2015. június 28., vasárnap

Ötschergräben - szurdok az "Osztrák Grand Canyon"

Wienerbruck - Lassingfall -  Ötscherhias - Mirafall - Stausee Erlaufklause - Mitterbach
Táv: 14.2 km  Szint: 320 m

Ezt a völgyet  "Ausztria Grand Canyonjának" is nevezik. Kis patakok és folyamok vájták évszázadokon keresztül az Ötscher mészkő szikláit és formáztak mély szurdokokat, bizarr sziklaformációkat és lélegzetelállítóan szép vízeséseket - rövidre fogva ez volt erre a napra a túracélpontunk!
Tudtuk, hogy messze van, de hogy ennyire ... mindenesetre elgondolkodtató, hogy miért tartott odafelé közel 8 órát az utazás, szerencsére haza felé belefértünk a 6.5 órába! Lehet, hogy túl lassan ment a busz?
A lényeg az, hogy megérkeztünk Wienerbruckba - mind a két busszal - sikerült is leszállni róla mivel a szurdokba nem lehet busszal bemenni.  58 fős csapatunk az alacsonyan járó felhők szitálása alatt indult neki a túrának de aztán gyorsan nekivetkőzünk mert az eső csak nem jött meg és a szurdokban meleg és párás idő volt.
A belépő 2 euró volt ami belefért a befizetett útiköltségbe, hiszen lényegesen többen jelentkeztek, mint a kalkulációkor. Aki előbb tudott róla annak még a biztosítása is belefért. 
Völgymenettel indul a túra a kis patak mellett és gyorsan elérhetjük a Lassingfall vízesést az első nagyobb látványosságot.
 
A kanyargó ösvény kétirányú tehát itt szembe forgalom is van, ez az egész szurdokra érvényes! 
Az útvonal szinte egyenes vagy enyhén lejt és biztonságos, a szikla anyaga itt mészkő ezért vizesen kicsit csúszós de ilyen hely nagyon kevés van.
A beépített pallók, hidak általában egy oldalas kapaszkodóval vannak ellátva de  teljesen biztonságosak. 
A régi vízi erőmű már csak múzeumnak tűnik látogatható, és érdekes is volt.  Az erőműnél két patak találkozik az eddigi piros jelzésünk sárgára változik és a másik patak völgyében már folyásiránnyal szemben túrázunk.
Kicsit vadabb, sziklásabb a terep de továbbra is könnyen járható, száraz időben a murvás útra érdemes figyelni mert könnyű rajta megcsúszni. kb. 1.5 órás túrával érkezünk el a menedékházhoz, ahol egyszerű ételeket és italokat is vásárolhatunk, megpihenhetünk.  
Saját ételeinket, italainkat csak a külső részeken fogyaszthatjuk el, ezt szóvá is teszik.
A ház ellátása nem lehet egyszerű, később láttuk is a kis lánctalpas hegymászó járművüket amivel az árút hordják.  
A menedékháztól kb. 20 perces sétával érhetjük el a Mirafalle vízesést ami 80 m-es magasságával már elég látványos.
Innen vissza menve a házhoz egy jó kis szerpentinen közel  200 m szintemelkedéssel jutunk ki a szurdokból. Útközben egy kis vízimalomszerűség is látható az egyik oldalpatakon.  
Széles jól járható murvás útra érünk ahol minket elért egy zápor, arra jó volt, hogy elázzunk de mivel már kint voltunk a szurdokból sokat nem zavart bennünket.
Egy erdei kis kápolnánál szusszantunk egy kicsit ,tettünk egy kis kitérőt a közeli völgyzáró gáthoz, - itt esett az eső legjobban. 
 
Visszatérve eredeti útvonalunkra természetesen a tiltott és lezárt hídon keltünk át a víz felett majd szép erdei gyalogúton, végig a tó partján - Erlaufstausee - tanösvényszerű terepen érkeztünk vissza a civilizációba ahol a kijáratnál már vártak bennünket buszaink Mitterbach határában. 
Itt a buszok koedukált öltözővé alakultak át - aki hozott tartalék ruhát átöltözött , a vizes holmit kiteregettük és már indultunk is tovább.
Az eső közben elállt és Máriazell-ben még volt egy program, a templom megtekintése, mivel este 7-kor értünk oda már javában ment az esti mise, így nagyon nem volt illő a nézelődés, nem is ment be mindenki.  Hazafelé aztán egy újabb hosszú buszozás várt ránk és hajnali 3-ra már saját ágyamban alhattam.
Ez a szurdok lényegesen könnyebb mint a Medve-szurdok, fizikailag nem megerőltető mert gyakorlatilag nincs benne szintemelkedés míg a Medvében ez nem mondható el. Másrészt itt úton lehet menni nem pedig szinte végig létrákon, lépcsőkön tehát a talpat sem annyira veszi igénybe.  Hátránya, hogy messzebb van.

