2014. október 19., vasárnap

Zselickisfalud - Visnyeszéplak - Kadarkút

Táv: 20.5 km,  Szint: 260 m

A METEOR TTE túrájához csatlakoztam ezen a gyönyörű, nyárias szép őszi vasárnapon. A 21 fős csapatot Sebestyén Gabi vezette a Zselici rengetegbe, a betyárok egykori felségterületére.
A túra Zselickisfaludról indult, a kis zsákfalut autóbusszal lehet elérni. Végigsétálva a Főutcán a településről is képet kaphattunk majd a KTTE Vándor kulcsosházát elhagyva mezei utakon a zöld háromszög jelzésre tértünk rá.
Az út szerencsére nem volt nagyon poros, így viszonylag gyorsan haladtunk mindenhol, - ahol volt út. 
Amikor az útjelzés a szántóföldre terelt bennünket kissé lelassultunk mivel a szántóföld a friss őszi vetés után enyhén szólva is dagonyás volt.
A sáron átkelve az erdőben már egy kicsit jobbak voltak a körülmények. A Hindai bérc geodéziai tornyát is felkerestük, sajnos az alsó létra hiányzik - vasból volt. Ha már felmászni nem tudtunk a csapat megismerhetett néhány hazai és Somogy megyei túramozgalmat, úgy tűnt a sporttársaknak lenne igényük azok közelebbi megismerésére is. ( Fejérkőtől Tündérvölgyig, Somogyi Várak, Koppány , Somogy Turistája )   
Az erdőben is találtunk dagonyás útszakaszokat de ezeket elég könnyen kerülgettük a fák között. A Pali-temetőnél tisztelettel gondoltunk az ősökre akik az erdőt járták, igaz más célból. A betyár történetét itt olvashatjátok.
Visnyeszéplakon az iskola-templom épület előtt tartottuk meg az ebédszünetet, majd rövid 'városnézésre' indultunk.
Túravezetőnk sikeresen felvette a kommunikációs kapcsolatot egy ott élő családdal akik aztán birtokukra hívták a csoportot így első kézből ismerkedhettünk meg életükkel.
Több sporttársunk vásárolt kispárnát ami valami zörgős bio akármivel volt töltve (elfelejtettem a nevét) de ennek ellenére jó illata volt, akinek nem jutott bekapcsolódhatott a macskák közösségi életébe.  
A kis ökofalut elhagyva a zöld sáv jelzéstől is elköszöntünk és jelzetlen utakon mentünk tovább. Pacsérvisnye egykori temetője mellett ismét enyhén sáros terepre kerültünk.
Túravezetőnk azonban ezt is határozottan megoldotta és egyben eligazította a renitens túratársakat. A túrán a túravezető mondja meg, hogy mikor, merre és milyen gyorsan megyünk ez mind ismert volt a kiírásban tehát reklamációnak helye nincs. Tetszett a határozott kiállás, így kell csinálni.  
Kadarkút elővárosában - Vóta pusztán - tettünk egy kitérőt a kastélyhoz de sajnos zárva volt a terület így csak a kapuig jutottunk, viszont Gabi bejelentkezett egy jövő évi méz nyalogatásra. Remélhetőleg a Nógrád megyei medvék addigra még nem érnek ide.
A város széli arborétummal sem volt szerencsénk annyi időnk már nem volt, hogy megnézzük. ( 500 Ft a teljes árú belépő). 
Szerencsénk volt viszont a KÓPÉ presszóval ami egy valódi kocsma , sok őslakossal, mindenféle nemzetiségből.  A sör finom volt. A  város központban még kicsit szétnéztem amíg a buszra vártunk, a sör ott is finom volt.   
Köszönöm a túrát és a friss túravezető kolleginának további szép túraszervezéseket kívánok.

