2017. november 20., hétfő

A gesztenyésben jártunk

Szép időben, szép helyen, saját tempónkban túrázni, fényképezgetni, gyönyörködni a természetben  - ezt nagyon szeretem.  Új helyekre eljutni, új látnivalókat felfedezni, felkeresni mindig nagy élmény, így volt ez ma is. A Mecsek D-i oldalán Zengővárkony térségébe már sokszor szerettem volna eljutni és most ez nagyon jól sikerült is. A túrát úgy terveztem meg, hogy a három legfontosabb helyet felkeressem a túra során ez pedig a logisztika szerint az Év fája 2017 címet elnyerő szelídgesztenye, a 30 éve eltávozott Rockenbauer Pál sírhelye  és  Pécsvárad vára. Ez utóbbinál ugyan jártam már többször is de útba esett és érdemes megnézni. Érdemes a linkek alatti további információkat is elolvasni. A napok most nagyon rövidek de a közlekedés elég jó, így minden évszakban érdemes elindulni erre az útvonalra, szerintem mindig  szép lehet, és nem nehéz.  A napos időben csodálatos őszi színekkel találkoztam ami lényegesen hozzájárult az örömtúrázáshoz, hiszen már az első métereken ilyen volt a látvány.
 
Zengővárkony
Az alig négyszáz lelkes település, Baranya megyében, a Zengő lábánál, Pécsvárad szomszédságában, a megyeszékhelytől mintegy húsz kilométernyire terül el. A Keleti-Mecsek Tájvédelmi Körzet részét képezi. 
Magyarország talán legdallamosabb nevű települése, mely nevét egy anekdota szerint egy vadkanról kapta… A falu erdejében vadkant kergető telkes gazda, „Várj kan!” kiáltásait hallotta a csősz Várkonynak. A legenda szerint innen a név.
 
A duslombú erdők által óvott, takaros gyümölcsösökkel körülölelt, kacskaringós patakkal tarkított falu egyik legnagyobb büszkesége a messze földön híres szelídgesztenyés. Az első gesztenyefákat még a törökök elől menekülő magyarok ültették, így ma számos 5-600 esztendős, hatalmas famatuzsálemmel találkozhatunk. A helybeliek megkedvelték a különleges mediterrán fát, egyre többet ültettek belőle – melynek szaporításához hozzájárult az igen kedvező klíma is – így az összefüggő gesztenyés lassacskán negyven hektárnyi területen terjeszkedett el, a termés eladásával nagyobb jólétet biztosítva az itt élő embereknek. 

1974-től a teljes szelídgesztenye erdőt védetté nyilvánították. Fontos tudni azt is, hogy ma már minden gesztenyefa magántulajdon, melyet nagy gonddal őriznek a gazdák!
Sajnálatos, hogy több évtizede, tizedeli a fákat egy gombabetegség, amely ellen nemigen tudnak védekezni a tulajdonosok. 
Próbálták oltani a matuzsálemeket, kezelni a betegségeket, de szélmalomharcot vívnak a kór ellen. A próbálkozások azonban nem maradnak el. Folyamatosan kutatják, hogy lehetne megmenteni a még ép, termő fákat, melyek mára már leginkább a település északi határán helyezkednek el.

Az Év Fája 2017

Az Ökotárs Alapítvány idén immár nyolcadik éve rendezte meg az Év Fája versenyt, melynek célja, hogy felhívja a figyelmet a közvetlen környezetünkben élő fákra és általában a természet fontosságára, mindennapi életünkben betöltött szerepére. 
A fánál semmi nem jelezte  - ottjártunkkor - hogy Ő az Év fája 2017.-ben!


A zsűri a nevezett 48 fa közül a nyár folyamán választotta be a döntőbe azt a 13-at, amelyeknek jelölői a legnagyobb szeretettel és lelkesedéssel veszik körül őket. Zengővárkony jelöltje, a hős szelídgesztenye lett idén az első helyezett 4088 szavazattal.

