2019. július 20., szombat

Mesztegnyő - Rétesfesztivál

Az kell a népnek, hogy legyen tele a hasa, a feje és a gyerek is elfoglalja magát.
Erre a célra az utóbbi évtizedekben minden nagyobb falu kitalált valami "fesztivált" ami vonzza a népeket és ezen, ezeken a napokon szinte mindent el lehet adni amit egy egy búcsúban szokás. 

Van ahol minden fizetős és van ahol a legnépszerűbb műsorok ingyenesek (lásd lakodalmas zene) nem sok ilyen rendezvényen voltam eddig , Szennában a hurka finom, Füreden jók a káposztás kaják, egyszer voltam Bőszénfán is lecsó ügyben de lángost ettem, és most eljöttünk megnézni a Mesztegnyői rétest. A programok igen gyerekcsalogatók voltak így unokáim is kimozdultak a tablet mellől. 



A várható nagy hőség miatt a napot kisvonatozással kezdtük, érdemes az első - 10 órakor induló - vonatra odaérni, hiszen Mesztegnyő nincs messze. Az erdei vasút jegyára Szúnyogvár megállóig oda - vissza 500 Ft, gyermek és nyugdíjas 250 Ft. A vonat kb. 15 - perc alatt ér ki és félkor mindig indul vissza. A Búsvári tónál nem áll meg, aki a kilátóig szeretne elsétálni megteheti és akkor a következő vonattal tud visszamenni. 





Kellemes volt a vonatozás az árnyas erdőben és láttunk igazi őzet is. Megnéztünk néhány gombát és a csalán simogatását is kitanulmányoztuk.  

Néhány évtizede még a faanyag kiszállításának fontos eszköze volt az erdei vasút. Somogy erdeiben több mint tíz helyen dolgoztak ezek az igénytelen és a környezetet alig károsító kis vonatok. Gazdasági szerepük fokozatosan megszűnt, felszámolták őket.
A SEFAG Zrt. területén egyedül Mesztegnyőn maradt fenn az erdei vasút, mely napjainkban már új szerepkört tölt be. Turistákat, kirándulókat szállít olyan még érintetlen helyekre, ahova gépkocsival nem lehet eljutni. A közel kilenc kilométeres fővonal a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet területén, erdők, tavak között kanyarog, és nyitott kocsijaiból lehet gyönyörködni a tájban, amely a történelem során még fegyveres harcok színtere is volt. 



A II. világháború során a német csapatok védekezésre rendezkedtek itt be. Ezt a vonalat Margit-állásnak hívták, az egykori lövészárkok egyes részeit még ma is fellelhetjük a környéken.
A belső-somogyi homokvidék változatos tájain, gyertyános tölgyesek, kőris-szil ligeterdők, égerlápok között vezet a szép vonalvezetésű pálya. Ötvennél is több védett növény él a környéken, köztük a tarka nőszirom, a királyné gyertyája, az erdei ciklámen, a tőzike és a békaliliom. A vízfolyások és a tavak menedéket adnak a vízimadaraknak. Vöcskök, gémek, kócsagok, különféle récék, de még a nagyon ritka fekete gólya és rétisas is fészkel a tájvédelmi körzet területén.

Forrás: SEFAG

A hőség miatt igyekeztünk vissza hiszen még ki kellett próbálni az ugrálóvárat a hintát,  le kellett fejezni a három fejű sárkányt és persze a kisautózás sem maradhatott el. A bazársort sem hagyhattuk ki így lett fényes lufi is. 




Azért a rétes evés is sorra került, a faluház udvarán vásároltunk én mákos málnás, káposztás, túrós barackos rétest ettem, mindegyik finom volt. A rétesek ára 300 - 400 Ft között volt a drágábbak nagyobbak , vastagabbak voltak. Az olcsóbbakat viszont szinte csak kiskanállal lehetett rendesen megenni mert szétmállott. Az íze ettől még finom volt.  

Volt még egy érdekes program, a NOHAB nosztalgia különvonata, ami már az előző évben is járt itt. A MÁV már beszüntette a személyszállítást ezen a vonalon és tehervonat is nagyon ritkán jár erre így igazi kuriózum volt ez a nosztalgia különvonat ami Budapestről érkezett ide és délután ment vissza. Most sajnos nem láttam, a fotó a korábbi útról az internetről származik.