Köszönjük a túravezetést, szervezést  Berkes Józsinak, szép túra volt.

Ötschergraben - szurdok

2015. június 20., szombat

Bakóca - Kán - Gorica - Bükkösd (GYEM)

Ismét egy olyan helyre jutottam el ami a 'bakancslistámon' már régóta szerepelt, - ott voltam Kán-ban és éppen a filmfesztivál napján. 
Mindez nem jöhetett volna létre a Meteor TTE 'Gyalogolj az egészségedért' túramozgalma nélkül. Egy túrát már kihagytam mert 35 fok felett,  hőségriadó esetén nem egészséges a túrázás - számomra. Az időjárás jobbra fordult és egy jó túraszervezéssel és vezetéssel ismét élménydús lett a túranap a résztvevő 20 főnek, bizonyítva, hogy a jó túravezetés bizony egy szakma amit nem véletlenül tanítanak, a lelkesedés az még édeskevés.
 
 A Zselic K-i pereme a Mecsek lábainál a kék és piros túrák útvonalán ismert de ez a szinte É-D-i irányú útvonal már kevésbé, pedig nagyon érdekes és értékes területeket mutat meg.
Túránk kiinduló pontját, Bakócát Sásdon  átszállva autóbusszal közelítettük meg, miközben tanulmányozhattuk a térség nemzetiségi sokszínűségét is.  A buszról leszállva a falu történetét, nevezetességeit ismertette túravezetőnk - Sármezei Ferenc - majd a Fekete István Emlékösvényen a speciális kereszt jelzéseken indultunk neki a hegytetőnek. 
A gerincen az RP-DDK kék sávjára csatlakoztunk majd az első megállónk kis kitérővel, a Nagymáté-i vadászháznál volt.
Szép füvészkertben található a Mecsekerdő egyik - főleg vadászokat váró - létesítménye. 
Fekete István szobra, és sok információs tábla valamint pihenő helyek is várják itt a túrázókat. Pihenőnk után a Zselic csúcsát céloztuk meg a Hollófészek 358 m magasan található és kék háromszög jelzés vezet oda. 
Zárt erdőben van, egy a magasságot jelző tábla található itt , kilátás nincs.  Csúcsfotó után a völgyben ereszkedni kezdtünk Kán felé.
A jó szervezésnek és időzítésnek köszönhetően pontosan a filmfesztivál közepébe csöppentünk.
Nagy nyüzsgés volt a pici üdülőfaluban. Látszott, hogy még több vendéget várnak, hiszen a karóba húzott malacot, birkát, a nagy üstökben fortyogó gulyásokat az állandó lakosok hetek alatt sem tudnák megenni.
Hosszabb időt töltöttünk el itt hála a változatos italkínálatnak, a 'vendégváró ingyen szendvicsnek' és az egyéb finomságoknak, látnivalóknak.
Éppen tovább indultunk amikor a Pécsi természetjárók népes csapata is beérkezett , szóval nagy volt a turistaforgalom Kánban. 
A KÁCA tanyával csak külsőleg ismerkedtünk meg, majd átsétáltunk a szomszédos Goricán ami szintén egy korábban kihalt de az üdülök miatt újraéledő település.
A kis falun kívül található  Czékmány Vera kerámikus - iparművész háza és műhelye mely előzetes bejelentkezéssel látogatható.
A háziasszony megmutatta kedves kis birodalmát, műhelyét valamint az egykori Geiger-malom maradványait. A túra ezen szakasza a Sormás-patak völgyében vezet. Érdemes megjegyezni, hogy a patak hordalékában sok ásvány található melyek közül mindenképpen érdemes tudni, hogy aranyat is tartalmaz
Nagyon szép és egyedi kerámiákkal is gazdagodhatott aki vásárolt.  
Lassan egyre inkább aszfaltosra változott az út a talpunk alatt és igyekeztünk tovább Bükkösdre ahonnan Dombóváron keresztül vonattal gyorsan hazaértünk.
Köszönöm a túrát! 

