2014. június 28., szombat

Medve-szurdok (Bärenschützklamm)

Mixnitz - Bärenschützklamm - Teichalm

A szurdok elnevezésében a Medve - mellett a Medveölő is használatos, a fordítás inkább erre utal..

A hazai természetjárók két részre oszthatók van aki már járt a Medve -szurdokban és van aki csak ezután fog. Beszámolóm talán kedvet csinál másoknak is, hogy megnézzék ezt a szenzációs helyet, melyhez hasonló nem nagyon van máshol.  A Medve-szurdok németül Bärenschützklamm Stájerországben található, Gráztól É-ra Mixnitz falu közelében.

Somogyból célszerű Szlovénián át az ottani majd osztrák autópályákon megközelíteni ez a leggyorsabb útvonal, nekünk két technikai megállóval 4,5 órás volt oda és vissza is. A szurdok bejárata csak gyalog közelíthető meg. Mixnicz K-i részén a szurdok felé vezető úton nagy parkolók vannak de ezek kizárólag személyautóval érhetők el. Autóbuszt a vasút közelében lehet leparkolni. Egy súlykorlátozott híd egy magassági korlátozott aluljáró és persze  táblák is jelzik, hogy az autóbusszal meddig mehetünk.  
A parkolóhelytől a szurdok teteje ahol a szenvedéseink enyhülhetnek kb 6 km távolságra és 700 m-el feljebb van. Ezt a túrát úgy lehet elképzelni, hogy van két Badacsony egymás tetején az elsőre felmehetsz bármilyen tempóban bárhol megpihenve és akár vissza is fordulhatsz. Ez az útvonal is nagyon szép hiszen a Mixnitzbach patak mellett vezet hatalmas sziklákkal övezett tájon.
A bejárati pénztárat elérve a padoknál asztaloknál mindenképpen érdemes jól megpihenni. Aztán jön a második menet ahol az útvonal már egyirányúvá válik. A keskeny , egyszemélyes hidakon lépcsőkön, létrákon nem mehetsz gyorsabban mint az előtted haladó és meg sem állhatsz mert akkor mindenkit megállítanál aki mögötted van. 
A szurdok létrái jó minőségűek és itt valóban nem lehet másként tovább haladni mint ezek segítségével.
A bejáratnál kb. 400 m-es sziklák meredeznek mellettünk a kijáratnál ahol kimászunk a szurdokból, az oldalfal kb. 50-60 m magas lehet , nem lehet egészen végigmenni a szurdokon. Ha a 164-es sorszámú utolsó létrán kimászunk azért még nem kell örülni több mint 100 m emelkedő van még  a kocsmáig és kb. 1 km.
Van néhány hely, de nagyon kevés a létrák hidak csatlakozásánál ahol lehetőséget adhatunk a nálunk gyorsabbaknak, hogy elkerüljenek.  A 100. létra környékén van egy menedékház pottyantóssal, padokkal ott lehet egy jót pihenni.
Számomra két nehezebb része volt az útvonalnak. Az első nem sokkal a létrás szakasz kezdete után ahol a nagy vízesést kerültük meg felülről és a végén a kimászás a szurdokból. Ezen a két részen az átlagosnál jóval meredekebbek a létrák. 
A Guter Hirte  menedékháznál ehetünk, ihatunk és persze pihenhetünk.
A menedékháztól lehetőség van egy elég meredek erdei ösvényen vissza ereszkedni Mixnitz-be, így körtúrában is megjárható a szurdok.    
Csoportunk túrakiírásában fakultatív programként szerepelt egy délutánra ütemezett elázás , csúszkálás a vizes köveken, gyökereken, és itt ott a sárban aki mindezt bevállalta még további kb. 500 m szintemelkedéssel felmászhatott a Hochlantsch 1720 m-es csúcsára. Az előrejelzés szerint az eső délután kettőre volt várható kicsit késett csak három körül érkezett meg, de akik felmásztak kaptak belőle a lefelé vezető úton.
A csapat azon része aki a kényelmesebb és kevésbé nedves  útvonalat választotta, - velem együtt -  szép erdei úton, nagyjából szintben haladva  a kocsmázás után tovább indult  Teichalm településre.
Ez tulajdonképpen egy szép kis hegyi tóval rendelkező inkább téli turistaközpont mivel több sípálya és szálloda is van itt.
Fenyvesek, szép alpesi rétek és bocik között vezet ide az út. Buszunk ide fel tudott jönni - 1100 m körül van, és itt várt bennünket.
Összehasonlítva a másik közismert osztrák szurdokkal az Ötschergräben- szurdok az "Osztrák Grand Canyon" lényegesen könnyebben végigjárható  mint a Medve-szurdok hiszen ott gyakorlatilag nincs szintemelkedés és létrák lépcsők sincsenek a szurdokban. 


