2006. július 8., szombat

2006. június 5., hétfő

KDP. (Csőszpuszta) - Hamuház - Kisgyón - Mecsértelep - Mór

Végre egy kicsit ismét kiszabadulhattam kedvenc túra terepemre, a Bakonyba . A KDP folytatása ezen a részen már logisztikailag is kissé nehéz hiszen egyre távolabbi részeket kell bejárni. Most is hajnali 4-után nem sokkal indultunk, ezúttal  Edinával és a várpalotai Vár mellett álltunk le. Busszal mentünk Csőszpusztáig  a sofőr nagyon rendes volt a barlangász háznál tett le minket. Itt a  biztonság kedvéért a kéktúrás pecséttel, ami a ház ajtaján van a Hamuházhoz pecsételtem egyet, rövid kevergés után megtaláltuk a kéket és azon mentünk egészen Hamuházig. A hajnali álmosságunkat egy pár méterrel előttünk az úton átszaladó szarvas gyorsan elmulasztotta   , ijesztően tudnak csörtetni ! gyorsan elértünk a házhoz  az ott lévő erdész ismét, szerintem sokadszorra elmondta, hogy itt nincs semmiféle pecsét  szóljunk már a szervezőknek. A piros következő része érdekesen megy hiszen a pecsételő hely azonos a kékkel csak az útvonalat néhány km-el , esetenként  csak néhány száz m-el. halad arrébb viszont a látványos dolgok többnyire a kék jelzés közelében vannak.
Mi is megnéztük a tűzköves árkot, megnéztük a geológiai feltárást az őskövületekkel, az Erdei szentélyt, és a bányász emlékművet is. Kisgyónban a Gyöngyvirág turistaháznál egy gyermek csoport volt éppen, a tanár nénivel konzultáltunk túra ügyben , mármint a gyerekek túrája ügyében , ugyanis a Bükkös árok Burok völgy útvonalra készültek barlangokat nézni. :-))
Elmeséltem, hogy mire számíthatnak, ezután már nem akartak arra menni !
Itt kéktúra pecsét van a villanyóra szekrény oldalán , ezzel pecsételtünk a KDP füzetbe és a Fejér Megye Természetjárója lapra is.. A foci pálya melletti térképes tábla doboza tökéletesen üres volt, semmit nem találtunk benne !
Kisgyónból olyan lendülettel indultunk tovább, hogy a piros leágazást nem találtuk így maradt a kerülő út azaz Bakonycsernye széle és az országút.. Mecséren a település táblánál fotó készült mivel a pünkösdi ünnep miatt semmi nem volt nyitva . A településről kivezető jel jól követhető, bár a falun kívül ritkás , az út ritkán járt mert  Mecsértől É-ra a Vadhányás hegyre kb. fél m-es fű nőtte be az utat . A tetőn a kerítést elérve még friss jelzés van, de a négyes útkereszteződésből tovább már jelet nem találtunk.. A kerítést balról elhagyva mentünk tovább a tetőn , majd ez az út enyhén ereszkedik és egy akácosnál kiér egy keresztező útra. ezen érzés szerint jobbra kellene menni , mentünk is de egyre nagyobb lett a gaz, és persze jelzés sem volt. Hátra arc ! Ellenkező irányban haladva, kb. ÉNy-felé kiértünk az erdőből egy széles földútra, ahol szerencsére találkoztunk két 'másodlagos fakitermelést ' végző emberrel akik útba irányítottak minket Mór felé. A széles földúton lassan leértünk a  Velegi vízfolyásig itt ez az út egyenesen a hídra vezet , átkelve szemben egy fán megvolt a jelzés. Nem sokkal ezután ismét vízfolyás keresztezés majd szép gabona táblák mellett lassan emelkedik az út a Hancsákos hegy oldalában. Előttem  Edina egyszer csak földbe gyökereztette lábait , ennek oka pedig az volt, hogy egy szép nagy róka üldögélt talán 10 m-re előttünk,  és ránk ügyet sem vetve koncentrált  az ebédjére, ami a  gabona szélén lehetett. Egy harcias ugrással próbálta elkapni  de nem sikerült , ezután ránk nézett , hátat fordított és követve a jelzést elügetett. , nagy élmény volt,  az élénk szélben nem kapott szagot , a vadászat lekötötte a figyelmét mi pedig szépen fotózgattuk őt az ebéd keresés közben !
A tetőre felérve a jelzés kivezet a Nagyveleg felé menő országútra a füzet térképével ellentétben , és tovább is van néhány jelzés az aszfaltút melletti fákon. Ekkor már semmin nem csodálkoztunk, az országutat követve besétáltunk Mór városába ahol a vasút keresztezés után nem sokkal a bal oldalon lévő sarok kocsmában készségesen pecsételtek nekünk a KDP és a Fejér megyei füzetünkbe is. A néni elmondta, hogy sokszor jönnek be hozzá mások is hasonló ügyben, talán célszerű lenne ide kihelyezni a hivatalos pecsétet.  Egy helybéli bácsi  készségesen útbaigazított bennünket , hogy merre keressük a buszmegállót , végig is kísért minket egészen odáig és közben röviden előadta az életét , nagyon kedvesek és közvetlenek tudnak lenni az emberek , és ha van időnk szívesen beszélgetnek. Gyorsan volt buszunk Fehérvárra és azonnal csatlakozásunk Várpalotára így délután négykor már indultunk is hazafelé a vártól.
Ennek a szakasznak a második része kissé gyengén jelzett és kevés az erdő, nyílt a terep de hát valahogyan át kell menni a Vértesbe, megyünk is majd tovább !

