2017. szeptember 2., szombat

Csiszta 10 (2017)

Ennek a túrának a megközelíthetősége tömegközlekedéssel eléggé hosszadalmas. Napjainkban még Fonyódig buszozni is kell vonat helyett így az autózást választottuk, mint a  kb. 70 túrázó többsége. A MÁV erre a napra 50%-os kedvezményt biztosított a Balatonfenyvesre utazóknak az ország bármely pontjáról oda-vissza.
Reggel még szakadt az eső de aztán Lengyeltóti térségében már “gatyányi” kék foltokat is láttunk. A lényeg az, hogy teljesen száraz , kellemesen hűvös időben túrázhattunk, eső nem volt. 
A már megszokott nevezés 200 Ft-ért cserébe gyorsan megvolt. A kisvasút napján a vonatot ingyen vehettük igénybe ezt maximálisan ki is használtuk és végállomástól végállomásig vonatoztunk.  



Somogyszentpálról aztán a már ismert utakon a pincesort érintve gyalogoltunk Pálmajorig ahol a “családi vállalkozásban” szervezett túrán Zoli bácsi igazolta az áthaladást. 



Az előző heti túrán összeszedett sérülésem itt kb. fél távnál kiújult így kénytelen voltam a talpfák helyett puhább talajú utat keresni az útpadkán.  Később láttam, hogy a túrázók kb. harmada ezen az útvonalon ment. Egy szép napos réten több szarvas is keresztezte utunkat.
A Cél számunkra Imremajorban volt. 


Itt tolakodásmentesen megkaptuk a szép kitűzőt, oklevelet és a Gabitól elmaradhatatlan gratulációt is.  Köszönjük a túrát, ezzel elértem a Somogy megyei kupa sorozat “Kupica fokozatát”.
A vonatra ami visszavitt volna az autónkhoz elég sokat kellett várni. Késett, pedig két szerelvény is kint volt. Szerencsére a vonatra várakozó tömegek elindultak gyalog Balatonfenyvesre, - bár előbb tették volna mert a vonat ezután pár perccel be is futott.  A vasútállomáson még kicsit nézelődtünk majd elindultunk hazafelé. Mire Kaposvárra értünk újra esni kezdett.
 *   *   *  
Fonyódon áthaladva, mozgalmat váltottunk és a Somogyi Várak mozgalomba tartozó Fonyód Alsóvárat kerestük fel, a szépen rendezett területen a sáncok és a templom egykori romjai valamint néhány tájékoztató tábla emlékeztet a múltra.



Az igazoló pecsétet a vasútállomáson lehet beszerezni.

