2006. március 25., szombat

Geocaching túrán Tókajban



Az első három  virtuális geoláda találat után már régen szerettem volna az első valódi geoládát megtalálni, kézbevenni, megnézni kívül belűl, az ajándékok között tobzódni, és beírni végre az első láda naplóba. Hosszas elméleti készülődés után , - aminek elsősorban a GPS hiánya volt az oka -  a GCtopa  jelzésű láda megkeresését láttam  lehetségesnek. Az összes megtaláló leírását átolvasva kialakült egy elképzelt helyszín amit "csak" pontosítani kellett a helyszínen. Ez végül is kb. 10 perces keresgélés után meghozta a  várva várt eredményt egy valódi geoláda 49 megtalálója lettem. Egy kis izgalommal irtam be a jelszót az internet megfelelő oldalán és igazi sikerélmény volt a visszajelzés, miszerint a találatom bekerült az adatbázisba.
A láda a Kaposvártól DNY-ra a Kaposszerdahely és Kaposvár közötti parkerdőben van elrejtve. A parkerdő a kaposvári természetbarátok, horgászok és kirándulók egyik kedvelt célpontja . A városhoz való közelsége révén könnyen megközelíthető , a 3-as helyi járatú autóbusz végállomásától  az egykor szebb napokat látott Kaposvári Csillagvizsgálótól  a völgybe leereszkedve a piros  + jelzés vezet be a parkerdőbe, a völgyben több tó van  egymás mögött kialakítva és a tavak Ny-i oldalán vezet  az út.
Az erdőbe beérve néhány 100 m után  az út jobb oldalán tábla is jelzi a szépen kiépített és ott jártunkkor is vígan csordogáló Tókaji-forrás helyét. Az erdei tavak mellett kiépített túra utak, pihenő és esőbeállok teszik kényelmesebbé a turisták és horgászok  életét kedvenc tevékenységük  végzése során, a kcsi gyerekekre gondolva biztonságos erdei játszótér is található itt.  A koratavaszi időben hóvirág tenger  található itt  és feltünt már néhány kakasmandikó is , igazán szép helyre telepitette ezt a geoládát az elrejtője. A tavak Ny-i, az út felől beérkezve a baloldali partján  tudunk a GCtopa helyéhez eljutni, és ha az erdei focipályát megtaláljuk akkor már nagyon közel vagyunk. A láda egy kéttörzsű fa tövében van elrejtve, fel sem tünt eddig , pedig igencsak sokszor túrázom, hogy milyen sok kéttörzsű fa található viszonylag kis területen ! :-)) A negyedik kéttörzsű fa tövének átfésülése után a domboldalban megtaláltam, a többiről meséljenek a képek...

Tókaj
múltja szorosan összefügg a közeli Szennáéval. 1526-tól Perneszi Ferenc és testvérei, Péter és Balázs birtokolják. 1536-tól több család birtoka, a közeli Szennával együtt. 1559-ben Tahy Ferenc és neje, Zrinyi Ilona vásárolták meg. 1560-ban Perneszi Farkas nyerte adományul I. Ferdinándtól. 1695-ben már Szenna falu használja a Perneszi család elhagyott Tókaj nevű helységét is.
A parkerdőt és a tórendszert jelenleg a a SEFAG RT. gondozza. Az ötszáz hektáron elterülő parkerdő tájvédelmi körzet, a vadregényes tájon halastavak, erdei sportpálya és játszótér is van. A parkerdő szélén található a gazdaság lőtere, ahol koronglövő és korongvadász versenyeket tartanak. A parkoló melletti kisebbik tó környéke és a közepén lévő kis szigeten található pagoda 1998-ban egy tévéjáték forgatásának helyszíne volt, Znamenák István itt készítette el Lakodalom című filmjét.


2006. március 18., szombat

Várnézőben a Balaton felvidéken

A Csobánc teljesítménytúra végigjárása után még bőségesen maradt időnk a környék egyéb nevezetességeire is. Kedvenceim a várak, várromok , igy nem volt kérdéses, legalábbis a számomra , hogy ilyen irányba fogom terelgetni kis csapatunkat. Igy aztán Csobánc várán kívűl sikeresen bevettük Tapolca, Keszthely és végűl az egykori nagy római birodalomhoz tartozó Valcum Castrum  erődjét is.
Az itt közreadott leirások eredetije a  Magyar Várak  honlapján olvasható, ahol további érdekes információkat találhattok.


