2014. augusztus 30., szombat

Zselici 4 fa túra (10)

Simonfa - Cserénfa a zöld sáv jelzésen + Szentbalázs
Táv: 12 km, Szint: 100 m

Számomra nem a teljesítmény a vonzó ebben a túrában és a 'kupicás mozgalomba' sem neveztem már. Egyszerűen csak szép az erdei útvonal ahol jólesik egy kis mozgás.
Simonfára gyorsan ki lehet buszozni, a Meteor turistaháznál a nevezés is gyorsan megtörtént, külön piros pont jár a kávézási lehetőségért amivel éltem is indulás előtt.
 A túra elején gyorsan le lehet tudni szinte az összes szintemelkedést majd a gerincúton kanyarog a  zöld sáv jelzésünk, egy darabig a sárgával közösen. Az időjárás nagyon jó volt, a terep is jó, a néhány nappal korábbi esők nyomai azért még látszottak. Sajnos egy magán terepjáró verseny következtében az út egy részét felszántották és a szétfröcskölt víz és sár megnehezítette a haladást.
Aztán ezen is túlléptünk és a sok gombát is rejtő öreg erdőn keresztül megérkeztünk Cserénfára ahol a rövid távnak vége is volt.  
A párás, meleg idő azért megizzasztott, de átvéve a szép kitűzőt, oklevelet volt lehetőség a pihenésre is.
Cserénfán kissé hiányos a tömegközlekedés ezért még tovább kellett gyalogolni Szentbalázsra ahonnan óránként van busz Kaposvár felé. Ezúttal a mezei úton azaz a régi Kaposvár - Szigetvár vasútvonal helyén mentem át a faluba, ahol rövid várakozás után jött is buszunk, és nem sokkal dél után már haza is értem, a legyalogolt táv 12 km volt.

A rendezőktől kapott tájékoztatás szerint a túrán 135 fő vett részt. Köszönöm  a rendezést a METEOR TTE. tagjainak.

Még több fotó, katt a kis képre.
Zselici 4 fa (Simonfa-Cserénfa-Szentbalázs)

2014. augusztus 23., szombat

Cserénfa - Herceg-forrás - Kaposszentjakab


Régen jártam a Herceg-források környékén így aztán adott volt a lehetőség, hogy ezt a hiányt pótoljam.

11 fős csapatunk autóbusszal ment Cserénfáig, megnéztük a központ látnivalóit, majd a zöld sáv jelzésen hagytuk el a falut.
A falu végén 10-en a Herceg-forrás felé indultunk a sárga kör jelzésen, később 11-ik társunkat is sikerült meggyőzni, hogy az a helyes irány, csak az Ő térképén még nem volt rajta.
Egy mély horhóban lassan emelkedett az út és néhány pincét, romosakat is érintve értünk fel a dombtetőre, majd árnyas öreg erdőben kezdtük meg az ereszkedést a források völgyébe.
A sárga kör jelzés járhatósága enyhén szólva is nagyon sz@r volt. A csalán nálam is nagyobb volt, és bizony jó hosszú szakaszon kellett ezen a csapásnak sem nevezhető gaztengeren átvágni.
A Dél-Dunántúl dombvidékeire tipikusan jellemző, hogy azok az erdei utak amik nem öreg erdőben vezetnek ilyenkor a vegetációs időszak csúcspontján gyakorlatilag járhatatlanok.
 
Az elméletileg az erdő szélén vezető út aztán nem sokkal a források előtt elérte az erdőt és innen már könnyebben haladtunk.
A források környékén a tipikus somogyi romhalmaz fogadott bennünket.  A három kifolyásos Herceg-forrásokat szinte teljesen betemette az iszap, a kiépített pihenőhely, padok, asztalok összetörve várják a túrázókat.
 
A körülötte látható fűrészpor maradványok alapján valószínűleg rádőlt egy fa favágás közben. Ott jártunkkor is aktívan dolgoztak a favágók! 
A források után ismét emelkedni kezdett az út, néhány sáros szakasztól eltekintve jól járható volt. A sárga kör jelzés a sárga rom jelzésbe csatlakozott, ezen túráztunk tovább. Útközben sok szép  - bár számomra ismeretlen - gombát is láttunk. Az úton nagy aktivitással dolgoztak a favágók, látszott, hogy több napja vannak a területen, nyilván  a szükséges engedélyek birtokában ...
 
A közlekedési lehetőségek miatt itt a társaság több részre szakadt, akinek sietős volt  még elérhette a korábbi helyi autóbuszt is Szentjakabon. 
 