MAJORKA” A BALATONNÁL
Bizonyára sokak számára nem ismert, hogy Magyarországon 11 Imremajor elnevezésű település létezik. Ezek egyike, a balatoni nyaralók és a természetet kedvelők, számára egyre ismertebbé váló, Balatonfenyveshez tartozó külterületi település, Imremajor, mai népszerű nevén: Majorka, ahol a község közel 2200 fős lakosságának csaknem 10%-a él.
A Balaton délnyugati partján elterülő, sokak által ismert és kedvelt Balatonfenyves, a minden évszakban nyugalmat árasztó kis üdülő település több mint 100 éve létezik. Névelődjét, a szomszédos Balatonmáriafürdőt – korábbi nevén Máriatelepet-, a Balaton északi partján, a filoxéra járvány által elszegényedett szőlősgazdák alapították 1896-ban, a Millennium évében. A település határa a Fonyód melletti Alsóbélateleptől a Kis-Balaton lápvizét a Balatonba vezető bereki Nagyárok vonaláig, Balatonkeresztúrig húzódik.
A balatoni Nagyberek, központjában Imremajorral, a Balatonfenyves-Somogyszentpál-Táska-Buzsák települések által körülhatárolt területen található.
A földtörténeti őskorban a Balaton része volt, de még a 20. századi lecsapolásokig is a Kis-Balatonhoz hasonló mocsárvilág jellemezte a tájat. Jelenleg mezőgazdálkodással, vadászattal hasznosított a terület nagy része. Az egykori vízi világból már csak egy kis töredék maradt fenn, a Fehérvízi-láp. A Fehérvíz Természetvédelmi Területet 1977-ben nyilvánították védetté, jelenleg a Balaton-felvidéki Nemzeti Park működési területéhez tartozik. Igen gazdag természeti értékekkel rendelkezik, országos szinten is jelentős vízimadár állománnyal, melyek között számos védett és fokozottan védett faj található. Ilyenek a nyári lúd, a nagy kócsag, a bölömbika, a kis kárókatona.
Közismert, hogy a major elnevezés tanyát, gazdaságot, kisbirtokot, uradalmat jelölő településnév, ahol kisebb számban, alapvetően gazdálkodással foglalkozó emberek élnek. A Balaton nagybereki Imremajor is ilyen településrész azzal a különbséggel, hogy a korábban gazdálkodásra kiválóan alkalmas terület a nem túl szerencsés privatizáció óta csupán vegetál. Egyébként igazi idilli környezet az ökoturisták, a természetet kedvelők, a nyugalmat keresők, a pihenni vágyók számára. A Balatontól mindössze 3 kilométerre lévő, ős fasorral szegélyezett odavezető út egyik oldalán a Berket átszelő csatornák egyike, mellette a major és a faluközpont jellegzetes közlekedési eszközének a kisvasútnak a pályája találhatók, a túlsó oldalon pedig mezők, nemes vadban gazdag erdők, és az ősi lápvidék láthatók.
Az Imremajor településnév az 1920-as években itt élő Hunyady Imre gróf földbirtokos nevéhez kötődik, aki a Balaton vízterületének visszahúzódása után visszamaradt nagybereki ősmocsár lecsapolásában jeleskedett. A visszamaradt és a levegőtől elzárva elszenesedett növényi gyökér szár maradvány réteget, a tőzeget már ez idő tájt rendszeresen bányászták a nagybereki térségben, amelyet elsősorban fűtésre, de talajjavításra is használtak. A Berek legnagyobb tőzegüzeme és bányája a fonyódi tőzeg-és lápgazdaság volt, amelyik az egész huszadik században működött és biztosított megélhetést, munkalehetőséget az itt élők számára. A kiszárított, téglára vágott tőzeget keskeny nyomtávú vasúton szállították Balatonfenyvesre, ahonnan vonaton továbbították az egész országba.

Jelentős technika-történeti érték a Nagyberket keresztülszelő kisvasút, amelynek Balatonfenyves-Somogyszentpál közötti vonala ma is üzemel. Bár a kisvasút egyes (csisztapusztai és táskai) szárnyvonalán ma már nem közlekedik vonat, az itt élők és a kisvasút, valamint a hajtány (www.sin-ter.hu) rajongók mindent elkövetnek, hogy a kisvasút fennmaradjon és továbbra is működjön. Az ötvenes években Gazdasági Vasút néven vált ismertté a kisvasút helyi hálózata, amely kezdettől fogva meghatározó eleme volt a települést - köztük Imremajort- kiszolgáló infrastruktúrának. A magyarországi szocializmus korai szakaszában, az állami gazdaságok kiépülésének éveiben, a kisvasút a környék áru- és személyszállításának nélkülözhetetlen eszközévé vált. Mostani „haldoklását” alapvetően a nagybereki településrész kilencvenes években lezajlott, már említett privatizációja folytán bekövetkezett áruszállítás megszűnése váltotta ki. Ezzel fenntartása lényegében elveszítette a működésének gazdasági alapját.
Történelmi távlatból tekintve a Nagyberek és így Imremajor életében az 1949-50-es években zajló állami gazdasági ide-oda szervezések követhetetlensége folytán nehéz az akkori tényeket reálisan értékelni. Tény viszont, hogy abban az időben ezt a területet a „Dunántúl éléskamrája”-ként, tartották számon. A rendszerváltozást megelőzően hosszú évtizedekig az itt működő állami gazdaság valójában a törvénytelen szocializmus egyik kirakatba állított mintagazdasága volt, ahol egy, a volt szovjetunióbeli Gulaghoz hasonló büntetőtábor is működött az állami gazdasághoz hasonlóan ugyancsak „sikeresen”. A rendszerváltás után a német tulajdonú Hubertus Agráripari Bt. lett a majd' tízezer hektáros fenyvesi területet évtizedekig kezelő, művelő, több mint ezer embert foglalkoztató Balatonnagybereki Állami Gazdaság jogutódja. A privatizáció során a cég 1993-tól 99 évre tartós haszonbérletbe vette a szántókat, mezőket, mocsarakat, erdőket, a területen lévő ingatlanok - istállók, víztározók, telepek, irodák, lakóházak - jó részét pedig olcsón megvette.
Imremajort, a sokáig hányattatott sorsú települést, a lényegében 2006-óta tevékenykedő, de formailag 2008-ban alakult, Majorka a Balaton Nagyberekért Közhasznú Alapítvány hathatós erkölcsi támogatásával a helybéli lakosok hozták rendbe, a mai állapotába, miután sehonnan-köztük az önkormányzattól- sem kaptak igazi segítséget az életkörülményeik javításához. Az Alapítvány tevékenysége során sikerült Imremajort a Balaton turisztikai életébe bekapcsolni. Ezért a helybéliek összefogtak és együtt megújították a közösségi területeket, bokrokat vágtak ki, fákat ültettek, tisztították a major melletti főcsatornát, rendbe tették környezetüket. A problémák ellenére Imremajor, előtte a Balatonnal, a háta mögött a legendás Nagyberek őstermészeti rezervátumával, a közeli nemzetközi hírű csisztapusztai termálfürdővel, a fenyvesi szabad stranddal, szabadidős-, kulturális-és sport programokkal, valamint az egyedülálló Berek Safari terepjárós túrával, a bakancsos-, kickbike-, és kerékpár túrákkal, kiadó nyaralókkal, a Hunyady Udvar étel-ital kínálatával várja az ideérkezőket, és teszi felejthetetlenné az itt eltöltött időt.
Forrás: balatonnagyberek.hu