 

A községtõl keletre emelkedõ 376 m magas bazalthegy nyugati végében állnak a szabálytalan alaprajzú, belsõtornyos, kisméretû vár maradványai.
Nagyjából kör alaprajzú várfalak falgyûrûje mintegy 35 m átmérõjû, belsõ oldalához 5-6 m belsõméretû helyiségsort építettek. A vár legrégibb része, a XIII. században épült, az északi sarkon álló 14x14 m külsõ méretû, 3 m falvastagságú, többemeletes öregtorony. Keletkezésének idején, mint lakótornyot, a fennsík déli végén mély árok és ezen belül magas sánc zárta le, melynek tetején feltehetõen palánk húzódott. A toronyhoz csatlakozó körítõfal a XIV. században épült, ehhez késõbb lakó és egyéb helyiségek csatlakoztak, melyeket támpillérekkel is megerõsítettek. A vár bejárata a nyugati sarkon volt, amit elfalazott állapotban a feltáráskor megtaláltak.
Leányfalusi Ágoston somlói várnagy 1491 elsõ felében építkezett itt, ,,a vár körül igen hasznos épületeket emelt". Feltehetõen õ építette meg a külsõ falakat, a sáncokat, az új délnyugati kaputornyot az elõtte levõ farkasveremmel, a vár udvarán a ciszternát és a fennsíkot megszaggató árkokat, gödröket, amelyek az ellenség ostromgépeinek használatát akadályozták.
Giulio Turco rajza szerint a vár nagyjából négyzetes alakú, melynek északi sarkában állt a hatalmas támpillérekkel erõsített öregtorony. A délnyugati oldalon volt a belsõ kaputorony, elõtte kis kapuudvar, mindkettõ elõtt egy-egy farkasverem a felvonóhíddal. A várudvar három oldalát épületek szegélyezték, ezek közül az L alaprajzú keleti szárny emeletére szabad lépcsõ vezetett az udvarról.
Az egész várat övezõ palánk északról és keletrõl a sánc tetején, délen pedig a külsõ fal alatt húzódott, míg nyugatról kapuszorost alkotott, amit hosszan kinyúló kõfal védett. Turco rajza is feltüntette azokat a gödröket, melyek az ostromgépek használatát akadályozták.
A romos vár maradványainak biztosítására 1953-ban kisebb konzerválást végeztek, melynek során a várudvar feltárásakor a ciszternát is megtalálták.
A honfoglaláskor e vidéket a Lád vagy Vérbulcsú vezérek szállták meg, csak a X. század második felében jutott a fejedelmi nemzetség birtokába. Csobánc hegyét egy 1220-ben kelt oklevél említi elõször, amikor az Atyusz nembeli Sal comes ajándékozta el. Maga a hegy a Keszi királyi udvarnokoké volt, akik azért pereskedtek, mert a diszeli nemesek szõlõt telepítettek, és a hegyen egy kõházat is emeltek. Az 1225-ben történt megegyezés szerint a hegy ugyan a keszieké maradt, de a szõlõt és az épületet a diszeliek használhatták továbbra is. Várat nem említ az oklevél, de feltehetõen a kõház a vár õse lehetett.
A vár 1272-ben szerepel elõször okleveleinkben, de birokosát nem ismerjük. 1300-tól a Rátót nemzetségbõl származó Gyulaffy Demeteré lett, kinek itteni várnagya bizonyos Csaba. E család közel 400 éven keresztül birtokolta Csobánc várát és uradalmát. Ezután 200 évig alig van hírünk a vár sorsáról.
Rátóti Gyulaffy László 1490 körül meghalt. A várban özvegye gersei Pethõ Margit s fia János maradt. Az 1491. július 22-e körüli oklevél szerint Margit asszony Csobánc várát fiának Gersei Pethõ Jánosnak adta át, Kinizsi Pál temesi gróf beleegyezésével. A török terjeszkedésével Csobánc 1543 után került a végvárak sorába. A török eredménytelen ostroma után Gyulaffy László királyi õrséget kért a vár védelmére, amely ezután a gyõri fõkapitánysághoz tartozott. Az 1568-as drinápolyi békekötés miatt csalódott magyar urak egy része az egri hõs Dobó István vezetésével elhatározta, hogy Erdélyhez csatlakozik. A szervezkedés egyik tagja Gyulaffy László volt. Amikor az összeesküvést felfedezték, 1568-ban Gyulaffy családjával Erdélybe menekült, míg Dobót börtönbe zárták. Ennek ellenére Csobánc továbbra is a Gyulaffyak birtoka maradt és a király 1574-ben Gyulaffy János fiait erõsítette meg javadalmaikban, miután kegyelmet is kaptak az Erdélyben élõ Lászlóval és annak fiaival együtt.
A Haditanács 1601-ben a vár megerõsítését rendelte el. Az õrség létszáma 1625-ben 2 huszár és 21 gyalogos, 1632-ben 20 lovas, 25 gyalogos és 1 tüzér.
A Gyulaffyaktól 1669-ben a várat Esterházy Pál vette meg, aki az épületeket rendbe hozatta, a falakat kijavítatta. Az 1690-es években itt katonáskodott Béri Balogh Ádám, II. Rákóczi Ferenc híres brigadérosa.
I. Lipót király 1702-ben a vár lerombolását rendelte el, de II. Rákóczi Ferenc szabadságharca ezt megakadályozta. A Dunántúlt Bottyán generális kurucai foglalták el. Csobánc más várakkal együtt az utánpótlás központjai lett.
Rabutin császári tábornok 1707 tavaszán Kreutz tábornokot bízta meg Csobánc elfoglalásával. A tábornok mintegy 1500 katonával kezdte meg az ostromot. A várat Domokos Ferenc kapitány távollétében Szász Márton hadnagy és tiszttartója Dóczy Péter 30 hajdúval környékbeli nemessel sikeresen védte meg a túlerõtõl. Az ostrom során elesett maga Kreutz tábornok, 25 császári tiszt és 350 katona.
Az ostrom után a kurucok a megrongált várat kijavították de egy 1708.évi jelentés szerint a vár romos állapotban volt. A következõ évben a kurucok a várból kivonultak, melyet ezután a császáriak teljesen leromboltak.


