2021. november 20., szombat

Látrány-Teleki (DBV)

 Ragyogó kiránduló idő volt. Napsütés, kék ég, kék Balaton egészen vörös levelek, teljesen száraz terep, szóval olyan idő volt, hogy menni kellett megint a szép Somogy megyei túramozgalom útvonalán. Ismét elbuszoztunk a kiinduló pontunkra Látrányba és ott most K-felé indultunk. 




A Látrányi rét, néhány békés tehénnel, a Tetves patak az itató helyekkel nagyon jól indította a túrát, a terep itt még sík, jól lehet haladni, így gyorsan kialakult a megfelelő belső hangulat is, szép túrára volt kilátás.  






A 67-es útnál már intenzíven dolgoznak de most könnyen át lehet kelni az útépítők bázisa mellett, kicsit utána olvastam a munkáknak, Látrány térségében lesz majd egy vadátjáró, remélhetőleg ott ahol mi is kereszteztük az utat. A  67-es út K-i oldalán lesz majd a bővítés a 2x2 nyomsávosra. Jelenleg az út alá kerülő terület régészeti feltárása zajlik, a régészek szombaton is dolgoztak, nyilván céljuk az Árpád-kori település minél részletesebb feltárása, megismerése. A kiásott kemencék, ház maradványok nagyon látványosak, szeretem a régészek munkáját látni hiszen olyan információt, ismeret anyagot mentenek át az utókornak ami különben elveszne, ismeretlen maradna. Mondjuk ha elkészül az út szélesítés, mellé a zárt vadkerítés nyilván kell majd valami közlekedési utat találni a Rád-pusztai bejáratig, mert mi most a régészeti munkák nyomvonalán mentünk a térkép szerint beljebb lévő út csak a térképen létezik.    


Az Ikon-borászat előtt egy kutya menhely vagy szaporító telep van az egyik régi ház udvarában, de a kutyák meglepően csendben voltak. Gyorsan elértük a szép templom romot, körbe fényképeztük, megkerestük a kódunkat, majd megreggeliztünk. 




Közben két autóval egy népes pécsi túrázó csapat érkezett, akik itt kezdték a DBV teljesítést, megmutattuk nekik a kódot, hogy ne keressék a pecsétet majd inkább elindultunk, a hangerejük nekem kicsit magas volt. 




Szőlő sorok és régi romos épületek mellett hagyjuk el a pusztát a sárga rom jelzésen, ilyenkor persze előjönnek azok az emlékképek amikor ezt az útvonalat először festettük fel 11 éve, 2010 áprilisában. 



A lassan emelkedő útvonalon szép zárt erdőben vezet az út, pécsi túratársaink valahol erre utolértek és elkerültek bennünket, messziről láttuk, hogy még a sárga sáv elérése előtt letértek az útvonalról D-felé. Mi mentünk tovább amerre kell és hamarosan egy szép kilátású helyről megcsodálhattuk a Balatont. Utunk kicsit lejteni kezdett, elértük a sárga sávot azaz megérkeztünk a Tündérvölgybe.

Az erdőben Rádpusztától egészen Teleki előtti szántóig több helyen is ki volt jelölve a lőállás, készülődtek a hajtóvadászatra, de most béke és nyugalom volt.

Valamikor itt volt egy szép túramozgalom ellenőrző pontja, úgy hívták Fejérkőtől Tündérvölgyig, az MTSZ honlapján még olvasható a kiírása. Igen, persze ismét előjöttek azok a szép emlékek amik ehhez a túramozgalomhoz kapcsolódtak. Sokat dolgoztam rajta, tetszett is az útvonal de nem volt aki megőrizze az utókornak, már a jelzések jelentős részét is megszüntette az SmTSZ, de itt a sárga sáv még létezik. 12 éve, 2009-ben lett először felfestve.  Érdemes visszaidézni azt a napot amikor megkereszteltük a forrást, és mi más is illene a Tündérvölgybe mint egy igazi kis tündér.







Túránk  Külső-Somogy egyik legszebb erdejében lassan emelkedik a Mészkemence tető felé. A völgy másik oldalán van a Pálos emlékhely ami az egykori kolostor helyét jelöli. A forrásnál kellett megkeresnünk a kódot, nos nekem ez nem ment, az utolsó métereken már túlságosan meredek  volt, de túratársam nem tériszonyos le tudott mászni. Az erdő szélén szép napsütésben túrázhattunk tovább és itt is volt olyan terület ahonnan nagyon szép volt a kilátás a Balatonra és a túlsó partra Tihany irányába. Itt a régi és az új túramozgalom útvonala közös, szép ez a rész.




A sárga sávunk lement Telekibe a faluba, mi viszont a gerinc úton mentünk tovább mivel kódunk az Árpád-kori templomnál keresendő. Pécsi túratársak itt már szembe jöttek egy másik útvonalon jutottak el Telekibe és mentek vissza a Rádpusztán hagyott autóig. Érdekes logisztika de ők még bírják. A kis temetőben a templom épületét felújítják, lecserélték a fazsindelyt is és teljesen megújul kívül belül. Itt is dolgoztak és fel is hívták a figyelmünket, hogy ez munkaterület!  

Azért a kódunkat megkerestük, pihentünk kicsit, a kapuban még szerencsére működött a vízcsap így készletünket feltöltöttük majd besétáltunk a faluba ahonnan autóbusszal utaztunk haza. 

Ránk sötétedett, de a ragyogó Vénusz és a telehold szép látványa zárta ezt a szép napot.


Az előző túrabeszámoló.                                  Következő túrabeszámoló.

2021. november 13., szombat

Látrány–Kis-hegy–Balatonlelle (DBV)

 Megint mentünk egy kicsit ennek a remek  túramozgalomnak az útvonalán. Most már a 67-es út is segítette a logisztikát, hiszen közvetlen busszal tudtunk menni és jönni is. Régen jártam erre , utoljára a Balaton körtúrán és akkor ellenkező irányból. Most kicsit más volt az útvonal, de változtak az utak is. Az a lényeg, hogy jelzetlen terepen kell menni egészen a Kis-hegyig, aztán utána a Rácfa felé is de ott a mellette álló torony segít az odatalálásban.  Érdemes tájékozódni tudni.




Kicsit szétnéztünk Látrányban, a párás , ködös reggelen ember még nem sok mozgott, a Kossuth szobor, a templom,  a régi temető emlékhelye újdonságok voltak. Most a Füzes horgásztó másik oldalán mentünk a Diós-domb felé. A térség őshonos növényzete, mily meglepő a szőlő. A magaslatot elérve egy nagyon szép kökény bokor díszlik. Óriási szemekkel nagyon csábított a leszedése, hiszen mi felénk nem nagyon volt az idén, de sajnos nem fért bele az időbe. Pedig a kökény lekvár nagyon finom! Ezen a helyen igazoló szelfit kellett készíteni, amihez ugye kell a túrázó és a háttérben a tanúhegyek. Nos én ott voltam, a hegyek viszont nem.



Igyekeztünk tovább mivel a mozgalom honlapja mindenféle finomságot ígért a következő szakaszra. Úttalan utakat, meredek nyiladékokat, és persze nyakig érő bozótot, amit fényképekkel is megerősítettek. Vettem ugyan egy machetet ha esetleg szükség lenne rá, de itthon maradt. A Balaton kör idején is ismeretlen volt a terep így aztán előkerestem az akkori GPS felmérést és kicsit átdolgoztam az útvonalat a Kis-hegy K-i oldalán. Az akkori utak egy részét már elkerítették, de van másik lehetőség. Nem kell lemenni a kápolnáig csupán kb. 800 m-volt az a szakasz amit oda vissza tettünk meg a kilátóhelyhez. Bozóttal viszont nem találkoztunk, az már nem az én világom. 







Azért, hogy ne legyen minden fenékig tejfel valakik kivágtak egy csomó fát és mindet gondosan a kilátóhelyhez vezető útra döntöttek, oda felé még csak átmásztuk őket de aztán láttunk egy ösvényt ami a sorompóhoz akadálymentesen vissza vezet. 










Ebbe a földszintes kilátóba még én is felmásztam, természetesen semmi nem látszott abból amit a táblácska ígért a korláton.






Innen már végig burkolt úton mentünk a Kis-hegy büszkesége a Szent Donát kápolna felé. Mellette a nagy Majthényi présház és borozó délben nyitott de más pincénél is láttunk mozgást illetve "turistákat".








Valamikor sok éve itt volt a téli teljesítménytúrák egyik ellenőrző pontja. Tovább ereszkedve a hegyről gyorsan leértünk az egykori Gamási gémeskút emlékhelyig. Eddig a sárga jelzés vezet bennünket, innen már látszik a Ny-felé lévő Rác-fa teteje, de a mellette lévő torony mindig irányt mutat. Oda kell eljutni a következő kódért. Az uralkodó őshonos növényzet erre is a szőlő. 




Túránkat innen Lelle felé folytattuk, mivel onnan volt közvetlen és gyors utazási lehetőség haza felé. Szép ez a szakasz, csak a ködös idő kicsit szürkített rajta.

Legközelebb ismét Látránynál folytatjuk, ellenkező irányba.

 


Az előző túrabeszámoló.                                  Következő túrabeszámoló.