AK. Keselyűs - Szekszárd

Gemencen kéktúrázni, sőt egyáltalán túrázni eléggé sajátságos és egyedi felkészülést igényel. Gemenc egy nagyvadas ártéri erdő, sok holtággal, tavakkal. Aki természetjáró az tudja, hogy ez a terület gazdag szúnyogokban a meleg időszakban. Olyannyira, hogy méhész hálós kalap nélkül nyáron kínos helyzetbe is kerülhetnénk, na ezért a nyári hónapok számomra kiesnek.

Azért sem szeretem a nyarat mert 30 fok felett a tűző napon a Sió vagy a Duna gátján gyalogolni szintén nem egészséges. Aztán itt az ősz, az ugye szarvasbőgés és vadász szezon a korlátozás az utóbbi években csak részleges de azért 9 és 15 óra közötti időszakra korlátozni a túrát nem praktikus. Ki kell tehát várni az október – november hónapokat amikor a tilalom nagy része megszűnik. Persze vaddisznó hajtás később is van de annak ideje is ismert előre szóval jó egyeztetni.

Február - Március szintén a vadak miatti tilalmi időszak  tehát kiesik. A tavasz közepén még általában nincs szúnyog azt az időszakot ki kell használni persze ha a Duna is úgy akarja ugyanis olvadás után a tavaszi áradások miatt lehet, hogy csak csónakkal tudnánk túrázni az pedig nem megengedett a kéktúrán. A zöldár levonulása után jön a nyár a maga sajátosságaival, elmondtam előbb. Vízállás szempontjából is az őszi hónapok a legjobbak, a Duna ilyenkor a legalacsonyabb, ami pedig a jelenlegi helyzetet illeti szinte alig van víz a mederben ebben az évben.

Ennyi volt az okoskodás. Az időjárás nagyon száraz és meleg így belekaptunk az AK Gemenci részébe is. (az AK-n lehet biciklizni is de én gyalogos turista vagyok)

Ez a része a kéktúrának elérhető Kaposvárról úgy, hogy nem szükséges ott aludni. A túra hajnalán odautazás, túra végén hazautazás. Akinek van utazási kedvezménye éljen vele nekem van - már 100 %-os, így csak a korán keléssel kell megbirkózni.

A vonatból megnéztük a napfelkeltét a ködöd , párás mezőkön reggeliző őzeket majd 3/4 8-kor már Szekszárdon voltunk. Aki napi 40 – 50  km-t meg tud tenni annak nincs más dolga, mint pecsételni a peronon és irány Baja vagy esetleg Pörböly ahogy tervezitek. Na én nem így csinálom, hanem kényelmesen,  elég volt a napi 18 km is tehát úgy szakaszoltam, ahogy lehetett.

Kitaxiztunk Keselyűsre és onnan gyalogoltunk vissza Szekszárdra.  Van ugyan tömegközlekedés is de valamikor későn szóval nem jó nekünk. A nyári hónapokban naponta jár az erdei vasút is, esetleg azt is be lehet tervezni. Mi csak sínt láttunk itt ott. Az őszi időszakban a Pörbölyről induló vonat nem is jön el Keselyűsig csak nyáron. Bárányfokig a sín megvan de úgy tűnik csak különvonatoknak mert elég gazos.

Keselyűsön a csárda teljesen bezárt, pedig igazi betyárcsárda hangulata volt régen és szállás is volt itt. Már nincs. Megkerestük a gátőrházat ami nem bonyolult mivel érthető okokból a gát mellé építették. Ez itt a Sió gátja de nyilván a Duna vize tud visszaduzzadni a Sión keresztül szóval nem akkor van árvíz ha  a Balatonnál kihúzzák a dugót. A gátőr nagyon kedves udvarias, még bélyegző párnát is ajánlott de volt nálunk. Ez a pecsét mindig elérhető.

Az előzetes tervezésnél láttam, hogy van itt a gáttal párhuzamosan az ártérben egy tanösvény és kilátó is. Érdekes és érthető, hogy a kék jelzés a gáton vezet hiszen az ártérben gyakran van víz de a tanösvény teljesen párhuzamos a gáttal attól talán 50 m-re és csak egy fasor választja el az úttól. A gáton haladó túrázó simán elmegy a kilátó mellett ami azért nagy kár mert egy hatalmas vízimadár paradicsom van a kilátó előtt és még hódokat is láthatnak a kiváltságosak. Ez a kilátó a zárt lépcsőfelületnek köszönhetően számomra is bevehető volt bár sokat nem időztem a tetején.

