2006. június 5., hétfő

KDP. (Csőszpuszta) - Hamuház - Kisgyón - Mecsértelep - Mór

Végre egy kicsit ismét kiszabadulhattam kedvenc túra terepemre, a Bakonyba . A KDP folytatása ezen a részen már logisztikailag is kissé nehéz hiszen egyre távolabbi részeket kell bejárni. Most is hajnali 4-után nem sokkal indultunk, ezúttal  Edinával és a várpalotai Vár mellett álltunk le. Busszal mentünk Csőszpusztáig  a sofőr nagyon rendes volt a barlangász háznál tett le minket. Itt a  biztonság kedvéért a kéktúrás pecséttel, ami a ház ajtaján van a Hamuházhoz pecsételtem egyet, rövid kevergés után megtaláltuk a kéket és azon mentünk egészen Hamuházig. A hajnali álmosságunkat egy pár méterrel előttünk az úton átszaladó szarvas gyorsan elmulasztotta   , ijesztően tudnak csörtetni ! gyorsan elértünk a házhoz  az ott lévő erdész ismét, szerintem sokadszorra elmondta, hogy itt nincs semmiféle pecsét  szóljunk már a szervezőknek. A piros következő része érdekesen megy hiszen a pecsételő hely azonos a kékkel csak az útvonalat néhány km-el , esetenként  csak néhány száz m-el. halad arrébb viszont a látványos dolgok többnyire a kék jelzés közelében vannak.
Mi is megnéztük a tűzköves árkot, megnéztük a geológiai feltárást az őskövületekkel, az Erdei szentélyt, és a bányász emlékművet is. Kisgyónban a Gyöngyvirág turistaháznál egy gyermek csoport volt éppen, a tanár nénivel konzultáltunk túra ügyben , mármint a gyerekek túrája ügyében , ugyanis a Bükkös árok Burok völgy útvonalra készültek barlangokat nézni. :-))
Elmeséltem, hogy mire számíthatnak, ezután már nem akartak arra menni !
Itt kéktúra pecsét van a villanyóra szekrény oldalán , ezzel pecsételtünk a KDP füzetbe és a Fejér Megye Természetjárója lapra is.. A foci pálya melletti térképes tábla doboza tökéletesen üres volt, semmit nem találtunk benne !
Kisgyónból olyan lendülettel indultunk tovább, hogy a piros leágazást nem találtuk így maradt a kerülő út azaz Bakonycsernye széle és az országút.. Mecséren a település táblánál fotó készült mivel a pünkösdi ünnep miatt semmi nem volt nyitva . A településről kivezető jel jól követhető, bár a falun kívül ritkás , az út ritkán járt mert  Mecsértől É-ra a Vadhányás hegyre kb. fél m-es fű nőtte be az utat . A tetőn a kerítést elérve még friss jelzés van, de a négyes útkereszteződésből tovább már jelet nem találtunk.. A kerítést balról elhagyva mentünk tovább a tetőn , majd ez az út enyhén ereszkedik és egy akácosnál kiér egy keresztező útra. ezen érzés szerint jobbra kellene menni , mentünk is de egyre nagyobb lett a gaz, és persze jelzés sem volt. Hátra arc ! Ellenkező irányban haladva, kb. ÉNy-felé kiértünk az erdőből egy széles földútra, ahol szerencsére találkoztunk két 'másodlagos fakitermelést ' végző emberrel akik útba irányítottak minket Mór felé. A széles földúton lassan leértünk a  Velegi vízfolyásig itt ez az út egyenesen a hídra vezet , átkelve szemben egy fán megvolt a jelzés. Nem sokkal ezután ismét vízfolyás keresztezés majd szép gabona táblák mellett lassan emelkedik az út a Hancsákos hegy oldalában. Előttem  Edina egyszer csak földbe gyökereztette lábait , ennek oka pedig az volt, hogy egy szép nagy róka üldögélt talán 10 m-re előttünk,  és ránk ügyet sem vetve koncentrált  az ebédjére, ami a  gabona szélén lehetett. Egy harcias ugrással próbálta elkapni  de nem sikerült , ezután ránk nézett , hátat fordított és követve a jelzést elügetett. , nagy élmény volt,  az élénk szélben nem kapott szagot , a vadászat lekötötte a figyelmét mi pedig szépen fotózgattuk őt az ebéd keresés közben !
A tetőre felérve a jelzés kivezet a Nagyveleg felé menő országútra a füzet térképével ellentétben , és tovább is van néhány jelzés az aszfaltút melletti fákon. Ekkor már semmin nem csodálkoztunk, az országutat követve besétáltunk Mór városába ahol a vasút keresztezés után nem sokkal a bal oldalon lévő sarok kocsmában készségesen pecsételtek nekünk a KDP és a Fejér megyei füzetünkbe is. A néni elmondta, hogy sokszor jönnek be hozzá mások is hasonló ügyben, talán célszerű lenne ide kihelyezni a hivatalos pecsétet.  Egy helybéli bácsi  készségesen útbaigazított bennünket , hogy merre keressük a buszmegállót , végig is kísért minket egészen odáig és közben röviden előadta az életét , nagyon kedvesek és közvetlenek tudnak lenni az emberek , és ha van időnk szívesen beszélgetnek. Gyorsan volt buszunk Fehérvárra és azonnal csatlakozásunk Várpalotára így délután négykor már indultunk is hazafelé a vártól.
Ennek a szakasznak a második része kissé gyengén jelzett és kevés az erdő, nyílt a terep de hát valahogyan át kell menni a Vértesbe, megyünk is majd tovább !

