2021. október 21., csütörtök

Hács - Gyugy (DBV)

 Ismét elvonatoztunk/buszoztunk Hácsra a sofőr csodálkozott is, hogy reggel ilyen sok az utasa (2 fő). Ezúttal az ellenkező irányba indultunk a zöld sáv jelzésen. Az út egy kicsit a faluban kanyarog majd szépen szívósan emelkedve érünk erdei terepre. 




Helyi lakosoknak köszöntünk, ez így illik és volt aki még útba is igazított bennünket , hogy merre is van a turista út. A jelzések végig jók , követhető az útvonal minden segédeszköz nélkül. Viharos szél volt , a fák recsegtek, ropogtak és törtek is, kissé félelmetes volt a hang. Egy szép nagy siklóval is összefutottunk, határozottan sziszegve adta tudtunkra, hogy hagyjuk békén.  




Aztán az első dombot leküzdve leereszkedtünk Béndekpuszta alá a völgybe, itt jelzést váltva a zöld rom jelzést követtük, de a már ritkásabb erdőben a szép gesztenyesor jelezte, hogy itt valaha emberek éltek. Itt tartottuk az első pihenőt, körül néztünk, fotózgattuk a romokat, a régi sírokat és persze a mozgalmi kódot is megkerestük. 






Béndekpuszta tipikusan az a fajta település, amit nem nagyon érdemes a térképen keresni, mivel nincs is rajta. Történt ugyanis, hogy miután az utolsó lakója 1983-ban elhagyta, a falu házait lebontották, és az utolsó tégláig elhordták. Amit az ember elhagyott, azt a természet birtokba vette, és Béndekpuszta szépen lassan beleolvadt a somogyi rengetegbe. De nem tűnt el nyomtalanul, és nem merült feledésbe. Emlékét máig őrzi egy kis klasszicista templom és egy középkori templom romjai.
A régi, szerencsétlenül járt templom romjait hátul, a klasszicista kápolnát megkerülve találjuk. Feltehetően a XII. vagy a XIII. században épült, gótikus stílusban. Az egyhajós épületből mindössze a boltív és az oldalfalak töredékei maradtak meg.

A régészek az 1950-es, 60-as években végeztek a környéken feltárásokat, melyek során edényégető kemencékre és egy V. századi germán falu temetőjére bukkantak. A sírokban a csontok mellett ékszereket és aranyat is találtak. Az egyik legfontosabb lelet pedig egy IV. századi agyag cseréptábla töredék, melyen egy gót nyelvű bibliafordítás részlete olvasható.
Forrás: pusztulat.blog.hu


A kis templom állapotában nem láttam változást, kb. 5 éve jártam erre. Nézelődés után vissza tértünk a zöld sávunkra és öreg és fiatalos vegyes erdőben a dombok gerincén ment tovább az út. A sok vadászles, a túrások és az etetők jelezték, hogy az erdő őslakossága is rendben van.






  Gyugy felé közeledve a széles földút leereszkedik a völgybe, az út szélén egy hatalmas vízmosásos kráter látható de a megélhetési hőtőgépszerelők jóvoltából hatalmas mennyiségű szemét van bele szórva. Egy szép , öreg erdőben ilyet látni elszomorító. 




Pedig közel van a falu ahol sokat próbálnak tenni azért, hogy oda csalogassák a túrázókat, kirándulókat. Igaz ez a szemét hegy nincs szem előtt ezért el is küldtem az önkormányzatnak a képeket, és a koordinátát is. (meggyőződésem, hogy tudnak róla)


A XIX. század első felében épült, Kacskovics Ignácz építtette, de 1865-ben részben átépítették a klasszicista stílusú kastélyt. A régi gazdasági épületekkel, parkkal övezett kastély magántulajdonban van. Egy német házaspár vásárolta meg több mint 10 éve. Azóta csak az állagmegóvás legelső, ám egyben legfontosabb lépése történt meg, a tető felújításra került.Folytatásnak azóta sincs nyoma.

Benéztünk a Kacskovics kastély udvarába is, mintha a mellék épületben lakna valaki, de most embert nem láttunk. 



A templom

Nemcsak Gyugy, hanem egész környékének legrégebbi és legértékesebb műemléke az itteni Árpád-kori templom. Mintegy 900 évvel ezelőtt épült román stílusban, 1999-ben került sor felújítására, ennek során egyre szebb, ép részletek kerültek elő a régi falakból. Helyreállították a szentély ablakait és a teljes bejáratot, valamint megtalálták a sekrestye és a dongaboltozatú tető részleteit is.
A templomot több méter magas középkori földsánc veszi körül, ennek átvágásakor már a munka kezdetekor újkori sírok kerültek elő onnan, így a munkát abbahagyták.
Forrás: geocaching.hu






Gyugyot az Árpád-kori templomnál értük el. Ez a terület valaha egy várnak is helyet adott, de most a turizmus az amire koncentrálnak. Szerintem kicsit eltúlzott az amit itt összehordtak, de persze nem vagyunk egyformák. A muzsikáló házikó és a kilátó újdonság volt ezeket még nem láttam. A kálváriát idéző stáció sort ötletesnek tartottam már régen is de van ami nekem sok. Nem is néztem meg mindent, a vonalakat főleg nem, ez már számomra a butaság határát súrolja. 





A faluban is a zöld sávon vezet az út és nem sokkal a falu vége előtt a szőlőhegyre kanyarodik fel. Itt a mozgalmi túrázást megszakítottuk és átsétáltunk a szomszédos Szőlősgyörökre mivel ez a falu már kilóg a zsákból, ide a tömegközlekedés is jobban be van vezetve. 




Délután van kényelmesen elérhető közvetlen busz Kaposvárra és este 6-ra haza is értünk. Ha tehetjük majd folytatjuk. Ez egy szép szakasz ahol az erdők mellé már több műemlék is párosul és kínál élményt a felkeresésük. A DBV útvonal egyik legszebb része - szerintem. 

Nyilván ez is hozzájárult, hogy ismét van kedvem túrabeszámolót írni, köszönöm a lehetőséget!