A Medve-szurdok (németül: Bärenschützklamm) Ausztria egyik legnagyobb szurdokvölgye. Az egyedülálló természeti kincset 1978-ban természeti értéknek nyilvánították. Stájerország tartományban a Közép-Alpokhoz tartozó Grazer Bergland hegység és a Mur folyó völgyében található. Közvetlenül Mixnitz település közelében, 479 méter tengerszint feletti magasságban, Graztól 40 km-re északra. Ez a kanyargós kis település tekinthető a szurdok bejáratának. A szurdok másik végén a Guten Hirten menedékház található 1209 méter tengerszint feletti magasságban. A Pernegg Nemzeti Park részét képző szurdok május 1-től október 31-ig látogatható. Van csoportos belépő 30 fő felett 3 euró, személyenként, 3.50 (2014)   

Természeti környezet

A Medve-szurdok a Hochlantsch-vidék egyik leghosszabb, és 24 vízesése révén legszebb vizes szurdoka, melyet a benne folyó Mixnitzbach patak vájt ki. A szurdok látványosságai közvetlen közelről élvezhetőek, a kiépített utat létrák, hidak, teszik biztonságossá és látványossá.

A szikla-szorosban  164 fahídon, létrán és 2900 lépcsőfokon keresztül lehet egyre feljebb jutni, miközben a patakok, zúgók, vízesések morajlanak a túrázó lába alatt. A szurdok meghódításához nem szükséges hegymászó tudás, de a sportos erőnlét, a stabil mozgáskoordináció és a szédülésmentesség alapfeltétel. A sziklák közül kiérve, a tisztáson 1209 méter magasan turistaház várja a túrázókat. Mivel a szurdokban a közlekedés egyirányú, a visszaút a hegy másik oldalán történik, egy fenyvesek között kanyargó ösvényen, ami a Teichalm-tóhoz vezet, ahol még érdemes egy rövid levezető sétát tenni a tóparti ösvényen. A táv kb. 12 km, a szintkülönbség kb. 700 m.

Növénytani és állattani szempontból számos növény és állat menedéke a szurdok. A leletek bizonyítják, hogy számos barlangban, köztük a „Sárkány-barlangban” is az ember már az újkőkor idején, a „közép-stájer-i karsztban” jelen volt.

A magyar túrázónak szokatlan, hogy a turistajelzések mindenütt egyformák (az osztrák piros-fehér-piros nemzeti színek), az útvonalakat számok jelölik (itt pl. 740, 745, 746), amelyeket azonban csak térképről, vagy az elágazásokban álló irányjelző táblákról lehet megtudni. Távolságadatok egyáltalán nincsenek a táblákon, menetidő-adatok néha, de itt is találtunk ellentmondásokat.

Forrás.


A "Medveölő-szurdok" Hat ifjú vágott neki 1896-ban, hogy megkísérelje végigjárni a Mixnitz- patak korábban járhatatlannak gondolt szurdokvölgyét. A helyet a környékbeliek Bärensczützklamm néven (Medveölő-szurdok) ismerték, az elnevezés azokra a régi időkre utal, amikor még éltek Stájerországban medvék. A fiúk terve nem sikerült egészen jól, egyikük lezuhant, és súlyos sérüléseket szenvedett. Próbálkozásuk felkeltette a hegymászók, hegyi túrázók érdeklődését, így kicsit nekik is köszönhető, hogy a gráci Alpinklub 1901-ben elkezdte a szurdok "kiépítését", járhatóvá tételét. Akkor talán senki sem gondolt arra, hogy az általuk eltervezett és létrákkal, hidakkal ellátott útvonal száz év múlva az Osztrák- Alpok egyik leglátogatottabb turistalétesítménye lesz. Az elmúlt évszázadban a kiépített utat a tavaszi hóolvadás utáni ár többször is úgy elmosta, hogy szinte teljesen újjá kellett építeni. A tél és a hóolvadás kisebb- nagyobb károkat minden évben okoz, így az Alpenverein Mixnitz-i szekciójának- később ez a szervezet lett az útvonal gondozója- rendszeres tavaszi tevékenységéhez tartozik az eltört korlátok, megsérült létrák kicserélése.
Forrás.