Aki ráért  a Kapos-parton jött be a városba és a túra hivatalos befejezését követően Marci és kedves felesége vendégül látta a csapatot. 
Jól esett a  hagyományos, lilahagymás, paradicsomos, paprikás zsíros kenyér és hogy jobban csússzon a mézes pálinka és meggybor is előkerült.
 
Cicájuk is csatlakozott hozzánk és megette Ildikó madárlátta szendvicsét.   Közben az eső is szemerkélni kezdett de ez már nem zavart senkit, hiszen már szilárd terepen voltunk.
 
 Megnéztük Marciék birtokát és  aranyhalait is , volt köztük szép nagy sütni való méret  :-) 
Köszönöm a túrát és a kedves vendéglátást!

Megjegyzendő: Erre az útvonalra teljes vegetációs időszakban soha többet nem megyünk!

Még több fotó, katt a kis képre:
Cserénfa - Herceg-forrás - Kaposszentjakab

2014. augusztus 9., szombat

Pécs felett a kéken. (Árpádtető - Remete-rét)

Az elmúlt ősszel jártam ugyanezen a szakaszon, akkor egyedül, kényelmesen sikeresen teljesítettem ezt a rövid szakaszt. Gondoltam így lesz ez most is. Reggel még javasoltam is, hogy célozzuk meg a korábbi buszt :-) - aztán most örülök, hogy egy későbbivel - ez volt tervezve is - hazaértem. Árpádtetőről jó tempóban haladtunk a Tripammer-fáig itt a pihenőhelyen megálltunk egy kicsit ismerkedve a hely történetével, majd indultunk tovább, az út emelkedett a vérnyomásom leesett, a nagy hőség és magas páratartalom sem tett jót  és innentől csak vánszorgás volt számomra ez a túra. Ezúton is köszönöm Marci és Józsi segítségét, Bandi türelmét, hogy figyelemmel kísértek és segítettek amikor kellett. A kapott tanácsok alapján megint tanultam valamit! A két turistaház mint pihenőhely jó volt az útvonalon és végül is a Remete-rétről egy kis menetrendi izgalom után sikeresen haza buszoztunk. Pécsen egy életmentő sör azért még belefért a programba, aztán hazafelé a légkondis buszban már aludni is lehetett.
Köszönöm a túrát és a túravezetést, Borsos Bandinak.

A Tripammer-fa története
Tripammer Károly volt Pécs első erdőmestere, városi erdőtiszt. 1872-1926. között élt. Nevéhez fűződik a mecseki erdőgazdaság kezdeti, talán legnehezebb időszaka. Ő valósította meg a mecseki irtások helyén az első előnevelő csemetekerteket. Sokat tett a Mecsek erdészeti, és turistaútjainak, kiépítéséért. Az Országos Erdészeti Egyesület tagja volt. Ő tervezte 1903-ban a Mecseknádasdi községi malmot is. Életének 55-ik évében hunyt el.  Az emlékére bekerített és táblával ellátott öreg kocsányos tölgy a hetvenes évek elején egy viharban derékba tört, és elpusztult. Az emlék továbbörökítésére az erdészet egy közelében álló fiatal kocsányostölgyet jelölt ki. Fakerítéssel körbe vette, és egy emléktáblát helyezett fel rá Tripammer-fa felirattal.

 
Fehérkúti kulcsosház
A Letics-parrag nyugati kapujánál épített turistaház 1950-ben készült el a Természetbarátok Turista Egyesülete Pécsi Csoportja tagjainak munkája révén. Wolf Józsefről, a TTE örökös díszelnökéről nevezték el. A 70-es években a turistaház megszűnt, vendéglőként üzemelt tovább. Jelenleg kulcsosház. A Mecseket átszelő műútról könnyen megközelíthető.