A Fejér megyei TSZ.  honlapja írja Kisgyónról:

Kisgyón és környéke

Kisgyón az Északi-Bakony ÉK-i előterében Bakonycsernyétől délre található. A tájat már a kőkorszaktól lakta az ember, erről tanúskodnak a közeli lelőhelyekről előkerült csiszolt csont- és kőeszközök, kővésők, kőbalták, őrlőkövek. A barátságos és szép környezet, bő vadállomány, jó ivóvíz minden kor emberét vonzotta.

A kisgyóni terület 1541-ben várpalotai, 1696-ban a csókakői várhoz tartozott. 1720-tól a Zichy családé volt, akik a múlt század közepén két részben eladták. 1913-ban az állam visszavásárolta katonai célokra, és a Honvéd Kincstár kezelésébe adta át, amely fűrésztelepet részesített itt.

A térségben az első kísérletek a szénbányászat megindítására a XIX. Század közepén történtek. A szápári szénkibúvásra telepítette már 1842-ben az első szénkitermelő aknáját a gróf Szápári család. A bakonycsernyei szénelőfordulást pedig 1873-ban említik, és 1913-ban a kisgyóni területen is kutatásokat folytattak. A felfedezett szénvagyon kiaknázását csak 192-ben kezdték meg, de vasút és villamos energia híján igen lassú volt a fejlődés. A bánya 1948-tól kezdett nagyobb ütemben fejlődni, és 1972-ig termelt. A széntelepek kimerülésével fokozatosan a közeli Balinkára szerelték át a berendezéseket, és elköltöztek a bányászok is. Az egykori szénbányára ma már csak a bányászmártírok emlékműve és a szénosztályozó maradványai emlékeztetnek.

A hátrahagyott bányászlakásokat 1980-ban a fejér megyei természetbarátok vehették birtokukba, és 12 kulcsosház kialakításával létesült a Kisgyón Természetbarát Telep, amely azóta is folyamatosan fejlődik és szépül. Többnapos kisgyóni táborozás esetére is színes programot jelenthet a vadregényes környék bejárása, Bodajk, Mór, Zirc, Tés vagy Várpalota környékére irányuló gyalogos, kerékpáros vagy autós túrák szempontjából is kedvező bázishely.
A kisgyóni erdő legismertebb része a Tűzköves-árok és környéke. A Tűzköves-árok lényegében a Hárs-hegy ÉK-i oldalából a kisgyóni erdőbe levezető száraz árok (debrő). Az 1860-as években a Déli Vasút építésekor itt kőbányát nyitottak (a hajdani kőbányának már nincs nyoma), ekkor kövületek egész tömege jutott napfényre. A magyar jura ismeretéhez legszebb anyagot szolgáltató lelőhelyről 117 ammonitfaj - közülük 41 addig ismeretlen - került elő. (Ammoniták: a puhatestűek közé tartozó kihalt ősállati rend képviselői, a külsővázas lábasfejűek családjába tartoznak. Vázuk kamrázott, legtöbbször egysíkban felcsavart. Leggyakoribbak a jura időszakban.)
A lelet feldolgozását Dr. Prinz Gyula végezte el. A Tűzköves-árok alsó részén védett geológiai feltárás található, amely a földtörténeti középkor jura időszakában - 195 - 137 millió évvel ezelőtt - keletkezett kőzetrétegek bemutatóhelye.
A jura időszak három részre tagozódik, liász (alsó), dogger (közép), és malm (felső) korra, és ebben a feltárásban folyamatos kőzetrétegsort tanulmányozhatunk. A tengervízben, kémiai kiválás folytán keletkezett mészkőrétegeket vasoxid és mangánoxid tartalmuk színezte vörösesbarnára.

Feltétlenül érdemes végigjárnunk a közeli Burok-völgyet, amelynek mintegy 10 km-es főága Királyszállástól Bakonykúti községig terjed. A viharok miatt kidőlt fák, a buja aljnövényzet és a mozgást nehezítő sziklák miatt fárasztó, nehéz túrával kell számolnunk. A völgy háborítatlan erdősége ma védett. Az átlagosan 50-80 m mély, szurdokszerű völgy oldalfalai igen meredekek, számos helyen függőleges sziklafalakkal. A völgy egyik jellemző vonását és látványosságát adják a karsztjelenségek, amelynek eredményei a nagy sziklaegyüttesek, sziklatornyok, és a kifagyásos úton keletkezett barlangok. A völgy növényvilága igen változatos, számos jégkorszakbeli maradványnövény található itt, és rendkívül gazdag a völgy madár- és rovarvilága is.

