2018. november 24., szombat

Gyékényes - Zákány - Őrtilos

Párás, ködös de esőmentes napunk volt. Érdekes, hogy Kaposváron pedig egész sok eső esett mialatt mi 22-en Szabó Laci vezetésével a Dráva közelében lévő látnivalókkal ismerkedtünk.  2016-ban jártam erre szintén egyesületi túrán, akkor szép napos időben – érdemes a fotókat ott is megnézni. 
A látnivalók leírását  sem ismétlem meg, akit érdekel itt megtalálja.


Most Gyékényesig utaztunk vonattal , melynek vasútállomása valójában Zákányban található. (talán a migráncsok félrevezetése miatt) Keresztül sétáltunk  a település egy részén és a szőlőhegyen átkelve  hagytuk el a falut.  



Érdemes megjegyezni, hogy az OSM turistatérképe lényegesen használhatóbb ezen a tájon mint a turistautakhu féle. pld. az az aszfaltos, majd makadám út amin megérkeztünk Őrtilosra teljesen hiányzik a térképről.  A hegyről nagyon szép kilátás nyílt a Dráva völgyére valamint a Dráva – Mura torkolatra de ezt most kihagytuk, - a köd miatt.







Ezen a vidéken nagyon sokan foglalkoznak fenyő neveléssel karácsonyfa céljára. Szép normand ültetvényeket is láttunk és bizony már megkezdődött a fák kivágása is - egy hónappal karácsony előtt. Láttunk egy nagyon szép boszorkánykört is, ennyire jót még nem láttam korábban.





Nem hagytuk ki viszont azt a vendéglátóipari egységet ahol tekintettel az időjárás viszontagságaira némi Zwack féle orvosságot vettem magamhoz:

Amit tudni illik erről:

1790-ben dr. Zwack, a császári udvar orvosa, a Habsburg uralkodónak egy korty Unicumot kínált, mint emésztést elősegítő orvosságot.
A legenda szerint az uralkodó azt megkóstolva így szólt: 
Dr. Zwack, das ist ein Unikum! – egyben nevet is adva a gyógynövényitalnak.
Az Unicum védjegyét 1883. május 22-én, 805-071 számmal lajstromozták „az Unicum név alatt forgalomba hozott gyomorerősítő likőr megvédésére”. Az ital a Zwack család 1790-ből származó titkos receptje szerint készült.
Az Unicumot kezdettől fogva az eredeti gömbölyű palackban forgalmazták, címkéjén  vörös kereszttel. 1899-től kezdve ennek a használati jogáért évente tekintélyes összeget fizetett a cég a Magyar Vöröskereszt Egyesületnek. 1922 után ez a megállapodás megszűnt, ezért a kereszt színét  aranyra, a háttérét pedig pirosra változtatták, ahogy ezt mind a mai napig használják.
1886-ban Zwack József fia, Lajos is társ lett édesapja cégében, amelynek neve ezért Zwack J. és Társaira változott.





A Látó-hegy felé a P+ jelzésen indultunk és először a Fesztung emlékhelyet kerestük fel (lásd korábbi beszámolóban a leírását) 



A lassan emelkedő úton aztán megérkeztünk a Szent Mihály kápolnához. Zárva volt és persze a kilátás is elmaradt, pedig lombhullás után innen is nagyon szépek a nagy folyók és Horvátország is.  




A Z- jelzésre váltottunk át és elkezdtük az ereszkedést a Dráva felé, igaz útközben egy szintén nyitva tartó egység a csapat egy részét feltartotta. A vasúthoz levezető lépcső teljesen jó állapotban van és a korlát is - néhány métertől eltekintve - teljesen stabil. 



A vízparton szerencsére nem volt annyira ködös az idő hogy ne lássuk a Mura torkolatát, szenzációs ez a két folyó ahogy szélesen egymásba olvadnak. Most úgy tűnt a Dráva kicsit szelídebb volt míg a Mura szinte zúgva örvénylett.  





Magas volt a vízállás,  komoly vadvizes terület ez, a parton az óvatosság mindenképpen indokolt hiszen ebből az örvénylő, erős sodrásból nem igazán lehetne kievickélni.  Elkészültek a kötelező fotók majd némi izgalmat okozott, hogy egyszer csak begördült a vonatunk lényegesen korábban mint vártuk. 

Volt egy kis szaladás de mint kiderült csak beállt a vonat de még nem indult. Gyékényesen átszállva aztán hazadöcögtünk.
Kellemes kb. 10 km-es túra volt , kár, hogy az időjárás a kilátást lerontotta, köszönöm a túrát.

2018. november 16., péntek

AK. Keselyűs - Pörböly

Gemenci kéktúránkat a késő őszi napsütésben folytattuk és gyakorlatilag ezt a tájegységet be is fejeztük. Ezúttal is Keselyűsnél kezdtük a gyaloglást csak most a másik irányba. 
A gáton aszfaltozott út vezet igyekeztem a szélén a füvön menni mivel az kevésbé veszi igénybe a bokát. A terep késő őszi formáját mutatta és kicsit hűvös is volt de ez egy ilyen gáttúránál sokkal jobb mint a nyári napsütés.
Az első érdekesebb látnivaló a Szomfovai erdészház környéke és az itt felállított Emlékhely volt, körbe néztük, fotóztuk és tovább ballagtunk.




