AQUINCUM

Családom egy része Budapesten telepedett le, és egy kellemes családi kirándulás során kerestük fel ezt a szép és érdekes kiállítási területet a közelükben. 

---

Az Aquincumi Múzeum a mai Óbuda területén, a Római Birodalom korában létezett Aquincum település emlékeit mutatja be. A főváros által alapított és fenntartott kulturális intézmény Budapest III. kerületében, a Szentendrei út 135. sz. alatt található, a Budapesti Történeti Múzeum egyik szervezeti egysége.

A múzeum Budapest római kori régészeti, történeti emlékeinek legnagyobb gyűjtőhelye. Kuzsinszky Bálint, a helyi ásatások vezetője szervezőmunkájának köszönhetően nyílhatott meg, 1894-ben. A múzeumot az egykori aquincumi polgárváros területének egy részén, főként az ottani ásatások eredményeire alapozva alakították ki. A helyben kiásott és a fővárosban máshol, főként Óbudán fellelt római kori emlékek egy töredéke a romkertben és a múzeum épületeiben tekinthető meg.

A múzeum története

Az újkorban először 1778-ban bukkantak római kori leletekre itt, amelyek már tudományos érdeklődést váltottak ki. Egy óbudai szőlősgazda - veremásás közben - római padlófűtés (hypocaustum) maradványaira talált, amiket Schönvisner István azonosított Aquincum városával. Contra-Aquincum erődjének első romjai 1796-ban a belvárosi piarista rendház udvarán kerültek elő. 1815-ben a Duna Óbudával szemközti partján egy helyi gazda, Göttersdorfer Jakab a Rákos-patak torkolatánál fekvő földje szántása közben rátalált Transaquincum romjaira.[1]

1820-ban az uralkodó Habsburg-család egy tagja megtekintette az óbudai római romokat, és kijelentette: „Íme a magyar Pompeii és Herculaneum!” Az 1820-as években az óbudai közigazgatás elöljárója „kutatást” végeztetett a Papföldnek nevezett határrészen, a múzeum jelenlegi területén, feltárva, majd visszatemetve a nagy közfürdő romjait.

Az 1860-as években Zsigmondy Gusztáv felméréseket készített a transaquincumi erőd, illetve a mai Óbudai-szigeten elterülő „thermák” (a helytartói palota fürdőszárnya) látható maradványairól. Az 1867-es párizsi világkiállításon a magyar pavilon régészeti kiállításán, Rómer Flóris szervezésében, már szerepeltek aquincumi leletek. 1869-ben Rudolf trónörökös is meglátogatta az óbudai romokat.

1876-ban a Budapesten megrendezett 8. Nemzetközi Embertani és Régészeti Kongresszus résztvevői meglátogatták Aquincumot. 1878-ban Budapest Főváros tanácsa határozatot hozott az Óbudán még felszínen látható romok védelmében. 1880-ban megkezdődtek a tudományos feltárások Torma Károly, Hampel József és gömöri Havas Sándor vezetésével. 1881-re feltárták a polgárvárosi amfiteátrum teljes felületét.

1885-ben az Országos Kiállításon az aquincumi ásatások leleteit is bemutatták. 1888-ban Kuzsinszky Bálint is bekapcsolódott a feltáró munkálatokba, később átvette azok irányítását. 1889-ben nyílt meg az első aquincumi kiállítás, a Krempl-malomban.

1894. május 10-én az Aquincumi Múzeum kiállító épülete megnyitja kapuit a nagyközönség előtt. A millennium idején a múzeumépületet két szárnnyal bővítették ki, ezzel a múzeum elérte jelenlegi alapterületét. 1902-re épült meg a múzeumépület mögötti kőtár. 1921-ben Nagy Lajos is bekapcsolódott a munkálatokba. Ő tárta fel 1931-ben a polgárváros tűzoltólaktanyáját, itt találta meg az aquincumi víziorgona maradványait is. 1938-ban, Kuzsinszky Bálint halála után ő vette át a múzeum irányítását, ebben Szilágyi János régész, a Fővárosi Régészeti Intézet irányításában pedig Nagy Tibor volt a segítője.

A romkert

A romkert, Magyarország egyik legnagyobb területű római régészeti parkja az i. sz. 2-3 századi Aquincum polgárvárosának mintegy negyedét mutatja be, köztük a városközpont legjellemzőbb középületeit valamint számos magánházat.

