AK. Furta - Körösszakál - Körösnagyharsány - Biharugra - Geszt

Negyedik éve járjuk az Alföldi Kéktúrát. 2018-ban az RPDDK után egész gyorsan belevágtam, de aztán bekövetkezett a lassulás. Egy egész év (2020) kiesett a covid miatt, nem voltak szállások.

Hiába úsztam meg a betegséget a korlátozások miatt nem tudtam tavaly befejezni. Lekopogom, nehogy elkiabáljam, de 90 % felett járva azért már látszik a vége csak még oda kell érni, reméljük az egészségem is úgy akarja, lassan kopnak az izületek, fárad a "motor" de egy kis kéktúrázás talán jót tesz az egészségnek is ha kényelmesen a saját tempónkban csináljuk. 

A Duna - Tisza - Bodrog - Körös - Berettyó gátak vidékét sikerült túlélni, a homok sivatagot úgyszintén, a  Román határ közelében volt egy szakadás amit most tavasszal sikerült befoltozni. A  Vésztő - Furta szakasznak két részletben futottunk neki. Ez a második rész kb. 50 km-es lett de sajnos sikerült megnehezíteni a teljesítést az időjárás közbenjárásával. A szakadó esőben persze kevesebbet is lehet fotózni de azért valamennyi kép itt is készült.

Vajon ki ázott el jobban?

Nyilván én.

Alapvetően esőben nem túrázok, hőségben nem túrázok, szúnyogos időben és helyen nem túrázok. Most ezt nem sikerült betartani, így aztán amit mások esetleg 1 vagy 2 nap alatt járnak végig arra nekünk 5 nap kellett. Sokat vaciláltam az időponttal, de aztán csak sikerült kifogni a kellemes zivatart némi felhőszakadással, sikerült egész napos csendes esőben is teljesen elázni, a sok évet kiszolgált esőköpenyemet is kukáztam mivel a vízáteresztő képessége igen magas lett. Azért sok szép helyen jártunk együtt. 

Ilyen előzmények után természetesen volt lehetőség a dagonyázásra is és csak hab volt a tortán, hogy az egyetlen szép tiszta és ragyogóan napsütéses napon ismét sikerült leégni a napon. 

Ha már elutaztunk az ország másik végébe csak nem jövünk haza pecséthiányosan. Itt is volt olyan szakasz ami nekem már sok egyben és persze kiszállási lehetőség nincs közben  - ez a Furta és Körösszakál közötti szakasz. Azért csak sikerült ezt is megoldani így aztán jelzetlen utak és némi navigáció segítségével Belecnél is elosztható ez a szakasz igaz rá kell gyalogolni és akkor a Körmösdpuszta buszmegállónál lehet megszakítani.

Ez a szakasz amit most lejártunk azért változatosabb mint a korábbi napokig tartó gátak illetve szántóföldek vidéke. A Sebes Körös kis szakasza ahol a gáton kellett menni határozottan tetszett az eső ellenére is. Van egy fenék duzzasztó is itt de a nagy sár miatt nem tudtuk közelről megnézni. A sok nyíltvizes terület valódi madár paradicsom, az un. Bihari Madárvárta a nemzeti parkosok jóvoltából több kilátóval is rendelkezik, igaz nagyon ingatagok, de aki nem tériszonyos azért nyilván felmászik. A nagy kiterjedésű nádasokban vizes területek vannak, egy távcső itt hasznos lehet.

   

Hegyek az Alföldön, de az már

 Románia.

A vizes élőhelyek közelében jól érzi magát a most virágzó Kónya sárma.

Építészeti emlék viszonylag kevés, a Geszti Tisza kastély nem látogatható az építkezés miatt, most el is kerültük, hiszen egy hónapja láttuk. Biharugrán a település központjában az egykori Bölönyi-kúria  utcai homlokzata és előkertje szépen rendezett, érdemes tudni, hogy a közeli Szilaspusztán ahol a pecsét is található állt korábban az egykori Szilasi-Bölönyi-kastély.

A Trianoni határokat pontosan keresztűl huzták a kastély területén így aztán nyomtalanúl lebontották, talán a kastélypark néhány fája és persze az egykori majorsági épületek jelzik, hogy itt nagy élet volt. 

Ezt írják róla:

"Egy emelettel, toronnyal. Harminckét szoba ebben a kastélyban, és tizenhat vagon tűzifa kellett a fűtéséhez évente. Ősfák voltak itt a régi erdőségek maradványaként, és húsz holdas parkot csináltak, virágházakat, mosóházakat, tiszti lakásokat, parádés-istállót, ártézikutat, halastavat, szigettel és várrommal és tizenkét hattyút a halastóba. Angol, füves mezőket, rózsagruppokat, két holdas szőlőskertet, présházat, borospincét és Hófehérkét és a hét törpét a virágok közé."

Szép a műemlék templom is és a falu széli nádfedeles házak is. 