A Tapolcai-medence közepén, bazalthegyekkel körülvéve fekszik a város. Elsõ lakói szlávok lehettek, õk adhatták a városnak a Tapolca nevet. Okleveleinkben elõször 1272-ben említik 
,,Topulcha" alakban, amikor már egyháza és vásárvámja volt. Templomát 1290-ben Boldogságos Szûz tiszteletére szentelték. Ez idõben a város kegyura Tapolcai Lõrinc volt. 1327-ben ,,Turulthapolca" néven említették, Pál nevû papja is szerepelt. 1333-Ban esperesi székhely. Nagy Lajos király 1378-ban az általa alapított leveldi karthausi rendnek adományozta a helységet.
Az itteni erõsség Szécsi Dénes esztergomi érseknek 1448. május 20-án kelt és jegyzõkönyvileg hitelesített oklevelében szerepel, amely szerint Silvester városlõdi prior, Gersei Petõ és László által Tapolca mezõváros elpusztítása és ott a Mária egyházból épült erõsség lerombolása miatt kibékültek.
Arról, hogy ki és mikor alakította át a templomot erõsséggé, nincsenek adataink.
Hegyesd vára után 1560-ban Tapolcát is elfoglalta a török, ahol huszárvárat, illetve palánkvárat épített. Ez feltehetõen a hódoltság végén pusztulhatott el.