  A rétes Magyarországon, Ausztriában és Szerbiában ismert tésztás étel, mely igen lágyra hagyott gyúrt tésztából készül. Feltehetőleg a 16. században török hatásra honosodott meg; elődje a Balkánon ma is létező baklava lehetett. A mai formájú feltekert, töltött rétes a 18–19. század fordulóján alakult ki az Osztrák–Magyar Monarchia területén. A 19. század óta Magyarországon az ünnepi, lakodalmi étkezéseknél hagyományos édességnek számít. A párizsi Ritz Hotel étlapján a 19. század elején szerepelt a „Rétes Hongrois”, melynek elkészítéséhez a réteslisztet Magyarországról rendelték és a cukrászokat Pestre küldték tanulni.
***
A Mesztegnyő Község Önkormányzata 20. alkalommal rendezte meg Rétesfesztiválját, benne rétessütő versenyét.



Somogyország sokszínű étkezési kultúrájának, étel és süteménykészítésének tradíciói közt mindig előkelő helyet foglalt el a réteskészítés.
Ez a gasztronómiai „csoda”, a rétes, - amely mind ételként mind süteményként egyaránt kedvelt – ezen a két napon ügyes kezek munkája nyomán önálló életre kelve hívogatóan  kelleti magát a fesztivált látogató éhes vendégeink legnagyobb örömére.

A túrós, káposztás, mákos, diós, gyümölcsös, különleges, valamint a külön kategóriában szereplő kelt rétesek számtalan variációi mindig új feladatot jelentenek a készítőknek, és élményt a fogyasztóknak.



A 30 fok feletti hőmérséklet azért kicsit sok egy ilyen programhoz így kora délután haza is mentünk ennyi elég is volt.  

2019. július 8., hétfő

AK. Császártöltés - Hajós - Hajósi pincék

Túráim között egyértelműen a kéktúrának és azon belül is az Alföldi kéktúrának van most prioritása. Az útvonal lapos, szint gyakorlatilag nincs de van egy nagy hátránya, nyáron a kánikulában nem fehér embernek való tud lenni.
Én 30 fok felett nem túrázom, még a kéken sem, így most nyári szünet lenne, ha nem ment volna át egy hidegfront vasárnap azon a területen ahol most jártunk.
De átment,mi pedig hajnalban már indultunk is. Igaz ránk ijesztett a MÁV mivel Kaposvárra a vonatunk már eleve 20 perc bevallott, valójában 25 perc késéssel érkezett. Dombóváron 16 perces csatlakozásunk volt.
A kalauz néni nem sokat tudott tenni az ügyben, hogy a vonat behozza a lemaradást mivel mozdonyunk is csak 80-at bírt, hiába van alatta 120 km/h-ra kivitelezett sín. 


 Végül is elértük, és a vonat után buszra szállva Császártöltésen kezdtük a túrát. Még a kilátóba is sikerült feljutnom pedig itt ott elég rozoga volt.
Rövid, nézelődős, kényelmes túrának terveztem az is lett belőle vagyis mindent sikerült megvalósítani és jól is éreztük magunkat. Főleg a túra végén :-)

A falu látnivalóiból ezeket néztük meg:

Római katolikus templom. A régi, 1780-ban épült templom falainak kibővítésével épült 1921-ben. Az üvegablakok Roth Miksa műhelyében készültek, alkotójuk Zsellér Imre. A főoltár stukkós díszítésű felépítményét  falunk szülötte Schilli János készítette.

Szálas Béla kilátó. A kilátó névadója a lokálpatrióta Szálas Béla. Az ő kezdeményezésére és adománygyűjtéséből, támogatás kiegészítésével épült meg 2009-ben e kilátó. A magasból remek kilátás nyílik a településre és a környékre. Érdekessége, hogy a település központjában helyezkedik el, de a közeli főútról mégsem látszik.





Falumúzeum. E házat Walter Boldizsár és első felesége Angeli Mária építette 1896-ban. A kor szokásainak megfelelően konyha, lakószoba, tisztaszoba, kamra, nyitott gang elosztással. Változást e ház életébe is az 1947-es esztendő hozott. A kitelepítés. Építőinek és leszármazottaiknak mindent hátrahagyva kellett elmenekülniük. Az új tulajdonos, a felvidéki Naszvadról betelepített Mátyus Vince és családja birtokába kerültek. Császártöltés község Önkormányzata az ő leszármazottjuktól vásárolta meg az ingatlant 1996-ban, a Falumúzeum céljaira.




