2020. augusztus 9., vasárnap

Somogybabod Szent-kút

Több mint 10 éve jártam először ebben az eldugott parkerdőben. Ide nem vezet turistaút, és nem is közismert, talán csak akik a közelben élnek tudják azt, hogy mit is rejt a Somogybabod D-i végén lévő erdő.  

Itt található megyénk egyik legszebb kiépített forrása.  20 évvel ezelőtt a falu egy nagyon szép sétautat épített ki a forráshoz, hidakkal, tűzrakó helyekkel, pihenővel, és pár évvel később már elkészült az esőbeálló és a Mária-szobor is valamint a szabadtéri oltár és a padsorok.

Sajnos megyénkben több olyan hely van ami természetjáró érték, mégsem szerepel a turista irodalomban, nem készül jelzett út pedig ez a terület az öreg erdővel, patakkal, nyáron is bő vízzel csobogó kis patakkal megérdemelné. Elhelyeztünk itt egy geoládát, hogy ismertebb legyen a hely, melyet a mai napig 370 alkalommal kerestek fel, ez valójában ennek többszörösét jelenti túrázókban,mivel kevesen járnak egyedül.







Innen indított gyalogtúrával az erdő feletti mezőgazdasági területen átkelve eljuthatunk az óriás gyertyánokat is rejtő Szilvási-völgy felé majd Gárdony-pusztára érkezünk ahol az egykori már kihalt település maradványai valamint egy középkori templom romjai is találhatók. Nagyon szép erdős terület ez, érdemes felkeresni. 



Pár nappal a búcsújárás előtt kerestem fel ismét a Szentkuti-parkerdőt, sajnos pusztul ez is mint sok minden ebben a megyében, a hidak egy része már megsérült, a tóparti ösvényt visszafoglalta az erdő, a padok is karbantartásra várnak. A forrás előtti tisztás viszonylag rendezett de a szemetet jó lenne elhordani és az iszappal feltöltődött forrás medencét sem nagy ördöngösség kitakarítani. Nyilván Somogybabodon is vannak közmunkások de az off-road több hasznot hoz mint ez a parkerdő.


Csak azt felejtik el, hogy unokáink sem fogják látni...

Egy kis történelem:

1917-ig ismert, búcsújáró helyként látogatott Szent-kút Somogybabod déli végén található. A múltban Nagyboldogasszony napján - augusztus 15.-én -  zarándokoltak el ide a hívek, és a víz csodatévő erejére esküdtek. Az egykori búcsújáró helyet egy helyi lakos fedezte fel ismét.  Két kisebb tó is volt itt. Egy gátszakadás után elfolyt a víz, a területet elhanyagolták. A feledés fátyla borult a területre. Benőtte a gaz és a moha. Csendben várt egészen a 2000-es milleniumig, amikor is teljes felújítás vette kezdetét. Ekkor építették ki a kiránduló ösvényt, de egy kis oltárral és egy Mária-szoborral is csinosítottak a korábban elhagyatott erdei tisztás arculatán.
A település közúton kiváló feltételekkel érhető el, vasút viszont legközelebb csak a Balaton-partján van. Külterületét pazar és változatos erdőtársulás borítja, s van egy 17 hektáros terület, amely természeti védettséget élvez. A mai Somogybabod helyén a történelem korábbi évszázadaiban két település állt: Tard- és Babodpuszta.
Az előbbit egy XI. századi irat a szentmártoni apátság részbirtokaként említi, míg Babod neve először az 1332-37-es pápai tizedjegyzékben jelent meg írásban. A falu határterülete a középkor legfontosabb szőlőművelő helyei közé tartozott. A környék a Zankó, majd a Lengyel családé lett, később pedig a Rihmer família birtokát képezte. Somogybabodon és a hozzá tartozó Tardon kétszáz évvel ezelőtt éltek családok. A múlt század elején az itteni puszták nagybirtokokhoz tartoztak, Kisbabodot, Szilvást, Rákit, és Vörösihegyet a 1910-es, Nagybabodot pedig az 1920-as években parcellázták ki. Somogybabodon az 1800-as években építették az Inkey-kúriát, a vadászkastély ma magántulajdonban van. A község katolikus temploma ötven esztendővel ezelőtt épült.
 A Kaposvár - Balatonlelle közötti 67-es út mellett tábla jelzi a Szent-kút helyét. A tábla mellett van parkolási lehetőség , innen már csak gyalog szabad tovább menni, ezt tábla is jelzi.  A széles földút kissé balra tartva egy mélyútba vezet, nem arra kell menni hanem a jobb oldali füves úton, át a kapun. A kb. 800 m-es séta során szépen kiépített parkerdőben juthatunk el a forrásig. Utunkat hidak, lépcsők teszik kényelmessé, az út mentén patak csobog és egy kis tavat is meglátogathatunk. Padok, esőbeállók és kiépített tűzrakó helyek - odakészített fával - várják a túrázókat.

2020. augusztus 7., péntek

Töröcskei Emléktúra 2020

Rendhagyó volt az ez évi túra. A koronavírus miatt a szokott időben nem lehetett megtartani a kijárási korlátozások miatt így nyár végére maradt. A Kaposvár térségi egyesületek kb. 70 fővel képviseltették magukat , a csapat kb. fele a hagyományos túraútvonalon gyalogolt ki a Jókai-ligettől, míg a többiek, - én is - csak a helyszínen csatlakoztunk a rendezvényhez. 
Balázs Laci az SMTSZ képviseletében vezette a Megemlékezést melyet egyben Közgyűlésnek is kikiáltottak.  

A menetrend a szokásos volt, csendes megemlékezés az eltávozott sporttársakról, beszámoló az elmúlt évről, melyet a 7 egyesület kb. 576 tagja végzett. Méltatásra került az SMTSZ aktív munkája a jelzésfestések terén és a túramozgalmak fenntartása terén is. Elmondta azt is, hogy pályázatokból van pénze a megyei szövetségnek így egyelőre legalább 2022-ig nem kívánják azt megszüntetni, igaz aktív munkára a jövőben kevesebb ideje lesz. 



Az elmúlt évben nagy sikerrel lezárult a 60 éves  Zselic Turistája túramozgalom és a 30 éves évforduló emlékére készült RP-DDK szakaszjelvény ugyan nem volt említve, azért úgy gondolom, hogy érdemes rá emlékezni hiszen sokan örültek/örülnek  neki ezután is. 




A megemlékezések után átadásra kerültek az emlék bögrék melyek új tulajdonosait szokás szerint a végzett munka elismeréseként az egyesületek vezetői  jelölték. Ennek szempontja nyilván változó hiszen a gyerekektől a 70 éven felüliekig változatos volt a jutalmazottak listája. Kiemelendő az életmű díjnak is beillő kitüntetés átadása Kis Gali János  sporttársnak.

János 1967-óta szervezett természetjáró a Zselic SE. tagjaként melynek az elmúlt 30 évben elnökként vezetője is volt. A túramotorosként is ismert kiváló sportember 73 éves korában - idén -  átadta az egyesületet utódjának és egyben az SMTSZ elnökségi tagságáról is lemondott.
Köszönjük János a természetjárásban kifejtett munkádat!

A kitüntetettek között voltak új aktív túravezetők is , további szép túrákat kívánok nekik is.
Az ünnepség után átballagtunk a Vackor Tanyára , megettük szendvicseinket és megittuk az üdítőt majd a sörözés után lassan szétszéledt a társaság.







Remélhetőleg 2021-ben a szokott tavaszi időpontban mindenkivel újra találkozhatunk - jobb körülmények között!
2020.08.07.