A Fejér megyei TSZ.  honlapja írja Kisgyónról:

Kisgyón és környéke

Kisgyón az Északi-Bakony ÉK-i előterében Bakonycsernyétől délre található. A tájat már a kőkorszaktól lakta az ember, erről tanúskodnak a közeli lelőhelyekről előkerült csiszolt csont- és kőeszközök, kővésők, kőbalták, őrlőkövek. A barátságos és szép környezet, bő vadállomány, jó ivóvíz minden kor emberét vonzotta.

A kisgyóni terület 1541-ben várpalotai, 1696-ban a csókakői várhoz tartozott. 1720-tól a Zichy családé volt, akik a múlt század közepén két részben eladták. 1913-ban az állam visszavásárolta katonai célokra, és a Honvéd Kincstár kezelésébe adta át, amely fűrésztelepet részesített itt.

A térségben az első kísérletek a szénbányászat megindítására a XIX. Század közepén történtek. A szápári szénkibúvásra telepítette már 1842-ben az első szénkitermelő aknáját a gróf Szápári család. A bakonycsernyei szénelőfordulást pedig 1873-ban említik, és 1913-ban a kisgyóni területen is kutatásokat folytattak. A felfedezett szénvagyon kiaknázását csak 192-ben kezdték meg, de vasút és villamos energia híján igen lassú volt a fejlődés. A bánya 1948-tól kezdett nagyobb ütemben fejlődni, és 1972-ig termelt. A széntelepek kimerülésével fokozatosan a közeli Balinkára szerelték át a berendezéseket, és elköltöztek a bányászok is. Az egykori szénbányára ma már csak a bányászmártírok emlékműve és a szénosztályozó maradványai emlékeztetnek.