Igen sok látványosságot, érdekességet rejt még a környék, maradandó élményt nyújt a gyönyörű erdei környezetben lévő Hosszú-Kígyós kanyargós völgye, bejáratánál a VADEX által állított Erdei Szentély, felső végén a meséskönyvek képeire emlékeztető Károly-lak nevű vadászházzal, vagy a Csikling-vár földsáncainak látványa is. Az Országos Kék Túra útvonalán kellemes túrával eljuthatunk a közeli Csőszpusztára is, ahol az Alba Regia Barlangkutató Csoport kutatóházának megtekintése sok szakmai érdekességet nyújthat, megismerkedhetünk a Tési-fennsíkon folytatott mintegy 35 éves kutatómunkával, amelynek során számos barlangot fedeztek fel, köztük a fokozottan védett Alba Regia barlangot is, amelynek bejárásához a barlangkutatók szívesen nyújtanak segítséget.

MECSÉR:

Közigazgatásilag Balinkához tartozik Mecsér és Kisgyón. A közeli Mecsér-puszta azokról az egykori lakóiról kapta elnevezését, akik a királyi udvarnak és a várispánságnak dolgoztak, mint kardverők, fegyverkészítők.
A falutól 9 kilométerre fekvő Kisgyón is királyi birtok lehetett eredetileg. Később a Csákoké, majd a XVI. században Zichy Pál veszprémi főkapitány a Vázsony és Palotavárhoz tartozó többi faluval és pusztával együtt vette zálogba. Kisgyónt is pusztaként tartották számon. Lakóinak száma a húszat soha nem haladta meg. A falu fontos ásványkincse a kőszén volt, fejlődését a bányászat tette lehetővé. A térségben már 1842-ben széntermelő aknát nyitott a gróf Szapáry család. A kisgyóni bánya 1922-ben kezdte termelését, 1948-1972 között működött nagyobb ütemben. A széntelepek kimerülésével a bányászok Balinkára költöztek.

MÓR:

A környéken feltárt régészeti leletek bizonyítják, hogy a vidék több ezer éve óta lakott. Az itt húzódó fontos hadi utak már a Római Birodalom idejében jelentőséget kölcsönöztek a településnek. A honfoglalás után 1080-ban említi oklevél először, a hosszú időn át a csókakői uradalomhoz tartozó Villa Mourt. Elnevezését talán a XI. században élt Moór bencés szerzetestől, a későbbi pécsi püspöktől kapta. Gazdasági felemelkedésére jellemző, hogy 1403-ban árumegállító hellyé vált. A török időkben a Török Birodalom és a Magyar Királyság peremén elhelyezkedő falu állandóan ki volt téve az ismétlődő végvári harcoknak, háborús pusztításoknak. A 15 éves háború idején szinte teljesen elnéptelenedett. A török kiűzése után az uralkodói ösztönzésre, 1698-tól betelepült németek virágoztatták fel ismét. A Bakonyt a Vértestől elválasztó, tektonikus úton keletkezett Móri-árok mentén fekvő várost történelme folyamán többször sújtotta földrengés. Ezt a terület geológiai viszonyai magyarázzák. Emlékezetes az 1810. január 14-ei földrengés.
A környező, kitűnő mezőgazdasági terület eredeti növényvilágát a mezőgazdasági termelés háttérbe szorította. A város bortermesztéséről vált nevezetessé. A történelmi borvidéken a régészeti leletek szerint már a rómaiak is foglalkoztak szőlőtermesztéssel és borkészítéssel. Egy 1138-ban kelt oklevél azt bizonyítja, hogy ez a tevékenység a napsütéses, déli lejtőkön folytatódott a magyarok letelepedése után is. A híres, zöld-fehér színű móri ezerjó viszont a későbbi századokban meghonosított szőlőfajtából készül. Valószínűleg a törökök kivonulása után itt az rendházat alapító kapucinus szerzetesek és a betelepült német lakosság közös munkája nyomán vált ismertté és kedveltté ez a borfajta.
A bortermelés fejlődésével egyidejűleg fejlődött a település kézmű- és céhes ipara is. A kiegyezést követően Mór mint nagyközség közigazgatási feladatokat látott el. A XIX. század végének kapitalista fejlődése Mór számára is kedvező változásokat hozott. Ipari üzemek létesültek, pénzintézetek nyíltak. A két világháború között az eocén kori széntelepek feltárásával a környék bányászati központjává vált. A békés fejlődést megszakította a II. világháború, melynek során a Vértesben zajló eseményektől Mór is sokat szenvedett. A pusztítást tetézte a német ajkú lakosság kitelepítése. A község mégis hamarosan talpra állt. A szén- és bauxitbányászat erőteljes fejlesztése, majd ipari az üzemek telepítése városias fejlődést eredményezett, ezért Mór 1984-ben város lett. Újabb fellendülést az 1990-es években a német, amerikai és japán érdekeltségű cégek befektetetései hoztak, melyek következtében a település bekapcsolódhatott a nemzetközi gazdasági folyamatokba. A város ma 14 települést magában foglaló térség gazdasági központja.