A kőlapokkal burkolt utcák, az épületek kiásott és konzervált alapfalai nyomán a látogató képet alkothat a római városépítészet jellegzetességeiről, az egykori római polgárváros szerkezetéről, fontosabb középületeinek – mint a fórum, a basilica (törvényhozás háza), a közfürdő vagy egyes szentélyek – méreteiről, elhelyezkedéséről. Jól láthatók az i. sz. első évszázadokban korszerűnek számító padlófűtés, a vízvezetékek, a csatornarendszer maradványai. Külön kis védőépületben egy polgárház rekonstruált fürdője is megtekinthető. A polgárvárosnak eddig kb. a harmada került felszínre, egyes részeit már feltárták, de még nem látogathatók.

Az ásatásoknál előkerült értékesebb faragványokat, domborműves ábrázolásokat a régi épület mögött, az időjárástól részben védett oszlopcsarnokban helyezték el. A gazdagon díszített szarkofágok, sírkövek, emléktáblák mellett épületelemek faragott díszítőmotívumai is megtekinthetők.

Forrás: wikipédia

VÁR Park

 Új nevezetességgel gyarapodott Kaposvár, elkészült a Vár Park az egykori kaposvári vár helyén. 

Persze ez is olyan 'Kaposvárias', mert fontos volt ide egy házikert amit előbb utóbb úgyis ellopnak a szomszédok, és persze az is látható, hogy milyen sors vár a játszótérre. (lásd ismét a szomszédokat) 

No, de ne zúgolódjunk, még mindig jobb mint a NOSTRA , és sokkal jobb mint a korábban ide elkészített kis Emlékpark volt ami szintén a megélhetést szolgálta a szép fém emléktáblával és vaskakassal.

A Vár utcában 1973.április 3-án felavatták az elpusztult kaposvári vár emlékművét, Szabados János alkotását.

Az Emléktáblát is elvitték.

Van most egy érdekes kis tanösvény, a táblákat én még épségben láttam, hiszen ma nyitották meg a területet. Megismerhetjük a történelmet és a feltárások eredményét. Volt szerencsém Molnár István régész előadásában megismerkedni múltunk e kis darabjával. Köszönjük.

A vár történetét a MGKE szabadon felhasználható  oldaláról másoltam át.

 Kaposújvár története

Vidékünk a Honfoglalás után a legendás Botond nemzetségének tulajdonába került. Városunktól délre húzódott a déli gyepű harmadik, legbelső vonala. A gyepűk széles, ritkán lakott, nehezen leküzdhető terepadottságokkal rendelkező védelmi sávok voltak a korai századokban, amelyek nagyjából párhuzamosan futottak az ország határaival. Délen a külső védelmi vonal a Száva folyó, a középső a Dráva és annak mocsaras, vadvizes világa volt, a belső gyepű pedig a Zselic erdős, meredek dombjain és mocsaras völgytalpain alapult. A Kapos folyó széles völgye kevés helyen volt könnyen átjárható; az egyik ilyen átkelő hely, "kapu" városunk környékén volt található, a város és folyója neve ezen alapulhat. Az átjárót kiépített erődök védték.

Vannak olyan elképzelések, hogy a honfoglalást közvetlenül követő századokban városunk még nem létezett, de mai helyén Ivánfa, Kecel, Amak és Szentjakab falvakban (a ma Kisfaludhoz tartozó Rupulban is) dokumentáltan élt lakosság. A 13. században már Kaposvár mai területén is kellett léteznie kisebb erődítménynek, hiszen oklevelek említik, hogy 1273-ban megyegyűlést tartottak városunkban, de a környéken a korai századokban Ropoly vára (akkori nevén Rupul - [GC52GXM]) volt a hadászatilag jelentősebb. Később átvette Rupul szerepét a Rupulújvár, más megnevezés szerint Kaposújvár, amely több bővítés, kisebb-nagyobb átalakítás és újjáépítés során 1702-ig állt a mai romok helyén; ennek várnagyát először 1359-ben említik hivatalos iratokban.