Zselickisfalud:
Zselickisfalud a környéki lakok és házak között csendesen települt meg a királyi népek néhány családjából. Patakok között, erdők által körülvett település.
A községtől keletre fekvő Várhegyen honfoglalás kori erődítés sáncmaradványai találhatóak. Írásos emlékek bizonyítják, hogy Zselickisfalud már a XIII. században lakott volt. Ősidőktől hagyományos itt a méhészkedés, itt éltek a hajdani királyi méhészek és a kanászok is. A falu területén volt a középkorban Márcadópuszta, mely a nevében is megőrizte a mézsör-tized fizetésének kötelezettségét.
1339 a legrégebbi évszám, mikor először bukkan fel „Kis Folud” , a mai Zselickisfalud ősének a neve. Ekkor Baranya megyéhez tartozott. A legrégibb török idők után fennmaradt összeírás 1691-ben készült a kaposvári várhoz tartozó Esterházy birtokról. A császári kamarai tiszttartó tehát a faluban senkit sem talált.
A már a Hunyadiak korában ismert birtokos Dersffy család földbirtokából alapozta meg 1611-ben gróf Esterházy Miklós az Esterházyak Somogy megyei nagybirtokát. Esterházy-hitbizományt 1695-ben alapította Esterházy Pál (nádor) herceg.
1695-ben a kaposvári tiszttartó végzett egy összeírást. Ő már tíz adózásra alkalmas családot talált Zselickisfaludon, akiket név szerint feljegyzett.
1703-ban kezdetét vette a Rákóczi-szabadságharc, ősszel már a Balaton déli partján is megjelentek a kuruc huszárok, ettől kezdve Somogy megye is hadak járta terület lett. 1704-ben a kurucokkal szemben az osztrákok rácokat szabadítottak rá a megyére, akik szörnyű pusztításokat okoztak a Zselicségben.
1715. évi országos összeírása alkalmával 10 háztartását, 1720-ban pedig 14 háztartását írták össze, amikor is a falu gróf Esterházy Józsefé volt.
II. József 1784-1787. évi rendelete nyomán tartott népszámlálás 476 főben állapította meg a falu lakosságát. 1848 forradalma a községben 52 jobbágyháztartást, l zsellérháztartást, valamint 2 házatlanzsellér-háztartást szabadított fel. A felszabadított jobbágytelkek száma: 27 1/4, a zsellértelek száma: l. Az úrbéri birtokrendezés 1860-ban egyezség alapján történt. A kisfaludi körjegyzőség székhelyét 1877-ben Szennára helyezték át, majd 1888-1889-ben a körjegyzőség székhelye ideiglenesen újból Kisfalud volt. A falu 1909-ben kapta a Zselickisfalud nevet.
 
Református templom:
Különböző írásos emlékek tesznek tanúbizonyságot arról, hogy református egyházközösség már a 17. században működött Zselickisfaludon. A jelenleg álló templom helyén az 1700-as években egy fából készült oratórium állt, a hívők itt tudták hitüket gyakorolni. Majd felépítésre került az írások szerint hasonló kazettás templom is, mint amilyen Szennában található, de kivitelezése nem volt időtálló. Az 1800-as évek első harmadában igény mutatkozott tégla építésű templom felállítására is, az anyagi keretet is megteremtették hozzá. Azonban a gazdasági helyzet nem tette ezt mégsem lehetővé. 1884-ben 3600 forintból elkészült a ma is álló református templom, melyet rendszeresen karban tartanak.
 
Vándor kulcsosház:
Zselickisfalud község déli részén a Fő utca 74. szám alatt található a Kaposvári Természetbarátok Turista Egyesületének „VÁNDOR” Turistaháza. A Tájvédelmi Körzet közelsége miatt, illetve az E7-es Európai hosszú távú vándorút, és a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kék Túra érintőpontjaként, bélyegzőhelyeként is ismert. Az épület erdészháznak épült a századfordulón, majd a két világháború között rettegett kerületi csendőrőrs és börtön volt. Később ifjúsági klub, mozi, múzeumi raktár kapott helyet az épületben. A Kaposvári Természetbarátok Turista Egyesülete 1985-ben vásárolta meg épületet. Ezzel sorsa nyugvópontra került. A lelkes tagság 3.000 órai társadalmi munkával 21 férőhelyes turistaházzá varázsolta az omladozó épületet. 1988-ban, egy sikeres pályázat eredményeként, vándortáborozásra alkalmas hely kialakítása, a körülmények javítása céljából bevezetésre került a vezetékes ivóvíz A Turistaház avatása 1988. május 14-én a „Madarak, Állatok és Fák Napján” került megrendezésre. 1990-től hideg-melegvizes blokk könnyíti meg a vándorok és a táborozók tisztálkodási lehetőségeit, 1995-ben 32 (1x2, 1x14, 1x16) férőhelyesre bővült a turistaház, a mellette lévő területen pedig kb. 25 sátor állítható fel kényelmesen.