Még több fotó, katt a kis képre:
Csiszta 10 (2017)  

2017. augusztus 26., szombat

Zselici 4 fa 10 (2017)

A három távon 176 túrázó gondolta úgy, hogy kimozdul egy kicsit a Zselicbe.  Mivel napokon belül kezdődik a szarvas vadászati szezon jó időpontra ütemezték ezt a túrát a rendezők. A múlt évi körtúrásítás is nagyon hasznos módosítás volt. A rövid távon indultam ami az éjszakai túra útvonala csak fordított irányban, így legalább végignézhettük, hogy éjjel merre is járunk. 
A nevezési díj 500 Ft MTSZ kártyára 100 Ft kedvezmény volt. Színes térképet és részletes itinert is kaptunk.  8 óra előtt már szép számban ott voltak a túrázók így a nevezést már 8 óra előtt elkezdték de elindulni csak 8-tól lehetett, hogy a pontőrök is kiérjenek. 
A templom mellett a horhósban indultunk a kék jelzésen majd a tetőn az út közepén üldögélő két nagy komondor jellegű eb  előtt feltömörült a csapat. 
A nagyobb létszámot látva a kutyák félrehúzódtak de folyamatos hangjelzésük mellett haladtunk át az istálló előtt. Igazán jó lenne ezt már valahogy békésen megoldani, mert hiába tudják sokan, hogy ezek "szelíd növényevő" állatok nem igazán annak látszanak!
Az erdészeti aszfalton kanyarogtunk sokáig, itt a 20-as táv még együtt volt a 10-el. Egy darabig, aztán mi a kék +-re tértünk át  Az egyetlen ellenőrző pontunk az erdészeti utak kereszteződésében volt illetve csak a hűlt helye de a telefon érdeklődésünkre megtudtuk, hogy csak pár percet kell várni. 
Így is volt.  Bőven 9 óra után értünk ide bár aki futott az nyilván nem várta meg a pontőröket. A pont autóval jól megközelíthető szóval csak szervezés kérdése, hogy mikor is érnek oda! Kaptunk itt egy szelet csokit is a pecsét mellé így mindenképpen érdemes volt várni. Rövid pihenőt is tartottunk ott ahol a K+ letér az aszfaltról. Közben a pontőrök is áttelepültek oda, ez jobb hely,  árnyékosabb és az útbaigazítást is könnyebb itt megoldani. 
Az árnyas erdőben az emelkedő nem volt rossz de az eddigi aszfalttól fájni kezdett a bokám, így is maradt a túra végéig. Kicsit lelassultam de a szeder íze és az ifjú – 20 hónapos – túrázó sporttárs lendületes haladása jó kedvre derített.
 A tetőn a Laska-kereszt előtt nem sokkal kiértünk a napra. Itt azért már igen csak meleg volt.  Szerencsére gyorsan lekanyarodhattam a horhóba a már ismert kék sávra és innen már csak pár perc volt a cél. 


Szép emléklap és kitűző volt a díjazás és újabb pecsét került a kupalapra is.  

A túra rövidsége miatt kaját nem is hoztam csak hűtött innivalót, így aztán jobban esett a zsíros kenyér a lila hagymával és az eperlekvár is nagyon finom volt.

Köszönöm a rendezést és a túrát. 

Még több fotó, katt a kis képre:
Zselici 4 fa túra



2017. augusztus 12., szombat

Malackergető (2017)

A Zöldpont Életmódklub ötödik alkalommal rendezte meg ezt a túrát a Zselic DNY-i részén. A “Malackergető” rövid távnál ez a második rendezés volt. Ez a túra nekem eddig mindig kimaradt, talán a hosszabb távok és az éjszaka miatt de idén már nem volt mese meg kellett csinálni. 
Szerencsére találtam túratársakat is, Éva és Kriszta jól elbeszélgettek egymással és pedig kicsit lemaradva csendben élvezhettem az éjszakai erdőt. A Rajt a Katica Tanyán volt, a nevezés gyorsan ment, részletes itinert és színes térképet is kaptunk a nevezési díj a helyszínen 1200 Ft, de előnevezéssel csak 800 lett volna ami teljesen korrekt.  
A túra kétharmadát két hete nappal végigjártuk, most a maradék harmadát, a sárga sáv részt pedig még világosban teljesítettük. Ez így jó is mert a sárga egy kicsit bonyolultabb szakasz, jobban kell figyelni a jelzéseket és a GPS-t is. 
Itt találkoztunk csontokkal,  nem ismerem a korábbi túrák történetét, hogy esetleg minden  sporttárs beérkezett e.
Az első ellenőrző pont önkiszolgáló lyukasztós volt a Görgényi vadászház közelében. 
Az erdészeti úton már erősen sötétedett de a lámpákat a Feneketlen-kút után kezdtük csak használni. A forrásnál már emberes pont volt, körtét, pogácsát és csokit is kaptunk. 
A zöld sávon több túrázó is jött már szembe, a hosszabb távosok villogtak felénk az éjszakában. A Mátyás-kutat észre se vettem a sötétben simán elmentünk felette. Aztán a domb tetőn már kellemes szellő várt bennünket. 
Találkoztunk Vuk egy rokonával is, az úton üldögélt és nyilván lámpáink elvakították mert nem szaladt el.  Pár perc múlva újra láttuk ahogy szájában a vacsorájával lassan ballagott mellettünk. 
A tökéletes körpanorámában a csillaghullást is láthattuk volna ha a felhők megkegyelmeznek de nem tették.  Egy rövid szakaszon lekapcsoltuk a lámpákat hogy érezzük a sötétség erejét, sikerült is, a Csurgoványi erdő D-i végén be is néztük az elágazást és emiatt vissza kanyarodtunk a sárgára egy rövid szakaszon. Innen már gyorsan leereszkedtünk  Patcára és a célba.  3 óra 45 perc alatt teljesítettük a távot, a szint 4 óra. 
A négy távon összesen közel 100 túrázó indult ami egy kicsit talán kevés, de nem tudom korábban mekkora volt a részvétel. 
Nyilván a túra előtti sötét felhők sokakat elijesztettek. Az erdő – mező teljesen porszáraz volt és túra közben sem esett egy csepp sem. 

Köszönöm a túrát, jó volt.

