan célpont ami érdekelt. (persze volt aki számon kérte rajtam ezt az esőben túrázást, de ez van)


Kibuszoztunk Újvárfalvára, és elkezdtük a túrát és az ázást. Mindkettő kellemes volt és elviselhető. A Noszlopy kúria udvarán is szétnéztünk, a házban kiállítás van, nagyon régen jártam benne, az épület mögött van Somogy megye közepe, egy nagy kő jelzi. Ha ránézek egy térképre azért ezt kicsit vitatom. Néhány sporttárs itt nyomta be a füzetébe az első kéktúrás pecsétet, gratulálok hozzá és sok szép élményben legyen részetek.  




Az okmányokban 1909-től szerepel Újvárfalva néven, korábban Korotna, Nadalos és Vrácsik településekből állt, ezek ma Újvárfalva részei.

Noszlopi Noszlopy Gáspár az első partizánok egyike volt.

Született (Vrácsik (ma Újvárfalva), Somogy vármegye, 1820. augusztus 27. – Pest, 1853. március 3.) honvédőrnagy, kormánybiztos, az 1848–49-es szabadságharcot követő függetlenségi szervezkedések egyik vezetője és vértanúja.
1849 júliusában az egész Dél-Dunántúl teljhatalmú kormánybiztosává nevezték ki. Hiányosan felszerelt, mintegy háromezer fős csapatával gerillaharcot vívott az ismét támadó Nugent táborszernagy ellen, majd az orosz intervenció után harcolva Komárom felé vonult vissza. Egységéből megszervezték a 127. zászlóaljat, Noszlopy azonban nem maradt a várban, hanem a Bakony vidékén szervezett gerillaharcra alkalmas csapatot.
1850. április 1-jén a császári hatóságok elfogták, de még az ítélet előtt megszökött. 1852-ben a Bakonyba menekült, és újra szabadcsapatot szervezett. 1852. november 10-én Gindly Antal császárhű földbirtokostól akart pénzt szerezni csapata további működéséhez, de Gindly ellenszegült, és a csapat egyik tagja lelőtte. A nagy erőkkel megindított nyomozás eredményeként a csoport valamennyi tagját letartóztatták. Noszlopy Gáspárt november 16-án fogták el, tárgyalására Bécsben került sor, ahol 1853. február 27-én a Mária Terézia-féle katonai fenyítő eljárás 61., illetve a haditörvényszék 5. cikkelye alapján felségárulásért kötél általi halálra ítélték.
március 3-án Jubál Károly tanárral és Sárközy Soma ügyvéddel együtt a város határában, az Üllői út mentén felakasztották; Noszlopynak végig kellett néznie társai halálát. A kivégzetteket a régi ferencvárosi temető árkába kaparták el.Özvegy Damjanich Jánosné kezdeményezésére 15 évvel később exhumálták és a Kerepesi temetőbe szállították további nyolc társával együtt. Földi maradványaik fölé 1870. november 1-jén síremléket állítottak.

Az RP-DDK útvonalát követve az országúton indultunk tovább, érdemes megemlíteni, hogy a falun kívül van egy tévesen felfestett nyíl jelzés, nem szabad letérni az erdőbe jobbra hanem Somogysárd felé az úton kell menni.


Túratervünk szerint felkerestük Korotna várának maradvnyait. Ez a vár valahogy eddig mindig kimaradt a túráimból, pedig sokszor elmentem már itt mellette az úton.


A köves úttól talán 500-m-re található, a kukoricásban jól járható földút vezetett volna a várig de most csúszott, kényelmesebb volt a 'csutaföldön' menni.
A fák között rögtön elértük a D-i sáncárkot, szép nagy , a peremén É felé indulva van egy átjáró ahol a sánc belső részére juthatunk. Az egyenetlen terep jelzi, hogy a föld itt sok falmaradványt rejthet még!




A várról részletesen olvashattok itt. Nagyon érdekes és kalandos vár volt ez, akit érdekel a történelem olvassa el. 
Ez is az egyik olyan hely Somogyban ahol nagy valószínűséggel szép és turisztikailag is jelentős romokat rejt a föld.



A várnál szét szakadt a csapat 12-en visszamentek Újvárfalva felé megnézve valamilyen halastavat. 8-an pedig Somogysárd felé indultunk ugyanis ez volt a túrakiírásban!
(Az általam ismert legutolsóban legalábbis) 
Aztán a Somogysárd felé tartó csapat is ketté osztódott, 4-en megkerültük É-felől a falut egy erdei úton és így értük el a falu központját.  Azért mentem erre, hogy megnézzem mi van most a kastélynál.