Az öreg gesztenyéstől vissza sétáltunk a kis faluba. Most, hogy az első célpontot sikeresen kipipálhattuk szabadon nézelődtünk és bizony itt Zengővárkonyban van még bőven nézni és látnivaló. Az erdő amin átvágtunk csodálatos öreg fákból áll és a pincesor is rejt sok értéket. A tojás, szalma és fafaragó múzeumok mind megnézésre érdemesek.




Rockenbauer Pál  (Budapest, 1933. január 14. – Naszály, 1987. november 26.)

A túránk szomorú aktualitása volt, hogy 30 évvel ezelőtt indult utolsó túrájára minden idők legnagyobb természetfilmes és természetjáró ismeretterjesztője. Életműve nagyon nagy és átfogja a természetfilmezés szinte minden területét de tény, hogy legnagyobb ismertséget  a Magyarországot átszelő    "Másfélmillió lépés Magyarországon" - 1979 - és a "Még egymillió lépés" - 1986 - című filmsorozatok adták. 
Kezdő túravezetőként kísértem figyelemmel a munkáját, túráit, és csodáltam a lelkesedését. Amikor a második kéktúra vándorlását is befejezte egy TV riportban hallottam, hogy diára fotózott. Felmerült bennem a gondolat, hogy talán az akkori időkben nagyon népszerű módon, dia vetítéssel felkérnénk  egy élménybeszámoló tartására az egyesületünkben. Nem ellenezte a vezérkar és rám bízták, próbáljam meg. Megpróbáltam és a levelem elküldése után pár nappal választ kaptam. IGEN, Rockenbauer Pál első kérésre vállalta, hogy eljön Kaposvárra és itt tartotta a dunántúli vándorlásáról az első élménybeszámolót. Az akkori Latinca házban az SZMT székház egyik termében 1987.01.23.-án telt ház várta és nagy élmény volt személyesen is találkozni Vele. Az eseményről a helyi napilap is beszámolt.

Néhány hónap telt csak el és jött a szomorú hír, nincs már közöttünk. 10 évvel ezelőtt kezdtem a kéktúrázást és 2007-ben Katalinpuszta mellett az OKT közelében álló kopjafát is felkerestük, akkor ilyen volt és napjainkban is a kéktúrázók kötelező kitérő pontja. 
Az OKT 1128 km-es távját 2012-ben már befejeztem  az RP-DDK-t is ezévben terveztem befejezni de a lesérülés miatt ez jövő év tavaszára maradt. (kopp - kopp!) A 30 éves évforduló emlékére felkerestük Roki nyughelyét, mely az idők folyamán sokat változott és ma is nagy számban keresik fel a természetjárók. Mi a csendes megemlékezést választottuk, az össznépi vándorlás és megemlékezés az évforduló napján várható. 
Érdemes tudni, hogy a fent említett 2017-es Év fája nem abban a gesztenyésben található ahol a sírhely van hanem attól kb. 2,2 km-re, bár a szavazásnál sokat nyomott a latban, hogy a leírásban a sírhelyre is hivatkoztak. 
Zengővárkonyt  NY-felé hagytuk el a K+ jelzésen és pár perc után el is érjük a szelídgesztenyés erdőt és a sírhelyet, melynek közelében már más természetjáró szervezetek is kialakították kegyhelyüket. 




Nyughelyét, a korábbi túrákon megismert szelídgesztenyést Ő maga választotta ki és családja ezt tiszteletben tartva itt alakította ki a nagy, nyers, vörös márvány síremléket, melynek környezete az idők folyamán sokat változott. 
Egy korai fotó. Forrás: Wikipédia

Pécsvárad

Lassan tovább indultunk mert egy város még várt ránk. Pécsvárad templom tornyai és a vár közismert kupolás tornya még elég messze volt, de biztatóan közeledett. 

Pincesoron keresztül értük el a települést, a műemlék katolikus templom közelében és természetesen a kálváriát is megnéztük.  A barokk stílusú Nagyboldogasszony-templom 1757-1767 között épült impozáns méretekben. Különösen értékes márvány keresztelőkútja, aranyozással díszített rokokó szószéke és oltárai. Jó magyar szokás szerint zárva találtuk, pedig Isten házának nyitva kellene állnia! 