Még több fotó, katt a kis képre:

Malackergető (2017)


2017. augusztus 5., szombat

Pincehely - Ozora - Simontornya

Szeretem történelmünk régi emlékeit, így a várakat is. Tolna megye szép várait már régen láttam így erre a várlátogató túrára is elmentem. Nem voltunk sokan, -  7-en. Érdekes , hogy egy héttel ezelőtt még sokkal többen jelezték, hogy jönnének. Vajon mitől gondolták meg magukat?  Talán ettől?
Én egy kicsit változtattam az utazási logisztikán így néhány órára elhagytam a csapatot és helyette Pincehely látnivalóival  ismerkedtem. A nagyközség több érdekességgel is rendelkezik, a túravezetőnk figyelmembe ajánlotta a Két Kettes Büfét így ennek felkeresésével kezdtem a városnézést, 
 Aztán a központban nézelődtem, majd felkerestem a nevezetes Aréna Cukrászdát csak azért , hogy megkóstoljam a nevezetes sör fagyit. A csapolt változat jobb.
Túratársaim ezalatt a Sió árnyas vízpartján sétálgattak Ozora felé. "Sajnáltam" is, hogy nem tarthattam velük hiszen a napsütéses, füves  folyópart nyilván nagyon szép lehet, később amikor újra találkoztunk kicsit más lett a véleményem a döntésemről.
Egy régi teljesítménytúrán jártam arra és még csónakkal is kereszteztem a Siót, ez már sok éve volt. Elbuszoztam Ozorára,megkerestem a vár geoládáját  majd a templom hűvös árnyékában vártam be a csapatot. Gyorsan meg is érkeztek,  csak azt nem értettem, hogy miért kanyarodtak le a várhoz vezető útról. Utánuk menve aztán rájöttem, ide igyekeztek, úgy tűnt "kicsit kimelegedtek."


Aztán csak felkerekedtünk és megnéztük Ozora nevezetes várát. Itt a nyugdíjas belépő 1000 Ft ebben csoportos vezetés is van, a csoportok kb. félóránként indulnak. A pince és földszint egyedül is bejárható, az emeleti részek viszont csak vezetéssel!




A település nevezetes a közelben zajló fesztiváljáról is. A távoli zene dübörgése is ide hallatszott, később Simontornyán találkoztunk is a fesztiválozók egy nemzetközi csoportjával nem migránsok voltak bár ki tudja...a rendőrök mindenesetre ott voltak a háttérben.
Ha érdekel a fesztivál hangulata akkor nézd meg ezt a korábban készült videót!

Ozora templomát és a központját is körbenéztük, lehetett egyet fagyizni is és még egy jó hot-dogot is bekaptam, jól is esett, főleg a hideg itókával leöblítve.



Ozora után Pincehelyen keresztül Simontornya volt a cél. Nem egyértelmű a buszmegállók elhelyezkedése így aztán több helybéli lakost is megkérdeztem, hogy vajon hova kell állni ha Pincehelyre mennék. Meg is mondták, mind az 5 ember ugyanazt a helyet jelölte meg, így aztán oda is álltam, a többiek ugyan 6:1 arányban leszavaztak, de – mint mindig – most is nekem volt igazam. 
A MÁV szétszedte a síneket így aztán vonatpótló buszok járnak a térségben ezzel mentünk tovább Simontornyára. Volt buszos városnézés is Pincehelyen mivel a másik busz lerobbant és vissza kellett menni az utasokért. 
Simontornya állomásán a már említett nemzetközi társaság nagyon érdekes, színes de alapvetően kedves, békés  és vidám volt igaz elég sok szemét maradt utánuk. 




Mi elsétáltunk a várhoz itt a belépő 300 Ft volt , mindkét várban 50% volt a nyugdíjas kedvezmény.  Fotó jegy is volt 500 Ft-ért, de nem igazán volt ellenőrzés. Megnéztük a látnivalókat, megkerestem itt is a geoládát majd a maradék idő egy részét itt múlattuk el.  A helyzet melegségére jellemző volt, hogy oda felé is elmentünk az egység mellett mégis volt aki nem vette észre! Aztán csak meglett.
Hazafelé ismét buszoztunk igaz légkondicionált IC pótlóval amit ingyenesen  lehetett igénybe venni Dombóvártól pedig ismét vonatoztunk a számozatlan kocsikkal érkező Somogy IC-vel. A kalauz néni nem igazán öregbítette a MÁV jó hírnevét de később némi jópofáskodással és a melegre való hivatkozással próbálta szépíteni a helyzetet.  Szerencsére gyorsan és kényelmesen hazaértünk. Csak az érdekesség kedvéért, ezen a túrán 4,5 l hideg folyadékot ittam meg , fele reggel még kemény volt.
Köszönöm a túrát, Berkes Józsi ismét jól megszervezte.

Még több fotó, katt a kis képre:
Pincehely - Ozora - Simontornya