A hátrahagyott bányászlakásokat 1980-ban a fejér megyei természetbarátok vehették birtokukba, és 12 kulcsosház kialakításával létesült a Kisgyón Természetbarát Telep, amely azóta is folyamatosan fejlődik és szépül. Többnapos kisgyóni táborozás esetére is színes programot jelenthet a vadregényes környék bejárása, Bodajk, Mór, Zirc, Tés vagy Várpalota környékére irányuló gyalogos, kerékpáros vagy autós túrák szempontjából is kedvező bázishely.
A kisgyóni erdő legismertebb része a Tűzköves-árok és környéke. A Tűzköves-árok lényegében a Hárs-hegy ÉK-i oldalából a kisgyóni erdőbe levezető száraz árok (debrő). Az 1860-as években a Déli Vasút építésekor itt kőbányát nyitottak (a hajdani kőbányának már nincs nyoma), ekkor kövületek egész tömege jutott napfényre. A magyar jura ismeretéhez legszebb anyagot szolgáltató lelőhelyről 117 ammonitfaj - közülük 41 addig ismeretlen - került elő. (Ammoniták: a puhatestűek közé tartozó kihalt ősállati rend képviselői, a külsővázas lábasfejűek családjába tartoznak. Vázuk kamrázott, legtöbbször egysíkban felcsavart. Leggyakoribbak a jura időszakban.)
A lelet feldolgozását Dr. Prinz Gyula végezte el. A Tűzköves-árok alsó részén védett geológiai feltárás található, amely a földtörténeti középkor jura időszakában - 195 - 137 millió évvel ezelőtt - keletkezett kőzetrétegek bemutatóhelye.
A jura időszak három részre tagozódik, liász (alsó), dogger (közép), és malm (felső) korra, és ebben a feltárásban folyamatos kőzetrétegsort tanulmányozhatunk. A tengervízben, kémiai kiválás folytán keletkezett mészkőrétegeket vasoxid és mangánoxid tartalmuk színezte vörösesbarnára.

Feltétlenül érdemes végigjárnunk a közeli Burok-völgyet, amelynek mintegy 10 km-es főága Királyszállástól Bakonykúti községig terjed. A viharok miatt kidőlt fák, a buja aljnövényzet és a mozgást nehezítő sziklák miatt fárasztó, nehéz túrával kell számolnunk. A völgy háborítatlan erdősége ma védett. Az átlagosan 50-80 m mély, szurdokszerű völgy oldalfalai igen meredekek, számos helyen függőleges sziklafalakkal. A völgy egyik jellemző vonását és látványosságát adják a karsztjelenségek, amelynek eredményei a nagy sziklaegyüttesek, sziklatornyok, és a kifagyásos úton keletkezett barlangok. A völgy növényvilága igen változatos, számos jégkorszakbeli maradványnövény található itt, és rendkívül gazdag a völgy madár- és rovarvilága is.

Igen sok látványosságot, érdekességet rejt még a környék, maradandó élményt nyújt a gyönyörű erdei környezetben lévő Hosszú-Kígyós kanyargós völgye, bejáratánál a VADEX által állított Erdei Szentély, felső végén a meséskönyvek képeire emlékeztető Károly-lak nevű vadászházzal, vagy a Csikling-vár földsáncainak látványa is. Az Országos Kék Túra útvonalán kellemes túrával eljuthatunk a közeli Csőszpusztára is, ahol az Alba Regia Barlangkutató Csoport kutatóházának megtekintése sok szakmai érdekességet nyújthat, megismerkedhetünk a Tési-fennsíkon folytatott mintegy 35 éves kutatómunkával, amelynek során számos barlangot fedeztek fel, köztük a fokozottan védett Alba Regia barlangot is, amelynek bejárásához a barlangkutatók szívesen nyújtanak segítséget.

MECSÉR:

Közigazgatásilag Balinkához tartozik Mecsér és Kisgyón. A közeli Mecsér-puszta azokról az egykori lakóiról kapta elnevezését, akik a királyi udvarnak és a várispánságnak dolgoztak, mint kardverők, fegyverkészítők.
A falutól 9 kilométerre fekvő Kisgyón is királyi birtok lehetett eredetileg. Később a Csákoké, majd a XVI. században Zichy Pál veszprémi főkapitány a Vázsony és Palotavárhoz tartozó többi faluval és pusztával együtt vette zálogba. Kisgyónt is pusztaként tartották számon. Lakóinak száma a húszat soha nem haladta meg. A falu fontos ásványkincse a kőszén volt, fejlődését a bányászat tette lehetővé. A térségben már 1842-ben széntermelő aknát nyitott a gróf Szapáry család. A kisgyóni bánya 1922-ben kezdte termelését, 1948-1972 között működött nagyobb ütemben. A széntelepek kimerülésével a bányászok Balinkára költöztek.