Giulio Turco felvételi rajza alapján a vár központja a gótikus ferences rendi templom a hozzá északról csatlakozó kolostorral. E köré építették meg a vizesárok, erõsítették meg palánkkal és a kolostor északnyugati sarkán toronnyal, melyet ,, Fehér-bástya" néven említenek. A várnak két bejárata volt, egy lovaskapu az egykori kolostor bejárata elõtt és egy gyalogkapu a palánk déli oldalán. Mindkettõhöz fahíd vezetett a vizesárkon keresztül., amelynek a kapu elõtti része felvonóhíddal volt ellátva. A rajz szerint a templom nyugati fõbejáratát befalazták, de elõtte egy kis védõépítmény állott, amely korábbi eredetû. A templom déli oldalán bejelölve látható a csigalépcsõs torony, külsõ falán kisméretû lõrésekkel.
A kolostor bejáratától induló palánk a nyugati homlokzat elõtt haladt déli irányba. A déli gyalogkapu a fõfal és a palánk találkozási pontjánál helyezkedett el. A kolostor északi falát a Pethõ János által épített négyzetes torony, a ,,Fehér-bástya" védte, melynek pincéje a gimnázium épülete alatt ma is megvan. A déli kapu védelmére egy négyzetes kõtorony épült.
Az egész várat övezõ vizesárok külsõ oldalát kõvel falazták ki. Az árkon kívül két újabb palánk vette körül a külsõ, ún. ,,Huszárvár"-at.
A végvár déli falát 1957-ben feltárták, és azokból romkertet létesítettek, ahol a régi vár bejáratai, kerek tornyai, falrészeinek maradvánnyal és az elõttük húzódó vizesárok nyomai láthatók.
Ez a vidék már az õskorban lakott hely volt, okleveleinkben ,,Keztel, Kastelic, Kezteley" néven említették. A tatárjárás után, 1247-ben már két kápolnája volt, az egyik Szent Márton, a másik Szent Lõrinz tiszteletére szentelve. 1386-tól Laczkffy István volt a földesura, aki felépítette a jelenlegi templomot és a vele kapcsolatos egykori ferences rendi kolostort. Keszthely 1421-ben ,,oppidum", melyet Zsigmond király 1432.szeptember 23-i oklevelével gersei Pethõ Lászlónak és Petõnek adományozott.
A mohácsi csatavesztés után alakították át a ferences kolostort várrá, de hogy pontosan mikor, nem tudjuk, Az biztos, hogy 1550-ben már állt, mert ez év márciusában ,,ex castro nostro Keztel" keltezi levelét Keglevics Péter, akinek 1558-ban Sovics Mihály a várnagya. A kolostornak tényleges várrá történõ kiépítését Gersei Pethõ János végeztette a XVI .század közepén. A XVI. századi névtelen krónikás írásából tudjuk, hogy az összes ajtót , ablakot befalazták, hatalmas gerendákból palánkot róttak a templom köré. 
A haditanács 1561-ben Gyulaffy Lászlót küldte ki a vár megszemlélésére. Pár évvel késõbb járt itt Giulio Turco olasz hadmérnök. Maga a vár nem volt valami komoly erõdítmény, tervszerû ostromnak nem tudott volna ellenállni.. A királyi õrség 50 lovas és 100 gyalogos katonából állott.
Ali koppányi bég 1589-ben a várost kirabolta, de a várat nem tudta elfoglalni. Perneszi György várkapitány 1605-ben Bocskai vezérének, Németi Gergelynek adta fel a várat, aki 1608-ig tartotta kezében, amikor az ostrommal kellett a császáriaknak bevenni, mert õrsége a bécsi béke döntését nem vette tudomásul.
A XVII. század közepén bõvítették és átépítették a várat. Keszthely városát, illetve annak nagy részét palánkkal s árokkal vették körül. A XVIII. század elején Keszthely vára elvesztette hadi jelentõségét, és a bécsi Haditanács lerombolását rendelte el.
II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején - bár már jelentõsége a várnak nem volt - élelmiszer- és hadianyagraktárnak használták egyes részeit. A szatmári békekötés után a még álló erõdítményeket, kapukat, sáncokat lebontották, csak a templom és a rendház kerülte el a rombolást, ezek ma is eredeti helyükön állnak.

VALCUM CASTRUM  /Fenékpuszta

A IV. században épült római erődítményből ma a kapu, a háromhajós bazilika és az állami raktár maradványainak felfalazott építményei látszanak. 

A római korban a provinciát átszelő, az adriai Aquileiaból Aquincumba (Óbuda) és a Sopianae (Pécs) irányából Savaria (Szombathely) felé haladó utak a fenékpusztai átkelőnél keresztezték egymást. A IV. században felépült a fenékpusztai erőd.
433-tól a hunok fennhatósága alá került a Dunántúl, majd a keleti gótok lettek e terület urai. Thiudimer nevű királyuk a fenékpusztai erődöt választotta székhelyéül. Később a Dunántúl az avar birodalom része lett. Az avarok segédnépként keresztény vallású lakosságot telepítettek a környékre, akiknek sajátos anyagműveltségét Keszthely-kultúrának nevezi a régészeti kutatás.
Ellentétben a többi pannóniai erőddel, a fenékpusztai a népvándorlás korában is használatban volt. Feltehetően a honfoglaló magyarok pusztították el. 

