2019. szeptember 29., vasárnap

A 2. pontról nézve

DESEDA körtúra 2019. 

14. alkalommal kerülték meg a Desedát - a TTSE szervezésében - a túrázók. A kezdeti évekhez képest sok változás nincs, ha csak azt nem számítjuk, hogy immár körbe betonozták a tavat. Ez nyilván kedvez a bicikliseknek de gyalog nem ideális. Sokszor körbe jártam és sokszor rendezőként közreműködtem társaimmal együtt.  
Idén is a 2.-es pontot vállaltuk be. Idén is elmondom, hogy az összes többi felesleges hiszen nem lehet átvágni a tavon, illetve lehet de csak csónakkal. 
Érdekes, hogy ez idén nem csak nekem jutott eszembe! 
Az időjárás előrejelzés kedvező volt, a facebookos előjelzéseknek megfelelően közel 200 túrázó teljesítette a távot. Volt aki kerékpárral kétszer is. Idén először volt hivatalosan benevezett kutyus is. 
Egy kis zápor kicsit szétzilálta a résztvevőket, de végül is talán ketten adták fel ha jól láttam. 
Az első túrázó 08:24 órakor haladt át nálunk, az utolsó páros pedig 12:40-kor. Ilyen sokáig, közel 4 és fél óráig sosem kellett nyitva tartani a pontot.

Okozott némi kis zavart, hogy az 1.-es ponton többen nem tudtak pecsételni, mert az oda önként jelentkező "sporttársak" előbb hazamentek, emiatt én is elnézést kérek, bár nem az én dolgom ezt rendezni.

A svédasztal ezúttal is megfelelő volt, ennyi édességet ennyi pénzért sehol nem adnak, itt még volt akinek elvitelre is jutott:-)
A hangulatból ítélve  minden rendben volt a túrán, persze csiszolgatni mindig lehet. 
Aki megtalálja magát az alábbi képtár valamelyik felvételén és zavarja, hogy ott van szóljon és letörlöm, bár minden fotó közterületen készült.
Köszönöm, hogy segíthettem és köszönöm sporttársam türelmét is, miközben fázva várakoztunk.

Katt a cicára!





2019. szeptember 28., szombat

Baranyajenő - Hármas-határ - Jágónak - Kercseliget

Szombatra nem volt más túra itt a közelben és kicsit ki szerettem volna mozdulni így aztán kapóra jött a METEOR TTE nyílt túrája. Ismertem a környéket, különböző variációban többször jártam erre, így újdonságra nem számítottam. Hát kérem szépen elszámítottam magam!  


Saját szememmel láttam, hogy a Meteorosok Hanzel Ildikó túravezető személyében megfogták az Isten(nő) lábát. Túravezetői bemutatkozása tökéletesre sikeredett és csak azt tudom mondani, hogy így tovább és nem szabad megállni. 

Remélhetőleg egyesülete a jövőben több lehetőséget is fog számára adni, hiszen jól láttuk, hallottuk, hogy Ildikó örömmel és élvezettel csinálja ezt a "munkát" a köz érdekében. 

Amit erről a térségről tudni érdemes azt elmondta, - fejből - és ami még nagyon fontos a 23 fős csapatot határozottan egyben tudta tartani, persze mindig vannak akik elfelejtik, hogy a tempót a túravezető diktálja de ezt is megoldotta. Az útvonalat tökéletesen ismerte, szóval így kell csinálni! 

Baranyajenő

Busszal utaztunk el a túra kezdőpontjára, sajnos ezt az útvonalat a tömegközlekedés adottságai miatt csak ebben az irányban lehet megcsinálni.  Megismerkedtünk a kis falu történetével, nevezetességeivel, majd felkapaszkodtunk a Somogy - Tolna - Baranya határán lévő dombtetőre.





A település egykor a Jenő törzsbeliek lakhelye volt, mint ahogy erre neve is utal.
A falut az oklevelek 1283-ban említették először Jenew néven. Baranyajenő (Jenő) birtokosai voltak a nyúlszigeti (Margit-sziget) apácák, akiknek itt kolostoruk is állt egykor. Majd később a pálos rend szerzetesei is megtelepedtek itt.
A hódoltság alatt itt vár is épült, a mai templom helyén, mivel azt ma is Várdombnak nevezik. A falu a hódoltság alatt sem néptelenedett el, lakói magyarok voltak. A település földesura volt a pécsi püspök is, és a Jankovich családnak is volt itt birtoka. Az 1760-as években Baranyajenőn lotaringiai németek telepedtek le.
1945 után a német lakosságot nagyrészt kitelepítették a faluból.

A Hármashatár-emlékmű

Az Emlékhely kicsit gazos, a kilátó nem 100%-os állapotú de ez van, megpihentünk , volt aki a geoládáért vérét is adta majd tovább sétáltunk.






Az emlékmű a három dél-dunántúli megye közös pontjánál áll; a kőben szegény környezet (Zselic) hagyományainak megfelelően keményfából kifaragva a  N 46° 17,745' E 18° 3,179' 220 m  pontnál.
Az emlékművet 1998-ban emelték, egyúttal egy szerény pihenőhelyet és kilátót is kialakítva, ahonnan a hegytető fennsíkján túl gyönyörű kilátás nyílik a Mecsek hegyeire.
Ezt új jelzett turistaút (piros háromszög  ) kijelölése követte Baranyajenő község főutcájáról indulva (2005. őszén, Baumann Józsefnek köszönhetően).

Jágónak

A falu ezúttal kapott egy fekete pontot tőlem. Bár azon kevés hely közé tartozik ahol még van működő kocsma de kávé nem volt, sör csak üveges. Sajnos egyre több helyen bezárnak ezek az intézmények, a turizmus sem tudja fenntartani őket.











A 18. század második felében svábok érkeztek a településre. A második világháború után a németeket kitelepítették, helyükre a csehszlovák–magyar lakosságcsere keretében felvidéki magyarok érkeztek.

1975-ben került át Baranya megyéből Tolna megyébe.

Jágónak szép kis sváb stílusú falu, sok a hosszú tornácos oszlopos ház, a falu nagyon rendezett képet mutat, érdekessége az Iskola-kápolna, melyet Szent István nevére szenteltek fel. 

A falut azon az úton hagytuk el ami megszüntette Jágónak és Kercseliget zsákfalu jellegét. Politikusain annak idején szép számban részt vettek az avatásán. Akit érdekel itt megnézheti.  Az Emlékoszlop áll még!





Kercseliget

Az aszfaltos úton ereszkedtünk le a faluba. Túratársak elmesélték , hogy ismerőseiknek is volt személyes kapcsolatuk a kastélyhoz Megnéztük az emlékhelyeket , kicsit távolról a templomot és időnkbe a romos kastély is belefért.

 A 18. században a Madarász és Hunyady, majd 1859-től a Maár és Pallavicini családoknak voltak itt birtokaik. Az 1700-as években beköltözött német telepesek, kertecske, ligetecske néven illették a települést. Ebből alakulhatott ki mai neve. Más források szerint a település neve a Kercse magyar személynévből származtatható. A település műemléképülete az 1800-as évek elején épült, klasszicista stílusú Maár-kastély. A szintén jelentős építészeti értéket képviselő katolikus templomot 1770-ben emelték és az 1895-ös átépítés során nyerte el mai formáját.







A Maár-kastélyban az államosítás után, mint annyi sok hasonló épületben, volt bérlakás, kultúrház, posta, pinceklub és párthelyiség, valamint könyvtár is. 1998-ban adta el a Községi Közös Tanács egy kft-nek, azóta sajnos cserélődnek a tulajdonosok. Több befektető visszalépett, meglátva a bozóttá vált 2 hektárnyi, egykor csoda szép parkot. Jelenleg teljesen elhagyottan, pusztuló állapotban van. A faluban 80%-os a munkanélküliség, de ha megjavulna a kastély állapota, az új munkahelyeket adhatna a falu lakosainak. Termálvíz is van a kastélypark alatt. A kastély, a strand és a meleg víz eltarthatná a kúria új gazdáit és a községet is.

Nagyberki





Ismét buszra szálltunk és egészen Nagyberkiig utaztunk ahol extra szolgáltatásként túravezetőnk kinyittatta a templomot melynek szép kazettás mennyezetét és egyszerű de letisztult kegytárgyait is megnézhettük.  Érdemes tudni, hogy ez korábban református templom volt ezért nem annyira hivalkodó a berendezése mint esetenként más templomoknál láthatjuk. Köszönjük a lehetőséget. 

A vasút mellett van két pihenésre és szomj oltásra is alkalmas intézmény. Mindkettő forgalmát kicsit megnöveltük és még kávét is kaptam. 



Kellemes, könnyű túra volt szép időben és jó hangulatban, köszönöm a túravezetést és hogy Veletek tarthattam.

2019. szeptember 21., szombat

Cinege túrák. Zamárdi kör 2019


2007-ben rendezték az első Cinege túrákat Siófok rajthellyel. A legnagyobb gond mindig is az volt, hogy nem körtúra, mivel a Cél Zamárdiban volt. Több távval is próbálkoztak, 10 - 15 - 25 - 40 km-es rendezések fordultak elő. A leghosszabb kivételével mindegyik távot végigjártam, többször is. Idén már a 8 alkalommal vettem részt a túrákon, ezúttal őszi rendezés volt. Korábban április végén voltak a Cinege túrák. A 40 km-es táv gyorsan megszűnt, azért arra sok rendező és jó útvonal is kell, amit részben a Ságváriak vettek át. Ezúttal már 5. alkalommal indítottak egy körtúrát is aminek a rajt/cél helye Zamárdiban van az általános iskolában.

Nem volt rossz döntés a körtúra rendezése, a rendezőktől kapott információ szerint 56 fő indult ezen a távon, ami a teljes részételi létszám kb. harmada volt idén. Gyönyörű túra idő volt mégis kevesen voltunk. 
Idén én nem terveztem be egy teljesítménytúrát sem, elég a kék és néhány közelebbi egyesületi túra. Külső-Somogy viszont hiányzott. Szeretem ezeket az erdőket azokat a látnivalókat amiket itt találunk, sok éve már, hogy jelzéseket is festettem erre, túramozgalmakat, teljesítménytúrákat gondoltam ki, hogy mások is jöjjenek, megismerjék Somogy egyik legszebb részét. A Fejérkőtől Tündérvölgyig és a Zamárdi IVV túramozgalmak kódjait lassan benövi a gaz,  bár még mindegyikből lehet találni. Több jelzett út megszűnt, és az összes Szamárkő - Fejérkő teljesítménytúra is már csak szép emlék. Sajnos napjainkban mindenki csak kapni akar adni nem. Ja, hogy egy rendezéssel munka is van? Ez az ami a Balaton parti természetjárókból lassan kifogyott, már akiben volt.


A Cinege túrák még élnek, megnéztem mi változott? Gyakorlatilag ezen a távon csak az ár.  2008-ban a hasonló távon 500 Ft volt a nevezés, MTSZ kártyára 100 Ft kedvezménnyel. 2016-ban ugyanez a Zamárdi kör már 900/800 Ft volt. Most 1100 Ft és nem volt MTSZ kedvezmény sem.  400-ról 1100-ra drágult a túra de ennek nyilván oka is van, bár elég sok szponzor szerepel az itineren.




Négy fős kis csapatunk gyorsan benevezett, majd Zamárd emlékkeresztje volt az első ellenőrző pont,a pontőrök ezúttal sem a kereszthez települtek így a túrázók gyakorlatilag észre sem vették, hogy hol a kereszt! Vizet lehetett kapni. Kedves túratársakkal is találkoztunk, náluk nem csak víz volt.

Zamárdi nevezetes Vaskeresztjéhez már szép erdei út vezet, itt is gyorsan megvolt a pecsételés, almát és vizet lehetett vételezni.




Próbaképpen megkérdeztem a pontőröket, hogy mit tudnak az ott álló kopjafáról - nem kellett volna. Azért a hagyományokat amiért a kereszt és a kopjafa oda került nem kellene hagyni elveszni. Persze ez csak az én hülyeségem. Első a teljesítmény,  az izom agy,  na és  a foci!





A Vaskereszt után leereszkedtünk az erdészeti útra ami egy kiváló biciklitúra útvonal is lehetne de én nem biciklizem.  A bagoly odúk is megvannak még  és a pontőröket is megtaláltuk akik  Horváth József vadász emlékkövéhez települtek.





 Itt egy egész finom nápolyis csokit kaptunk. A Római-út mellett rengeteg volt a ringló, más neve is van de az nem publikus.




A kilátóhoz persze felkanyarodtunk és megkaptuk az utolsó pecsétünket majd a Szamárkőhöz mentünk. Ez a hely is mindig tetszett és még az IVV kód is megvan, csakúgy mint a faluháznál.





Aztán besétáltunk az iskolába megkaptuk a kitűzőt és az oklevelet, ettünk zsíros kenyeres és lekváros kalácsos  szendvicset, ittunk szörpöt, szódavizet, stb.



  Kis pihenés után indultunk geoládát keresni ugyanis egy mozgó láda éppen Zamárdiba érkezett. Joli meg is találta.

A lányok még keresgéltek mást is kisebb nagyobb sikerrel de aztán végül is biztonságban hazaértünk. Köszönöm a lehetőséget, hogy elvittetek és újra régi kedvenc erdőimben túrázhattam.