2017. június 25., vasárnap

Nagybörzsöny - Esztergom - Zsámbék - Lovasberény - Csala

Nagybörzsöny Szent István templom

A 15. században bányavárosnak számító Nagybörzsöny település központjától távol, dombtetőn emelkedik a tökéletes arányú román stílusú falusi templom, amelyet 17. századi kőfal övez.
A templom hajója és szentélye a 13. század elején épült, majd a tatárjárás után egészült ki a díszes főpárkánnyal és toronnyal. Ez volt a település plébániatemploma egészen a 15. század elejéig. Amikor Zsigmond király német bányászokat telepített ide a nemesércek kitermelésére, ők a völgyben alakították ki lakhelyüket, s akkor épült föl a nagyobb méretű Bányásztemplom. Amikor az az evangélikusok birtokába került, a katolikusok használták ismét a Szent István tiszteletére szentelt román stílusú régi templomot. Később temetőkápolnává vált, mert a magyar lakosság beolvadt a német bányászközösségbe, és nem volt szükségük külön templomra.
Az 1690-es években már a berendezése is szinte teljesen eltűnt, az oltáron kívül alig akadt benne felszerelés. 1779-ben annyira lepusztult, hogy gondolkodtak a lebontásán is, erre azonban a király és a püspök adományának köszönhetően szerencsére nem került sor.
1894-ben egy villámcsapás után kellett helyreállítani, 1904 és 1907 között Gyakus László vezetésével tatarozták. 1965-66-ban R. Ratkai Ida vezetésével műemléki feltárást végeztek, majd Erdei Ferenc tervei alapján szakszerűen helyreállították. 1990-ben életveszélyessé kellett nyilvánítani, mert a falai annyira megsüllyedtek, hogy repedések keletkeztek rajtuk. A Szent István Király Alapítvány támogatásával Sedlmayr János tervei szerint néhány éven belül helyreállították, és a csapadékvíz elvezetésével a további süllyedést is megállították.
A templom körüli falat valószínűleg a 15. században építették. A keleti kapu fölött olvasható felirat (ANNO 1632 ZACHARIAS POP FIERI FECIT) feltehetőleg arra utal, hogy Pop (vagy Pap) Zakariás 1632-ben felújította.
A templom falai barnásvörös trachit kőből épültek, és eredetileg is vakolatlanok voltak.[1] Szentélye középkori szokás szerint keletre néz, vagyis keletelt. Karcsú tornya (3-4. emeletén ikerablakokkal) a nyugati homlokzat előtt emelkedik. A hajónál jóval alacsonyabb szentély félköríves (ívsorokból álló főpárkánnyal). A bejárat a déli oldalon nyílik, fölötte három jellegzetes félköríves román tölcsérablak. 
A szentélyen is van a déli oldalon egy egyszerű ablak. A templombelsőben a hajó síkmennyezetes, az apszis boltozata negyedgömb alakú. A hajótól a szentélyt diadalív választja el. A torony földszintje dongaboltozatos.

A főpárkány tükreinek különlegessége: a 19 bajuszos tatár feje. A fejeknek története van, ugyanis jól látható, hogy 20 fejnek van kialakítva ív, viszont csak 19 fejet faragtak az ívsorba. 
A fejek a faluba betörő és legyőzött tatárokat szimbolizálják, elrettentésül is a tatároknak, hogy hasonló eset ne következzék be újra. A támadásban megmenekült egyetlen bajuszos barbárnak meghagyták a helyet az ívsor végén, ha esetleg visszatérne.