Köszönöm a szép túrát! Még több fotó, katt a kis képre:
Medve-szurdok, Mixnitz

2014. június 21., szombat

Olajhegy - Zsippó - Dada - Tókaj

János bácsi mai túráján ismét olyan helyre is eljutottam ahol még nem jártam, pedig itt van a szomszédban. A túra érdekessége volt, hogy órákig gyalogoltunk és mégis "csak" Bárdudvarnokon jártunk, és nem is érintettük az összes településrészt.
Bárdudvarnok Kaposvártól alig tíz kilométerre délnyugati irányban a belső-somogyi dombok egyik legszebb részén, a Zselici Tájvédelmi Körzetben, illetve annak határán terül el. A település és környéke Somogy egyik legnagyobb közigazgatási területe, hiszen több négyzetkilométeren szétszóródó tizenhat településrész tartozik ide, mely országosan is egyedülálló. Bárdudvarnok részei: Bárd, Bárdibükk, Csermány, Bánya, Dada, Kaposdada, Kaposszentbenedek, Lipótfa, Kopaszhegy, Mihálypuszta, Nagypuszta, Olajhegy, Öregzsippó, Szendihegy, Szendipuszta, Újzsippó.
Sok szép fából faragott keresztet, kopjafát, szobrokat láthatunk ezen a tájon és persze több új  - magas kerítéssel körbevett - birtok mellett is elmentünk. 
A túra Szendpusztáról indúlt, Olajhegy felé, a Mag-tanya területének szélét is érintettük, majd a Zsippói tavak mentén az egykori Czeibert-malom maradványai mellett értünk be Kaposszentbenedekre, vagy Petörkére, nem is tudom.
A Söröző viszont megbízhatóan üzemelt, és éppen most volt a biopiac is.
 
Kaposszentbenedekhez tartozó Baráthegyen található Szent Benedek tölgyfaszobra.
 
A kerékpárúron mentünk tovább Kaposdadára ahol a kék sávra csatlakozva Dada településrészt is érintettük. A dadai településrészen található a Jeruzsálemi Szent János lovagrend emlékére állított máltai kereszt.
 
Innen jelzetlen úton K-felé  a Kaposszerdahely településrészét képező Dózsa-telep érintésével  jutottunk el a Tókaji parkerdőbe.
A forrás, a tavak és pihenőhely mellett a piros + jelzésen a kis patakon átkelve értünk vissza Kaposvárra ahol az Egyenesi útra mentünk majd innen már hazabuszoztunk.

Köszönöm a túrát, szép volt.