Megállapítható, hogy a helyzet szomorú. Zárt kapuk,  egy harcias madam őrizetében aki még a kastélyparkba sem engedett be bennünket, hogy megnézzük az egykori Somssich - kastélyt 

A Somssich-kastély a 18. század közepén épült barokk stílusban, később átépítették neobarokk stílusban. Kertje természetvédelmi terület. Az 1953-ban létrehozott méntelep és a kastély 1993-ban a Belügyminisztérium tulajdonába került. Itt folyt a lovas rendőrök kiképzése 2007-ig, amikor a rendőrség felhagyott a ménteleppel. A kastély azóta szigorúan védett, nem látogatható. A kastély és az istállók állapota a rendőrség időszakában erősen leromlott, egyes gazdasági épületek állapota életveszélyes. A kastélyépület állaga is fokozatosan romlik.
Somogysárd jeles személyisége Somssich Pál 1811-ben született a faluban. 1888-ban halt meg Budapesten. A Deák-párt politikusaként 1869-72 között a képviselőház elnöke volt. Egyik megalapítója és mecénása volt annak a kaposvári reálgimnáziumnak (ma Táncsics Mihály Gimnázium), amely nevét is sokáig viselte. 

A kastélyról és a kifosztott, romos kápolnáról az ELHERDÁLT Örökségünk részletesen beszámol, érdemes végignézni a képeket.



Sok kastélyt láttam már és úgy tűnik itt is a nagy politika kezd győzedelmeskedni, hiszen a korábban beígért támogatást is elvették. Somogy úgy tűnik nagyon gyengén tud érvelni értékei védelmében, vagy akinek kellene nem is tud arról, hogy mi is a helyzet a megyében.

A 2014-ben meghirdetett Nemzeti Kastélyprogram új reménnyel töltötte el a somogysárdiakat, mivel a helyi Somssich-kúria is felkerült a fejlesztendő kastélyok közé. A napokban derült ki, hogy 2016 decemberében a kormány szűkítette a listát, amelyből kimaradt Somogysárd.

Szerencsére csak a kastélypark kerítése alacsony és nem én.    Így néhány képet azért tudtam az épületről és a védett kastélyparkról is készíteni.

A központban az egykori Betyár Csárda épülete szépen fel van újítva nem tudom milyen célra használják. Az biztos, hogy nem Csárda.




Ezt írja az újság:

A betyárok világát mutatja be az a helytörténeti kiállítás, amely vasárnap (2019.06.30.) nyílt Somogysárdon. A megújult Betyár Csárdában emellett az egykori híres helyi ménes díjait és elismeréseit is kiállították.

A somogysárdi Betyár csárda  (részlet)

Varga Máté

A mára kultikussá vált épületről kevés történelmi adattal rendelkezünk, azonban az utóbbi évek kutatásai számos új információval szolgáltak. Sárd település az 1700-as évek közepe óta a Somssich család tulajdona volt. 1757-ben a település mezővárosi rangot kapott, így évente négy alkalommal országos vásárokat tartottak. A vásártartások helye ekkor még a település központjában volt, a csárdától mellett közvetlenül, a mai fő téren. Később a vásárok helye átkerült a település déli részére, a mai Árpád utca végére. Mivel rendszeresen tartottak vásárokat, sok lehetett az átutazó és a vendég, így szükség lehetett egy olyan épületre, ahol esetleg megszállhattak az emberek, és lehetőség volt enni-inni. Véleményem szerint az épület eredetileg vendégfogadónak és kocsmának épülhetett valamikor az 1750-es években. Amennyiben fogadóként is működött, tartozhatott hozzá istálló, szekérállás vagy kocsiállás is. A kocsmákat és a vendégfogadókat egyaránt forgalmas helyek – piacok, vásárok, utak, kastélyok, uradalmi központok – mellé építették. A több helyen is olvasható 1752-es évszám nem tudjuk, hogy honnan származik, hiszen nem találtunk olyan eredeti forrást, vagy olyan megbízható szakirodalmi adatot, ami ezt említené. A forrásokban vendégfogadóra és kocsmára is találunk említést, az 1800-as években több kocsmárost név szerint is ismerünk a településről (Neklesztin Miklós, Veisz Mátyás). Az építészeti felmérés és a falkutatás alapján az épületet a 19. században egyszer jelentősen felújították, és a hátsó részén hozzá toldottak egy kicsit. Szintén a falkutatás során derült ki, hogy az étterem részen talán eredeti, festett, virágmintás sordísz rejtőzik a több réteg festés alatt.


Voltak akik a korábbi túrakiírás verzió szerint 2 órával korábban jöttek a buszmegállóba, szerencsére én tudtam a pontos adatokat. Persze ez nem nekem szerencse hanem annak aki nem tudott egy túrakiírást összehozni. Azért talán érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy ilyesmi ne forduljon elő.

Köszönöm a túrát, érdekes volt.

Itt végig nézhetitek én mit láttam, más nyilván mást is észrevett. Katt a képre!