Esztergom Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyház 
Az esztergomi Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyház az Esztergom-Budapesti főegyházmegye székesegyháza. A klasszicista stílusban épült templom 1822 és 1869 között épült és a Szent István téren áll.
Külső méreteit tekintve Magyarország legnagyobb egyházi épülete, az altemplomtól a kupola gömbjéig 100 méter magas. Méreteit tekintve a római Szent Péter-bazilika, a londoni Szent Pál-székesegyház, a Milánói dóm és a Kölni dóm után Európa egyik legnagyobb bazilikája. Világviszonylatban a tizennyolcadik. A plébánia területéhez tartozik a Simor Papi Otthon kápolnája.
A bazilika belső alapterülete 5660 négyzetméter, valamint 118 méter hosszú és 49 méter széles. Közepén elhelyezkedő félgömb alakú kupoláját 24 oszlop tartja, amelyek között 12 ablak található. Az épület a kupolánál belülről 71,5 méter magas, átmérője 33,5 méter. Az altemplomtól a kupola gömbjéig kereken 100 méter, mellyel jelenleg Magyarország legmagasabb épülete. A kupola erkélyére a bazilika bejáratától számítva (több szakaszban) összesen közel 400 lépcsőfok vezet fel. A kupola feletti gömb átmérője 2,5 méter, a kereszt pedig 7 méter magas.
A timpanont tartó nyolc oszlop 22 méter magasba nyúlik, a főhomlokzat oldalaihoz kapcsolt harangtornyok pedig 57 méternél végződnek. A 17 méter vastag falai Közép-Európa legvastagabb falrendszerét alkotják.
A Bazilikába betérve elsősorban a főoltárkép vonja magára a figyelmet. Michelangelo Grigoletti velencei művész kapta meg a feladatot, mely szerint Tiziano Frariban lévő festményét, a Mária menybevitelét kellett volna felnagyítania. Az eltérő arányok miatt kompozíciós változtatásokat kellett végrehajtania, és ezt a festő sikerrel megoldotta. Így készült el 1856-ban a világ legnagyobb, egyetlen vászonra festett oltárképe, melynek méretei: 13,5 x 6,6 méter. A főoltár szobrait Pietro Bonani, az aranyozott bronzdíszeket a bécsi Danninger műhely készítette. Az oltáron álló négy márványszobor (balról jobbra: Szent Márton, Szent Gellért a kis Szent Imrével, Szent Adalbert és Boldog Mór pécsi püspök) mindegyike magyar, illetve pannóniai vonatkozású. Az oltár előlapjának márványdomborműve Leonardo da Vinci Utolsó vacsorája nyomán készült. 
 Az oltár melletti két hatalmas kandeláber talapzatán Izsák feláldozását és a Mózest látjuk a rézkígyóval. A szentélyben áll Lippert József műve, a színes márványból készült egykori prímási trónus (ma már nem használják). Szemben vele papi szék áll, mögötte pedig a szentély orgonája. Remek tölgyfafaragások a kanonok stallumai, a szószék és a volt prímási szék, melyek a bécsi Liester cég műhelyében készültek. A szentély mennyezetét Ludwig Moralt freskója, A Szentháromság diadala díszíti. Moralt a müncheni Festészeti Akadémiának volt a tanára, és ő festette a csegelyekbe a négy nagy nyugati egyházatya freskóját: Szent Ambrus, Szent Ágoston, Szent Jeromos és Szent Gergely pápa képét is. A mellékoltárok feletti freskók ugyancsak az ő művei.
A kupola