Még több fotó, katt a kis képre:

2006. június 3., szombat

Hat Torony Túra

Vásárosdombó - Tarrós - Tékes - Kisvaszar
Először vettünk részt ezen a tturán, az időjárásnak köszönhetően 5-en voltunk a TTSE-ből. Mi csak négy toronyig mentünk, azaz a Vásárosdombó, Tarrós, Tékes, Kisvaszar falvakat vettük sorra. Az időjárásról csak annyit , hogy nem volt poros az út, és a Nap sem égette a bőrünket, ja és volt egy kis sár is, nem mindenhol mert a falvakban már aszfalton mentünk , csak a maradék mintegy 90 % volt dagonyás. A rendezők azt mondták, hogy összesen 53-nevezés volt.


Térképvázlat volt, és jó is, jelzés volt   , szalagozás nem volt szükséges, itiner nem volt, a pontőrök mindenhol a helyükön voltak, minden ponton volt itatás, kivéve az erdőben a Vas Mihály hegyen de ez érthető is, kaptunk almát és csokit, a célban azaz , miután visszamentünk Vásárosdombóra zsíroskenyér és tea.




Érdekes volt , hogy a négy különböző távra egységesen 100 FT volt a nevezési díj, és nem volt kötött a táv választás, A megadott távokon bárhol le lehetett állni és az addig járó kitűzőt ott helyben meg is kaphattuk.  Gondolkodtunk a folytatáson de az még minimum ugyanekkora dagonya lett volna  , ebből ennyi elég volt, inkább jó időben.
Ez volt a 6. rendezés, külön spéci kitűzőt kapott aki mindegyiken itt volt. Egy szárazabb időben érdemes lesz újra eljönni , mert ez a dimbes dombos apró falvas baranyai Hegyhát   igen szép.
Az általunk érintett települések látnivalói:
Vásárosdombó:

A Dombóvár és Sásd között felvő település megközelíthető a 611. számú úton, vagy vonattal: a Pusztaszabolcs-Pécs, illetve a Dombóvár-Komló vonalon.
Vásárosdombó már az Árpád-korban lakott település lehetett. A fennmaradt dokumentumok szerint 1313-ban a dombói birtok ura János mester, aki Tolna és Somogy megyék főispánja volt. Ezekben az időkben a vatikáni levéltár egyik közös, lengyel-magyar pápai tizedlajstromán szerepel a dombói plébános neve. 1453-ban Vásárosdombót mint települést és plébániát említik. A községet oppidumnak (mezővárosnak) nevezik.
A település nevében jelzi, hogy egykoron a dombói birtok része volt. A XV. században lett a falu ura a Dombó (Dombay) család. Közülük kiemelkedő szerepet játszott Dombó Miklós, aki 1458-ban Somogy megye alispánja, 1462-ben pedig Dalmát- és Horvátország bánja volt.
Pécs elfoglalása után a török birtokolta, vásárairól még évtizedekkel később is van tudomásunk, de mivel a hadi út mentén volt, fokozatosan elnéptelenedett. 1712-ben állították helyre plébániáját, akkori földbirtokosai, a Lorántffyak szlovákokat telepítettek ide. 1789-ben épült műemlék jellegű katolikus temploma.
Az Esterházy család - miután 1900-ban megvásárolta Dombót - majort építtetett a közelében.
A település mai arculata a két világháború között alakult ki. Abban az időszakban alakították ki a Szent Imre ligetet, vezették be az áramot, ekkoriban épült a filmszínház. Közigazgatási szempontból jelentős változás történt 1960-ban, amikor a településhez csatolták a szomszédos Jágó területéről Margitmajort.
Margitmajori park:
Az Esterházyak által épített Margitmajor szociális otthonként működő központi épületének parkjába örökzöldeket (tujákat, fenyőféléket), platánokat ültettek az egykori tulajdonosok.
Római katolikus templom (Szent Márton püspök)
A Tours-i Szent Márton püspök tiszteletére felszentelt barokk stílusú római katolikus templom műemléki védelem alatt áll.
A templom berendezéséből a padok és a sekrestyeszekrény a templommal azonos korú, a főoltár és a szószék a későbbi copf stílusban készültek.
Tarrós: 
Tarrós a megyehatárhoz közel fekvő aprófalu. A XII. századi település nevének eredete egyes kutatók szerint Árpád fiának, Terhosnak és katonáinak elszállásolását követően alakult ki. Mai formáját az 1613–as évben említik a források. A török időket követően németeket hoztak a faluba, s majd kétszáz évvel később az ő leszármazottaikat telepítették ki a második világháború után.
Jelenleg 139 lakója van a falunak. A lakosság nagyobb része idős, alacsonyan képzett.
Tékes: 
A hegyháti zsáktelepülésen majdnem háromszáz fő lakik, közülük minden hetedik német nemzetiségű. Az 1510-es évben már Thelkes néven említett településre a XVIII. sz. végén - a környék településeihez hasonlóan - német telepeseket hoztak, de jelentős részüket a második világháborút követően kitelepítették. A falu két temploma - az evangélikus és a római katolikus - jól mutatja a két nemzetiség vallási megosztottságát.
Kisvaszar:
Római katolikus templom (Szent György vértanú)
A XVIII. században Tolna megyéből érkezett német telepesek építették a barokk stílusú templomot.
Szent Flórián-szobor
A tűzoltók védőszentje, Szent Flórián szobrát az egykori fazekasok és kályhások állították. 