Aki erre a tájra tévedne és több napos túrákat szervez  tudom ajánlani szállásunkat ami Zsadányban volt , az önkormányzat vendégházában. A felújított családiház 3 szobás, 2 + 2 + 3, konyha, étkező, fürdő, szóval minden van és nagyon gazdaságos. A kék útvonalán található, a pecséttől kb. 5 percre É-ra , bolt 10 perc buszmegálló 15 perc. 

Érdemes tudni, hogy Zsadány meglepően jó tömegközlekedési csomópont hiszen itt megszállva Vidra-tanyától Berettyóujfaluig kb. 120 km-es kéktúra szakasz bejárható úgy , hogy nem kell költözni mert van autóbusz közlekedés reggel és este is és hétvégén is.

Kevés az ilyen szakasz a kéktúrákon. 

Mivel esős, saras (nagyon saras) napokat töltöttünk itt nyilván kevesebbet tudtunk nézelődni de ez is Magyarország , megnéztük. Teljesítettük az AK Békés megyei szakaszát, melyért ez a szép jelvény jár.

Itt tartunk, Debrecenbe  kéne menni....

Zamárdi - Balatonendréd (DBV)

 A DBV túramozgalom mint másodlagos teljesítendő cél kicsit háttérbe szorult de most végre minden összejött és ismét haladtunk egy kicsit. A legfőbb gond a tegnapi viharos , esős idő volt, nem lehetett pontosan tudni milyen a terep.

Hittem az időjósoknak mert a csapadék diagramok érdekes módon ebben a térségben egy viszonylag kis területen csak 5 mm-t jeleztek. Az pedig gyakorlatilag elhanyagolható.

A hajnali buszozás közben azért figyeltem a földeket és nem volt bizalomgerjesztő a sok pocsolya és vízmosás de a csoda mégis megtörtént. Zamárdi és Balatonendréd térségében szinte száraz volt az út.

A Vaskeresztig a sárga sávon mentünk és ott csatlakoztunk rá a DBV javasolt útvonalára. Ezen a területen is sokszor jártunk már, hazai pálya, még az SZKTE-s időkből.

A Tatár-csapás D-i végén a Vaskereszt a Millenniumra készült el.  A kovácsoltvas kereszt Kapolyi kovácsmester munkája. 

Fiatalon elhunyt túratársunk Szabó László kopjafája.

Útközben a még vasárnap reggeli álmát alvó Zamárdi néhány látnivalóját is megnéztük majd a Vaskeresztnél tartottuk a reggeli szünetünket.

Egy öreg fa kidőlt itt de lényegében a hely változatlan, a kód is jó helyen van pillanatok alatt megtaláltuk.  Innen már jelzetlen út vezet tovább. A GPS-t követve szép erdőben túrázhattunk mely már kezdett kizöldellni. 

Az autópálya keresztezése után egy kis mezőgazdasági terület mellett vezet az út majd gyorsan bekanyarodhattunk a Kishorog mélyútra, ami Somogyiasan szólva horhó. Ez egy fotós igazoló pont így hát fotózkodtunk.

No de nem akármilyen horhó ez hanem Magyarország legmélyebb ilyen mélyútja, ami nyilván életkorának köszönhető hiszen a fennsík ahonnan levezet 500 éve még a törökök egyik várának adott helyet melyet akkoriban is ezen az úton közelítettek meg a falu felől.

Köztudott, hogy annak idején több szekérnyi kincset ástak el ezen a területen és ez még a mai napig nem került elő így mi is figyelmesen haladtunk a mély szurdokban de sajnos nem találtunk semmit. Még az egykori Barát-likakat sem látni már, pedig egy bő évtizede még megvoltak! Külső-Somogyban több helyen is találunk löszfalakba ásott barlang lakásokat, menedékeket. Endréden a felmérések szerint 30 m hosszúságú üreg volt ebben mélyútban, szerencsére léteznek még a korabeli felmérések. Az internet nem felejt. 

A horhó alján a katolikus templomnál érjük el a falut. Nagy volt a forgalom hiszen ezen a napon volt a Virágvasárnap. A templom mellett egy tojásfa is látható most, hiszen közeleg a húsvét.

Kicsit lejjebb a falu közepén a gólyafészket rendezgető madarak mellett van egy vendéglátóipari egység. Zárva. A valaha szebb napokat látott söröző korábban Torkos névre hallgatott és sok Cinege túrának volt itt ellenőrző pontja. A jelenlegi névtábla szerint Nagyivó söröző volt az utolsó neve, reméljük a szezonra ismét kinyit.

A kis falu egyik nevezetessége az Endrédi csipke melynek szép múzeuma is volt. Pontosabban most is van de az örökösök pereskedése miatt még az épület is le van pecsételve és akik tennének a kiállítási anyag megmentése érdekében valójában azt sem tudják, hogy a szép Kájel csipkék épségben vannak e még vagy tönkre mentek a pereskedés alatt.

Az itt látható csipkék ebben a régi múzeumban voltak bemutatva, a képeket  10 éve készítettem amikor még látogatható volt.