Bakóca:

1332-ben Bakolcha néven említik először. Birtokosai a Zichyek, a Nádasdyak, a Meltzerek és a Mailáthok voltak. A 19. században kezdtek betelepülni a német nyelvterületről érkezett lakosok, akik üveghutákat is építettek. Barokk római katolikus templomát 1721-ben építették. 1900-ban határában lignitmezőt találtak, mely máig kiaknázatlan. A településen kisebbségi önkormányzat nincs, az itt élők gyermekei a Mindszentgodisai óvodába, illetve iskolába járnak. A falunak a barokk stílusú templomán kívül közösségi háza, könyvtárterme, teleháza, kultúrháza, és az ismert iparművész – Sáfrány Géza nevét viselő fazekas múzeuma van.

Az itteni Majláth-birtok segédtisztje volt 1926 és 1929 között, Fekete István (1900–1976) író, akinek innen származik felesége is. Ballagó idő című önéletrajzi regényében örökítette meg itteni életét. Tanulmányai befejeztével került Bakócára , gróf Mailáth György birtokán kapott segédtiszti állást. Itt ismerkedett meg Piller Edittel, a bakócai belgyógyász főorvos lányával, akivel 1929. december 12-én házasságot kötött, a bakócai római katolikus templomban. A fiatal házasok az esküvő után Ajkára költöztek, első közös otthonukba.

A falu egyik nevezetessége a Majláth család által az 1860-as években átépített, barokk eredetű kastély, melyet a Kelleméri Meltzer család 1720-ban épített.  1990-es évek közepéig iskola, illetve gyermekotthon működött benne, s eredeti arculatát figyelembe véve újították fel. Jelenleg magántulajdonban van és teteje egy része beszakadt. Erősen beázik, romosodik, szerkezeti kifosztása megkezdődött. 

Nagymáté:

Megközelíthetőség: Pécstől 32 km-re, a Zselic délkeleti, legmagasabb részén fekszik Nagymáté. Megközelíthető Sásd, illetve Szentlőrinc felől is; a vendégházig aszfaltos út vezet.

A Baranya megye észak-nyugati részén található 6200 ha-os terület a Zselici-dombvidékhez tartozik. Szabdalt terepviszonyok jellemzik, erdősültsége 72%-os. A fő állományalkotó fafajok: tölgy, cser, kőris, gyertyán és bükk.  Az összefüggő, csaknem 4500 ha-os erdőterületet keskeny csíkban veszi körül a mezőgazdaságilag művelt föld. A terület forrásokban, vízfolyásokban gazdag.

Az egyéni vadászat mellett jól szervezett és eredményes disznóhajtásáról ismert terület, a vadászatokat szabad területen vagy kertünkben tartjuk. Igény esetén a két lehetőséget kombinálva alakítjuk ki a többnapos vadászat programját.  A területen található vaddisznóskert területe 500 ha. A Mecsekerdő tulajdonában  lévő vendégházban 2 és 3 ágyas szobák bérelhetők, elsősorban a vadász vendégeket várják. 

Fekete István emlékösvény - Füvészkert
Hollófészek - Nagymáté - Bakóca - Alsókövesd - Felsőkövesd

Fekete István okleveles gazda, író ezen a vidéken dolgozott és vadászott gróf Mailáth György hitbizományi uradalmában Bakócán, az 1926-1929 közötti években, mint segédtiszt. Az itt szerzett élményei emlékére helyeztük el a táblákat, amelyeken az író saját szavaival meséli el a történteket, vagy egy félévszázados szép vadászélet gazdag tapasztalatait adja át...

Az emlékösvény táblái a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kék Túra útvonal mellett találhatók Hollófészek és Felsőkövesd között. Hollófészek a környék legmagasabb pontja 357,1 m az Adria felett.

Az emlékösvényről a kék négyzet és tölgyleveles jelű    -leágazó út vezet Nagymátéra a Fekete Istvánról elnevezett füvészkertben, ahol az író szobra áll. A kék kereszt jelű    leágazó úton Tatárugratótól érhető el a Bakóca község határában levő Útszéli kereszt, az orvos lakás és a népies nevén ismert "Káni Kereszt".