2006. május 28., vasárnap

DARTSZ Találkozó 2006. Téry Ödön Emléktúra

Téry Ödön Emléktúra  Kübekháza - Óbéba (RO)
(1856. július 4., Obéba, Torontál megye - 1917. szeptember 11., Budapest) 
A Dél - Alföldi Regionális Találkozó központi rendezvénye volt a Téry Ödön Emléktúra , mely ez évben  tekintettel a Téry Emlékévre kimagasló jelentőségű volt a Magyar Természetbarátok számára.  A 150 éve született nagy természetjáró és hegymászó szobrát avattuk a jelenleg Románia területén lévő Óbéba  /Beba Veche/  településen. Makói szállásunkról már kora reggel elindultunk és tipikus  Alföldi kis mellékutakon érkeztünk meg Kübekházára . 

A faluban nagy népünnepély volt készülőben , hiszen ez a kis település csak pár km-re található a Magyar - Román - és Szerb hármashatártól az un. TRIPLEX-től . Minden év májusának utólsó vasárnapján mindhárom ország megnyitja a határait egy alkalmi határátkelőhely formájában . Nagyon szép és nemes gesztus ez a politika részéról hiszen a szomszédos település szinte csak kakaskukorékolásnyira van de közben áll egy államhatár.  





Gondoltuk, hogy sokan lesznek ezen a napon a Téry Emléktúrán de ennyi résztvevőre még a rendezők sem számítottak, a reggeli órákban az ébredező falu főterén a buszmegállótól indult a  gyalogtúra  - Pocsai  Brigitta  túravezető vezetésével . A gyalogtúrán kb. 200 fő vett rész , mivel széles és jól járható földutak vezetnek át a határon  igy sokan kerékpárral vagy a kényelmesebbek gépkocsival indultak el Óbéba felé. Az  útvonal végig jelzett speciális Téry Emléktúra jelzéssel és irányító táblákkal. 




Sosem túráztam még az Alföldön igy ebből a szempontból is jó volt résztvenni ezen a rendezvényen , miközben a falun és a környező napraforgó táblákon végig haladt a népes csapat már messziről  láthatóvá váltak  a határt őrző tornyok  és  kb.  4 km-re a falutól elértük a Magyar Köztársaság  és egyben az  EURÓPAI  UNIÓ határát is.  Ezen a helyen található a GCmrs6 jelzésű geoláda de sajnos a hatalmas tömeg miatt ennek keresése nem volt lehetséges , de a rejtő a fotók alapján is elfogadta a találatot, köszönöm !
A gecaching honlapról ide idézem ennek a helynek a leírását:




Trianonig ez a három torontáli falu ezer szállal kapcsolódott egymáshoz. Az I. világháború után a szerbek Újszegedig tartották megszállva a déli országrészt és nyolc hold földet ígértek azoknak, akik úgy nyilatkoznak, hogy inkább a szerb államban élnének. Így került Óbéba és sajnos Rábé (meg még pár magyarok lakta falu) Szerbiához. A szerbek azonban két év múlva egy csereügylettel Óbébát (a legnyugatibb románok lakta falut) átengedték Romániának. Ettől kezdve mindhárom falu zsáktelepülés lett és különösen Óbéba nagyon lepusztult.
Kübekháza - Kübeckhausen (Magyarország)
Egy Kübeck nevű osztrák császári tiszt alapította a falut a 19. században. Szegediekkel népesítette be, aztán jöttek svábok, hoztak magukkal szorgalmat és rendet, de aztán sajnos el is kellett menniük és ma is főleg szegediek költöznek ki a politúros Kübekre. A falu egyrészt a hármashatárról híres, másrészt arról, hogy minden nyáron egy hétvégére operettfaluvá válik. Neves fővárosi művészek jönnek "le" és a főtéren ácsolt színpadon felcsendül pl. a Jajj, cica eszem azt a kezdetű opusz. 2004-ben július 31-én volt a jeles esemény.
Óbéba - Beba Veche (Románia)



