Kereki - Szántód (DBV)

 Szép lassan fogyasztjuk a DBV kilométereket, Lajos meg szép lassan hosszabbítja, gondolom azért, hogy tovább tartson. :-) Persze, lehet, hogy mindennek Kitti az oka mert Ő szólt, hogy elkerítették az utat egy szakaszon , ezért kerülni kell Endréd és Töreki között.  No, de ez még a jövő és csak a véletlen műve, hogy a módosítás időben egybe esett ezzel a túrával. 

Legutóbb Kerekiből a másik irányba indultunk, és most innen folytattuk Kelet felé. 

Gyönyörű idő volt, amikor reggel lejelentkeztünk az altengernagy úrnál és engedélyt kértünk a Gyúgy-hát bevételére. Muszáj volt ezt korrekten elrendezni, hiszen mint tudjuk a kormányzó úrnak is volt érdekeltsége abban a térségben, pontosabban Bálványoson Satzger Pálné személyében. 

Mi csak a DBV túrát jártuk így aztán mehettünk is tovább. Somogy megye harmadik legmagasabb pontja a Gyugy-hát, ebből következik, hogy ha oda el akar jutni valaki akkor nagy valószínűséggel felfelé fog lejteni az út akárhonnan is közelíted.  

Így volt ez most is, a temető mellett gyorsan beértünk az erdőbe és a reggeli órák ellenére is gyorsan kimelegedtünk.  Ahogy kiértünk a fák közül elkezdtünk hátra nézni és minden lépésnél tágult a panoráma. A Balaton kék víztükre, az É-i parti hegyek, a Bakony és Kab-hegy a toronnyal mind szépen látszott, alattunk pedig a VIADUKT ami mint tudjuk méreteit tekintve nem kicsi Európában sem. A túramozgalomhoz egy igazoló fotót kell itt készíteni, megtörtént. A Horthy Miklós által építtetett utat elérve É-ra mentünk tovább, ez valaha még zöld sáv jelzés volt. 

Egy megkopott műemlék a zöld időkből.

Vadátjáró az M7 felett.

Sajnos Kereki és Bálványos felől most nincs jelzett turistaút É-ra a Szántód és Zamárdi térség felé, pedig két átjáró is van az autópályán. Mi az egykori zöld nyomvonalon és a vadátjárón értük el az Ágosvári-pihenőt, itt volt az ebédszünet. Innen van jelzés is, a sárga kereszt. 

Ez pedig már ismerős volt hiszen ez az én turistautam. (én 'találtam' ezt az utat aztán elsőként fel is festettem  a jelzéseit) Mivel még mindig él az is jelzi, hogy nagyon szép és jó helyen lévő útvonal ez , eddig még nem sikerült ledózerolni a többivel együtt. 

Valószínűleg a sok, annak idején kihelyezett útjelző oszlop közül ez az egyetlen ami még áll a lábán, és nem is látszik rajta az idő vasfoga. Igaz ezt nem az SMTSZ készíttette.

2008-ban állítottuk. Az erdő is öregszik mögötte.

A 9-es tetőig szép erdei út vezet helyenként hatalmas öreg tölgyekkel, itt elköszöntünk a DBV-től de ennek oka volt.  

Amikor még FTV ellenőrző pont volt.

Ez a túraútvonal is az egykori FTV túramozgalom része volt és jó volt újra végig járni a régi utakat. Az egykori Fenyveserdő-kilátódomb pihenőjét is eltüntették de van helyette kilátó terasz. Olyan SEFAG kaptafa szerű mint a Kis-hegyi. Nem láttam még, ezért egy kis kitérővel megnéztük, biztosan állíthatom, hogy a kilátás semmit nem változott az eltelt években. Ugyanott van Tihany is és a látómezőt keresztező villanyvezetékek is. 

Vissza kanyarodtunk Szántód felé és Somos érintésével a szép platánsoron érkeztünk meg a buszmegállóhoz. Ez a szakasz így kényelmesen 5 óra alatt bejárható volt. Majd folytatjuk.

UI: Most vettem észre, hogy ez lett a Túrás blogom 500. bejegyzése. Kicsit elgondolkodtam, hogy bizony az elmúlt 20 évben mióta vezetem, jártam pár helyen. A célom a bejárt útvonalak bemutatása és az utánam jövők segítése volt. Aztán mindenki maga dönthet, hogy él e vele. 

---

Az előző túrabeszámoló                          A következő túrabeszámoló

Egy különleges hely különleges fája - a Tókaji öreg bükk

A mi különleges Fánk, a 220 éves Európai Bükk (Fagus Silvatica) Kaposszerdahely-Tókajpuszta parkerdő területén található, mely önmagában is egy természeti csoda. 