A kupola mai díszítését Antonio Detoma készítette Lippert József tervei szerint 1885 és 86 között. Míg előzőleg a csillagos ég volt a kupolában festve, addig a jelenlegi stukkó a reneszánsz ornamentika elemet használta fel. A kupola alsó peremén írás olvasható latinul, reneszánsz betűkkel: ASSUMPTA EST MARIA IN COELUM GAUDENT ANGELI, vagyis: Mária felvétett a menybe, örvendeznek az angyalok. A kupola alatti, színes márványberakású padlózat hatalmas körterülete, a csillagos égboltot ábrázolja.
A bal oldali kereszthajó végén áll a Szent kereszt-oltár. Oltárképe Grigoletti egyéni kompozíciója. A festő sajátosan oldotta meg a paradicsomi bűnbeesés és a megváltás kapcsolatát, míg korábban általában koponyát és csontot ábrázoltak a kereszt tövében, ő Ádámot és Évát a kép bal sarkába helyezte. Ádámot feleszmélve, homlokára tett kézzel, tette súlyosságának tudatára ébredve néz fel. Éva pedig összetett kézzel, könyörögve tekint a Megfeszített felé. Az oltár plasztikai díszei, a tabernákulum és az angyalszobrok az olasz mester, Pietro Bonani műalkotásai. A Szent József-oltár márványszobrait Johann Meixner faragta. Ugyancsak ő készítette a párhuzamos helyzetben, a jobb oldali mellékhajóban álló Szent Adalbert-oltárt. Mellette, a mellékhajó végében található a Magyar szentek oltára. Ennek oltárképét (Szent István felajánlja az országot a Nagyasszonynak) Grigoletti kezdte el a festeni, ám halála miatt csak félig készült el a munka. A kép bejezésére a fiatal Anton Mayert hívták meg, aki Dél-Tirolban már restaurálta Grigoletti egyik festményét. Az oltár lépcsőjénél, oszlopon áll Árpád-házi Szent Erzsébet és Szent Margit szobra, Bonani alkotásai. Az oltárra a század végén helyezték el a három kassai vértanú (Kőrösi Márk esztergomi kanonok, Pongrác István és Grodecz Menyhért jezsuiták) szoborcsoportját, Kiss György munkáját. A három vértanút 1649-ben végezték ki hitükben való kitartásuk miatt Bethlen Gábor vezérének, Rákóczi Györgynek a hajdúi. Ereklyéik abban az ezüstvázas tartóban láthatók, melyekben korábban a Szent Jobbot őrizték.


Zsámbék  Premontrei kolostor
A zsámbéki premontrei kolostor és templom romja Budapesttől nyugatra, Pest megye Budakeszi járásában található, meghatározó látványa, látványossága a városnak. A középkorban emelték ott, ahol a dombság véget ér és átadja helyét a lapálynak.

A templomrom egész pontosan egy háromhajós premontrei bazilika és kolostor maradványai, melyek a 13. század közepén 1220-34 között épültek késő román - korai gótikus stílusban. 1763-ban a nagy komáromi földrengés rombolta le, azóta áll ebben az állapotában. Az északnyugati torony eredeti toronysisakja is elpusztult, ezt egy bádog védőtetővel pótolták, így jóval alacsonyabb a délkeleti toronynál. Annak még megvan az eredeti sisakja. Jelenleg a rom belső területe is látogatható. A hajdani kolostor dongaboltozatos termében kőtár tekinthető meg. 