Kübekházától látó- és hallótávolságban van Óbéba. A faluban van pár modern állami épület, egyébként szinte minden megmaradt a 20. sz. elejéről. Két nagy templom áll a falu közepén, egyik zárva és omladozik. A főutca váratlanul egysávosra szűkül, mert egy tömzsi boltíves középkorinak tűnő kőhídba torkollik. A művelődési ház falára a Csongrád megyei Természetjáró Szövetség 2002-ben emléktáblát helyezett, ugyanis a falu szülötte Téry Ödön (1856-1917) a magyar turistamozgalom egyik alapítója és hosszú éveken át vezetője, több Tátra-csúcs első megmászója, az első dobogókői menedékház létrehozója. 
Rábé - Rabe (Szerbia és Montenegro)
Összehasonlíthatatlanul jobb utak, a kertek zöldellnek, a házak takarosak, nincs por, nincsenek piszkos utcagyerekek, de fájdalom már csak kb. 100 magyar lakja a falut, lassan mindenki el fog innen költözni. Negyven éve nincs iskola és templom. Érdekes látvány innen éjszaka a szegedi Dóm kivilágított tornyainak a fénye.Szegedre csak úgy juthatnak el az itteniek, ha előbb Szabadkán vízumot kapnak...
A magyar határőrökkel már korábban a kocsmában találkoztunk,  kényelmesen kitelepültek ettek, ittak a felállított sátorban és várták a 10 órát amikor hívatalosan is megnyílik a Magyar határ,  a TRIPLEX egy szép emlékmű mely mindhárom állam címerével el van látva , töle nem messze hasonló modszerrel kitelepültek a Szerb és Román határőrök is. Úgy tünt , hogy a környező települések számára egy nagy népünnepély ez a határ nyitás amely az Óbébai események miatt csak növelte a forgalmat. 






Mivel kicsit korábban értünk a határhoz mint a megnyitás időpontja volt így pár percet várnunk kellett de már ez alatt is megengedték a "határsértést" hiszen körbejártuk a TRIPLEX-et és mindenki fényképezkedett ezen a nevezetes helyen.  A közelgő hatalmas tömeg láttán aztán gyorsan megindult az átkelés, egy rövid útlevél ellenőzés után máris Román területre értünk. Itt még pecsétet is kaptunk az útlevelünkbe , ami elég ritkaság főleg ezen a helyen. Érdekes tájon jártunk , az út átvezet egy régi régi 4 lyukú hídon ami  akár a Hortobágyi ismert híd kistestvére is lehet, nem mostanában épült , minden bizonnyal része volt az egykori Nagy Magyarországnak. Nagyon szép virágzó mezők mellett vitt tovább az utunk Beba Veche azaz Óbéba felé. A falu szélén elhagyott géppuska állás emlékeztetett a régi időkre , majd a  kis falu szegényes házai között érkeztünk meg az egymással szemben megépült Görög és Római katolikus templomokhoz.




A katolikus templom udvarában állt a még leleplezésre váró szobor . A szobor alkotója Zayzon Ágnes hódmezővásárhelyi szobrász.. Nagy Gábor az MTSZ elnöke vezetésével a Magyar és Román himnuszok elhangzását követően került sor az ünnepélyes szobor avatásra, melyet a helyi egyházak képviselői is felszenteltek.  A kétnyelvű  beszédek és Téry Ödön munkásságának méltatása után  a helyi, és megyei képviselők illetve a Magyarországról érkezett természetjárók sokasága helyezte el koszorúját a nagy hegymászó szobra előtt .
Nagyon  meghitt és örömteli  percek voltak ezek , jó volt itt lenni és jó volt Magyarnak lenni ezen a nevezetes napon .
A helyi és nekik segítő Magyarországról érkezett rendezők gondoskodtak a  nagy melegben kitikkadt túrázókról is , étel és ital sátrak álltak a Görög katolikus templom udvarában ahol a Forint is jó pénz volt.
Az ünnepség érdekes és talán jelképes jelensége volt az a gólya amely a szobor avatás kezdetekor telepedett a templom tornyára , mintha csak Téry Ödön lelke telepedett volna fölénk , szinte mindenki lefényképezte ezt a szép "magyar" madarat.
A résztvevők megkapták az erre az alkalomra készített különleges bronz jelvényt  és egy Emléklapot is. 





Az ünnepség után lassan haza indultak a túrázók , és vissza érve Kübekházára bekapcsolódhattunk az ottani falunap és főző verseny eseményeibe , ezt természetesen mi sem mulaszthattuk el és megkóstoltuk az egyik helyi csapat főztjét, nagyon finom volt!
Érdemes volt eljönni  erre a túrára hiszen egy  soha vissza nem térő esemény részesei lehettünk.
  
