2016. szeptember 24., szombat

Mentsük meg a béndeki kápolnát!

Ez egy olyan túra amit nem természetjáró egyesület/szövetség szervez, hanem cserkészek. A rendező megnevezése tehát: Balatonboglári 622. Gaal Gaston cserkészcsapat. 5. alkalommal rendezték meg ezt a túrát, mely az utóbbi 3 évben három különböző távot tartalmaz.

A középső táv nem érinti a névadó kápolnát, kicsi is volt az igény erre, hiszen aki indult látni is akarta, hogy az 1000.- Ft-os nevezési díjat mire szeretnék elkölteni. 
Ebben a térségben az időközben megszűnt  Boglárka túrák volt az előd. Jó, hogy a cserkészek felvállalták ezt a rendezést, hiszen megyénk ezen része is számos szép és értékes látnivalót tartalmaz, turista utak is vannak és illik megismerni Somogyország ezen részét is, ami egész könnyen megközelíthető. 2009-ben túráztam erre akkor ilyen volt. Mi a rövidebb 16 -os távot választottuk, ez valójában még ennél is rövidebb volt, de itt sűrítve kaptuk a látnivalókat, élményeket. A Somogy Megye és a Zselic Teljesítménytúrázója 2016 túra sorozatnak is természetesen része volt ez a túra.   

Gyugyról
Az ősi település a Balatontól nem messze fekszik, Lengyeltótitól 3 km-re. A tatárjárás előtt a falu birtokosa Izsép volt a Bő nemzetségből, aki idős kora ellenére 10 fős lovascsapatával részt vett a muhi csatában is és ott életét áldozta a hazáért. Fia vezetésével a maradék csapat a király menekülését biztosította. Izsép címerállata, a medve, ma is megtalálható a falu címerében, amint egy dióágat tart a kezében, három arany dióval. A környéken ugyanis egész erdőségek nőttek dióból, amit errefelé régebben gyugynak neveztek, innen származik a település neve is. Érdekesség, hogy Európa legnagyobb és legöregebb egybefüggő dióültetvénye ma is errefelé található, pontosabban a szomszédos Lengyeltóti mellett. A falu a török hódoltság alatt csaknem teljesen kihalt, de később lakossága növekedésnek indult. A 19. században a Kacskovics-család tulajdonába került, akik kastélyt is építettek, mintegy 7000 kötetes könyvtárral. A települést ma kb. 300-an lakják, tiszta, csendes, rendezett falu. Régen híres volt búcsújáról is, amit a helyiek elbeszélése szerint akkor kezdtek tartani, amikor a törökök elhagyták országunkat, és az esővíz egy elhagyott harangot mosott ki a földből. Sajnos aztán az első világháború idején ez a híres búcsú is megszűnt, mostanában viszont újraélesztik ezt a hagyományt, lásd: Elveszett geoláda fosztogatói és SzaZo beírásait a megtalálások között!
A templom
Nemcsak Gyugy, hanem egész környékének legrégebbi és legértékesebb műemléke az itteni Árpád-kori templom. Mintegy 900 évvel ezelőtt épült román stílusban, 1999-ben került sor felújítására, ennek során egyre szebb, ép részletek kerültek elő a régi falakból. Helyreállították a szentély ablakait és a teljes bejáratot, valamint megtalálták a sekrestye és a dongaboltozatú tető részleteit is.
A templomot több méter magas középkori földsánc veszi körül, ennek átvágásakor már a munka kezdetekor újkori sírok kerültek elő onnan, így a munkát abbahagyták. A helyszíni bejárást és a sánc felmérését magyar és osztrák régészek, mérnökök végezték 2006-ig. Ekkor kapta a nevét az a domb is, amin a templom áll: II. János Pál domb.
A templom körül 2000-ben egy Millenniumi Parkot létesítettek, majd később tovább folytatták a helyszín szépítését, ami teljesen 2007-ben fejeződött be, akkor nyerte el végleges, igazán szép formáját a környék.
A templom harangját az első világháborúban elvitték, egyesek szerint azért, hogy lövedéket készítsenek belőle. Új harangot 2005-ben kapott.
A rajthelyünk a Gyugy-i Árpádkori templom mögött volt, itt parkoló, WC  is van az autók jól elfértek, sokan is voltunk. Ilyen apróságokat, hogy hol lehet biztonsággal parkolni egy ilyen pici faluban célszerű a kiírásban is megemlíteni és a nevezési helynek megadott kálvária is elég hosszú sorban található, és valójában nem ott volt a nevezés.  Persze megtaláltuk de a pontosság nem hátrány!  Örültünk volna ha a rendezők megszervezik, hogy ez a szép műemlék ezen a napon látogatható legyen akár térítési díj ellenében is, de sajnos ez elmaradt! A nevezésnél kaptunk egy rövid nagyvonalú leírást, egy térkép vázlatot és a pecsétgyűjtő lapot. A túra ezen távja gyakorlatilag a zöld sáv jelzésen vezetett. (A Boglárról indított hosszabb távok is)  Szép ez a zöld sáv jelzés, érdekes részén halad Somogynak és Somogyváron van vége.  Egyszer régen,nagyon régen még festettem is a zöld sáv egy szakaszát a térségben de Hács-tól D-re most azt a szakaszt nem érintettük.
Nevezés után a széles földúton indultunk meg D-felé, ez az út Hácsra vezet. A romos de állítólag felújítás alatt lévő kastélyt csak kívülről néztük meg, majd K.felé egy húzós kaptatóra kanyarodik a zöld sávunk.Erdős, szántóföldes, gazos, virágos az út és lassan felértünk egy gerincre majd kis lejtő után D-felé mentünk tovább. 
A jelzések kissé megritkultak ezen a szakaszon pécsi túratársak jöttek szemben mert nem tudták, hogy merre kell menni. Mi a hazai pálya ismeretében  persze segítettük őket és lassan megérkeztünk az egykori Béndek falu alá.  
K-felé vezet tovább a zöld rom jelzés a falu egykori templomához és a mögötte található értékes középkori templomromhoz.  
Eredetileg toronyiránt szalagozták ki az utat a rendezők de ez nem volt jó ötlet, hiszen a templom előtt a partoldalban lévő darázsfészekre vezették rá az elől haladó túrázókat! A pécsi sporttársak sok szúrást kaptak, különösen a fiatal hölgy, a férfiak hősiesen tűrték a fájdalmat a leányzó viszont olyan kétségbeesetten sikoltozott, hogy szabályosan megijedtünk hiszen mi még nem láttuk mi történt csak hallottuk. Aztán egyszer csak túratársam is nagyon gyorsan visszafordult és Ő már mondta, hogy DARAZSAK ezzel engem már megmentett de ő még beszedett egy darázscsípést. Nem lódarazsak hanem az un. kecskedarázs volt ez inkább szerencse volt a szerencsétlenségben, és a megtámadottak nem voltak allergiásak így a fájdalom mellett más gond nem volt.
Szóltam az ott lévő pontőröknek, hogy helyezzék át a szalagot, hogy a később érkezőknek ne legyen probléma, át is rakták a rendes útra, ahova korábban is kellett volna! Később nagylétszámú iskolás gyerekekkel is találkoztunk remélhetőleg őket sem bántották.
Az egykori templom körül  több sírhely is van, érdemes gondosan szétnézni, és hát a megmentendő "kápolnán" is bizony van még munka bőven. Most nyitva volt így belül is megnézhettük.