MÓR:

A környéken feltárt régészeti leletek bizonyítják, hogy a vidék több ezer éve óta lakott. Az itt húzódó fontos hadi utak már a Római Birodalom idejében jelentőséget kölcsönöztek a településnek. A honfoglalás után 1080-ban említi oklevél először, a hosszú időn át a csókakői uradalomhoz tartozó Villa Mourt. Elnevezését talán a XI. században élt Moór bencés szerzetestől, a későbbi pécsi püspöktől kapta. Gazdasági felemelkedésére jellemző, hogy 1403-ban árumegállító hellyé vált. A török időkben a Török Birodalom és a Magyar Királyság peremén elhelyezkedő falu állandóan ki volt téve az ismétlődő végvári harcoknak, háborús pusztításoknak. A 15 éves háború idején szinte teljesen elnéptelenedett. A török kiűzése után az uralkodói ösztönzésre, 1698-tól betelepült németek virágoztatták fel ismét. A Bakonyt a Vértestől elválasztó, tektonikus úton keletkezett Móri-árok mentén fekvő várost történelme folyamán többször sújtotta földrengés. Ezt a terület geológiai viszonyai magyarázzák. Emlékezetes az 1810. január 14-ei földrengés.
A környező, kitűnő mezőgazdasági terület eredeti növényvilágát a mezőgazdasági termelés háttérbe szorította. A város bortermesztéséről vált nevezetessé. A történelmi borvidéken a régészeti leletek szerint már a rómaiak is foglalkoztak szőlőtermesztéssel és borkészítéssel. Egy 1138-ban kelt oklevél azt bizonyítja, hogy ez a tevékenység a napsütéses, déli lejtőkön folytatódott a magyarok letelepedése után is. A híres, zöld-fehér színű móri ezerjó viszont a későbbi századokban meghonosított szőlőfajtából készül. Valószínűleg a törökök kivonulása után itt az rendházat alapító kapucinus szerzetesek és a betelepült német lakosság közös munkája nyomán vált ismertté és kedveltté ez a borfajta.
A bortermelés fejlődésével egyidejűleg fejlődött a település kézmű- és céhes ipara is. A kiegyezést követően Mór mint nagyközség közigazgatási feladatokat látott el. A XIX. század végének kapitalista fejlődése Mór számára is kedvező változásokat hozott. Ipari üzemek létesültek, pénzintézetek nyíltak. A két világháború között az eocén kori széntelepek feltárásával a környék bányászati központjává vált. A békés fejlődést megszakította a II. világháború, melynek során a Vértesben zajló eseményektől Mór is sokat szenvedett. A pusztítást tetézte a német ajkú lakosság kitelepítése. A község mégis hamarosan talpra állt. A szén- és bauxitbányászat erőteljes fejlesztése, majd ipari az üzemek telepítése városias fejlődést eredményezett, ezért Mór 1984-ben város lett. Újabb fellendülést az 1990-es években a német, amerikai és japán érdekeltségű cégek befektetetései hoztak, melyek következtében a település bekapcsolódhatott a nemzetközi gazdasági folyamatokba. A város ma 14 települést magában foglaló térség gazdasági központja.

Még több fotó, katt a kis képre:

2006. június 3., szombat

Hat Torony Túra

Vásárosdombó - Tarrós - Tékes - Kisvaszar
Először vettünk részt ezen a tturán, az időjárásnak köszönhetően 5-en voltunk a TTSE-ből. Mi csak négy toronyig mentünk, azaz a Vásárosdombó, Tarrós, Tékes, Kisvaszar falvakat vettük sorra. Az időjárásról csak annyit , hogy nem volt poros az út, és a Nap sem égette a bőrünket, ja és volt egy kis sár is, nem mindenhol mert a falvakban már aszfalton mentünk , csak a maradék mintegy 90 % volt dagonyás. A rendezők azt mondták, hogy összesen 53-nevezés volt.


Térképvázlat volt, és jó is, jelzés volt   , szalagozás nem volt szükséges, itiner nem volt, a pontőrök mindenhol a helyükön voltak, minden ponton volt itatás, kivéve az erdőben a Vas Mihály hegyen de ez érthető is, kaptunk almát és csokit, a célban azaz , miután visszamentünk Vásárosdombóra zsíroskenyér és tea.