Kán:

Kán a Mecsek és a Zselic találkozásánál, egy É-D irányú völgyben kialakult település. Minden oldalról erdőrengeteg veszi körül az egyetlen utcából álló zsákfalut, így közlekedés-földrajzi szempontból elzártnak tekinthető. Alapítása a XII. század elejére tehető, egy 1126-ban kelt oklevélben már fellelhető a falu neve, amely a Kán nemzetségtől eredeztethető. A terület a török időkben elnéptelenedett, majd a Württembergből betelepített lakosságnak köszönhetően az 1760-as években újjáéledt.

A káni emberek életében mindig fontos szerepet töltött be a hit. Az egyház, a vallás jelentette az egyetlen olyan intézményt, amely a betelepülés óta állandónak bizonyult. Bár templomuk nem volt, de az egyházi ünnepeket mindig megtartották a kocsma, illetve az iskola épületében. Tárgyi kultúrájukban fellelhetők a keresztek, illetve a Hetvehelyről átvezető „miseút” is. Az iskola intézménye volt a második legfontosabb a kániak életében. Békeidőben itt tartották a rendezvényeket, illetve a csoportosulások, szakkörök helyszínéül szolgált.

Az 1930-as évek végétől az 1960-as évek végéig terjedő időszakban olyan nagy hatású események zajlottak Magyarországon, amelyek Kán történelmében is sorsdöntő változásokat hoztak. A második világháború időszakában egyre inkább erősödött a közösség megosztottsága, elsősorban a különböző oktatáspolitikai irányvonalak következtében. Később a megalakult Volksbund is újabb megosztottságot eredményezett, majd az SS-sorozások hatására ismét törés következett be a közösség életében. 1945-ben megkezdődött a németek kitelepítése, de a helyükre betelepített lakosok elhagyták a települést. A németek elleni első megtorlást a „malenkij robot” jelentette. Az elkobzások, kitelepítések és a lakosságcsere következtében a homogén faluközösség etnikailag, kulturálisan, nyelvileg és vallásilag is megosztott lett.

A második világháború után a hagyományos paraszti lét és kultúra felbomlásának folyamata odáig vezetett, hogy 1978-ban Kán mint önálló község megszűnt. Néhány szomorú esztendő után a falu ismét életre kelt, hogy kedves hangulatával újra fogadja a látogatókat. A rekonstrukcióknak köszönhetően a századelő magyar népi építészetének értékes öröksége újult meg az érintetlen természeti környezetben.

Gorica: 

Bükkösd része a kb. 4 km-re északra levő Gorica (németül: Guriza) 1978-től csatlakozott  Bükkösd településhez.   Gorica neve 1542-ben Erdi volt. Ezt a nevet a betelepült délszlávok cserélték fel Goricával, amely szintén kis erdőt jelent. (Helyesen: kis hegy) A török hódoltság alatt mindhárom falu elpusztult, csak az 1700-as években népesült be újra magyarokkal és németekkel.

Bükkösd és Hetvehely között kell lekanyarodni az odavezető útra. Gorica a Mecsek hegység és a Zselici-dombság találkozásánál, egy festői, észak-déli fekvésű völgyben található. Alapítása a XII. század elejére tehető. A török időkben a települést elkerülték a fosztogatások így háborítatlan maradt. A második világháború után a mint önálló község megszűnt, ekkor csatolták közigazgatásilag Hetvehelyhez. Néhány szomorú esztendő után a falu ismét életre kelt, kedves hangulatával fogadja a látogatókat. Az új gazdáknak köszönhetően, érintetlen természeti környezetben a századelő magyar népi építészetének értékes öröksége újult meg. Egy korabeli megyei tanácsi döntés értelmében 1978-ban tizenkét baranyai kisközség neve került le a térképről, köztük Kán, Gorica, Monosokor, Kisújbánya vagy éppen Révfalu. Ezeket a falvakat akkor a közeli településhez kötötték, amolyan utcanévként. Így lett például Hetvehely utcája Kánból, vagy vonult be a szilárd burkolatú út híján Bükkösdre a közeli kis település, „Gorica utca" néven. Goricának állandó lakosai is vannak már, ám ami még jobban hangzik, egyetlen gazdátlan ház sincs.