Árvíztározó tavak:
 A Szilvásszentmárton és Zselickisfalud községek határán elterülő árvízcsökkentő tavak 2008-ban a Kaposvölgyi Vízgazdálkodási Társulás alakította ki. A 8 hektáron elterülő vízfelszínt közel 70 millió forintos 100 %-os Európai Uniós pályázati támogatásból sikerült megvalósítani. A tavat másodlagosan horgászásra hasznosítanák, azonban a két önkormányzatnál forráshiány merült fel a megfelelő halgazdálkodás kialakításához. A tó önkormányzati, de főleg magántulajdonban lévő földterületen került létrehozásra. A szilvási oldalon szintén Uniós forrásból sétányt és pihenőket alakítottak ki, sajnos a kisfaludi partszakaszon erre ilyen formán nincs lehetőség, mivel az igénybe veendő területe magántulajdonon fekszik.


Visnyeszéplak:
Egy aprócska település a Zselicség dél-nyugati peremén, (gyakorlatilag átellenben a másik hasonló szellemiségű településsel, Gyűrűfűvel). Kivételes természeti adottságokkal rendelkező helyről van szó, amelyet az infrastrukturális hiányosságok (szilárd útburkolat, vezetékes víz, orvos, busz, posta stb. hiánya) miatt lassacskán elhagyott a lakosság. A kilencvenes évek elejére a kb. 600 lakosból alig 30-an maradtak. Paradox módon az elvándorlás kiváltó tényezői más szemszögből kimondottan vonzóvá tették a települést. A konvencionális (vegyszerező, monokultúrás, nagytáblás) mezőgazdaság itt nem tudott gyökeret verni, a környéken nincs számottevő ipari létesítmény, és a forgalmas utak is elkerülik.


 A múlt század 90-es éveinek elején fordulat következett be az elnéptelenedésben, mikor fiatal családok felfedezték a hely kivételes adottságait és így maguk számára, s Visnyeszéplakra nézve is egy új korszak vette kezdetét. Miben is nyilvánul ez meg? Régi/új szellemiség a vezérfonal; egyrészt lassan elfeledett keresztény, népi hagyományaink újraélesztése, gyakorlása (szent ünnepeink élővé tétele, kézműves mesterségek stb.), másrészt ezzel szoros összefüggésben egy fenntartható életvitel, a természettel való harmonikus együttélés elérése.


 A Visnyeszéplaki Faluvédő és Közművelődési Egyesület 1996-ban éve alakult meg, hogy civil szervezetként segítse ezt a folyamatot. Az eltelt időszak alatt az egyesület gyakorlatilag helyi mindenesként működik (Visnyeszéplaknak nincs saját önkormányzata, Településrészi Önkormányzat is csak 2002 óta van), hiszen számos önkormányzati feladatot felvállal. Példa erre, hogy közreműködik a falugondnoki szolgálatban, ami gyakorlatilag egy nagyon fontos kapcsolódási pont a külvilággal s így bizonyos mértékig kiegyenlíti, infrastrukturális hátrányokat.


Visnyeszéplakon, ahogy a helyiek mondják, minden adottság megvan ahhoz, hogy az itt lakók minimális munkavégzés mellett harmóniában éljenek embertársaikkal, a természettel és nem utolsósorban önmagukkal. Az itt élő családok önellátásra törekednek, egy önmagát nagy részben eltartó és fenntartó településsé szeretnének válni. Az önellátás sok szinten már megvalósult. Élelemből szinte mindent megtermelnek maguknak. Energiaszükségletüket részben fedezik megújuló energiákból, mint napenergia, tűzifa, de az áramot még hálózatról kapják. Az energiával, vízzel és egyéb javakkal az ökológiai takarékosság elve alapján gazdálkodnak, így nagyon kevés hulladék keletkezik.


