2005. szeptember 25., vasárnap

PIPO 10

 Emléktúra Ozorai Pipó nyomában

 Hát mi már csak ilyen öregecskén , a legrövidebb távot választottuk, Siófokról autóztunk le Ozorára , a nevezés viszonylag gyorsan ment bár talán nem a legszűkebb helyre kellett volna tenni az irodát. Lásd a Célba érést !
 
Térképet kaptunk, itiner nem volt így a falun belül egy kicsit bizonytalankodva de megtaláltuk a helyes utat. Szalagozás volt. A Fenyves pont felé a túra szinte összes szint emelkedését magunk alatt tudhattuk, egy helyen egy négyes útkereszteződésben jó lett volna egy megerősítő szalag de végül is a horhó irányát követve jó nyomon maradtunk.

A kukoricás és előtte a néhány m-es őserdő kellemes volt , még ilyen helyen nem túráztunk. A kihalt iskola és egykori falu vagy tanya maradványai nagyon szép helyen vannak , látszik is, hogy néhány házat már megvettek a természetbe visszavágyódó városiak.


Az erdő irtást gyorsan elhagytuk , nem kellemes látvány, a horgásztónál azért egy kis utat hagyhattak volna a kerítésen kívül a horgászok a turistáknak is.

A Sió átkelés érdekes és emlékezetes, mi bizony átmentünk már a buli kedvéért is, igaz sok időt vesztettünk mert egy népes gyermek csapat volt előttünk, de érdemes volt kivárni azt a 20 percet. Ja és kaptunk egy kis vörösbort is.



Mi naponta keresztezzük a Siót a balatoni végén, nem hagyhattuk ki ezt a kis ember vontatta csónakázást. A bal parton aztán egy kicsit belehúztunk , mert nem tudtuk pontosan hogy ez az ut hosszabb vagy rövidebb mint a másik oldal de kb. ugyanannyi lehet.

A Célban aztán több okból is moroghatnékom támadt, hosszú volt a sor, lassú volt a kiszolgálás, aranyos volt az a kissrác aki a jelvényeket adta, de amikor az udvaron állnak sorba akkor talán-talán jobb lett volna egy kicsit belehúzni... Teljesítési idő 2:50 volt a Sió átkelésnél ment el sok időnk.

A nagyobb baj az volt, hogy rendes megérdemelt sör adagunkat alig tudtuk beszerezni, mintegy 400 m-t kellett a faluba visszagyalogolni ahol szerencsére az ebéd mellől felugrasztott kocsmáros néni jóindulatúan kiszolgált minket amit aztán a háza előtt az utcán gyorsan meg is ittunk.




A várat csak kívülről néztük meg mert ebédszünet miatt az is zárva volt és hát siettünk tovább, azért az udvarba sikerült belopózni.

A túra után , haza felé még felkerestük a várat Simontornyán, a képtárban megtaláljátok.

Még több fotó, katt a kis képre:

2005. augusztus 27., szombat

Kék-Balaton 10

Mivel a terep kissé "buckás" és legutóbb télen jó nagy hóban jártunk erre, most csak a legrövidebb távra indultunk.

A nevezés az Almádi vasútállomáson a kocsma előtt viszonylag gyorsan megvolt. 200 Ft MTSZ tagoknak.
Az első meglepetés az útvonal térkép hiánya volt, a rendezők az igazoló lap hátoldalára írt itinert ajánlották, amivel csak az volt a gond, hogy az én példányom hátoldaláról a másolás lemaradt, társamnak viszont megvolt igy nekivágtunk.


Az Óvári kilátóig simán el lehetett találni a kék csúcs jelzésen , nem értem, hogy miért nem itt volt az ep. Innen leballagtunk a mozdonyig ahol annak számát kellett felírni. A településen ismét átgyalogolva indultunk neki a Csere-hegyi kilátónak, még jó, hogy a békebeli utcanevek / Szabadság kilátó/ segítettek, a kék sáv is jól járható, hiszen ez a Balatonfelvidéki kéktúra útvonala is egyben. Az erdőbe beérve a meredekebben emelkedő ösvény nagyon sürün benőtt és figyelni kell, még jó, hogy az előttünk járók a kullancsokat már begyűjtötték.


Csere-hegyi kilátó még mindig szép és rendezett a környék, kocsma , kiállítás stb. a kiírás szerint itt meglepetést kaptunk, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy közölték a pontőrök, a meglepetés csoki elfogyott, - rendezői hiba !