CSOBÁNC 10

Kaposvárról egyesületünkből 4-en indultunk reggel 6-kor, a hajnali - 4 a 8:45-ös indulásra +1 fokra melegedett. A rajthely könnyen megtalálható, a közeli templom messziről látható. A nevezés gyorsan megtörtént a megszokott kis önkiszolgálós nevezési lappal, a dij 500 Ft volt MT kártyával a kedvezmény 100 Ft.
Térképvázlat van, itiner van, szalagozás jó volt a várig utána viszont nincs. Az ellenőrző pontok érdekesen alakultak:
Gyulakeszi Csobánc büfé rendben bár tömeges részvétel esetén a kocsmáros kisasszony a kiszolgálás mellett nem fogja tudni hatékonyan elvégezni a céges pecsételést. A kávé jó.
Kőmagas, a ponton nincs senki fényképeztünk és később a várban a pontőr leigazolta a helyet mivel nem ment oda senki.
Donát kápolna, a ponton nincs senki fényképeztünk és később a várban ezt is leigazolták.
Az itiner szerint a következő pont a Simon tanya , mint kiderült itt állítólag pálinka és pogácsa osztás volt tervbe véve de a pont kiesik az útvonalból és semmi nem utal arra, hogy kötelező érinteni. Ki is hagytuk.
Az igazoló lap szerint a Donát kápolna után Csobánc vára az ellenőrző pont , jó kis kaptató ösvény vezet a hegytetőre, útközben szembe jött a mozgó pont , igazolás rendben megtörtént. A várban a ponton többen is voltak és az összes korábbi pontot itt igazolták egyikük szerint kihagytuk a 4. pontot de miután az igazoló lapon ilyen nem is szerepelt nem voltunk hajlandók visszafordulni. Mint később kiderült nem is lett volna értelme !
A Csobánc teteje teljesen felhőben volt és esett a hó.
A Rossztemplomnál természetesen szintén nem volt a ponton senki. Itt egy kicsit bizonytalanok voltunk mivel a széles, várból levezető szekér úton semmi nem útalt arra, hogy a zöld sáv amelyen lefelé haladtunk hol kanyarodik el. A nevezetes Rossztemplom pedig nagyon úgy néz ki mint egy romos borospince, amiből sok van a környéken, mármint pincéből, de templom kinézése nincs.
A helyi szőlőket metszegető őslakosok útbaigazítása segített.
A Célban volt személyzet ! Azzal kezdte, hogy elnézést kért, hogy a Simon tanyán nem tudtak pogácsával kínálni, mivel nem sült ki időben , de megnyugtattuk , hogy nem jártunk ott !
A díjazás kitűző mely a Rossztemplomot ábrázolja, az átadása úgy történt, hogy a célban ülő úr az előtte az asztalra kirakott kitűzőkre mutatott és mondta, hogy válasszunk, ezek az ideiek ezek meg a 2005-ről maradtak. Emléklap nincs , gratuláció nincs , pedig ez pénzbe se kerül - máshol ! Azért választottunk egy idei kitűzőt.
Zsiros kenyér hagymás és paprikás változatban valamint langyos tea volt bőségesen.
A túra rövid távján 58-an a hosszún 33-an neveztek. A túrát bőven szintidőn belűl 2:55 -alatt teljesítettük.
A gyors teljesítés után még volt időnk a helyi nevezetesség a Látványtár megtekintésére, valamint hazafelé megálltunk Tapolcán, Keszthelyen, és Fenékpusztán. A mai nap termése igy egy teljesítménytúra, három várrom, kettő geocaching pont , kettő 9 megye 99 nevezetessége  érintő pont  és sok szép egyéb helyi látnivaló volt, ezekről majd később készül  beszámoló.



2006. március 4., szombat

Boglárka Bakancsos Bandukolás



Ezévben először rendezték meg a Boglárka 15 és 30 km-es teljesítmény túrát.  A kiírásra a  TTT honlapon bukkantam rá és rögtön betettem az egyéni túranaptáramba. 
Az előkészületek azaz a túra sikeres teljesítése érdekében szükséges megelőző felkészűlés egy ideig úgy tünt e túra kihagyását fogja eredményezni  de végül is sikerült  minden , és megcsináltam. 