 Az önfenntartó falu, és általában a falu legfontosabb összetevőjének a helyi közösség kialakítását, összetartó erejét tartják. Visnyeszéplakra sok hasonló gondolkodású család költözött, akiknek elegük lett a fogyasztáscentrikus világból, a pénzhajszoló életformából, a fogyasztói társadalomból. Itt a Föld egy csendes és gyönyörű szegletében szeretnének egy számukra sokkal értékesebb életet élni. Követendőnek a hagyományos falusi értékrendet tartják, ennek a világnak a szellemiségét próbálják megélni és átalakítani ma is élhető életmódra. A látszat ellenére azonban nem távolodtak el a mai világtól, amelyből nem lehet és nem is kell elszakadni. Egyszerűen megpróbálnak néhány dolgot másképpen csinálni mint a többség és hiszik, hogy ez a többség javára is válik majd.
 

Kadarkút:
Kadarkút első, és az utókorra fennmaradt írásos említése az 1332-1335 években készült pápai tizedjegyzékében található: a tizedszedés második évében (1333) Kadacuta, majd Kadarcuta formában, a tizedszedés harmadik évében (1334) Kadarkuta, míg negyedik évében (1335) Chadarcuthay formában írták a helység nevét.[3] A település első okleveles említése Tamás országbíró által, alsólendvai Miklós bán és Szentkirályi Jakab fia János közötti perben 1353-ban kiadott oklevelében található Kadarkuth formában.


A 13. század második felétől íródott dokumentumok több különböző alakban is említik a települést, úgymint: Chadarcuthay, Kadarcuch, Kadarkutha, Kethkadarkutha, Kadarkuth. A középkorban a város mai területén hét falu létezett: Kadarkút, Kiskadarkút, Szentkirály, Körmend, Kenéz, Szentimre és Hódos. Az Árpád-házi és az utánuk következő török hódoltság előtti királyok uralkodása alatt többen is pereskedtek a település birtoklásáért, de az itt lakók békés életet éltek.

A török hódoltság kora

Kadarkút és környéke 1554-től tartozott a török hódoltsághoz, amikor lakói már a törököknek is adóztak. A mohácsi szandzsák 1554-ben készült fejadólistája szerint a garasgáli keza helységei közül Kadarkúton 7 ház, Szentkirályon 2 ház, Szent Imrén 1 ház fizetett adót.[5] Körmendpuszta az 1554. évi török kincstári adólajstrom szerint 2 házból állott. Az 1554-es fejadó defter Kadarkúton hét családfőt írt össze, akik: Kutera Ferenc, Cse Antal, Fodor Gergel, Nagy Ferenc, Hirvát Kelemen, Veres Benedik, Varga Tamás.


A pécsi vilájethez tartozó mohácsi szandzsák 1565–1566 évi fejadó deftere szerint a törököknek a garasgáli náhié községei közül Kadarkút 3 ház, a kaposvári náhiéból Szent Imrén 4 ház adózott. A szigetvári vilajet 1571. évi fejadó deftere szerint a garasgáli náhiéból Kadarkúton 22, Szentkirályon 3, a pécsi szandzsák kaposvári náhiéjához tartozó Körmenden 5, Szent Imrén 4 ház fizetett adót. Az 1571-es fejadó defter Kadarkúton 19 családfőt írt össze: Cse Antal, Verös Benedik, Varga Tamás, Szabó János, Kosi Vince, Veres Márton, Szőke György, Gyalus János, Gyalus Imre, Gyalus Balázs, Kis Boldizsár, Bire Antal, Fejes Miklós, Házadi Mihály, Kovács Benedik, Baka István, Varga Imre, Fejes Sebestyén.

 1582-ben 3 portáját írták össze a török adószedők.

 A szigetvári liva rúznámcséja szerint 1586–1587-ben a kanizsai náhié szigetvári szandzsákában Kodorkud birtokait Dervisről Juszuf bin musztafára írták.


Nevezetességei:
Somogyszentimrei földvár (Nováki Gyula szerint bronzkori)
Római katolikus templom (klasszicista, épült 1832-1840 között, tervezője és építője: Johann Felder)
Református templom (neogótikus, épült 1905–1906 között, tervezője és építője: Károlyi Emil és Schlauch Imre)
Vótapuszta kastélyépület (1910-1911 között épült, építtetője Somssich Géza)
Hősök tere – Hősi emlékmű (állíttatták: 1924)
Szabadkai Tibor magánarborétuma

Forrás: WIKIPÉDIA, Települések honlapja

Még több fotó, katt a kis képre:
Zselickisfalud - Visnyeszéplak Kadarkút