Táv: 15.2 km  Szint: 180 m

Még több fotó, katt a kis képre!
Olajhegy - Zsippó - Dada - Tókaj

2014. június 7., szombat

Visnye - Szilvásszentmárton

János bácsi ( Bakonyi János a TTSE elnöke) által a Zselic ezen részére szervezett túráin általában igyekszem részt venni. Ő itt nőtt fel, itt élte a gyermekéveit és még ma is nagyon jól ismeri azokat az utakat is melyeken nincsenek turistajelzések. Túráin kevéssé ismert területekre is eljuthatunk.
Így volt ez most is. Hencsén átszállva autóbusszal jutott el a csapat Vsnyére, pontosabban a Kápolnásvisnyei elágazásig ahonnan indult a gyalogtúránk.  Rövid aszfaltos szakasz után földutakra tértünk át és Pacsérvisnye irányába folytattuk a túrát .
A tavak mellett elhaladva hamarosan a Kecske-tanyához értünk, ahol a kedves háziasszony mesélt életükről itt a zselici erdőrengetegben. Megnéztük állataikat majd indultunk tovább. Néhány tanyát még érintettünk, látszik, hogy folyamatban van az épületek felújítása illetve a kerteket is művelik.
 Folytatva a túrát elértük Visnyeszéplak-Öreghegy régi temetőjét. Szomorú aktualitása a helynek, hogy itt nyugszik közel 70 éve János bácsi testvére, aki a II. vh. éveiben 3 éves korában hagyta itt testvérét. 
Az öreg síremléknél kicsit elidőztünk, majd a közeli Visnyeszéplakra mentünk ahol a Pali-temető azaz Nagy Pál betyár sírhelye valamint a kis ökotelepülés iskolája és az előtte lévő pihenőhely a helyi látványosság. 
Rövid pihenés után a zöld háromszög jelzésen indultunk tovább a Hindaibérc felé. A geodéziai torony ajtaja és alsó létrája is hiányzik. nyilván vasból volt.  Az öreg tölgy és itt ott bükk és hárs erdőkben az árnyékban jó volt túrázni.
A déli órákra azért már kánikula volt és az előzetesen egyeztetett programnak megfelelően jelzetlen utakon Szilvásszentmárton felé vettük az irányt, hogy a korábbi autóbuszt elérjük. A falu előtt a frissen kaszált réten nem a széna illata volt a leginkább emlékezetes, azért az a szakasz a tűző napon gyorsan felejthető.
Kényelmesen el is értük buszunkat és Szilvásszentmárton szépen felújított turista pihenőjében az árnyékban kivártuk amíg sofőrünk megebédelt, sziesztázott egy kicsit ebéd után majd visszavitt bennünket Kaposvárra.

Köszönöm a túrát!


 Takáts Gyula:   Pali-temetõ

Erdei Velence?

Fagyöngyök, borókák évadja ez…
Zöld ecsetjeikben kék magok
s a tölgyről a fagyöngy bogyója
átnéz a magyar ciprusok
fölött sárgán a holdra…
Hajósa lomb-habok között
– hogy lent, se fönt se reszket –
zöld gondolán alig evezget. –
– Velence?… Vályog!… Bárdolt oszlopok!
Meszelt-márvány, pincesorok
és nem a San Paolo háta,
fölhányt, kicsiny kupocska zárja,
ki magyar módra volt a szent…
Pásztorok baltás keze
gatyásan itt fektette le,
és lett, nem Pál, de Pali-temető.
A szent helyett betyár!
Ki most is egyre várja
e tölgyfa-paloták sorába
a farkas-pandurok hadát
s mint gerlicét, a kis tyukászt;
hol zöld lagunán énekel a hold
s vizén az átlőtt szívek bánatát
agancs-fészekben szarvas viszi át…
Hozzá, aki e kis halom tövén
késsel és pisztollyal övén
pihen és sírján virág is akad,
míg ki nem irtják a szívet,
a fákat és madarakat.

Pali betyár hiteles története: A zselici dombok között - Vásárosbéc közelében - magányos sírhalom domborul az erdőszélen, öreg tölgyfa vet rá árnyékot. A fejfán a következő szöveg olvasható:

"A vármegye katonája, lába nyomát sokat járta. Nagy Pál, akit megölt a pipaszár."


