OKT Becske - Nógrádsipek

Becske - Szandaváralja - Terény

Sűrű ködben kezdődött a nap de ez a vonaton nem zavart, Güsziológus kolléga a szokott helyen várt a Keletinél majd tovább autóztunk a ködös Cserhát felé. A Galga völgyében már itt ott előbújt a Nap is, és Becskére érve ragyogó időben kezdhettük el a túrát. A Vadász időközben bezárt, ott már nem lehet pecsételni, a mögötte lévő Fagyizót is zárva találtuk, és alternatív pecsételő hely után néztünk a közeli kis boltban. Kellemes meglepetésünkre ott található a Vadászból már ismert MTF-es kéktúra pecsét.

Jó időnk volt, sok időnk is volt erre a túranapra így rögtön egy kitérőt tettünk a Megvilágosodás Sztúpához. Ez kb 1 km-re van a kéktúrától, már messziről jól látható a kis domb tetején, a kényelmes burkolt gyalogúton gyorsan fel is értünk. Ez lényegesen kisebb mint a Zalaszántón lévő társa, de érdekes bár kicsit idegen számunkra a budhizmus.

A geoládát is megkerestem majd néhány jelzetlen úton vissza tértünk a kék útvonalunkra. kellemes , erdős terepen lassan emelkedik az út a Szanda –hegy nyerge felé, egyre kövesebb is lett az út és egyszer csak ott magasodott felettünk Szanda-várának csekélyke romja. A meredek sziklára felkapaszkodva nagyon szép volt a kilátás körben és félelmetes a mellettünk lévő sziklás mélység. A tériszonyom is kezdett jelezni így egy kicsit óvatosabban és biztonságosabban ereszkedtünk le Szandaváralja felé.

Az országúton beérve a kis faluba a Vár bolthoz is benéztünk, ez a pecsételő hely nem üzemelt. A falu buszfordulójánál a dobozban aztán rendben megtaláltuk a pecsétet és adminisztráltunk.

Innen az OKT pár éve módosított útvonalán Terény felé indultunk tovább és délután három óra körül oda is értünk. Társam innen hazautazott hiszen a saját ágyát is elérhette, én pedig ismét egy kitérőt tettem.

Már sokszor hallottam Terényről és arról a nagyon híres múzeumról ami ebben a kis faluban található de szó szerint az egész világról a csodájára járnak!

Ez pedig nem más mint az Orsós Magnók Múzeuma. Az épület a szokásos hagyományos, kontyolt palóc ház a ‘szőlősoron’ , útközben érdekes és látványos szobrok mellett vezetett el az utam és hamarosan beléphettem egy igazi ‘műszaki szentélybe’. Az épület minden helyiségében a padlótól a plafonig és belső állványokon is 350 db MŰKÖDŐ magnetofon, és tartozékai, szalagok, mikrofonok vannak kiállítva. Műszaki ember lévén a természetes kíváncsiság hajtott ide és az a kedvesség amivel a tulajdonos fogadott igazán megható volt. Egyedül voltam és élvezettel hallgattam az ismertetőjét a szép és érdekes eszközökről, minden olyan országból rendelkezik magnetofonnal ahol valaha gyártottak ilyen készüléket ( 21 ország) A hangrögzítés korabeli eszköze is látható egy 110-éves viasz hengeres gramofon rajta korabeli hanganyaggal. Megdöbbentő volt a múlt üzenetét hallgatni. Soha nem láttam és főleg nem hallottam ilyen készüléket , ugyanúgy ahogy nem láttam még acél drótos magnót sem ami most itt működött előttem és az 1944-es normandiai partraszállásról számolt be a BBC korabeli magyar nyelvű adásának felvétele.

Külön említhető büszkesége a gyűjteménynek a TELJES MAGYAR GYÁRTMÁNYÚ közhasználatú orsós magnó kollekció. Ez 27 db különböző típusú magnetofont tartalmaz, köztük néhány különlegességgel. Ezen felül van a magyar Mechanikai Labor által gyártott Európa-hírű STM stúdió magnetofonokat bemutató kiállítás rész és stúdió szoba.

Kazal László a Vörös Szikráról, az első magyar készülékről énekelt, de a Mambó és ifjúságom legendás magnója az M8 Calipsó is látható és hallgatható itt, de büszke is voltam rá amikor egy ilyet beszerezhettem középiskolás koromban. :-)

A világhírű márkák mellett az egykori magyar stúdió magnók tökéletes hangminősége a mai digitális világban is lenyűgöző, nem szabad elfelejteni, hogy pld. a Magyar Rádió hangarchívumának jelentős része ma is csak magnószalagokon található meg, tehát egy kis élettere ma is van ezeknek a készülékeknek.

A stúdió szobában a sztereó hangfalak előtt

Santanát hallgatni nagyszerű élmény volt, különösen azt tudva, hogy Szabó Gábor magyar jazz gitáros számára írt emlékdalát játszotta.

A múzeum Nagy Vilmos magángyűjteménye, egy élet munkája van benne , aki teheti és erre jár feltétlenül keresse fel mert állíthatom felejthetetlen élményben lesz része!

A múzeumi kitérő után az esti szürkületben még meglátogattam a helyi vendéglőt is, hogy a túranapot szabályosan tudjam zárni, majd az Árdai Vendégházba a szállásomra mentem.

OKT Becske - Terény (Kitérőkkel)

Terény - Cserhátsurány - Nógrádsipek

2012 október 25:  az OKT -t ezen a napon befejeztem!

A második túranapon reggel együtt indultam a szintén itt éjszakázó egri sporttárssal, Ő ugyanazt a szakaszt tűzte ki célul mint én de szembe mentünk egymással, ez jó lehetőség volt a tapasztalatcserére. A falu templomáig együtt mentünk majd ki ki rá állt a saját útirányára. A 3 km körüli országúti szakaszt gyorsított tempóban tettem meg , majd földutakra térve gyorsan Cserhátsurányba érkeztem. Az itteni Vadász söröző már nyitva volt kora reggel, megkávéztam, pihentem egyet, és persze pecsételtem is majd az ébredező falun keresztül haladva annak látnivalóival csak futólag ismerkedhettem meg.

A falu szélétől egy kiadós emelkedő várt rám a szántóföldek szélén, ezt a szakaszt nagyon nehezen tudtam leküzdeni, de sok sok pihenővel végül is felértem a tetejére ahol talán a szép erdős terep és persze egy kiadós evés , ivás után újra erőre kaptam. A szép őszi színekben játszó erdő és a jól járható utak lehetőséget nyújtottak egy kis elmélkedésre is, hiszen a kéktúrám utolsó túranapját jártam.

Az enyhén hullámzó gerincút aztán egyszer csak lejtőbe ment át és leereszkedtem a völgybe, itt volt egy szakasz ami elég gazos volt de viszonylag rövid, az út közepére telepített dagonyázó helyet is jól meg lehetett kerülni és lassan már hallani véltem a közeli falu zaját.

Ez kicsit csalóka volt ugyanis traktorokkal dolgoztak a határban és éppen a talaj termőképességét javították természetes adalékanyagokkal, amit röviden csak trágyaszórásnak neveznek.

Ezen a szakaszon a széljárás is kedvező volt mármint a trágya szempontjából, és persze bőven jutott az anyagból a kéktúra útvonalára is, de hát ez is Magyarország, meg kell ezt is ismerni, erről is szól a kéktúra. :-) Lassan elértem a falu szélén az istállókat ahol láttam, hogy van még utánpótlása az anyagnak bőven, a később erre járók örömére. A bocik barátságosak voltak, és érdekes módon a két hatalmas szabadon lévő komondor is, természetesen a mély jellegzetes hangjukon közölték miheztartás végett, hogy ki itt a főnök de szerencsére nem mozdultak megfigyelőhelyükről így gyorsan továbbálltam. A kutya riasztóm már régen elromlott így azért kicsit aggódtam de jól nevelt ebek voltak.

Lassan megérkeztem palóc földi túrázásom végpontjára Nógrádsipekre , ahol a boltban éppen leltároztak. Nem tudtam volna elviselni, ha itt a végén nem kapom meg az igazolást így aztán bekopogtam és a kedves boltos hölgy ki is adta a pecsétet. Volt még egy kis időm a buszom indulásáig így egy helyi nénikével elbeszélgettem, nem minden szavát értettem az erős tájszólása miatt de gondolom Ő ugyanígy érezhetett irányomban.

Mivel időm volt egy újabb kitérőt tettem ezúttal Szécsénybe sosem jártam ebben a szép kisvárosban mely igazi Magyar hagyományokkal rendelkezik a palóc dolgokon kívül is. A belváros műemlékei, a ferde túztorony, a kastély és templomok szépek, látványosak megnézésre érdemesek, a vár kicsit elszomorított, mivel a sok új tégla falazattal a korabeliségét elveszítette.

Haza indulásom előtt betértem a Gesztenyés vendéglőbe ahol, - ha már palóc országban jártam - egy igazi helyi palóc ebéddel fejeztem be a kéktúrázást majd leöblítettem a palócok jellegzetes italával.

Elég hosszú utazás várt még rám hazafelé, így aztán indultam is, de este már a saját ágyamban alhattam, mostanában nem fogok ilyen messze túrázni.

OKT Terény - Nógrádsipek (Szécsény)