Alsóörs felé leereszkedve kevés és ritka a jelzés de azért lehet követni, esőben nehéz lehet mert vízmosásban megy az út. Érintettünk egy régi kőbányát, egy itt kialakított amfiteátrumot , az itiner azon része, amely a Somlyó hegyre vezető utat tartalmazza teljesen pontatlan , a faluban keveregtünk, jelzés 1 db volt az is a főutcán szerencsére az őslakosok segítettek így megtaláltuk a csapást , mely bevitt egy szinte járhatatlan erdőbe a domb oldalán. Miután egy kerítésnek szaladtunk nekiálltunk toronyiránt menni felfelé, szerencsére újra egy szélesebb szekérútra értünk és beestünk a Célba ami nem a kilátónál volt hanem jóval alatta a temető feletti padokkal ellátott pihenő helyen. talán kényelmi okokból./?/

Erre a szakaszra egy szalagozás nagyon ráfért volna !!!


Itt a regisztráció és papír kitöltés kissé lassú volt a kitűzőt sem az elvárható és máshol megszokott tisztelettel adták át ! Viszont volt még pár szem alma.

Innen a kiírás szerinti Cél-ig, azaz Alsóörs vasútállomásig még kb. 2 km volt az út amit eléggé gyorsan lerohantunk , az állomásnál azonnal jött a vonat. Köszönet a szentendrei túratársunknak aki nekünk is kikérte a jegyet, így elérhettük a Rajt helyre vissza vivő vonatot.

A pontatlan kiírás, a térkép vázlat és szalagozás hiánya . a pontatlan itiner ellenére is köszönjük a rendezőknek a túrát.


Még több fotó katt a kis képre:


2005. augusztus 13., szombat

Tátika - Rezi 15

A Zalaszántó-i iskolában jól szervezett nevezés semmi tülekedés és várakozás nincs , sőt rögtön belekóstolhattunk egy tájjellegű almába is, melyet a rendezők adtak. Innen indult az összes táv, a mi 15-öst csináltuk. A rendezők tájékoztatása szerint az útvonal nem szigorúan kötött a pontokat más alternatív útvonalon is lehet érinteni, de van egy szalagozott változat amit kiraktak és mindenki bejelölhette magának. 


A jelzések jók bár valahol mégis letértünk róla mert a Sztupa-hoz végül is a szentély melletti meredek ösvényen érkeztünk meg. Ez egy nagyon szép Budhista megszentelt terület. A mellette lévő bazárban Budhista kegytárgyak vásárolhatók.




Szép széles murvás úton mentünk le a dombról majd virágos rét és erdőszéle következett.



A Tátika váraknak az országút keresztezése után vágtunk neki a kék jelzésen egy kiszáradt kiépített forrás mellet indul az út. Az alsó várat bár állítólag keresztezi az út nem tudtuk beazonosítani, a felső vár alatt volt a következő pontunk, itt ropit osztottak .



A várhoz érdemes felkapaszkodni bár éppen átépítés alatt áll de nagyon szép a kilátás a szemközti hegyen a távolban a Rezi vár is látható volt. 
Az egykori nagy csatákra emlékeztetett a csatalovak által hátrahagyott "citromsáv" melyet egész hosszú szakaszon kellett kerülgetni:-) 
A vártól vissza kell menni a pecsételő helyig és innen egy hosszú de jól jelzett ösvényen visz tovább az út a Fekete tavat érintve , nagyon szép "bajuszos" öreg bükkösben haladhattunk.



Néhány km-után újra elértük a murvás erdei utat itt volt az elágazása az eddig együtt haladó 40-es és 25-ös túrának is, melyet jól kijeleztek a rendezők. 
Szép árnyas erdei úton haladtunk tovább, - két halomsírt is láttunk az erdőben,- egészen Zalaszántó széléig ahol még volt időnk a román kori templom megnézésére is.A templom szépen helyreállított kár, hogy a tatarozás után a bejárat feletti egykori szép Napórát nem állították helyre !!!


A célban gyors és precíz kiszolgálás az elmaradhatatlan gratuláció és a megérdemelt jelvény sem maradt el mely a mi távunkon a Sztupá-t ábrázolja. 

A rendezés jó, az itiner , a térkép vázlat és a szalagozás is kiváló volt, gratulálunk és köszönjük a szervezőknek a több mint 150 résztvevő nevében is! 


Még több fotó katt a kis képre:

2005. augusztus 6., szombat

Csabdi 15

A Csabdi-15 teljesítmény túrán vettünk részt. Ugyanakkor és ugyanonnan volt indítva a 30-as is. 

