A DDP túrára mindig elég sokan jönnek egyesületünkből. Még a távolabbi részei és vonzóak, mivel idegen tájakat, látnivalókat ismerhetünk meg. Ezúttal 17-en jöttünk össze és persze a Saci is velünk tartott. Ezt a nehezen megközelíthető szakaszt úgy tudtuk leküzdeni, hogy Kaposvárig autóval mentünk, majd egy bérelt busszal tovább Ibafára. A gyalogtúrát nem sokkal 9-óra előtt kezdtük meg. Ibafán a múzeum zárva volt viszont a kocsmában készségesen pecsételtek.
Az elmúlt hét csapadékos időjárása miatt kicsit tartottam a Zselic vendégmarasztaló agyagos dagonyáitól de szerencsére ilyen gondunk nem volt. Azt a kevés pocsolyát ami megmaradt könnyen kikerültük. A túra enyhe emelkedővel kezdődött , útközben egy funkcióját megváltoztató feszület mellett elhaladva néhány békésen legelésző birka figyelt bennünket, majd gyorsan elértük a dombsor tetejét ahol máris találkozhattunk a pusztuló falvak jeleivel. Kisibafa egykor szebb napokat látott , elhagyatott településen állítólag már csak 1 azaz egy ember lakik.
A piros túra útvonala a dombháton vezet tovább de ez már egy megváltozott útvonal mi most az eredeti „ŐS-DDP” útvonalát jártuk be azaz Gyűrűfű felé mentünk tovább jelzetlen utakon, de a több mint tíz éve felfestett jelzésekkel még itt ott találkoztunk. A dombháton szembe találkoztunk egy népes gyermek csapattal akik Budapestiek voltak és a Zseliccel ismerkedve éppen Ibafa felé túráztak , rövid beszélgetés és kölcsönös útbaigazítás után folytattuk utunkat lassan ereszkedve Gyűrűfű völgyébe.
Az elmúlt hét csapadékos időjárása miatt kicsit tartottam a Zselic vendégmarasztaló agyagos dagonyáitól de szerencsére ilyen gondunk nem volt. Azt a kevés pocsolyát ami megmaradt könnyen kikerültük. A túra enyhe emelkedővel kezdődött , útközben egy funkcióját megváltoztató feszület mellett elhaladva néhány békésen legelésző birka figyelt bennünket, majd gyorsan elértük a dombsor tetejét ahol máris találkozhattunk a pusztuló falvak jeleivel. Kisibafa egykor szebb napokat látott , elhagyatott településen állítólag már csak 1 azaz egy ember lakik.
A piros túra útvonala a dombháton vezet tovább de ez már egy megváltozott útvonal mi most az eredeti „ŐS-DDP” útvonalát jártuk be azaz Gyűrűfű felé mentünk tovább jelzetlen utakon, de a több mint tíz éve felfestett jelzésekkel még itt ott találkoztunk. A dombháton szembe találkoztunk egy népes gyermek csapattal akik Budapestiek voltak és a Zseliccel ismerkedve éppen Ibafa felé túráztak , rövid beszélgetés és kölcsönös útbaigazítás után folytattuk utunkat lassan ereszkedve Gyűrűfű völgyébe.
Ismerőseim felhívták a figyelmemet arra, hogy erre járva a tanösvényt feltétlenül nézzük meg mert az egyik legszebb és legérdekesebb ilyen létesítmény az országban.
A tanösvény nem hosszú, egy „őserdei” szakaszon meredeken ereszkedve kanyarog a fák között és nagyon jól jelzett, rengeteg gomba volt a fák között. Majd áthaladva az erdőn egy mély sásos völgyszélen vezet az út majd ismét emelkedni kezd és a tanösvény leghíresebb látnivalója - Bükk Apó – a közel 300 éves fa mellett megállva, majd egy szarvas tetem mellett elhaladva máris Gyűrűfű „főutcáján” voltunk.
A régi település helyén lévő ökofalu ritkás házait elhagyva az 1862-től foglalt és még ma is működő Isten-kút forrást kerestük meg. Toronyiránt GPS-el találtuk meg, az út néhány lépéssel később következett, de így is könnyen meglett.
Rövid pihenő után mindenki feltöltötte alaposan megcsappant vízkészletét és a kőszórásos úton tovább mentünk Dinnyeberki település felé. Túránk ezen a szakaszán és később is sok volt a nyílt terep és a Nap már igencsak magasan járt! Nagyon meleg volt. A kis zsákfalut elérve a nyomós kútnál komoly „fürdést” rendezett a csapat és szükségünk is volt rá.
Megpihenve a kis parkosított részen a szép templom mellett elhaladva értünk ki a faluból, a lovas tanya kerítése mellett haladva valahol jobbra be kell térni az erdőbe azonban az ösvény bejáratát teljesen benőtte az erdő, semmi nem látszik az útról. Így aztán a többiek kívül megálltak én pedig egy felderítő út során megkerestem az ösvényt az erdőben. Van itt egy elég mély vízmosás az útra merőlegesen ennek a jobb oldalán vezet a jelzett út. Az erdőben kanyargó ösvényen gyorsan felértünk a dombhátra itt viszont a nyílt terepnek köszönhetően a természet visszafoglalta a ritkán járt ösvényt. Derékig érő fűben, majd később valamilyen gabonában gázolva értük el a dombtetőt nem sokkal a Szociális otthon előtt. A jelzések egy gyümölcsöskert kerítésére vannak felfestve a kerítés mellett kellene haladni, ha a gaz engedné, viszont a sárgabarack érett és finom is volt.
Megpihenve a kis parkosított részen a szép templom mellett elhaladva értünk ki a faluból, a lovas tanya kerítése mellett haladva valahol jobbra be kell térni az erdőbe azonban az ösvény bejáratát teljesen benőtte az erdő, semmi nem látszik az útról. Így aztán a többiek kívül megálltak én pedig egy felderítő út során megkerestem az ösvényt az erdőben. Van itt egy elég mély vízmosás az útra merőlegesen ennek a jobb oldalán vezet a jelzett út. Az erdőben kanyargó ösvényen gyorsan felértünk a dombhátra itt viszont a nyílt terepnek köszönhetően a természet visszafoglalta a ritkán járt ösvényt. Derékig érő fűben, majd később valamilyen gabonában gázolva értük el a dombtetőt nem sokkal a Szociális otthon előtt. A jelzések egy gyümölcsöskert kerítésére vannak felfestve a kerítés mellett kellene haladni, ha a gaz engedné, viszont a sárgabarack érett és finom is volt.
A Bükkösd előtti utolsó dombhátról részben a kőszórásos úton részben földutakon ereszkedhetünk le a faluba. Útközben egy szép régi gót betűs felirattal ellátott kereszt mellett visz az út majd mély bevágásban azaz horhóban ereszkedhetünk tovább a falu felé.
A műemlékekben bővelkedő település katolikus temploma , a két védett szobor / Szent Franciska és Nepomuki Szent János/ által őrzött híd , és a Petrovszky kastély mellett értük el a főutcát. Innen már csak pár perc és a vasútállomáson voltunk, ahol alaposan megnöveltük a vízfogyasztást egy csapnál. Dombóvári átszállással vonattal utaztunk vissza Kaposvárra.
A túrát végül is 6 óra alatt sikeresen teljesítettük ebben a tikkasztó, fülledt melegben, szép útvonal volt és jellegzetes Zselici táj. Sajnos ebben az évszakban a dús vegetáció miatt az utak egy része nehezen járható de ez minden turista útra igaz lehet.
Köszönöm hogy velem tartottatok.