A parkerdőt és a tórendszert jelenleg a SEFAG ZRT. gondozza. A 160 hektáron elterülő parkerdő tájvédelmi körzet,vadregényes természeti adottságainak, összefüggő tórendszerének, és a megyeszékhelyhez való közelségének köszönhetően közkedvelt kiránduló, pihenő, és horgászhely. Növényfaj-állománya alapvetően bükk, tölgy, gyertyán, de emellett néhány különlegesség is megtalálható, mint vöröstölgy, duglászfenyő.

Az európai bükk története:

Községünk nevezett fája közel 220 éve ékesíti a természetes varázzsal bíró parkerdőt.

Az 1700-as években készült térképek, és feljegyzések szerint Kaposszerdahely- Tókaj-puszta vidékét hatalmas őserdő borította, de Mérő felé már vannak szőlészetre utaló nyomok is. A korabeli katonai térképek számos majorságot jeleznek ezen a területen, mint például Szerdahely-puszta, Dadapuszta, Barnamajor.

Barnamajor érdekessége, hogy itt működött egy, a környéken hírhedt csárda is, mely a betyárok találkozóhelye volt.A fogadó lebontását 1860-as években közbiztonsági okokból elrendelték.A korabeli újságból tudjuk, hogy amikor a csárda vastag tömésfalát kibontották, a fal és az ajtófélfa között egy álló helyzetben lévő emberi csontvázat találtak. Hogy ki volt az áldozat, és hogy ki vagy kik követték el ezt a rémisztő bűntényt már valószínűleg sosem fogjuk megtudni…

A huszadik század háborús eseményei elkerülték a környéket, csak a 1944. december elején megérkező szovjet csapatok felderítői fosztották ki a környék borospincéit. Az ötvenes években a honvédség nyári tábort épített a Fa környékén, földbe ásott bunkereket készítettek a „jugók” feltételezett támadása miatt. A bunkerek helye a mai napig látszik.

A hetvenes évek közepén a Fa alatt faszerkezetű vendéglátóegység épült Kakukk-Büfé néven, mely sokáig meghatározó eleme volt a környéknek. A Sefag- Erdészeti Vállalat erdei tornapályát alakított ki a nevezett fánk környékén, népszerű kirándulóhely lett, hétvégenként nagyon sokan jöttek Kaposvárról is, hogy élvezhessék a természet varázsát. A városi iskolás gyerekeket buszok hozták ki a jó levegőjű parkerdőbe. Az erdő területén lévő lőtéren rendszeres edzéseket, versenyeket, nemzetközi találkozókat tartottak. 1976-ban itt tartották az Országos Ifjú Gárda –szemlét. 

Évente voltak „Honvédelmi”napok,Majálisok, melyre szovjet katonákat hívtak, ezek az események növelték a Kakukk- Büfé forgalmát, amely az akkori slágertermékeket árusította: Balaton-sör, Piros Holstein, Bambi, Zselic-üdítő, a gyerekeknek Vadász-és Úttörő-szelet, Gömbrágó, szendvics is kapható volt. Áram nem lévén, petróleumlámpa világított esténként. Télen, amikor befagyott a tó, a Kaposszerdahelyi gyerekek ide jártak korcsolyázni, szánkózni. A büfébe többször betörtek, a nyolcvanas években aztán leégett, és utána már nem építették újra.

A parkoló melletti kisebbik tó környéke és a közepén lévő kis szigeten található pagoda 1998-ban egy tévéjáték forgatásának helyszíne volt, Znamenák István itt készítette el Lakodalom című filmjét.

Napjainkban is kedvelt kiránduló- horgászhely, főként a kaposszerdahelyi gyermekes családok számára, de sokan érkeznek a közeli megyeszékhelyről is. Rendeznek itt a lőtéren koronglövész – bemutatót, járnak ide íjászok is. Azonban mára az erdő inkább gazdasági, mint sem turisztikai szerepet tölt be.

Az elmúlt több mint két évszázad során a közel 35 méter magasra nőtt európai bükk fánk sok-sok tavaszt, nyárt, lombhullást, és zord teleket élt meg, és gondoskodásunkat, védelmünket élvezve csendes szemlélője lesz a jövőben is életünknek. A fánk jól szimbolizálja a közösségünket: utal életre és halálra, az örök fejlődésre és növekedésre, a folytonos megújulásra.

Forrás. Az év fája verseny anyaga 2016.