Egy betyár nyugszik ezen a helyen. A hagyomány szerint a közelben terítette le az üldöző pandúrok puskagolyója. Nagy Pál a valódi neve, betyárként - rablóvezérként - Mészáros Pali néven vált hírhedtté. A hatóságok egyszer megkeresést küldtek állítólagos szülőfalujába, Vörösberénybe, de a település nem fogadta el odavaló illetőségűnek. Ami fennmaradt róla, azt hatósági iratok őrizték meg.
Az 1848-49-es szabadságharcban lovászként szolgált egy huszártiszt mellett. A komáromi vár kapitulációja után a Zselicbe tért haza. Kétszer is besorozták a császári seregbe, de mind a kétszer megszökött. Kalandor természetű ember lévén, betyárbandát szervezett, s tettei nyomán hamarosan megismerték a felvett nevét a dél-dunántúli vármegyékben. Fő tartózkodási helye a szigetvári járás volt, onnan járt társaival rabolni Baranyába, Somogyba és Zalába, sőt időnként átcsaptak a Dráván túli Szlavóniában is. Egy 1858-ban készült körözőlevél szerint: "Negyven és körüli, magas, kerek képű, barna hajú és kis szakállú férfi. Rendszerint prémes, sötétkék dolmányt visel fekete kalappal. Hét társa van: 25 és 45 év közötti betyárok."
Egy szlavóniai rablókalandból hazajövet az üldöző pandúrok és katonák beszorították Mészáros Palit a zselicszéplaki erdőbe, s tűzpárbajban lelőtték. Ez valószínűleg 1860-ban történt, mert később már nem találkozni a nevével a hivatalos iratokban. A nép babonás hite szerint Mészáros Palit nem fogta a puskagolyó. Szemtanúk állították, hogy lövés érte a testét és mégsem sérült meg. Tudni vélték azt is, hogy valami jótett fejében varázskenőcsöt kapott egy öregasszonytól, bekente vele a testét és attól kezdve sérthetetlen volt. Dr. Vargha Károly főiskolai tanár, ismert Zselic kutató szerint valós alapja az lehetett a mendemondának, hogy a ravasz betyár régi sodronyinget viselhetett a ruhája alatt. Erről talán még társai sem tudtak. A sodronyingen valóban nem hatolt át a távolabbi lövésből fáradtan becsapódó golyó. A nép képzelete azonban még tovább bonyolítja a mesét. A hiedelmek szerint titokzatos erő által oltalmazott emberek mindegyike sebezhető valahol vagy valamivel. Mészáros Palit csak a sörgyepuskából kilőtt golyó sebezte halálra, mégpedig olyan fából való, amelyet hétéves bokorról metszettek és hét évig használtak pipaszár gyanánt. Innen ered a sírfelirat rejtélyes utolsó sora: "Akit megölt a pipaszár."

A történet egyik változata szerint a titkot egy halálra ítélt cigány árulta el a szigetvári szolgabírónak és cserébe kegyelmet kapott. A másik változat úgy hangzik, hogy Mészáros egyik komája beállt pandúrnak és - ismerve a sörgyepuska titkát - maga lőtte le a betyárt, s ennek fejében nagy jutalmat kapott a vármegyétől. Amikor a halálos lövéstől porba hullott a rablóvezér, állítólag ezek voltak az utolsó szavai: "Meg fognak bosszulni. Meg fognak gyászolni".
Ami a monda első részét illeti, lehetséges, hogy így történt. Mészáros Pali halála után több felderítetlen gyilkosság esett meg a zselici tájon, és ezeket kapcsolatba hozzák a betyár halálával. Ami a monda második felét illeti, abból egy máig élő legenda lett. Mint a legtöbb betyárnak, Mészáros Palinak is volt kedvese. Mégpedig kettőről szól a fáma. Az egyik a tótszentgyörgyi csárdás felesége, a másik egy somogyi grófnő.

Akárhogyan is volt, tény, hogy a vitorági erdőszélen árválkodó sírt valaki vagy valakik titokban gondozták. Valaki mindig tett friss virágot a fejfához, valaki mindig készített új sírkeresztet, ha a régi elkorhadt. Még napjainkban is, minden évben, halottak napján egy titokzatos kéz felújítja, feldíszíti a sírt és olykor gyertyát is gyújt a régen holt betyár emlékére. Talán valamelyik kedvesének ma is élő leszármazottai tarják kötelességüknek a megemlékezést? Mindenesetre tény, hogy most is virágok díszlenek Mészáros Pali sírján...