A Rajt hely viszonylag könnyen megtalálható parkolási lehetőség van, a nevezési díj  a helyszínen 550 Ft volt , előnevezés esetén 50 Ft engedményt adtak a rendezők. A regisztrációs lap önkiszolgáló kitöltése után már gyorsan megkaptam az igazoló lapot és - mivel lógott az eső-  már indultam is. A túrához itiner nem volt , térképvázlatot kaptunk , a pecsételő helyek neve meg volt adva. Az útvonal a zöld sáv jelzésen indult majd a kerékpár utat elhagyva szalagozást követhettünk az első ellenőrző pontig a Kishegyi kápolnáig. A terep nyilt,  szőlő ültetvények között halad enyhén emelkedve , jobbról elhagyva a mobil tornyot hamarosan elértűk a Rácfát és az itt elhelyezett Emléktáblát . A túra elején utólértem két Székesfehérvárról érkezett túratársat és végül is az egész túrát igy " hármasban" jártunk végig. A Kishegyi kápolna ep. már elég messziről látszik de egy picit kanyargósan lehet odajutni , itt sikeresen kavartunk egyet de végül is nem volt veszélyes, talán egy kicsit sűrűbb szalagozás jót tesz. A lovaspálya környékén kellett elővennem a részletesebb Balaton Turista térképet.  A kápolnánál gyors kiszolgálás volt és útbaigazítást is kaptunk a követendő irányról. A Várszói erdőben elértük a hóhatárt igaz ez a pár cm-es hó csak arra volt jó, hogy kicsit csúszkáljunk, az előttünk járók nyomait jól lehetett követni a széles erdei gerincúton, és szalagozás is volt. A térkép vázlat szerint közeledtünk a 30/15 távok elágazási pontjához de csak nem akart meglenni, a térkép-vázlat szerintem talán egy kicsit  pontatlan volt ezen a részen . Telefonon felhívtuk a rendezőket, Ők készségesen elmondták, hogy milyen az elágazás környezete, mivel olyan helyen még nem jártunk mentünk tovább a gerincen. Meg is lett rendesen az elágazás és jelölve is volt külön szépen becsomagolt kis papír táblával. Egy meredek lejtőn hagytuk el a gerincet jobbra letérve a széles nyiladékon mely az ott látható piros gombócok szerint valamiféle távvezeték nyomvonala lehet. Újra egy szőlős területre vezetett le az út , itt egy arra tévedt NIVA vezetője még meg is állt , hogy nem e akarnánk e vele menni, de mi ugyebár nem azért mentünk, hogy autózzunk, azért megköszöntem. Az időközben csendesen eleredő eső nem javított a talaj állagán itt ott rendesen cuppogva közelítettünk második a második ep.-hez a völgyben lévő egykori Landordi-tó elnevezésű helyhez.  Ezen a szakaszon egy szép nagy tapsifüles vágott be elénk de rövid szaladgálás után - valószínűleg tudott egy rövidebb utat - és letért a jelzésről. A szőlő területet elhagyva lecuppogtunk a völgybe és itt ujra elértük a zöld sáv jelzést melyen északra fordultunk. Van itt egy szép útirány jelző tábla is. Nem igazán láttunk tavat a környékben , de mint kiderült már nincs is meg csak névlegesen. Az ide kitelepült pontőrök az eső elől behúzódtak egy magaslesre ami néhány száz méterre volt a jelzett úttól de Ők jól láttak minket , szerencsére útitársam meghallotta a kiabálásukat így a pont nem maradt ki. Gyors pontos volt a kiszolgálás és már mehettünk is tovább, útbaigazítást is kaptunk. Ezen a részen volt a legnagyobb a sár miközben  a Szőlőskislak külterületén lévő kastély felé mentünk. A kastély magán területen van egy picit benéztem a szép székelykapun , rendezett öreg kastélypark van körülötte. A kastély után már aszfalt út van egészen le a faluba , ezen a szakaszon végig a zöld sáv jelzést követtük mely elég jól fel van festve és itt ott megerősítő szalagozást is láttunk. Szőlőskislakról az országút szélén lévő kerékpár úton mentünk vissza Balatonboglárra a Kentaur Üdülő faluba a Rajt/Cél helyre . A kitűző és Emléklap már elő volt készítve  az ilyenkor jobb helyeken szokásos gratuláció sem maradt el a rendező  Kozma Éva részéről. Ezután önkiszolgálós módszerrel korlátlan mennyiségű  zsiroskenyeret , vöröshagymát és meleg teát fogyaszthattunk  a szépen "kiszalagozott " étteremben . Köszönjük a túrát, jó volt, egy picit jobb minőségű térkép vázlat , vagy itiner talán növelhetné a résztvevők biztonságérzetét , hiszen ez a terület  jelzett utakat nem igazán tartalmaz. A más vidékről idetévedő túrázóknak nem szabad megfeledkezni arról. hogy Somogy az dimbes-dombos  és itt minden dimb és domb sárból van, ha erre felkészülsz akkor  igazán szép terepen túrázhatsz, melyhez a  Balaton felvidék vulkáni hegyei  adják a díszletet.  A célban a rendezők elmondták hogy a 15 km-es távra 34-en , a 30 km-re 55-en neveztek. 
2006. november 4.-én 70 km-es távval kiegészítve ismét megrendezik a túrát.