A kaposi várnak és környékének birtoklásáért főurak gyakran vetélkedtek. 1495-ben még ostromra is sor került. A tulajdonos Újlaki Lőrinctől, aki a trónviszályok során Corvin Jánost támogatta, hűtlenség bűne miatt (ráadásul ökörnek nevezte II. Ulászlót) királyi megbízásból Drágffy Bertalan foglalta el a várat. Az ostromlók nehezen boldogultak az erős várral. Egy alkalommal Drágffy lakodalomba ment, és míg ő mulatozott, a vezetés nélkül maradt fegyelmezetlen táborra éjszaka kitört a várból Dombói István kapitány csapata. Az álmában meglepett ostromló sereg megfutamodott, közülük többen is a Kaposba vesztek. Drágffy három nap alatt összeszedte és lelket rázott seregébe. A megújult ostrom alatt a vár kigyulladt, és Dombói kapitulált. A két ellenséges sereg ezután összefogva közösen oltotta a tüzet.

A vár a török időkig gyakran cserélt tulajdonost, míg a 16. századi iszlám invázió idején királyi rendelkezés alá került és végvárként szerepelt. A vár jelentőségében csak Szigetvár után következett, a környéken a második legerősebbnek számított.

Ehhez képest túl könnyen veszett el. 1555 szeptember 8-án Tojgun pasa vette ostrom alá. Vagy tíz napig csak tüzérségi előkészítést folytatott, a vár sáncait rombolta. 17-én egyetlen rohammal bevette a sáncokat, de a belső vár három napig még hősiesen ellenállt. A szomszédos Korotna várának kapitánya, Horváth György értesíteni tudta Zrínyi Miklóst, és Dersffy István vezetésével felmentő sereget szerveztek. Még mielőtt Kaposújvár alá értek volna, a vár ideiglenes parancsnoka, Széll Péter szabad elvonulás fejében kénytelen volt átadni a várat, ahova bevonult a török. Széll alkuját a korabeli bíróság árulásként értékelte. Kaposújvár eleste reménytelenné tette a közeli Korotna várának [GCKORO] a helyzetét is, ahonnan a védők még ostrom előtt egy éjszaka titokban megfutamodtak, egyedül hagyva a várkapitányt.

1556-ban a Zrínyi által vezetett keresztény seregek Babócsa közelében legyőzték Ali budai basa seregét, majd Korotna várát is visszafoglalták. A török kiürítette Kaposvárt, de a török hódoltsági területben szigetszerűen elhelyezkedő, nehezen védhető várba Zrínyiék stratégiai megfontolásból nem rendezkedtek be. A várat lerombolták, hogy a török ne vehesse hasznát. A vár 1577-től 1686-ig török fennhatóság alá került; ahol újjáépítés után változó számú, 200...300 főnyi török katona állomásozott.

A vár leírása

Korábbi ásatások.

Molnár István régész 

A középkori vár jellegzetesen síkvidéki erősség, amelynek ostroma során a legnagyobb nehézséget a mocsaras, alig járható Kapos-völgy jelentette. A várról nem maradtak mérnöki rajzok vagy hiteles ábrázolások. A meglévők értelmezése is nehéz, mivel a megerősítő munkálatok, aztán az ismételt ostromok utáni újjáépítések során a vár megjelenése sokat változott. Az 1930-as Zádor-féle régészeti kutatás feltárta az alapok egy részét, ennek alapján a képzeletet és későbbi rajzokat is segítségül híva talán visszaidézhetjük a vár egykori megjelenését. A középkorban a belső vár saroktornyos, nagyjából 42 m-es oldalhosszúságú négyzetes alaprajzú erőd, udvarán nagy lakótoronnyal. Ezt a belső várat várárok övezte. Deák Varga Dénes rekonstrukciós rajzán már felismerhető a török veszedelem közeledtére történt megerősítés, a vár ekkor keleti és déli oldalon is 6 méter széles szárnnyal és egy új bástyatoronnyal bővült. A 16. században az átalakított várat körülvéve, a terepadottságok miatt keskeny, görbült alaprajzzal feküdt az egykori Kaposvár, amelyet kapukkal ellátott külső városfal is védett.

A török az elfoglalt várak közül a kisebbeket lerombolta, de a fontosnak ítélt várakat, köztük Kaposvárt megerősítette, és ott berendezkedett. Az ismételt ostromok és a visszafoglalás a várost több alkalommal is romlásba döntötte, de a vár is elvesztette szép középkori formáját, ahogy a katonai szempontok megkívánták.