Érdekes volt , hogy a négy különböző távra egységesen 100 FT volt a nevezési díj, és nem volt kötött a táv választás, A megadott távokon bárhol le lehetett állni és az addig járó kitűzőt ott helyben meg is kaphattuk.  Gondolkodtunk a folytatáson de az még minimum ugyanekkora dagonya lett volna  , ebből ennyi elég volt, inkább jó időben.
Ez volt a 6. rendezés, külön spéci kitűzőt kapott aki mindegyiken itt volt. Egy szárazabb időben érdemes lesz újra eljönni , mert ez a dimbes dombos apró falvas baranyai Hegyhát   igen szép.
Az általunk érintett települések látnivalói:
Vásárosdombó:

A Dombóvár és Sásd között felvő település megközelíthető a 611. számú úton, vagy vonattal: a Pusztaszabolcs-Pécs, illetve a Dombóvár-Komló vonalon.
Vásárosdombó már az Árpád-korban lakott település lehetett. A fennmaradt dokumentumok szerint 1313-ban a dombói birtok ura János mester, aki Tolna és Somogy megyék főispánja volt. Ezekben az időkben a vatikáni levéltár egyik közös, lengyel-magyar pápai tizedlajstromán szerepel a dombói plébános neve. 1453-ban Vásárosdombót mint települést és plébániát említik. A községet oppidumnak (mezővárosnak) nevezik.
A település nevében jelzi, hogy egykoron a dombói birtok része volt. A XV. században lett a falu ura a Dombó (Dombay) család. Közülük kiemelkedő szerepet játszott Dombó Miklós, aki 1458-ban Somogy megye alispánja, 1462-ben pedig Dalmát- és Horvátország bánja volt.
Pécs elfoglalása után a török birtokolta, vásárairól még évtizedekkel később is van tudomásunk, de mivel a hadi út mentén volt, fokozatosan elnéptelenedett. 1712-ben állították helyre plébániáját, akkori földbirtokosai, a Lorántffyak szlovákokat telepítettek ide. 1789-ben épült műemlék jellegű katolikus temploma.
Az Esterházy család - miután 1900-ban megvásárolta Dombót - majort építtetett a közelében.
A település mai arculata a két világháború között alakult ki. Abban az időszakban alakították ki a Szent Imre ligetet, vezették be az áramot, ekkoriban épült a filmszínház. Közigazgatási szempontból jelentős változás történt 1960-ban, amikor a településhez csatolták a szomszédos Jágó területéről Margitmajort.
Margitmajori park:
Az Esterházyak által épített Margitmajor szociális otthonként működő központi épületének parkjába örökzöldeket (tujákat, fenyőféléket), platánokat ültettek az egykori tulajdonosok.
Római katolikus templom (Szent Márton püspök)
A Tours-i Szent Márton püspök tiszteletére felszentelt barokk stílusú római katolikus templom műemléki védelem alatt áll.
A templom berendezéséből a padok és a sekrestyeszekrény a templommal azonos korú, a főoltár és a szószék a későbbi copf stílusban készültek.
Tarrós: 
Tarrós a megyehatárhoz közel fekvő aprófalu. A XII. századi település nevének eredete egyes kutatók szerint Árpád fiának, Terhosnak és katonáinak elszállásolását követően alakult ki. Mai formáját az 1613–as évben említik a források. A török időket követően németeket hoztak a faluba, s majd kétszáz évvel később az ő leszármazottaikat telepítették ki a második világháború után.
Jelenleg 139 lakója van a falunak. A lakosság nagyobb része idős, alacsonyan képzett.
Tékes: 
A hegyháti zsáktelepülésen majdnem háromszáz fő lakik, közülük minden hetedik német nemzetiségű. Az 1510-es évben már Thelkes néven említett településre a XVIII. sz. végén - a környék településeihez hasonlóan - német telepeseket hoztak, de jelentős részüket a második világháborút követően kitelepítették. A falu két temploma - az evangélikus és a római katolikus - jól mutatja a két nemzetiség vallási megosztottságát.
Kisvaszar:
Római katolikus templom (Szent György vértanú)
A XVIII. században Tolna megyéből érkezett német telepesek építették a barokk stílusú templomot.
Szent Flórián-szobor
A tűzoltók védőszentje, Szent Flórián szobrát az egykori fazekasok és kályhások állították.