Siófokról közel 2 óra alatt értük el a rajthelyet, ami jól megközelíthető , parkoló is van ugyan kicsit kevésnek bizonyult de ennek a rendezők csak örülhettek. 
A regisztrációs lap kitöltése gyors és egyszerű a nevezés jól előkészített volt nem kellett várakozni. Az igazoló füzet tartalmazta a részletes itinert, térképet, útvonal hossz szelvényt és a pecsételő lapot. Külön köszönet, hogy a rendezők műanyag zacskót biztosítottak aminek esős időben nagy hasznát vettük volna de szerencsére nem esett. Nevezési díj 500 Ft. 

Az út eleje unalmas kb. 6 km országút, de jól lehet rajta haladni és időt nyerni. 
Az első ellenőrző ponton csoki és ásványvíz ! Ez egyben a 30 as túra 3-as pontja is volt innen a 15-ös és 30-as közös útvonalon haladt. 
Tovább végig piros jelzés itt ott szalagozással könnyítve. Óbarok sziklánál a következő pont az áthaladás gyors , itt 4 kerékpáros "teljesítő" haladt el mellettünk az egyikük jó nagyot esett elmentében... 

Az M1-es autó pálya és a bauxit bánya környéke nem túl látványos de nem lehet eltévedni a dombtetőn hosszú egyenes a gerincen, jobbra Bicske látképében gyönyörködhetünk . kb. 1 órás gyaloglással leküzdhető az utolsó Célba vivő szakasz ahol Csabdi-ba leereszkedve a szépen karbantartott és rendezett környezetű templom rom mellett ereszkedik le az út a falu főutcájára, innen pár perc a Cél a SÖRSZALON. 

A rendezők itt a hagyományos recept szerinti zsíros kenyérrel és szalámis kenyérrel várták a beérkezőket. A Cél regisztráció és pecsételés a jelvény átadással együtt korrekt és jól szervezett a hölgyek udvarias gratulációja és kézfogása sem maradt el.

A kitűzőn a Csabdi templom rom látható , szép. 

A KDP teljesítéssel is foglalkozóknak érdemes az igazoló füzetet elhozni mert az Óbarok - Csabdi szakasz itt egyből teljesíthető, mi kis külön lapra kértük meg a pecsétet amit a rendezők készséggel meg is adtak. 

A rendezés, az útvonal és az időjárás is teljesen rendben volt , elégedetten távoztunk. 


Még több fotó, katt a kis képre: 

2005. május 8., vasárnap

KDP Eplény – Alsópere – Öreg Futóné – Várpalota


Vonattal érkeztünk meg az Eplényi állomásra, itt az induló pecsételéssel nem volt gond mivel a 82-es Vendéglőben a korábbi tapasztalataink alapján készségesen pecsételtek, tovább indulva elhaladtunk az Enikő Panzió mellett és talán egy tábla erejéig érintettük az erdei tanösvény útvonalát . A füzet szerint élesen jobbra fordulva a távvezeték alatt áthaladva ballagtunk tovább felfelé, majd kicsit később újra kereszteztük a tanösvényt jelek voltak ha ritkásan is. A füzet szerint a jelzés a sípályán megy tovább hát ezt nem találtuk meg, még a sípályát sem pedig az feltehetően valahol megvan. Az általunk jónak tartott irányt követve jól járható széles erdei úton végül is elértük a Malom völgyet , ahol a völgyben a murvás széles utat követtük hátha megtaláljuk valahol a jelzést . Hamarosan egy kis gáttal lezárt tóhoz értünk ez talán a Malom völgyi tó lehetett itt jelzés hiányában a viszonylag frissen kiépített murvás úton mentünk   tovább mert az iránya jó volt , a tó után kb. 500 m-el egy közúti jelzőtábla oszlopán láttunk is jelzést. Figyelni kell mert a jel jobbra letér az erdőbe ezt szerencsésen meg is találtuk és hamarosan elértük a köves kút lépcsős beton vályúit , majd a jelzés még követhetően keresztez egy kerítést de ki van vágva a drót , itt tovább menve valószínűleg egy vaddisznós kerten haladtunk át mert több helyen láttunk kirakva zsákokba gyűjtött makkot. A kerítést újra elérve szintén nem kellett mászni a drótháló itt is át van vágva csak kikötöttük kimentünk majd visszazártuk magunk mögött.
Alsópere-puszta egy szép kis üdülő terület lehet , egy piros fehér sorompóval lezárt úton értünk be a házak közé. A harangláb is gyorsan meglett mellette a kis kőrakással , melyen emléktábla és a tetején egy kereszt van .
Az évszám leolvasása nem egyértelmű mert a földön állva  nem olvasható, én is felmásztam és közelről megtapogatva talán sikerült a jó számokhoz jutni , az első két számjegy egyértelmű de főleg a harmadik amely az évtizedet jelentené szerintem vagy az öntéskor vagy később megsérült és a felső része hiányzik , ugyanez érvényes a negyedik számra is a felső része sérült a leginkább kikövetkeztethető értéket jegyeztük fel. Idő hiányában a kastélyt és az arborétumot nem tudtuk megnézni.
Alsópere-pusztáról a jelzés egy szép öreg gesztenyesorral határolt úton vezet ki. Van egy elhagyatott és egyre inkább az enyészeté váló szép nagy faház az út bal oldalán, már az ablakán lévő vasrácsokat is gondosan felfeszegették, hajdanán bizonyára szebb napokat látott.
Utunk itt ott jelzéssel ellátva lassan emelkedik, felfelé haladunk a Szúnyog völgyben , a völgy felső részén ahol a térképfüzetben a jobb oldalon egy piros P- betű van , nagyon kell figyelni ugyanis itt a széles és jól kijárt útról egy ösvény szerű útra kellene letérni jobbra , ezen a részen a Keleti-Bakony turista térképe sem egyértelmű ! Ezt a letérőt semmi nem jelzi, bár figyeltünk rá de a hiányos jelzések miatt elmentünk mellette, végül is a jelzést elveszítve olyan útvonalat kell követni ami enyhén balra tartva emelkedik, több kisebb ösvényt is láttunk a jobb oldalon de egyik sem volt bizalomgerjesztő, feltehetően az erdei út azonos azzal ami az Öreg Futóné és Hegyes Berek között a térképfüzetben is jelölve van.  A térkép füzet szerinti legfelső elágazásnál  mely valójában ott jártunkkor egy hat ágú kereszteződés volt a beérkezésünk után a szemben lévő két útból a jobb oldalin ami egy enyhe lejtő után újra emelkedik – kell tovább menni – ez az út az Öreg Futóné csúcsától kb. 300 m-re ér fel a gerincre és itt újra megtaláltuk a jelzést , bár nagyon régi és kopott volt itt természetesen visszafelé azaz jobbra kell menni, hogy a csúcson lévő beton geodéziai tornyot elérjük. A toronyban van létra fel lehet mászni a tetejére szép a kilátás.
A leolvasandó római szám a torony oldalára csavarozott kis táblán és a torony előtti fán is fel van festve , nem lehet eltéveszteni.
A tornyot elhagyva újra irányba álltunk , követhető is a jel egy darabig, A piros négyzet szép uj jelzésének kiágazását elhagyva még volt néhány jelzésünk de aztán kezdődött a kálvária járás.A lényeg az, hogy a Várvölgybe levezető utat nem találtuk meg teljesen másik völgybe keveredtünk le ez utólag egy magaslati pontra kinézve feltehetően a Bér-hegy és a Fajdas hegy közötti szurdokvölgy volt az alja azért a motokrosszosoknak köszönhetően jól járható volt.  Sok kis zártkert közé érkeztünk ki végül is a völgyből ami feltehetően Várpalotához tartozott és itt útba igazítást kérve végül is sikeresen beértünk a városba , bár a csodás Várvölgy , a Bátorkő szikla és Vár helyett egy kopár teljesen nyílt egykori hadi utakon keresztül vezetett az utunk , azt hiszem, hogy ha az elmúlt évben nem jártam volna végig a Várvölgy legszebb részeit – ellenkező irányból – akkor ha becsülettel akarnám  teljesíteni a KDP-t akkor ezt a részt újra programba kellene vennem .

A korábbi szakaszon dícsértem a jelzéseket hát most ezt nem tudom megtenni.

2005. április 24., vasárnap

KDP Augusztin-tanya - Hárskút - Eplény

Augusztin tanya a hivatalos pecsételő hely lenne de a házban lévő túrázók nem tudtak pecséttel szolgálni mivel az állítólag el van zárva igy az ott lévő Építők T.E. nevében Fráter Tamással aláírattuk az igazoló füzetet. Az út eddig a füzet szerint Odvaskőtől 11 + 11 azaz 22 km lenne szerintünk több kb 25-26 km –lehet inkább. Fontos lehet, hogy a teljes útszakaszon nincs vízvételi lehetőség és persze kocsma sincs sőt Augusztin tanyán és a közeli Rák tanyán sincs ivóvíz , tehát jól fel kell szerelkezni innivalóval!