Büdöskúti kulcsosház
A bályos kis rét a fenyőfákkal takart erdei házzal a Remete-rétről északra található a K sáv és S+ jelzésen. Az 1900-as évek elején épült, sokáig erdészháznak használták. A házban hosszú éveken át Konkoly Thege Aladár orvos és családja élt. Ezután a vadásztársaság vette birtokba. 1969. május 19-én a Mecseki Erdőgazdaság a Pécsi Spartacus Sportegyesülettel a vadászházról hasznosítási szerződést kötött, amelyben rögzítették, hogy a vadászház a Magyar Állam tulajdonát képezi, a Mecseki Állami Erdőgazdaság kezelésében, a Pécs 32/A. erdőrészben áll. Később a ház üresen maradt és pusztulásnak indult.
 1952-ben a házat a pécsi Spartacus szakosztály tagjai kapták meg, akik nagy munka és anyagi ráfordítással a házat lakhatóvá tették. A szakosztály tagjai először a törött tetőcserepeket cserélték le, mert a ház több helyen beázott. Ezután következett a házfalak külső és belső javítása, meszelése. 1974-ben az egész tetőn átrakták a cserepet, és felújították a tetőszerkezetet. A következő évben az elkorhadt padlódeszkát minden helyiségben felszedték, és a helyiségeket lebetonozták, a hálószoba betonjára műanyag borítást tettek. Ezután néhány évig csak a szokásos meszelést, apró javításokat kellett elvégezni. 1985-ben a ház előtti réten tűzrakó helyet építettek körpadokkal. 1986-ban a ház mögötti vízszivárgáson foglalták a Feri-forrást, 1989-ben lebontották a rossz állapotban lévő fáskamrát és az árnyékszéket, helyettük téglából új fáskamrát valamint női és férfi WC-t építettek. 1992-ben a tornácon felszedték a régi töredezett téglákat, és újakkal rakták le. 1993-ban a ház földes udvarrészét a tetőről és máshonnan odafolyó csapadék lejtősre mosta, ezért az ereszre esőcsatornát szereltek, az udvarrészt vízszintesre igazgatták, feltöltötték és járdalapokkal lerakták.
 Az épület vályogból és téglából épült terméskő alapra. Négy helységből áll. Az északi szoba csak külön kívülről közelíthető meg. Az épület három kályhával is fűthető. A nagy szoba melegét egy zöld mázas cserépkályha adja. A házhoz régen egy pince is tartozott, melynek bejárata a ház déli oldaláról volt megközelíthető. A háza alatti pincét később betemették, helye még észerevehető. Az épület déli oldalán két tábla is látható: az egyik egy régi zománctábla, ami a Lapist jelzi, a másik pedig egy fekete márványba vésett tábla, mely a 2004-es felújítást örökíti meg. A ház felújításában ugyanis a pécsi Pollack Mihály Szaközépsikola tanulói működtek közre. A ház mögött fáskamra és szerszámtároló is van. Előterében a teraszon jó időben asztalok is elférnek, a hosszú gangon pedig esőben is tartózkodhatnak a kirándulók. Az eleséggel télen mindig feltöltött madáretető sok éhes madarat csábít ide. A házhoz felvezető lépcsősor mellett kis sziklakertet alakítottak ki a természetjárók, nyáron virágok és szép zöld páfrányok díszlenek itt.
 Ha a Remete-rét felől a kék sáv jelzésen közelítjük meg a házat, akkor egy érdekes formájú kőhídon kelhetünk át. Alatta egy kis patak csörgedezik. A hidat 2000-ben Tasnádi János építette és Baronek Jenőről, a Mecsek Egyesület elnökéről Jenő-hídjának nevezték el. Korábban beton alapra épített fahíd állt itt. A ház névadó forrása a ház közelében található. A jelenlegi formájában először 1932-ben foglalták, majd 1976-ban és 2005-ben átépítették. A forrás természetes állapotában egy kicsi barlangból tört elő, amelyhez érdekes sárkánnyal kapcsolatos monda fűződik.
 A Remete-réttől Orfűig tartó sziklás, barlangos vidék rejtelmes világát a nép a sárkány mítoszával próbálta megmagyarázni.
(A monda így szól: A Mecsek egyik eldugott zugában tanyázott egy hétfejű sárkány. Az éjszakát mindig egy barlangban töltötte, amelyből forrás bugyogott elő. Egyszer egy fiatal vitéz vetődött arrafelé és szomját akarta oltani a forrásnál. A sárkány észrevette és rátámadt a vitézre. Ám a legény kirántotta kardját és rettenetes viaskodásban levágta a sárkánynak mind a hét fejét, sőt még a szívébe is beleszúrt. A sárkány vére elvegyült a forrás vizével és megmérgezte azt. Azóta hívja a nép ezt a forrást Büdös-kútnak.)
 A ház vízellátását szolgálja még a homokkőből fakadó 1986-ban foglalt Feri-forrás és a töbörből vizet nyerő 2000-ben megépített Évi Jenci-forrás is. A Feri-forrással szemközti sziklafalban látható a Baranya megyei Természetjárók panteonja fekete márvány táblákkal és egy réztáblával. A szikla felett egy fakereszt áll. A ház környezetében több erdei asztal és pad is található. Három tűzrakó kínál szalonnasütési lehetőséget a kirándulóknak.
 A ház jobb oldalán a régi Mecsek Egyesület kovácsoltvas dísztartóján zománctáblán az alábbi felirat olvasható: "MECSEK EGYESÜLET - MADÁRVÉDŐ OSZTÁLY * CSAK A SZÍVTELEN ÉS TUDATLAN NEM VÉDI A HASZNOS ÁLLATOKAT ÉS ÉNEKLŐ MADARAKAT." A ház mellett 2008-ban egy szép kopjafát állítottak. Mellette két útjelző tábla is látható, mely a jelzéseket és az útirányokat mutatja. A Rockenbauer Dél-dunántúli kék túra mozgalomra egy nagyméretű hasított fatábla hívja fel a figyelmet. Alatta a kis fehér doboz, benne az igazoláshoz szükséges matricákkal. A házzal szemben a rét szélén egy impozáns szélkakassal ellátott filagóriaszerű esőbeálló látható. Baranyai Rudolf három évig tartó munkájával készült el 2006-ban. Mellette jó idő esetén grillezési lehetőség is van.
 A háztól nyugatra, 70 m-re a kék sáv jelzésen áll a Füleki-emlékmű. A története az, hogy Füleki Mihály 1984-ben ügyeletesként egy budapesti csoportot fogadott a házban. A csoport érkezését követően hazaindult és ezen a helyen rosszul lett. A házban tartózkodó vendégek csak később vették észre, és mire orvost hívhattak volna, már nem tudták az életét megmenteni.
A tájat jól jellelemzi a karsztos folyamatok sokasága. A felszínen töbrök nyílnak, a mélyben pedig barlangok húzódnak. A környék nevezetesebb barlangjai a következők: Spriál-nyelő, Büdöskúti-zsomboly, Palermó-víznyelő, Köteles-zsomboly.
A ház a csend és a béke szigete, csodás sziklás gondozott környezete elkápráztatja ebbe a mesebeli környezetbe csöppent vándort.
A kulcsosház jelenleg a Mecsek Egyesület gondozásában áll, nem bérelhető.