Az egykori település emlékét őrző kápolnát a Gemenc Zrt. 2014-ben készíttette Törő György szekszárdi fafaragó tervei alapján, akinek munkái emlékhely falait díszítik.
A kápolna mellett álló tölgyfa lombjai alatt padokat és asztalokat talál a megfáradt vándor.
Szomfova a feljegyzések szerint az egykori Asszonyfalva településről kapta a nevét, mely itt állhatott, és amely a mai Gemenc területén belül valaha létezett. A falu helyén ma már csak a két erdészház áll. A védtöltéshez közelebb álló régi erdészház, mely az egyik legrégebbi épület Gemenc területén, a valamikori falu templomának alapjára, romjaira épült 1830 körül.

Erre a túranapra csak egy pecsételőhely elérése volt a cél és 10 km után  sikerült is  az igazoló pecsétet a Lankóci vízügyi múzeum kerítésénél beszerezni.


Itt jól jönne egy pihenőhely, illetve a pecsét elhelyezése sem praktikus mivel a drótkerítésen elég nehéz a pecsételés.
A régi szivattyúház épületét működő villanypásztor őrzi, vajon kitől, a turistáktól? Az ablakon próbáltam befotózni de nem volt sikeres, így a belső képeket kölcsön vettem, nem saját fotók.
A lankóci szivattyútelep és a kapcsolódó védelmi művek 1916-26 között készülnek el.  A gépházba 2 db nagyméretű centrifugál szivattyú került beépítésre másodpercenként 1,6 és 2,4 m3 szállítási teljesítménnyel, melyek nyomócsövei 900 és 1200 mm-esek. A két nyomócsőből a víz egy 1500 mm átmérőjű közös csőbe került, ami a töltés alatt juttatta vissza a vizet.


A szivattyúk Ganz és Társa-Danubius Gépgyárban készültek. A szivattyúkat 2 és egy 3 hengeres függőleges elhelyezkedésű, Sulzer rendszerű Diesel motor hajtotta közvetlen, merev tengelykapcsolattal 170 percenkénti fordulatszámmal. Sulzer-Diesel motorokhoz 2 db indítólevegő és 1 db befúvólevegő légtartály tartozott. A 80 báros sűrített levegőt kétfokozatú kompresszorok biztosította. A diesel motorok a budapesti Láng Gépgyár Rt-ben készültek.  Az épület, a gépek, berendezések ipartörténeti értékkel bíró emlékek.
Az AK Gemencen átvezető szakasza itt ismét elkerül egy megnézésre érdemes helyet. A közelben található a Rezéti Holt Duna egyik tóvá szélesedett része és egy kedves kis tanösvény ami a Molnárkáról kapta a nevét.  



Itt is van egy madár megfigyelő kilátó torony de most annyira alacsony a vízszint, hogy a tó gyakorlatilag majdnem teljesen kiszáradt.  Az egykor szebb napokat látott tó nevéről és korábbi rendeltetéséről az információs tábla ad felvilágosítást. A Rezéti Dunáról, ami annak idején a főág volt  télen ide hozták be a hajómalmokat ezért lett a neve Malomtelelő.


Gemenci erdei vasút sínpárja ezen a részen már szép fényes és ez jelzi is, hogy használatban van. Az őszi téli menetrend szerint Pörbölyről eddig közlekednek a kisvonatok.
A K+ jelzésre kanyarodtunk és ezen tértünk vissza a kéktúránkra egy szép gomba csokrot is találtunk de meghagytuk másnak. 

Érdekes és nagyon hasznos az a tájékoztató szöveg amihez hasonlót még sehol nem láttam az erdőkben! A túrázókat tájékoztatja a segélyhívás módjáról valamint megadja, hogy melyik irányba lehet tovább indulni segítségért és az milyen távolságra van. A 112-es vészhívó PIN-kód használatát is leírják , szerintem sokan nem is tudnak erről a lehetőségről.





Lassi megállóhelynél egész komoly turistacsalogató telep épült ki, látszik, hogy nagy létszámra készítettek padokat, asztalokat és egy nagy gyerekjátszótér is van itt.
A látnivalók közül a Halászati Múzeum a leglényegesebb.



A Gemenc Zrt. Pörbölyi Ökoturisztikai Központjából félórás erdei vonatozással érhető el az egykori erdészházból kialakított bemutatóhely.
Az állandó kiállításnak helyt adó épület egykor a kerületvezető erdész szolgálati lakása volt, aki egész évben itt lakott a családjával.
Ma itt halászati bemutatóhelyet, ill. pihenőparkot (erdei játszótérrel, nagy esőbeállóval, kiépített tűzrakó hellyel) találunk.
A kiállítás betekintést enged az ártéri és a dunai halászok mindennapjaiba, bemutatja használati tárgyaikat, halfogó szerszámaikat – felelevenítve ünnepeiket is. Megismerhetjük a gemenci vizek halait, a híres bajai halászlé elkészítési módját is.



A Rezéti-Duna nagy kanyarja mellett együtt halad a kéktúra és a kisvasút nyomvonala. 



Információs táblák, pihenő helyek bőven vannak ezen a területen, és lassan elérjük Pörbölyön, az Ökoturisztikai Központot, ahol a kéktúra egy nagy kanyart vesz és a továbbiakban a Vén-Duna mellett haladva éri el a Bajai hidat.  



 Túránkat most Pörbölyön megszakítottuk így még egy rövid kisvonatozásra is volt időnk, majd a MÁV szolgáltatását igénybe véve a kisvasút után a nagyvasúttal érkeztünk haza.