Vörös mocsár. Védetté nyilvánítás éve: 1990. Kiterjedése: 930 ha
A Duna-Tisza közi Hátság löszös nyugati peremvidéke, Császártöltés és Kecel között több mint 10 km hosszan meredek letöréssel 10-20 m-re magasodik a Duna-völgy fölé . Az ország egyik egykor állóvizekben leggazdagabb területe volt ez a vidék, a Kalocsai Sárköz. Ennek az egykor gazdag vízi világnak egyik utolsó hírmondója a ma védett lápvonulat - az úgynevezett Őrjeg - középső része, a Vörös mocsár.

A Duna-völgyi-főcsatorna Dunaharasztinál folyik ki a Dunából és a bajai szivattyútelepnél folyik vissza. 
A Duna-menti síkság vízrendezése érdekében 1912-ben kezdődött meg az építése, a 107 km hosszú főcsatorna 1929-re készült el. 
A Duna-völgyi-főcsatorna csendes, nyugodt folyásával, tiszta vizével igazi horgászparadicsom. Vízében számtalan halfajta megél. 
Ezen kívül tiszta vizében fürödni is lehet, és kenuzásra, kajakozásra is szerveznek túrákat.

Ny-felé elhagytuk a falut és a Duna-völgyi - főcsatorna partján indultunk Hajós felé. Az út szép, széles, jól járható, volt néhány pocsolya maradék előző napról és pár száz apró kis béka de egyik sem jelentett akadályt, még a keresztbe szaladgáló éti csigák sem.






Sok vízimadarat is láttunk, és a növényzet is szép és dús volt a vízen. A másik oldalon a térség jellegzetes magas partja kísérte az utunkat valamint később a Vörös-mocsár. Lélekben készültem a szúnyogokra de nem igazán találkoztam velük. 



A szélben nem tudtak pontosan navigálni így inkább elültek valahol. Hajósra a kerékpár úton mentünk be, ez letérés a kékről de itt van olyan látnivaló amiért érdemes.
A kinézett egyik látnivaló a cukrászda, bezárt. Kocsmát nem találtunk, bár lehet, hogy van. 
Megtaláltuk viszont azt amiért jöttünk:

Kalocsai érsekség vadászkastélya, ami a település központjában áll, sajnos hétfőn zárva. Van hozzá egy szép kastélypark is ami szintén zárva volt, bár a kastély nyitva tartásakor a park állítólag ingyenesen is látogatható. 
Kívülről jól megnéztük. 





Gróf Patachich Gábor kalocsai érsek építtette 1740-ben a hajósi kastély első változatát és melléképületeit. 
A kastély ekkor téglalap alaprajzú, egyemeletes középrésszel és földszintes – végein rézsút kapcsolt sarokpavilonos – oldalszárnyakkal ellátott épület volt. A kastély homlokzatainak ekkori színezése: rózsaszín falmezők, fehér tagozatok. 
Többszöri átépítés után nyerte el a mai formáját. 1907-ben Haynald Lajos bíborérsek gyermekotthont alapított a kastélyban ami 1998-ig működött. 
A kastély teljes felújítása 2009-2010-ben valósult meg. 

Állandó kiállítások a kastélyépületben: 

Vadászat az Alföldön (19. század)
Hajósi szentbúcsú sokszínűsége
Szőlő és borkultúra a Homokhátságon
Főúri életformát bemutató kiállítóterek-szalonok, háló- és dolgozószoba.

Átvészeltünk egy gyenge záport majd tovább mentünk a térség másik nagyon nevezetes helyére a Hajósi-pincesorra.











Ez egy fantasztikusan érdekes hely, csináltunk egy szép nagy körtúrát a sok száz éves pincesorok között, 1200 pince van itt, sok nyitva és van panzió, és persze vendéglő is.
Sőt itt található a kéktúra egyik pecsétje is, amit használtunk. Megkerestük, megmásztuk a kilátót, bár ebben nem tudtam végig felmenni, az ilyen csigalépcsős helyek valahogy nem tetszenek.



A buszmegálló mellett volt egy kis nyitott pince ahova bementünk, érdemes volt. Lehetett kóstolni, iszogatni és sok féle helyi különlegességet is vásárolni, amit aztán a hátizsákban cipelhettem haza.Én egy Kékfrankos Rosé-t választottam, túratársam pedig valami jobb féle nagyon pirosat. 


A terület érdekessége és egyik nagy értéke az itt termelt és készített vörös aszú ami fél literjével, palackozva 5000 Ft. Viszont nagyon finom.

A melegedő időben a kóstolás is kicsit "lefárasztott" de aztán Bajára visszabuszoztunk és utána kényelmesen haza vonatoztunk. 

Egy kicsivel megint kevesebb van vissza a kéktúrából.
Köszönöm a túratársi segítséget!