A túra során mi a közeli Rák tanyán lévő turista házban szálltunk meg a ház Horváth Ferenc tulajdona és nagyon szívesen látja a túrázókat akár 60 fős csoportot is tud fogadni, a több épületből álló turista tanyán központi fűtéses épület is van , hideg meleg vizes fürdő és konyha teljes felszereléssel megtalálható, A ház illetve a tanya csak földutakon közelíthető meg igy gk.-val kizárólag a terepjáró jöhet szóba , extra szolgáltatás az , hogy egy UAZ-al Hárskútról a gk.val érkezők csomagjait felszállítják a tanyára míg a szgk.-nak a faluban védett parkolási lehetőséget adnak. Mi is igénybe vettük ezt. Rák-tanyáról bővebb információt a http://www.extra.hu/raktanya/ címen találhattok. Mi itt egy picit eltértünk a piros jelzéstől és Rák-tanyáról a piros négyzeten indultunk el Hárskút irányába ez az ut a pirosba csatlakozik vissza, végig nyílt terepen megy , jól követhető széles és gépekkel széttaposott földút.




Hárskútra beérve egészen a Márkó felé vezető országútig kell gyalogolni de itt balra fordulva gyorsan elérjük a kocsmát ami szintén pecsételő hely lenne, de ottjártunkkor a főnök éppen elvitte a pecsétet viszont a pultos hölgy készségesen aláírta a főnök nevében az összes igazoló füzetünket. Ebben a kis faluban ami a Dunántúl legmagasabban fekvő községe érdemes jól feltankolni folyadékkal mert Eplényig megint nincs rá lehetőség! A kocsma mindennap este 9-ig van nyitva ! Potenciális bélyegzőhelyként szóba jöhet a templomtól 5. házban lévő kis bolt is, a tulaj ott lakik. A falun a főutcát követve végig gyalogolunk és a Gyertyánkúti falurész felé hagyjuk el a községet, a jelzések jók de nincs is rá szükség. Augusztin (Rák) tanyától ez a szakasz egész rövid , másfél óra alatt lejárható.



Hárskútról kifelé az út egy picit bizonytalanná válik , egy cserjésen vezet át az enyhén emelkedő ut ahol a jelzések elég ritkák és több nyomvonal is vezet a feltehetően jó irányba, végül is az erdőt elérve a jelzés is megkerül és nagyon szép erdei úton emelkedve haladhatunk a Papod 644m-es csúcsáig , mi gyönyörű tiszta napos időben voltunk itt , elkerült bennünket egy kerékpáros és két cross motoros "túrázó" .




A Papod teteje szép, nyílt és tényleg jo lenne itt egy kilátó. A tovább vezető útnál figyelni kell mert a fő útvonal balra kanyarodik és ez az út tűnik először szembe nekünk viszont egyenesen K-felé kell tovább menni van is behívó jelzés a fán , a széles földút hiányzik a térképről ! Itt eléggé meredeken ereszkedik az ösvény de elég sűrűn van felfestve egy kis odafigyeléssel könnyen követhető , esős , havas, sáros időben szerintem nagyon óvatosan kell itt közlekedni, a meredeken leérve az út balra fordulva szép szikla alakzatok mellett halad tovább, és továbbra is jól jelzett. A Mohos kő , Répás árok irányában jól haladhatunk lefelé és a jelzés is jó.



Itt az útra leérve a jelzés is jobbra fordul mint a térképen majd utána derékszögben balra be a léniába és itt egy darabig a bal oldalon egy kerítés mellett haladunk , majd tovább a léniában érintünk egy négyes útkereszteződést aminek a közepén egy erdészeti karó áll itt is nyílegyenesen kell tovább haladni majd mikor már látszik az országút az ut bal oldalán egy darabig még a fák között vezet a jelzés majd a kerítést elérve kivisz a 82-es főútra, a vasútállomás közelében . Pecsételni lehet a vasútállomáson de aki szomjas az elballaghat a kb 1,5 km-re lévő 82-es Vendéglőig itt meleg étel is van. A füzetben említett Enikő Panzió közelebb van a vasútállomáshoz viszont zárva volt ! Ez a szakasz szerintünk is rövidebb mint a füzetben irt 14 km.