Lovasberény Cziráky-kastély
Az épületegyüttes legkorábbi része a Buzlay család birtoklása idején a 15. század végén épült, amely ma a délnyugati épületrészek alatt található. A kastély és a birtok 1698-ban gróf Siegbert Heister generális tulajdonába került, aki felújíttatta az épületet. Az ő nevéhez fűződik az egykori plébánia templomocska építése is. A gróf Cziráky család 1730 januárjában szerezte meg a kastélyt és a hozzá tartozó birtokot. Gróf Cziráky György 1763–1767 között bővíttette az épületet, az építőmester a székesfehérvári Rieder János volt. Cziráky György 1775-ben bekövetkezett halálát követően, birtokai és kastélya fivérére szálltak. Cziráky László további bővítéseket végzett az épületen, ekkor alakították ki az U alaprajzú épület barokk díszudvarát is. A kastély mai képét 1804–1810 között gróf Cziráky Antal Mózes idején nyerte el, az építész ekkor már a Rieder János fia Rieder Jakab volt, aki klasszicista stílusban álmodta meg a kastélyt. Ekkor készült el a kastély körüli nagy kiterjedésű (22 öl széles és 36 öl hosszú) angol tájképi park is, melyben bonyolult alaprajzú mesterséges tavat alakítottak ki kis vízeséssel, szigettel. Amely mellett a kitermelt földből halmozott dombok őrzik uruk és úrnőjük nevét (Antal és Rózsa domb). A parkban pálmaházat, vadászlakot, a patakon kőhidat, a tó partján romantikus halászkunyhót építettek. A kastélyt Cziráky Antal Mózestől fia, János örökölte. Az udvari szárnyak és sarokpavilonok 1850 körül épültek, az akkori építész Ybl Miklós volt. A kastélyt 1943-ban renoválták. Az államosítás után megindult a kastély és a park állapotának leromlása. A növényállomány nagy részét kivágták, kivéve a kastély előtt álló két hársfát, a park berendezéseit pedig széthordták. 1951-től gépállomás és irodák voltak benne. Felújítása 1996 óta folyik.
Szabadon álló, téglalap alakú főszárnyán és a szárnyvégi pavilonoknál egyemeletes, az L-alakú pavilonokhoz hátranyúló mellékszárnyaknál földszintes, U-alaprajzú épület. Sávozott főhomlokzata 5+3+5 osztású, középen négy füzérdíszes ion oszlop által tartott portikusz található, melyet fogazatos-párkányos timpanon díszít, benne a füzérdíszekkel övezett Cziráky és Illésházy kettős címerrel. A középső rész földszinti nyílásai félkörívesek, melyek közül a két szélső ablak-, a középső ajtónyílás. A homlokzat többi ablaka egyenes záródású. A földszint ablakai felett egyenes, álkonzolos díszű szemöldökpárkány húzódik. Az emelet négyzetes ablakai keretelés nélküliek. A portikusz mögött a félköríves záródású nyílások felett fríz van, rajta mitológiai domborművekkel. Hátsó homlokzata 2+3+2 tengelyes, közepén enyhén előrelépő rizalittal. A rizalit földszinti részén a három nyílás közül a középső az ajtó, a szélsők az ablakok, melyek egyenes záródásúak. A földszint további nyílásai szegmensíves záródásúak. Bal oldali hátranyúló szárnyának, külső oldalának nyílásritmusa 4+2+3+A+5, a belső oldalon A+9 tengelyes. A jobb oldali szárny külső oldala 4+5+3+3+3, belső oldala 11 tengelyes. Az emeletes sarokpavilonok háromtengelyesek. A kastély mögött egykor két szimmetrikus, földszintes, L-alakú szárny épült. A jobb oldali részben már megsemmisült.


Csalapuszta Kégl-kastély
Kégl György földbirtokos, országgyűlési képviselő 1878-ban Csalapusztán építtette fel Hauszmann Alajos tervei alapján neoreneszánsz családi kastélyát. Fejér megye egyik legszebb kastélya.
A Kégl-család első ismert őse Kégl Mihály pozsonyi gyógyszerész volt, aki 1623-ban kapott nemesi oklevelet. A család a XVIII. századig városi nemesként élt Pozsonyban. Uradalmi bérlőként kerültek a Dunántúlra. A vagyon megalapozója Kégl György országgyűlési képviselő volt, aki jelentős szerepet játszott a Fejér vármegyei közéletben, a megyei közkórház alapításához is jelentős összeggel járult hozzá (az ő nevére is utalva lett a kórház neve Szent György Kórház). Csalapuszta területét Kégl György nádasdi és fogarasföldi Nádasdy Júlia grófnőtől vette 1873-ban, 390 ezer forintért. A kastély 1876 és 1878 között Hauszmann Alajos tervei szerint, neoreneszánsz stílusban épült. A kastély körül kialakított park belesimult a Velencei-hegység nyugati oldalának festői környezetébe. 
A parkban halastavat és kápolnát is létesítettek, a kastély főhomlokzata előtt márvány szökőkút állt, ennek medencéje még látható.

Egykor kiterjedt parkjának nagy részét kipusztították. 1945 után mezőgazdasági célokra használták az épületet. A kastély körüli épületekben agrártörténeti szakgyűjtemény található.
A kastély magántulajdonban van. Nem látogatható.


A templomokat és kastélyokat a Berkes József által szervezett három napos TTSE túra harmadik napján néztük meg. Köszönöm a túrát.

Még több fotó, katt a kis képre:
Nagybörzsöny - Esztergom - 
Zsámbék - Lovasberény - Csala