Remete-rét
Remeteréten egy fél hektáros tisztáson tűzrakó helyek, közösségi esőbeálló, gyermekjátszók, erdei illemhely, tanösvény és egyéb információs táblák várják a látogatókat. Télen a szánkózás szerelmesei vehetik birtokba a területet.


Még több fotó katt a kis képre:
Pécs felett a kéken
(Árpádtető - Remete-rét)

2014. augusztus 2., szombat

Simonfa - Töröcske

Véget ért a nyári szabadságom, az unokás hónap lezárult és itt volt az ideje, hogy egy kicsit kimozduljak az erdőbe.  A túra előtt kb. 12 órával egy csendes nyári eső vonult át a terepen. Nem tudtuk pontosan, hogy ez mennyire érintette az útvonalunkat, de mint kiderült gyakorlatilag semennyire.
Reggeli buszunk pont a Kecskeháti erdészház felé vezető útelágazásnál  tartott egy kényszermegállót így a túrát onnan indítottuk.
Csak halkan jegyzem meg, hogy ha egy túra kiírásban az van, hogy a túra Simonfa 67-es úti autóbuszmegállótól indul akkor induljon is onnan! Nem tudhatjuk, hogy a nyilt túrán ki akar még csatlakozni. Túravezetői ismeretek első óra, még a kettes szint alatt!
A régi erdészház felé ballagva már láttuk, hogy az út porszáraz, a szép öreg erdőben a kék jelzést követtük. A Kék + jelzés elágazásánál a pihenőhelyen rövid megállás majd elkezdtünk leereszkedni a Pölöskei-rétre.
Szeretem ezt a szép völgyet még a múlt évezred 80-as éveiben festettem erre piros sáv jelzéseket, ma már semmi nyoma egészen másfelé megy. A réten a kék sávot követtük majd a húzós kaptatón indultunk felfelé a postaút irányába. Rengeteg volt a virág a réten, a gomba az erdőben nekem a látványuk tetszett akit érdekel a fajtájuk nyilván ki tudja nyomozni.
A postaútra felérve a kék sáv Ropoly felé kanyarodik , mi a kék kereszten Töröcske felé indultunk. Ebben a kereszteződésben is van egy új fedett esőbeállós pihenőhely, padokkal, asztalokkal. Köszönjük! 
A postaúton itt ott néhány kisebb pocsolya jelezte, hogy valahol itt lehetett az eső széle tegnap, gond nélkül haladhattunk az árnyas öreg fák alatt.
Az út szélén öreg eperfák, hatalmas korhadó, törött hársak jelezték, hogy bizony ez a postaút volt valamikor a Kaposvárról Dél felé vezető országút melyet az öregek szegélyeztek.  Ha érdekel a postaút története, legendái akkor itt olvashatsz róla!
A csalánból éppen csak kilátszó fa keresztnél a sárga sávon egy mély horhóban ereszkedtünk le Töröcskére ahol pár perces várakozás után buszra szálltunk és gyorsan hazaértünk.
 
Köszönöm a túrát.

Még több fotó katt a kis képre:
Simonfa - Töröcske