Béndekpuszta története
1331-ben említették először írásos dokumentumok a települést. Temploma gótikus stílusban épülhetett valamikor ezidőtájt, romjai ma is látszanak az épebben megmaradt, újabb templom romjai mögött! A hácsiak azt beszélik, hogy a falu lakói a törökök elől ebbe a templomba menekültek, de a törökök felgyújtották azt, így mindenki bennégett. A település azonban később újra benépesedett, 1857-ben építették azt a templomot (kápolnát), aminek romjai a ládát is rejtik. Ekkor a területet a Kacskovics-család birtokolta, nekik van egy romos kastélyuk a közeli Gyugyon is. A család néhány tagjának sírja közvetlenül a templom mellett ma is megtalálható. Aztán a lakosság egyre fogyatkozni kezdett, az utolsó családok 1970 körül költöztek el innen...
Germán és más értékes leletek Béndekpusztán
Régészek és történészek kimutatták, hogy az egykori avar szállásterület határa valahol a Balaton környékén, pontosabban Keszthely és Fenékpuszta közelében húzódhatott, és arrafelé vezetett át az Észak-Itáliából a Duna felé vezető kereskedelmi és hadiút. Ennek védelmére az avarok főként bizánci és germán fegyvereseket telepítettek le a környéken. Az eddigi legdélebbi leletek Hács-Béndekpusztáról kerültek elő, a sírokban még aranytárgyakat is találtak!
Egy másik igen fontos lelet pedig Wulfila gót betűs Újtestamentum-fordításának töredéke, ezt is Béndekpusztán lelték meg.
Elhagyott temető
A templom melletti temető már az újkori falué, néhány sírt mindmáig gondoznak. Remélem, nem kell külön kérni senkit, hogy tisztelettel legyen az itt nyugvók iránt, amikor errefelé jár.

Béndeken a rendezők már komoly tábortűzzel vártak bennünket, volt itt mindenféle innivaló és ennivaló is, amikből azt mondták a pontőrök vegyünk nyugodtan, így szalonnát, kolbászt, virslit is süthettünk, igazi lakoma volt a résztvevőknek, és NEM a rendezőknek.
Nem sokkal utánunk érkezett még több kaposvári túrázó, szintén jó hangulatban sütögették ők is a szalonnájukat. Köszönjük cserkészek.
Így kell ezt csinálni!  Emlékszem, milyen kellemetlen volt amikor az egyik túrán a sok kirakott finomsághoz nem nyúlhattunk hozzá, mert az a rendezőké, haveroké volt. Nem lenne ez sem probléma ha nem olyan helyre tennék ahol a benevezett túrázók is látják és esetleg azt gondolják, hogy vehetnek belőle! 
Pihenés evés ivás után már visszafelé kanyarodott a túránk, és Hács érintésével vissza indultunk Gyugyra. Egy nagyon gyanúsan szelíd rókát is láttunk, majd beértünk a célba, ahol a rendezők a kiírással ellentétben át is adták a díjazást , kitűzőt, emléklapot és sikerült elintézni, hogy a kupalapunkat is lepecsételjék, aláírják.
Köszönjük ez jó döntés volt!  A célban találkoztam két nagyon régen látott kedves túratárssal, Ildikót és Józsit jó volt újra túrázni látni.
Szép túra volt jó időben, a béndeki sütögetéssel és a díjazás rendjének módosításával szép emlék marad ez a túra is, akit megcsíptek a darazsak nyilván másként gondolják de reméljük nyomtalanul elmúlik.

Kicsit még nézelődtünk a kálvária érdekes stílusú stációi és a szobrok között majd haza autóztunk

Még több fotó, katt a kis képre:
Mentsük meg a
béndeki kápolnát