Forrás: Dél-Zselici népmondák

Még több fotó, katt a kis képre:
Visnye - Szilvásszentmárton

2014. június 6., péntek

Deseda

Több helyen olvastam már a Deseda környéki nagyszerű turisztikai attrakciókról. Én csak egyszerű gyalogtúrázó vagyok így hát gondoltam a kedvenc körtúra útvonalamon megkerülöm a tavat és megnézem a sok új látványosságot. A híradások szerint 2014 júniusára ígérték ezek elkészültét így bizakodtam. 
A 67-es út mellől indultam, a régi játszótér közepén egy új utat tapostak keresztben az autók mivel az eredetileg nekik készített makadám út gyakorlatilag járhatatlan. Megértem az autós horgászokat valahol ők is szeretnének biztonságosan közlekedni. Az utat majd egyszer talán valaki kijavítja. Az új gyaloghídnál meglepődtem mert mindkét oldalán építési terület látható emiatt csak a félkész út buckái között lehet a hídon átkelni, nem igazán biztonságos, főleg kisgyerekkel. Átértem, a D-i oldalán van egy szép új fedett pihenő. 
Itt aztán ismét meglepődtem. Az utat egy sáros árok keresztezi és nincs semmi átkelési lehetőség az aszfaltozott kerékpárútra és a vele párhuzamos földútra sem. Érdekes megoldás az biztos, babakocsival azért senki ne induljon neki , a bicikliket egy kis segítséggel át lehet emelgetni az árkon.

Rétértem a szépen aszfaltozott kerékpárútra tervem szerint az új kilátóig erre akartam menni. Egy facsemete sor már most jó lenne az út mellé!
Az út szélén az esővíz elvezető árok sok helyen már most feltöltődött sárral, nem is tudom ki gondolta, hogy a mellettünk lévő dombról a lefolyó esővíztől nem fog az árok eltömődni? 
A rézsűkben mély vízmosások is vannak már most. A terep sivatagi jellegű közel 2 km-en egy fa sincs ami árnyékot vetne az erre tévedő túrázókra, kerékpárosokra. Azon is elgondolkodtam, hogy a horgászok hogy jutnak majd el a 'tetthelyükre' nincsenek átjárók az úton és az út menti árkon sem!

Már közeledtem a Füredi öböl felé amikor ismét meglepődtem, minden előzetes jelzés nélkül az aszfaltos kerékpárút véget ért a nagy semmiben. A mellette lévő földút véget ért a nagy semmiben. a frissen legyalult terep gyakorlatilag járhatatlan volt a sártól.
Az öböl másik oldalán nagy gépek földmunkát végeztek, így meg sem kíséreltem, hogy tovább menjek.

Sajnálatos , hogy a kerékpárút elején , a kis hídnál, vagy a 67-es útról történő lejárónál semmi nem jelzi, hogy építkezés miatt a tó ezen oldala nem járható, a kerékpár út és a gyalogtúrázók piros kereszt jelzése egyaránt zsákutca. 
Úgy döntöttem, hogy meghátrálok, az eddig bejárt útvonalon visszamentem és az erre a napra tervezett túrát megszakítottam. 

Szomorú az az állapot amit természetjáró szemmel itt láttam, lehet, hogy majd idővel jobban fog kinézni, de most erre a nyárra már nem hinném, hogy bárkinek is túrázásra, kerékpározásra ajánlanám a Deseda környékét. A képen is látható  kerékpáros túracsapat is  hasonlóan járt mint én.

Ha már a Deseda partról nem tudtam eljutni a kilátóhoz akkor Kaposfüred felől 'támadtam' a helyet. A füredi szőlőhegy oldalában áll a három szintes érdekes alakú kilátó és mellette egy fedett pihenő is van , mivel a kilátó fedele 'félrecsúszott'. 
A kilátás olyan amilyen,a tó egy kis darabja látszik, nyilván lett volna jobb hely is látványosabb panorámával. A kilátó tő felőli oldalán munkagépek , teherautók szántják az utat. Majd egyszer talán megnézem, hogy mi is lesz a parton ezen a részen.
A harmadik és mindenképpen a legnagyobb attrakció a Deseda látogatóközpont lesz, nyilván az lesz de jelenleg kerítés mögötti építési terület. 

Szerencsére a strandon a még meglévő öreg fák árnyékában a játszótéren még nem történt semmi. A gyerek játszottak, az első büfé is nyitva van már, a Deseda várja a vendégeket. 

Még több fotó, katt a kis képre:

Deseda