Sok kárókatona üldögélt velünk szemben és az egyik a szárnyait szárogatta amit még nem is láttam korábban. Sok kacsát, gémet, kócsagot is láttunk szóval érdemes ezt a részt megnézni, nagyon szép.  A kisvasút is az ártéri oldalon van az út mellett, de ez nem járt szakasz. Érdekes, hogy ezeket a fákat szinte egyáltalán nem ismertem fel. Ezek az ártéri vizes területi erdők nagyon mások mint nálunk a Zselicben. Szinte minden fa teljesen lehullatta már a leveleit, csak néhány kisebb cserjén volt még színes levél.

Az útvonal egyszerű, jól járható, a jelzések is rendben voltak igaz én mindig viszem a GPS-t is mert hát az ördög nem alszik.

Egy kis erdei cikk-cakkozás után ér az útvonal a Borrévhez. Fontos átkelőhely volt ez a rév mivel a Bogyiszlón termelt árú ezen keresztül rövid úton juthattak el Szekszárdra a piacra. A vízparton a holtág szélén kényelmes pihenőhely, több információs tábla és egy szárazra került hajót is láthatunk. Erről a hajóról ami valójában egy házikó sok információt nem találtam de ha áradás van hasznos lehet az erre járóknak.

A szép őszi erdőben érdekes, hogy állatot nem láttunk, pedig eléggé csendesen haladtunk. Aztán az út ismét kanyarogni kezdett és elértük a Bárányfoki tanösvényt ami fonódik a kéktúrával. Több fához ki van rakva kis tábla, így könnyebb felismerni ezeket az ártéri fákat.

Az egykori Duna holtág most már Sió holtággá változott a gátépítések következtében. A tanösvény miatt a gát mindkét oldalán lépcsőt építettek ki megkönnyítve a keresztezést ami különben sem lenne problémás és van egy kis híd is ha esetleg jönne a víz.

Bárányfok szintén kihalóban van. Van itt egy nagy faházas kemping , szép új étterem és persze mindez zárva. Valaki lakhat a közelben mert szólt a rádió a távolban. A turista persze itt is a pecsétet és a látnivalót keresi ami ezúttal egy helyen található. Itt áll (még)  Frigyes Főherceg uradalmi sörpavilonja , ami az 1896-os Millenniumi kiállításra épült – Budapesten.

Többszöri áthelyezést követően jelenlegi helyére az 1980-as években került. Felújítva: 1988, majd 2002: ekkor létesítették a galériát a belsőben. Jelenleg üresen romosan áll nem látogatható. Úgy tűnik lebontják mert pld. a villamos vezetékek, szerelvények már mind kibontásra kerültek, egy kis szeméthalmaz az egész. Na itt a pecsét. A műemlék sajnos napjainkban már nem érték, ilyen világban élünk.

A Bárányfoki pecséttel mindhárom mára ütemezett begyűjtésre került. Igaz a Sió mentén  és a 6-os autópályát keresztezve vissza kell menni Szekszárdra de mi reggel pecsételtünk.

A városnézésre is maradt időnk így természetesen felkerestük az RP-DDK kopjafát amit a Rockenbauer Pál Emléktúra szervezői állítottak  1989-ben.  Az autóbusz pályaudvar D-i oldalán a kis parkban található.

A városnézést most a Hunyadi utca Garai-tér, Béla Király-tér útvonalon tartottuk. Több szép régi épület , templomok, parkok, sok szobor és középkori romok is elénk kerültek, és persze nagy nehezen találtunk egy cukrászdát is egy kis édesség pótlásra majd a vasútállomáson található igazi békebeli kocsmában egy kis sört is megengedtünk magunknak. Nevezetes hely ez, hiszen közel 10 éve ezen a helyen, talán ennél az asztalnál csuktam be a DDP füzetemet , mert megtelt. 

Ezzel az AK-ból is meg van az első 100 km.