Szerencsére a józan ész nem hagy mindent veszni és a faluban a meglévő, magán tulajdonban fellelhető korabeli csipkéket lelkes emberek össze szedték és a Közösségi Házban néhány hét múlva egy állandó kiállítást fognak megnyitni. 

A közeli református templom kertjében látható a Kájel tiszteletes házaspár két kopjafája, érdemes megtisztelni őket egy látogatással. 

Kellemes erdős ez a szakasz a DBV-n és akit nem csak a km és a teljesítmény érdekel talál itt érdekes látnivalókat is. Nézzétek meg Somogy értékeit!

A faluból nem túl gyakran de van busz Zamárdiba ahonnan már sok csatlakozó járat elérhető.

---

Egy érdekes visszaemlékezés egy helyi lakostól: 

Koromnál fogva, (szül.1933) én még emlékszem reá, (sőt láttam is!) hogy az 1940-es években, feltehetőleg állami megbízás alapján, az u.n. Csige-Vár-i hegy, amit B.endréden, csak “Vár-csige”-ként ismernek, emlegetnek, északi oldalában, 3 – 4, kb. 10 – 15 méter hosszú egyenes földjáratot ástak.

Ugyanis, a mai romai katolikus templom helyén levő endrédi várban, ahonnét az endrédi basa, mint a az “Endrédi Vilajett”- kormányzója, kb. 6 környező falut kormányzott/igazgatott , Csige-Várban visszahagyott/elásott kincseit keresték! Mivel a keresett kincset/kincseket nem találták meg, így a valóban talált konyhai eszközöknek, kerámia tányéroknak, stb…, nagyobb jelentőséget nem tulajdonítottak! És az összetört, visszahagyott tányércserepeket, mi B.endrédi gyerekek, dobáltuk a hegyről lefele! Az ásatások egyik amatőr tagja, akit B.endréden akkor, csak -“táltosként” emlegettek, Borbély Imre, mindenki által megbecsült, ácsmester volt! Akit én is jól ismertem!

Sőt, arra is melékszem, hogy ezekben az években, több fölmérést is vegeztek, a “Vár-Csige”, “Karáncé” , Vizes rét, és az egykóri Kis-endréd helyén! Fa, cövekeket vertek le, és a cövekek felső végét, pirosra festették!

Nos, hogy a “Csige-Vár”-ban visszahagyott török kincsek, keresésének indítéka/i mire vezethetők vissza: Ugyanis, a Nagyanyai, Nagyapám, akit Tüttős Mihálynak hivtak, aki a B.endréd-i református egyház kurátora (és olvasott ember volt!) , kalauzolta el, a századfordúlon, B.endréden megjelent törököt/törököket , a Vár-csige”-i, hármas dombhoz/hegyhez!! És, mivel Ő is hallott már szájhagyomány után arról, hogy a Várcsigében, török kincsek vannak elásva, így, a Káráncé-i /Kurancó-i határrészben levő szőllőbirtokáról.megleste, hogy a törökök, a velük hozott “pergameneken” levő rajzok után, a három közűl, melyik dombra mentek fel! Ezért tudták aztán B.endréden, hogy hól kell az ásatásokat elkezdeni! Sőt, Édesapám, Szabó Kálmán, elmondása alapján azt is túdom, hogy Tüttös Mihály, Déd-Nagypapám, Várcsige-i kincsekre vonatkozó, értesüléseit, a falu akkori “bírájától”, az 1898 -as években Ősmagyar típusként lefényképezett, és elismert, Mányoki Mihálytól is hallotta! Aki, ugyancsak rokonom volt!!! De, a fényképe, amit sokáig őrizgettem sajnos elveszett!!!

De, a Dudahegyet, a Várhegytől elválasztó Kishorog északi aldalában levő, u.n. “Barát-Lik” (lyuk) keletkezésének/kérdésének kikutatása, is biztosan sokat mondó lehetne! Ugyanis, mint gyermek, ebben a lőszfalban ásott lukban én magam is sokat bujkáltam! Sőt, azt is láttam, hogy bent levő oldaljáratokban, régi rézpénzeket is találtak többen! De, mivel nem volt arany, használata, csak játékos dobálásra szorítkozott!

De, a Balaton déli partján, levő egykori u.n. “római ut is”, amelyik Ságvár-ról , Cinegén át, Öreghegy mellett, és Koráncé és Várcsige között volt/vezetett, Köröshegy irányába, turisztikai szempontból, biztosan érdekes lehetne!

Ha, nem másért, azért, hátha még mindig/ismét lehetne, ugyanúgy római kóri aranypénzt találni, mint ahogyan “Kis-Nagy Gyula” is, az 1925 évekeben talált! És, a Siófokon eladott aranypénzért , annyi magyar Pengőt kaptt, hogy rajta, egy borjas tehenet túdottt venni!!

Dr. Endrédi Szabó Lajos, autentikus feljegyzései.

Az előző túrabeszámoló                          A következő túrabeszámoló