Még több fotó, katt a kis képre:
GYEM Bakóca - Kán - Gorica - Bükkösd

2015. június 6., szombat

Hat Torony túra - Kisvaszar 13

Vásárosdombó - Tarrós - Tékes - Vas Mihály-hegy - Kisvaszar
Táv: 13 km Szint: 230 m

Kánikula várt ránk ezen a kora nyári napon. Fehér ember víz környékére húzódik vagy esetleg a port tapossa a Baranyai Hegyháton. 210 túrázó ez utóbbit választotta erre a hétvégére.

Az ismert időjárási helyzet természetesen arra késztetett mindenkit, hogy a napunkat úgy tervezzük megy, hogy a korai indulással a lehető legtöbbet tudjuk megtenni a túrából és legyen lehetőség a hőség előtti kiszállásra is. Így is volt.
1/2 7-kor már gyülekeztek a túrázók a még zárt kapuknál, aztán előkerültek a nevezéshez szükséges emberek és papírok is.  A túra előtt a közeli Szent Imre Ligetben nézelődtünk, a nevezési hely pedig az Önkormányzat udvarában a sátor alatt volt. Egy gyenge kísérlet volt a 8-órás tömegrajt elkövetésére de ennek már a gondolata is veszélyeztette volna a rendezők testi épségét! Gyors nevezés után megkaptuk a túra igazolólapját és leírását, nem volt túlbonyolítva de csak a P+  jelzést kellett követni. A 400 Ft-os nevezési díj szinte csak jelképes, a szolgáltatások ennél lényegesen többe kerülhettek.
Vásárosdombó

A község a hármas megyehatárnál, a Baranya-csatorna mellett fekszik. Az Árpád-kori települést először 1313-ban említik. A török hódoltság idején elnéptelenedett, csak 1712-ben, a török
kiűzése után állították helyre plébániáját, és telepítettek földesurai szlovákokat a faluba.  A XVIII. század végén megépült katolikus temploma is, melyet Szent Márton tiszteletére szenteltek
fel. Az épület és egyes berendezései barokk stílusúak, de a főoltár és a szószék későbbi,  copf stílusban készült.
A település a XX. század elejétől fokozatosan húzódott le a domboldalról  az egykori majorság területére, így nyerte el jelenlegi szerkezetét. 1960-ban a településhez  csatolták a szomszédos Jágó területéről Margitmajort. Az Esterházyak által épített Margitmajor szociális otthonként működő központi épületének parkjába örökzöldeket, platánokat  ültettek az egykori tulajdonosok. Megtekintésre érdemes látnivaló továbbá a kálvária, valamint a Szent Imre-liget.

 A hat falut érintő túraútvonalunk első ellenőrző pontja a kis Tarrós településen volt itt a pecsét mellé ásványvizet is kaptunk.
Kb. háromnegyed óra alatt viszonylag nyílt mezőgazdasági területeken vezetett az út idáig. A faluban két haranglábat és egy nagyon érdekes szépen felújított épületet láttam melynek bejárati kapuján volt ez a szép kivitelű kopogtató.
Tarrós

Nevét eredeztetik a tarló szavunkból, más felfogás szerint Árpád fejedelem legidősebb fiának, Tarhosnak a nevéből. Az 1475-ös okiratban már Tarros néven említik. Az 1554-es egyházi összeírásnál található Tarrlós Bálint neve.
A német temető feltárásakor találtak olyan csontvázat, amely ülő helyzetben, zsugorítva volt elhelyezve, ez arra utal, hogy a sír kő-, vagy bronzkori. Így is bizonyítottnak látszik, hogy Tarrós, a megye egyik legősibb települése, amely állattartásból, mezőgazdaságból élő, máig kis zsáktelepülés. Infrastruktúrája elmaradott, de számos népi építészeti elemet is felfedezhetünk, amely a közeljövőben az idegenforgalom számára is érdekessé, vonzóvá tehetné a települést.
Egy újabb dombra felkaptatva majd a völgybe ereszkedve kicsit tovább tartott az út Tékesre. Itt már erdős terepen, időnként szép kilátású pontokkal is találkoztunk. A távolban a Mecsek jól látható volt. Nagyobb és lényegesen szebb ez a település.
Tékes