„...Még mindig nagyon el van terjedve az a hit, hogy a turistaság nem más, mint alkalom a szórakozásra, a mulatozásra. ... Ha mulatozásnak nevezhetjük azt, midőn Isten csodaszép természetét bebarangolva, annak természeti bájaiban gyönyörködünk, akkor igenis mulatozással jár a turisták foglalkozása. De ez a nemes mulatság, mely testünket edzi, lelkünket felfrissíti, gondolkodásunkat megtisztítja, ideálissá teszi...” Dr. Téry Ödön
Ki is volt  Dr. Téry Ödön ? Az Ő életéről és munkásságáról nagyon sok információ található az interneten , javaslom, hogy olvassátok el a Magyar Természetbarát Szövetség honlapjáról ezt az életrajzot ! 


2006. május 27., szombat

DARTSZ Találkozó 2006 Makó

Szegedi városnézésünk után tovább utaztunk a nagy forgalmú 43-as főúton Makó városába ahol a Pulitzer kollégiumban volt a szállásunk. Az új kollégium 2 ágyas korszerűen felszerelt szobáiban kényelmesen és olcsón lehet  szálláshoz jutni, mindenkinek tudom ajánlani.


A Makói városnézézés már az éjszakába hajlott igy volt szerencsénk látni Makó büszkeségét a színes lámpákkal megvilágított hagyma szökőkutat is Természetesen nem hagytuk ki a hagyományosan és valóságban is finom  Makói harcsa halászlevet , melyet a Kalasz étteremben fogyasztottunk el.Nézzük a látnivalókat a Vendégváró segítségével !
Városháza





A klasszicista stílusú városháza a régi Makó legszebb műemléke. Az eredeti földszintes épület Csanád megye székhelye volt, ezt továbbbővítve épült fel 1834-36-ban a ma is látható épület. Korábban az 1780-ban elkészült, Vertics József által tervezett földszintes régi megyeháza állt itt. A napóleoni háború gabonakonjunktúrája a település gyors gyarapodását eredményezte. Ez lehet az oka, hogy a régi falak felhasználásával, 1834-1836 között új megyeháza épült a neves mérnök, Giba Antal tervei alapján. (A földszinti helyiségek csehsüveg-boltozatosak.) Ez volt 1950-ig Csanád megye székháza, számos kulturális esemény, képzőművészeti kiállítás, hangverseny színhelye. Bartók Béla szerepelt itt 1929. április 5-én.
Juhász Gyula - Emlékfa




A kocsányos tölgyet az 1810-es években ültették. Juhász Gyula költő gyakran felkereste. Magas kora, formája (koronája 25 méter átmérőjű) és irodalomtörténeti jelentősége miatt 1974 óta védett.
Hagymaház

Az épület alsó része mintha a földből nőne, nehézkes, de a teteje már himbázik... mint a növénynek a szárai, emelkednek a tartószerkezetek... a tornyokban belül pedig ugyancsak észre lehet venni, hogy növekményszerűen van egy belső, kisebb torony, majd pedig egy még nagyobb - írja Makovecz Imre a Hagymaházról.
József Attila Múzeum


Az állandó kiállítás a város fejlődését mutatja be. A múzeum méltó emléket állít a város nagy fiának, Erdei Ferencnek, és az irodalomtörténeti gyűjteményben több József Attila-kéziratot őriznek.
A múzeum eredete 1885-re vezethető vissza, 1950-ben a háborús veszteségek miatt újraalapították, 1981-ben költözött be a Vincze Mihály által tervezett mai épületbe. Irodalomtörténeti gyűjteményének legértékesebb darabjai a névadó József Attila (1905-37) kéziratai. Néprajzi gyűjteményében megtalálható a makói hagymatermesztés teljes eszközanyaga. A képzőművészeti gyűjteményben a Grafikai Művésztelepen született alkotások válogatott darabjait őrzik.
A múzeum udvarán kisebb szabadtéri néprajzi együttes létesült. Makó és környéke népi építészetének jellemző reliktumai láthatók. Az egysejtű, lapos tetejű putri a Honvéd városrészben volt cigányputrik másolata. Régebben gyakori volt, hogy a gabonát szántalpakra, vesszőből font, zsindelytetős "kas"-ban, "életöskas"-ban tárolták, melyeket télen a tanyáról a faluba tudtak vontatni. A takaros "búzáskas" Apátfalváról való. Módos gazdák 50-100 mázsa gabona tárolására is alkalmas hombárt építtettek.A fejlett kocsigyártó mesterségek eszközanyagát bognár- és kovácsműhely tárja a látogatók elé.Külön épületben mutatják be a hagymatermesztés eszközeit, munkamódját és a hagymások életmódját.