2019. október 23., szerda

Alföldi Kéktúra a Berettyó vidékén

Október a kellemes kéktúrák hónapja. Túranaptáramban 2012. október 25. a legnevezetesebb dátum, hiszen ezen a napon fejeztem be a több mint 1000 km-es Országos Kék Túrát.
Azóta is próbálok ezen a nevezetes napon vagy legalább a közelében kéktúrázni. Most az Alföldi Kéktúra az aminek már több mint egy éve fogyasztjuk a kilométereit. Fele már megvan. 
Az időpont és a bejárt szakasz kiválasztásánál motivált, hogy autópálya építés miatt a térségben ideiglenes útvonal változást vezetett be az MTSZ, ami gyakorlatilag 17 km rövidülést jelent. Az ország másik végén ez számomra az utazásokat is figyelembe véve legalább 2 nap megspórolását jelenti.
Két pecsételőhelyet ugyan most nem kell érinteni de ha egészségem engedi azt a kunkort is bejárom ha a többivel végeztem.
Aki követi az eseményeket ebből már tudja, hogy a túránk a Berettyó vidékét vette célba. Konkrétan a Furta és Létavértes közötti szakaszt terveztem be és sikeresen teljesítettük is. Sokan szidják a kocsmai, bolti pecsét elhelyezést, nos nekünk semmi ilyen gondunk nem volt.



A logisztika alakításával az összes AK pecsétet , szám szerint 7-et begyűjtöttünk.
Túránk ezúttal 6 napos volt amiből az első és az utólsó valójában vonatozással telt hiszen bázisunk, szállásunk Berettyóújfaluban volt. A négy túranap szakaszolása, - figyelembe véve, hogy már kevesebbet tudok menni - a következő volt:

1. Furta -  Berettyóújfalu.






2. Hencida - Berettyóújfalu.








3. Pocsaj - Létavértes











4. Hencida - Pocsaj









Mivel tömeg közlekedtünk autóbusszal kevés lehetőségünk volt másféle ütemezésre, hiszen pld. Létavértesre csak hetenként két nap van közvetlen buszjárat. Visszafelé meg nincs is fehér embernek való időpontban. Figyelni kell arra is a térségben, hogy a buszok nagy része csak iskolai tanítási napokon közlekedik, ezzel szerencsénk volt mivel a hivatalos őszi szünet a rákövetkező hétre esett.
Aztán ott volt még 23.-a is ami ugye ünnep, amikor elvileg a Hencidai bolt nem nyit ki - ahol a pecsét található - de azért bíztam abban, hogy reggel a helyi
lakosság érdekében kinyitnak, hiszen valahol csak meg kell inni a napi alkohol adagjukat ha már kocsma nincs. Nem is csalódtunk, így volt.

Szállásunkat az interneten foglaltam a szállás.hu-n keresztül, kedvező áron jól felszerelt apartmant kaptunk ami mint kiderült valójában a tulaj lakása volt csak most a másik apartmanjuk is kiadásra került. A kanapém ugyan első éjszaka megakadályozta, hogy aludjak, de másnap átrendeztük egy kicsit így már nem volt gond, ha 43 fokos szögben, átlósan el tudtam aludni és ha keveset forgolódtam akkor pihenni is lehetett.
Álmunkat 2 db eb is vigyázta, és valami kukorékolós szörny is volt a közelben amit reggel hallottam, szerencsére csak egyszer.
Tökéletes túraidőt fogtunk ki, sőt talán kicsit meleg is volt a déli órákban de ezt nagyon jól sikerült elintézni az időjárás felelősünknek.
Az itthoni lakásfestést a festő átütemezte így sajnos nem tudtam annyi dolognak utána nézni mint máskor de a látnivalók terén kaptam segítséget túratársamtól, köszönöm. 
Három fős kis csapatunk végül is úgy gondolom olyan dolgokat látott ami része Magyarországnak, tehát elvárható, hogy ismerjük. A kéktúrák erről szólnak.

Órákig mentünk a Berettyó gátján több napon át, változatosságot csak az aszfaltos és földes szakaszok változása jelentett. Ha lejöttünk a gátról akkor falvak közötti szerencsére kis forgalmú országutak szélén gyalogoltunk. Azt gondolom a falvak érdekesek, mások mint erre mi felénk, az emberek is mások és ami még eltérő az a szemét mennyisége a természetben, sokkal több mint felénk. Egy zsáknyival azért kevesebb van már szétszórva.

Úgy tűnik országunk keleti részén az a menő ha valaki szemétben él , utazik, kirándul. Ezt nem tudnám megszokni.
Majdnem sikerült megvalósítani az esti közös vacsorákat is, bár az 5 este ilyen szempontból már sok volt, de köszönöm, hogy rám is főztetek - amikor hagytam.

A korábbi túrák tapasztalataiból lehet tanulni és akkor talán kevesebb a súrlódás no ezt még gyakorolni kell! 


Készítettem egy videót a túra fontosabb, látványosabb részeiről és néhány fotót azért beraktam ide a szövegbe is, azt hiszem összességében jó volt és tavasszal folytatjuk, ezúttal Debrecen térségében.

Köszönöm, hogy velem tartottatok.