A hegyháti zsáktelepülésen majdnem háromszáz fõ lakik, közülük minden  hetedik német nemzetiségű. Az 1510-es években „thelkes” néven említett település a török hódoltság előtt Dobay, majd Esterházy-birtok. A XVIII. század végén német telepeseket hoztak, majd jelentős részüket a  második világháborút követően kitelepítették.
A falu két templommal  büszkélkedhet: 1907-ben épült az evangélikus templom, az egyedi vonású, barokk toronysüvegű katolikus templom mellett kőkereszt áll. Csendes természeti környezet, virágos falu várja a turistákat.
Az önkormányzathoz települt ellenőrző ponton gyors pecsételés , sütemény (energia bomba) és ásványvíz is várta a melegedő időben beérkező túrázókat. 
A túra egyik érdekessége, hogy több helyen is abbahagyható, az első ilyen hely Tékes volt. Aki úgy gondolta, hogy ennyi is elég az egészségének az itt befejezhette a túrát, megkapta a kitűzőt  és ha igényelte vissza is szállították a Rajthelyre.
Innen még igyekeztünk tovább és felkapaszkodtunk  a  Vas Mihály-hegyre. Egy öreg fa árnyékában az erdőben volt a következő igazolóhelyünk. a pecsételés, rövid beszélgetés után a szép öreg erdőben ereszkedtünk a következő hegyháti falu, Kisvaszar felé.
Eleve eddig terveztem a túrát mivel várhatóan a déli óráktól már a nagy hőség lényegesen nehezebbé tenné a túrázást és a túra legnagyobb emelkedője valamint a nagyon nyílt terep miatt is jobb volt a békesség. A rendezők már a rajtnál felhívták a figyelmet arra, hogy a túra második fele nehezebb lesz főleg a hőség miatt, a vízkészletek legyenek feltöltve. 
A Vas Mihály-hegyről szép látvány volt a völgyben fekvő kis falu melyet egy nevezetes helynél a  Hubertus boltnál értünk el.  Nyitva is volt és lehetőségünk volt a Mecseki Zöldtúra pecsét beszerzésére is. A boltban hideg dobozos és üveges 'üdítőkből' illetve jégkrémekből is válogathattunk, kinek mi ízlik jobban.
(Természetesen hivatalosan a zöldtúrán is visszajövünk majd ide)
Több szép sváb tornácos házat és érdekes kútházakat is láttunk majd az önkormányzatnál lejelentkeztünk , átvettük az eddig járó kitűzőt melyből elég nagy választék volt tekintve, hogy a korábbiakból is lehetett választani. A kitűző mellé még egy müzli szeletet is kaptunk, és természetesen itt is volt ásványvíz is.
Kisvaszar

Az Árpád-kori település nevét Vossary, Veszar formában olvashatjuk 1328-ban. A falu lakói már a középkorban is erdőgazdálkodással foglalkoztak. A török időkben kiváló rejtekhelynek bizonyult a vidék. Esterházy Pál hercegnek egykoron 2483 holdas erdőbirtoka terült el itt. A XVIII. század közepén Tolna megyéből német telepesek érkeztek a községbe, akik elsősorban a cserépedény és agyagkályha készítésében,  illetve a takácsiparban jeleskedtek. Nagyvadban gazdag, kitűnő vadászhely, vendégházzal, parkkal. Itt található Esterházy Pál felújított vidéki kastélya. A XVIII. század végén épült barokk temploma kertjében a valamikori fazekas-kályhás céh által állíttatott Szent Flórián-szobor látható.
A közlekedési lehetőség miatt ez egy jó kiszállási pont ha bármi nehézség van a túrán. Ezúttal ez a nehézség az egyre fokozódó hőség volt melyet már nem annyira kívántunk.  Kisvaszarra 10:30  körül érkeztünk meg így kényelmesen elérhettük  a Volán járatát mely gyors hazautazást biztosított volna ha nincsenek a kedves rendezők,  de voltak és  vissza vittek minket Vásárosdombóra ahonnan még gyorsabban, vonattal hazaértünk így délután 13 órakor már Kaposváron voltunk. A kitartóbbak természetesen ekkor még javában nyelték a port!

Köszönjük a rendezést szép ez a túraútvonal és talán legközelebb a negyedik tornyon túlra is eljuthatok. Mindenesetre a meleg legalább annyira nehezítette a túrát mint néhány éve a nagy sár amikor szintén csak eddig jutottam.


Még több fotó, katt a kis képre:
Hat Torony Túra