A vöröshagyma   /Makó város  honlapja alapján/

Tájunkon már a török hódoltság előtt folyt hagymatermesztés. II. Ulászló király az 1510. évi pestisjárvány elől a Makótól tíz kilométerre eső Csanád várába menekült, és az ott termő, kitűnő minőségű hagymával kúrálta magát. Makó törzslakossága töretlenül őrizte hagymakultúráját a zivataros századokban.
A hódoltság után, 1755-ben az egyik szomszéd megyei földesúr innen szerezte be vöröshagyma-szükségletét. A 18. század második felében Csanád megyét kötelezték, hogy a katonaság ellátására - harcok idején - nagyobb mennyiségű vörös- és fokhagymáról gondoskodjék.
A hagymát előbb a házak kertjeiben, majd a közeli veteményeskertekben termelték, sőt az igény növekedésével a szőlőtőkék kivágásával a korábbi szőlőföldeken is.
A földesgazdák szemtermelők voltak, hagymát kizárólag a házas zsellérek termeltek. 1835-ben a veteményes földek nagysága mintegy 20 hektár lehetett, ugyanennyit tehetett ki a házikertek veteményesre használt része is. Makón a telkes jobbágyok kezén lévő föld fölaprózódott: 1849-ben a parasztság több mint hetvennégy százaléka földnélküli volt. Megélhetésüket a belterjes gazdálkodással tudták fönntartani.
A belső legelőt 1861-ben osztották föl, ebből a volt földnélküli házas zsellérek - 2054 család - kaptak egyenként 2200 négyszögöl (járandóságot) területet. Ekkor került ki a makói hagyma a kertekből a szántóföldekre. A termesztés ugrásszerűen megnövekedett, de a művelési mód továbbra is kézi maradt. Közben az áruforgalom technikai föltételei is létrejöttek; 1883-ban a város bekapcsolódott a vasútforgalomba. A makói hagymát a nyugati államok is megismerték; 1873-ban a bécsi, 1888-ban a brüsszeli világkiállításon mutatták be. Közben a makói határ hagymatermelésre kicsinek bizonyult, ezért a Maroson túl, Bánságba gőzekével fölszántott területet béreltek.
A trianoni békeszerződés a makói hagymás társadalomnak különösen nagy veszteséget okozott: a hagymakörzet egy részét elcsatolták. Ezután a makói határ távolabbi övezeteiben és a megye nagybirtokosaitól béreltek hagymatermelésre földet. A haszonbérleti díj és ennek következtében a termelési költség nagyra szökött, és ez belső társadalmi feszültséget okozott. A világgazdasági válság éveiben egy mázsa hagyma előállítási költsége hat pengő volt, az eladási ár viszont csak 3-4 pengő. Közben az uradalmak is elkezdtek termelni hagymát. Évről évre kedvező fizetési föltételekkel bérelhettek földet a mezőhegyesi állami birtokon. Az első világháború előtti években Makón a hagyma vetésterülete mintegy négyezer holdat tett ki, a termésátlag holdanként 60-80 mázsa volt.
1935-ben 600 hagymakertész terményeiből rendeztek kiállítást. Úgy találták, hogy két jellegzetesen elkülönülő változat lelhető föl benne: az Erdei család kezén lévő kisebb termetű, világosabb héjú, fölül vállasan kigömbölyödő; és a Rozsnyai-féle nagyobb termetű, gömb alakú, erőteljesebb gyökérzetű.
A második világháború utáni földreform kedvező távlatot nyitott, de a termelőszövetkezetek erőszakos létrehozása és az alacsony hagymaárak elkedvetlenítették a termelőket.
A nagyüzemi, kézi termelés A túltermelésre hivatkozva bevezették a tervgazdálkodást. 1949-től nemcsak a kulákoknak tiltották meg a hagymatermelést, hanem az ipari dolgozóknak, kereskedőknek, kisiparosoknak is. A tagosításkor a kertészek a várostól 20-22 kilométerre eső területen kaptak csereingatlant. A beszolgáltatási rendszer is elkedvetlenítette a termelőket. A termelőszövetkezetekben nem tudtak megbirkózni a munkaigényes növények termesztésével. A hagymaföldek elgyomosodtak és elfertőződtek. A nagyüzemi táblákon kisüzemi, kézi termesztés folyt.
Nagyüzemi, gépesített hagymatermesztés. A gazdaságirányítási rendszer 1968. évi reformja új közgazdasági gondolkodást indított el. A szövetkezetekben a hagyma közös, csapatmunkáját fölváltotta a családi művelés. Megkezdődött a hagymatermesztés fejlesztésének komplex kutatása. Erdei Ferenc irányításával, országos kutatóintézetek bevonásával 1970-1980-ban 27 témakörben indult meg a munka. Mindenek előtt meggyorsult a hagymatermesztés gépesítése, kidolgozták a komplex növényvédelmet. A Makói Hagymatermelési Rendszer összefogta a dughagymás termesztő körzetet. Szolgáltatásai sokirányúak voltak. Ellenőrizték a hagymát a hőkezelőben, a tárlókban, tenyészidőben a hagymatáblákon; gondoskodtak a gazdaságok számára első osztályú vetőmagról, csávázásról; beszerezték a gyomirtó- és növényvédő szereket, hagymaművelő gépeket, gépalkatrészeket stb. Létre hozták a biotechnológiai szövettenyésztési módszer alkalmazására a Makóklón Társaságot. A Makói Hagymatermelési Rendszer jogutódaként 1989-ben megalakult a Hagyma Egyesülés, amely 1992-től - makói központtal - Hagyma Terméktanács néven egyesületként működik.