2017. április 26., szerda

A Deseda környékén

A hosszú, zsibbasztó utazás után hiányzott egy kis séta a természetben. Hasznossá is akartam tenni magam így aztán az volt a célunk, hogy megnézzük, Somogyaszaló felől milyen a Deseda megközelíthetősége, az utak milyenek, mennyire járhatók. Az unokáim gyakran járnak erre.


A játszóterek felé indultunk el és játékos kedvű túratársam ki is próbálta némelyiket.  



Az enyhe emelkedő után egy  É-ra tartó jelzetlen úton haladtunk tovább. Ez az út aztán K-felé már Somogyaszaló D-i részére vezet. A falu szélén szép, szinte arborétum szerű a növényzet.


A faluban É-felé indultunk és a bolt előtt ismét NY-i irányba álltunk, erre már jártam ez az út szinte egyenesen át vezet Magyaregresre. Megnéztük a bárányokat, elbeszélgettünk velük. A virágzó repce közé más virág is keveredett.



Kereszteztük a Deseda patakot, megnéztük az új 67-es gyorsforgalmi út nyomvonalán a régészeti kutatásokat majd ráfordultunk az arborétum É-i bejáratához vezető útra.


Itt sok már a turkálás de az út végig jól járható. Reméljük az is marad majd akkor is ha elkészül az elkerülő út.




Az arborétum  főutján ereszkedtünk le , a sok örökzöld nagyon szép volt ezen a tavaszi napon de a legszebbek a virágok voltak. Megnéztük a gyönyörű rododendronokat mind a kettő :-( nagyon szépen virágzott.

Ezek a látványos virágok korábban többen voltak kár, hogy a többi már nincs meg. Talán érdemes lenne ismét telepíteni mert mint a példa mutatja itt is megélnek.


A hídon átkelve lassan visszaértünk a parkolóba de előtte még eljátszottam a nagy krokodil vadászt.

Szép ez a Deseda! Köszönöm a hangulatos kis túrát! 

Még több fotó, katt a kis képre:
A Deseda környékén

2017. április 19., szerda

Gasztrológia

Lassan már egy hónapja, hogy hazaértem de még mindig jó vissza emlékezni néhány nagy evésre, a kaják jellegzetes ízére és persze sokat segít az emlékezésben az amit haza is hoztam a “gasztro” túrákról. Úgy indultam el, hogy talán a sok mozgástól és a számomra ismeretlen ízektől talán sikerül fogynom néhány kilót. Ez nagyon nem jött be! A családi beszélgetések során amikor itthon volt az unokám sokszor felmerült, hogy jajj mit tudtok ott enni és hogy van e ez meg az stb. szóval a szokásos aggódás.
Most már a saját szememmel láttam, hogy ezen a téren egyáltalán nem kell aggódnom. Van ott minden amin felnőhet az unokám, és bizony mindenből több van, és szebbek is vannak mint nálunk megszoktam. 
Jártam nagy élelmiszer bevásárló központokban ahol a választék és azok kiszerelése messze nagyobb és jobb volt mint itthon. Az ismert multik közül csak Spar-t láttam ott ez nem nagy szám. Élelmiszer tekintetében állítólag a Woolworths  a legjobb, nekem is tetszett.
A kajákról bennem a következők emlékek maradtak meg:  a HÚS az alap helyzetben marhahúst jelent, esetleg bárányt vagy végszükség esetén disznó húst de a baromfi az nem hús azt nem nagyon ettem.  
A marhahúst rengeteg módon készítik el és természetesen a marhasültek az ételek királyai. Itt kell megemlíteni, hogy a grillezés sokkal inkább része az étkezésnek mint nálunk, erre a célra szinte mindenkinek van saját nagy gázgrill berendezése melyet természetesen a férfiak kezelnek. (itthon a Praktikerben is lehet ilyen készüléket kapni) 




Ez egy nagyon komoly tevékenység hiszen aki nagyot akar alkotni a pácolást azaz a húsok grillezésre való előkészítését is maga csinálja. Természetesen lehet nagy választékban készen is kapni mindenféle pácolt húst. A fűszerezés is sajátságos inkább keleties ízek és fűszerek a jellemzők aminek talán az is oka lehet, hogy Dél-Afrikában nagyon nagy az Indiaiak száma, különösen az ország K-i részén illetve a nagyvárosokban. Az indiai származású lakosság anyagilag is a jobban ellátottak közé tartozik így fizetőképes a keresletük. Ami jó azt pedig az afrikansz lakosság azaz a fehérek is átvették. Amikor a 4 féle húst csak úgy vacsorára elkészítették a köret egy jellegzetes helyi étel a PAP volt.  Ennek fő összetevője a kukorica dara melyet áztatás után nagy öntöttvas fazékban lassan sokáig főznek majd fűszerezik és tálaláskor paradicsomos szószokkal ízesítenek. Állaga a hagyományos “bébipapihoz” hasonlít az íze meg finom és nagyon jól lehet vele lakni. Igaz ebben a sülteknek is van szerepük. 
Én sört ittam hozzá de egyedül voltam ezzel a rossz szokásommal állítólag gyümölcslét kell hozzá inni.
Sokkal több édességet cukrász süteményt pudingot, tortát esznek mint azt én eddig megszoktam, pedig állítólag édes szájú vagyok. A készen kapott dolgok mellett a házi készítésű granadellás pudingot  és a csoki tortát kóstoltam , minden rendben volt velük.
Nyilván életritmustól is függ de ez a három hét étkezésileg úgy zajlott, hogy a reggeli az  mint ceremónia kimarad a napi étkezésből. A húsvét az kivétel volt ebből a szempontból. Reggelire kávé és mellé valami rágcsálni való a szokás. Itt a RUSK a neve annak a sokféle süteménynek amit a kávé mellé illetve inkább bele mártogatva esznek. 
Ezt úgy kell elképzelni, hogy a sok féle ízesítésű piskóta vagy kevert tészta esetleg kelt tészta anyagú süteményt szépen elkészítik aztán valamilyen technikával tökéletesen kiszárítják úgy hogy színe formája megmarad csak éppen kő kemény. Szárazon ehetetlen. Kávéba mártogatva viszont nagyon finommá válik. Esetleg lehet még biltongot rágcsálni hozzá ami szintén száraz de az anyaga marhahús , nekem ez nem jött be de a kutyákat el lehet vele varázsolni.
 Szintén marhából készül az a száraz kolbász - DRYWORS - ami olyan mint egy ceruza nálunk, azaz nincs 1 cm a vastagsága és mint a ropit úgy szokták rágcsálni, no ez finom hoztam is haza belőle.
A hétköznapi ebéd az általában valami gyors kaja egy gyors étteremből ezekből aztán minden féle van, ettem tengeri herkentyűket , szusit, a tengerparton.
 Voltunk palacsintabárban ami olyan étterem ahol vagy száz féle palacsintát lehet kapni, a hagyományos nálunk palacsintának megszokott is van de mindenféle édes és sós töltelékkel ellátva is nagyon finom ételek készülnek itt. 

 Ennek a testvére lehetne a gofris kajálda, a frissen sült gofri mint köret szerepel mindenféle egyebekhez, én pörkölttel ettem. Vannak nemzeti kaják is ilyen pld. egy világos színű kolbász amit több féle módon is esznek de a grillezésnél is szerepel a választékban BOEREWORS ROLL a neve.  
Ha gyorsan kell enni pld. az utcán vagy a tengerparton sétálva akkor a streetfood egyik helyi specialitását a szintén indiai eredetű SAMOOSA -t tudom ajánlani. 
Ezek a kis háromszög alakű sütik nagyon nagy töltelék választékkel kaphatók és finomak, frissen, melegen érdemes enni és inni rá egy jó sört!


Szintén hasonló kis gyors kaja a FLAPJACKS ezt házilag is nagyon könnyű elkészíteni mert hagyományos palacsinta tészta de sűrűbb és emiatt kicsi de vastag amikor megsül. Meg kell kenni lekvárral vagy Marmite-val és akkor még egy kis reszelt sajtot is elvisel, szóval édesen és sósan is finom. A MARMITE egy olyan ízesítő szer amit nagyon széles körben használnak BOVRIL a párja, ez utóbbi marhából készül még az előbbi kizárólag növényi eredetű. Ezek a kis üvegek, mint nálunk az Erős Pista minden háztartásban is megtalálható és nagyon finom. Az állaga majdnem fekete nagyon sűrű kulimász amit a kenhetősége miatt nem célszerű hűtőben tartani. Hoztam belőle többet is és pld a kacsazsíros pirítósomra szoktam tenni belőle ami zöldhagymával egészen finom.  Legnagyobb meglepetésemre a Marmite a Tescoban is kapható, szerintem sokan nem is tudják mi ez.  
Az esti étkezések általában nagyon bőségesek és ennek következtében nyilván nagyon egészségtelenek voltak viszont nagyon jól estek. A marha és bárány sültek alap élelmiszerek és a körethez sok zöldséget használnak párolva és nyersen is ettem, minden nagyon finom volt. A beszélgetések során megtudtam, hogy a bárányt egészen más módszerrel tartják mint nálunk. Ott nem legeltetnek hanem száraz tápot etetnek velük emiatt az íze lényegesen eltér a hazaitól Melyik a jobb azt nem tudom mert itthon kerülöm de a bárány specialisták szerint a hazai bárány nem jó sültnek. Strucc hús szinte mindenhol kapható de a krokodil farmon kroki husit is lehetett venni, én benne lettem volna, hogy megkóstolom de furcsán néztek rám így aztán ez most kimaradt. 
Nagyon emlékezetes volt az ökörfarok pörkölt aminek az elkészítése külön szertartást jelentett. Az elektromos fazékban egész éjjel főtt én többször bele szagoltam és kóstoltam és egyre jobb lett. 




Furcsa volt benne a sárgarépa de belátom ez így volt teljes. Megjegyzendő hogy ehető falatokra darabolva lehet megvenni az ökörfarkat és nem szilánkos benne a csont, szóval a henteseknek lehetne tanulni!
A levesek az egy külön sztori. Az általunk levesként ismert híg dolgok itt nem ismertek, nem is esznek olyat. Mivel hiányom volt és az elvonási tünetek miatt már haza akartam jönni sikerült gyors-leves port szerezni így aztán megmenekültem.  Azért kiderült, hogy van ott is leves és nem is akármilyen.
A húsvéti ebéd része volt az az étel amit egyszerűen zöldborsó levesként emlegettek, csodálkoztam is rajta, hogy ez miért annyira érdekes.
Elmesélem, hogy készül illetve mi van benne, kipróbáltam itthon is és működik.





Kell bele legalább fél kg füstölt sonka, de ha több az nem baj,  a fazékba teszünk még vagy fél kg sárgarépát, két krumplit, egy nagy fej hagymát mindezeket reszelve,  egy egész zeller szárat kis fejjel, ezt felkarikázva és néhány babér levelet, az egész cuccot egész éjjel lassú tűzön főzzük. Közben egy csomag feles borsót beáztatunk éjszakára. (sárga vagy zöld változatban is jó). Reggel kivesszük a sonkát és bele tesszük a feles borsót, addig főzzük amíg megpuhul, ezzel egy időben fűszerezzük, fehér bors, füstölt piros paprika, szegfűszeg (!)  kell bele és mindez ízlés szerint. Ha minden megfőtt akkor kihalásszuk a babérleveleket és az egészet botmixerrel össze turmixoljuk. Elég sűrű zöld vagy sárga krémlevest kapunk ami ránézésre nem igazán bizalomgerjesztő. A közben kihűlt sonkát kézzel szálakra szedjük és vissza tesszük a lébe és hozzá adjuk a fagyasztott vagy friss zöldborsót. A levest lassú tűzön addig főzzük amíg a borsó megpuhul. Ha kész öntünk bele egy kupica cherryt  és kész. Lehet enni, nagyon finom , kiadós sűrű leves valójában átmenet a krémleves és a főzelék között.  



Néhány szóban kitérnék a repülős kajákra is. Emiratessel mentem, minden tekintetben meg voltam elégedve velük, a kontinentális reggeli és az ebéd is finom és bőséges volt a sör és a kávé is megfelelt. Arab légitársaságról van szó tehát disznóhúst itt ne kérjen senki de az alkohol a gépeken nem tiltott. 
Dubai repülőterén éjszaka jártam, enni inni ott is bőségesen lehet de azért ne itthoni árakra számítsatok. Ami itt a képen látható az kb. 7000 Ft volt.

Jó étvágyat!  

Még több fotó, katt a kis képre:

Gasztrológia