2005. május 8., vasárnap

KDP Eplény – Alsópere – Öreg Futóné – Várpalota


Vonattal érkeztünk meg az Eplényi állomásra, itt az induló pecsételéssel nem volt gond mivel a 82-es Vendéglőben a korábbi tapasztalataink alapján készségesen pecsételtek, tovább indulva elhaladtunk az Enikő Panzió mellett és talán egy tábla erejéig érintettük az erdei tanösvény útvonalát . A füzet szerint élesen jobbra fordulva a távvezeték alatt áthaladva ballagtunk tovább felfelé, majd kicsit később újra kereszteztük a tanösvényt jelek voltak ha ritkásan is. A füzet szerint a jelzés a sípályán megy tovább hát ezt nem találtuk meg, még a sípályát sem pedig az feltehetően valahol megvan. Az általunk jónak tartott irányt követve jól járható széles erdei úton végül is elértük a Malom völgyet , ahol a völgyben a murvás széles utat követtük hátha megtaláljuk valahol a jelzést . Hamarosan egy kis gáttal lezárt tóhoz értünk ez talán a Malom völgyi tó lehetett itt jelzés hiányában a viszonylag frissen kiépített murvás úton mentünk   tovább mert az iránya jó volt , a tó után kb. 500 m-el egy közúti jelzőtábla oszlopán láttunk is jelzést. Figyelni kell mert a jel jobbra letér az erdőbe ezt szerencsésen meg is találtuk és hamarosan elértük a köves kút lépcsős beton vályúit , majd a jelzés még követhetően keresztez egy kerítést de ki van vágva a drót , itt tovább menve valószínűleg egy vaddisznós kerten haladtunk át mert több helyen láttunk kirakva zsákokba gyűjtött makkot. A kerítést újra elérve szintén nem kellett mászni a drótháló itt is át van vágva csak kikötöttük kimentünk majd visszazártuk magunk mögött.
Alsópere-puszta egy szép kis üdülő terület lehet , egy piros fehér sorompóval lezárt úton értünk be a házak közé. A harangláb is gyorsan meglett mellette a kis kőrakással , melyen emléktábla és a tetején egy kereszt van .
Az évszám leolvasása nem egyértelmű mert a földön állva  nem olvasható, én is felmásztam és közelről megtapogatva talán sikerült a jó számokhoz jutni , az első két számjegy egyértelmű de főleg a harmadik amely az évtizedet jelentené szerintem vagy az öntéskor vagy később megsérült és a felső része hiányzik , ugyanez érvényes a negyedik számra is a felső része sérült a leginkább kikövetkeztethető értéket jegyeztük fel. Idő hiányában a kastélyt és az arborétumot nem tudtuk megnézni.
Alsópere-pusztáról a jelzés egy szép öreg gesztenyesorral határolt úton vezet ki. Van egy elhagyatott és egyre inkább az enyészeté váló szép nagy faház az út bal oldalán, már az ablakán lévő vasrácsokat is gondosan felfeszegették, hajdanán bizonyára szebb napokat látott.
Utunk itt ott jelzéssel ellátva lassan emelkedik, felfelé haladunk a Szúnyog völgyben , a völgy felső részén ahol a térképfüzetben a jobb oldalon egy piros P- betű van , nagyon kell figyelni ugyanis itt a széles és jól kijárt útról egy ösvény szerű útra kellene letérni jobbra , ezen a részen a Keleti-Bakony turista térképe sem egyértelmű ! Ezt a letérőt semmi nem jelzi, bár figyeltünk rá de a hiányos jelzések miatt elmentünk mellette, végül is a jelzést elveszítve olyan útvonalat kell követni ami enyhén balra tartva emelkedik, több kisebb ösvényt is láttunk a jobb oldalon de egyik sem volt bizalomgerjesztő, feltehetően az erdei út azonos azzal ami az Öreg Futóné és Hegyes Berek között a térképfüzetben is jelölve van.  A térkép füzet szerinti legfelső elágazásnál  mely valójában ott jártunkkor egy hat ágú kereszteződés volt a beérkezésünk után a szemben lévő két útból a jobb oldalin ami egy enyhe lejtő után újra emelkedik – kell tovább menni – ez az út az Öreg Futóné csúcsától kb. 300 m-re ér fel a gerincre és itt újra megtaláltuk a jelzést , bár nagyon régi és kopott volt itt természetesen visszafelé azaz jobbra kell menni, hogy a csúcson lévő beton geodéziai tornyot elérjük. A toronyban van létra fel lehet mászni a tetejére szép a kilátás.
A leolvasandó római szám a torony oldalára csavarozott kis táblán és a torony előtti fán is fel van festve , nem lehet eltéveszteni.
A tornyot elhagyva újra irányba álltunk , követhető is a jel egy darabig, A piros négyzet szép uj jelzésének kiágazását elhagyva még volt néhány jelzésünk de aztán kezdődött a kálvária járás.A lényeg az, hogy a Várvölgybe levezető utat nem találtuk meg teljesen másik völgybe keveredtünk le ez utólag egy magaslati pontra kinézve feltehetően a Bér-hegy és a Fajdas hegy közötti szurdokvölgy volt az alja azért a motokrosszosoknak köszönhetően jól járható volt.  Sok kis zártkert közé érkeztünk ki végül is a völgyből ami feltehetően Várpalotához tartozott és itt útba igazítást kérve végül is sikeresen beértünk a városba , bár a csodás Várvölgy , a Bátorkő szikla és Vár helyett egy kopár teljesen nyílt egykori hadi utakon keresztül vezetett az utunk , azt hiszem, hogy ha az elmúlt évben nem jártam volna végig a Várvölgy legszebb részeit – ellenkező irányból – akkor ha becsülettel akarnám  teljesíteni a KDP-t akkor ezt a részt újra programba kellene vennem .

A korábbi szakaszon dícsértem a jelzéseket hát most ezt nem tudom megtenni.