Pécsvárad Kolostorvár

A fentebb ismertetett templom előtt áll a vár.  Talán a jó időt kihasználva nagy munka folyt az udvarában, a közlekedési utakat burkolták. Mindkét bejárata nyitva volt a pénztár viszont zárva. Körül néztünk amit lehetett fotóztam is , korábban jártam az altemplomában most inkább a vár jelleget adó épületrészekre szorítkoztam.

Ezt a helyet „Pécsváradi vár” néven ismerjük, az elnevezés félrevezető, mert ez az épületegyüttes soha nem volt hadi értelemben vett vár. Voltak falai, bástyái, de azok feladata a benn élők védelme volt az esetleges rablótámadások ellen. Komoly ostrom kiállására nem voltak alkalmasak, arra a fennállása alatt nem is került sor. Egy erődített hajdani szerzetesi monostor ez, melyet Szent István király alapított 998-ban, Koppány legyőzése után. Az itt álló kőépületet, amely Géza fejedelmi udvarháza volt, István Asztriknak adta, hogy benne Benedek-rendi – ahogy nálunk nevezik: bencés – szerzetesek számára létesítsen otthont.
Az épület részletes ismertetését a honlapjukon megtaláljátok.








Még több fotó, katt a kis képre:

2017. november 11., szombat

Zöldpont őszi gyalogtúra a Töröcskei-tó körül

Hiányzott már az erdő csendje, illata, színe. A két hónapos kényszer pihenőm remélhetőleg lassan a vége felé  jár. Szeretem ezt a novemberi túrát amit a Zöldpontos fiuk/lányok szerveznek, mindig van valami érdekessége. 
 2016-ban bőrig áztunk és utána megkaptam a 100%-os - 16 db-os - teljesítésért a legnagyobb kupát. Ez évben kevesebb lehetőségem volt túrázásra főleg év elején, őszre meg lesérültem de így is volt sikerélmény. 
A túrára korán terveztem az indulást  mert ködös képeket is akartam készíteni, ez be is jött. A nevezés gyorsan ment a 400 Ft kedvező , bár a korábban megszokott tombola sorsolás ezúttal elmaradt. Kaptam helyette olyan őszi színeket amit nem mostanában láttam.  


A reggeli ködben a város széli kutyák jól megugattak, de csak hangjuk volt. A gátnál jártam amikor a ködön át megláttam a Nap korongját majd a sugarai is elértek. 

Nem igazán lehet a színekről mesélni akit érdekel nézze meg. Sár nem volt, a korai indulásnak köszönhetően láttam őzeket, nyulat, fácánt és egy jól lestrapált “hidat” a Töröcskei-patakon. 


Itt egy kicsit bénáztam de az átkelés sikeres volt és csak kevéssé sáros. Az öreg tölgyek bükkök mellett vezető ösvény , a sok színes levél szintén  nagyon szép volt. 




Ezen az oldalon is sokat fényképezgettem, majd a Vackor tanyához kellett betérni pecsételtetni a papíromat.



Ezen a szakaszon néhány futó hölgy és úr elkerült én meg átkelve a gáton szépen vissza sétáltam a célba. Egy harcias, kis fekete, puli szerű eb kijött az útra hangosan gratulálni de szerencsére nem tartóztatott sokáig. 

Picit már fájt a lábam így már igyekeztem a végére érni. Az iskolában még javában folyamatban volt a rajtoltatás amikor vissza értem de aztán én is beérhettem. 


A kupámat is megkaptam, így a lehetséges 4 méretből 3 már megvan, talán jövőre teljes lehet a sorozat. Idén csak 15 db túra volt a Somogy megye teljesítménytúrázója sorozatban így továbbra sem tudta senki beállítani a múlt évi 16 db-os rekordomat. :-)
Köszönöm a rendezést, és köszönöm ezúton is Laky doktor segítségét hiszen ha ez elmúlt hónapban nem “kalapálja” össze a lábamat akkor ez a szép túra is kimaradt volna.      



Hazafelé még sétáltam egy kicsit a Cseri-parkban, hogy miért azt talán nem kell részletezni. Ha valóban szétverik - aminek már komoly nyomai vannak - veszíteni fog vele mindenki, de főleg a város.

Még több fotó, katt a kis képre: