2015. szeptember 28., hétfő

RP-DDK (Bázakerettye) - Lasztonya - Szentpéterfölde - Rádiháza

Szeretek a túrákra tömeg közlekedve jönni/menni de esetenként ezt szinte lehetetlen megszervezni. A most bejárt RP-DDK szakasz is egy ilyen hely, hiszen a túra kiindulópontja csak Nagykanizsa felől még a vége már Zalaegerszeg felől közelíthető meg. A végpontok között használható tömegközlekedés nincs.  A  korábbi menetrendek szerint ezt a szakaszt sehogy nem tudtuk volna elérni de szeptembertől a közlekedési vállalat egy új járat indításával támogatta a kéktúrázási lehetőségeimet. A hajnali és csak hétfőn közlekedő járattal már volt esély a túra emberi tempóval történő teljesítése mellett a hazautazásra is. A tegnapi nap éppen hétfőre esett , az eső pedig nem esett, igaz a hajnali Hold fogyatkozást sajnos nem láttuk mert felhős volt az ég.  A korai indulás mellett még a szerencse is mellénk állt, mivel Nagykanizsán az a busz amit menetrend szerint nem érhettünk volna el késve indult. Elértük és ezzel is nyertünk egy órát.
Bázakerettye legendás pecsételő helyén a B-24 sörözőben kezdtük a napot, az intézmény 6-kor nyit így kényelmesen tudtunk kávézni is indulás előtt. A túrázók körében ismert képek az egykori bombázásról  rendben megvannak és a helyükön lógnak.
Természetesen érdekelt a B-24-es történet is, erről is érdekes információk olvashatók:
1944. július 30-án érte az első és egyben utolsó nagy légicsapás a zalai olajmezőket. Ekkor az amerikai légierő 100-120 db B-24 Liberator típusú repülővel 10: 27-10: 55-ig négy hullámban 20-25-ös csoportokban támadást intézett 4400 méter magasságból Bázakerettye ellen.
A bombázók kb. 700 db 225-250-500 kg közötti rombolóbombát dobtak le. A támadásban megsérült a villanyhálózat és a telefonvonal, s találat érte a kisvasút pályáját, ill. 14 helyen az úthálózatot a MAORT érdekeltségeivel együtt. A bombázás következtében 2 MAORT alkalmazott, 3 alkalmazott családtagja, 3 katona a 3/2-es őrszázadból és 6 bázakerettyei lakos meghalt. Míg 43 fő megsérült, akik közül 10 fő a MAORT dolgozója volt. Forrás:
zalamedia.hu

 Az egykori szemtanúk anekdótái közűl a "repülő tehén" esete a legismertebb, erről itt olvashattok bővebben.
Rá gyaloglással kezdtük a napot és Lasztonyán a pecsételő helynél tértünk rá a kék sávra.
A Dél-Zalai dombságból kifelé mentünk északi irányban. Keresztezve a kisvasutat egy kis emelkedő után sokáig szintben, zárt erdős területen vezet a kéktúra.
Az út jól járható, széles és sár sem volt. Mivel a vadászati szezon még tartott így az elején nem siettünk, hiszen a ZALAERDŐ Zrt. felhívása szerint errefelé is tilalom van a hajnali órákig. Láttunk néhány terepjárót de a vadászat ismert zaját nem hallottuk.  
Az ősz közeledtét már itt ott jelezték a színesedő levelek , szép volt az erdő az őszi napsütésben. A gerincútról Ny-felé ereszkedtünk le a Töröszneki-patak völgyébe.
Van itt egy szép nagy tó. Az út a tóval párhuzamosan az erdőben vezet de több helyen le lehet látni a vízre a fák között. A völgybe leérve egy szép vadászház és előtte még alakuló kis tavacska várja a vendégeit.
Az aszfaltos erdészeti úton gyorsan beértünk Szentpéterföldére ebbe a kis zsákfaluba. 
Erősödött a szél, az eget sötét felhők takarták be ráadásul a pecsételő hivatal is zárva volt így ezen a kis falun gyorsan áthaladtunk.
Néhány barátságos cicáról  és utcaképről fotó azért készült de igyekeztünk tovább hogy ha esetleg esne akkor minél hamarabb be tudjuk fejezni a túrát. De nem esett!
Az országúton kell felmenni a dombtetőre majd ott kanyarodik le a kék sáv kelet felé.Itt néhány éve változott az útvonal, mivel az általunk is látott bociknak nagyobb élettérre volt szükségük. 
Ismét öreg erdőben haladtunk, a terep itt sárosabb volt de azért könnyen tudtuk kerülgetni azt a néhány pocsolyát.
Gombákat is láttunk itt ott,egy sózót is találtunk és lassan kezdtük elérni a Rádiháza feletti pincéket a szólóhegyen. Az egyik pince mellett egy pad és asztal található itt tartottunk egy ebédszünetet és túratársam is gyarapíthatta a szelídgesztenye készletét.
Sok gesztenyefát láttunk és most kezdenek kipattanni a burokból, ami amúgy elég szúrós. Sok az elhagyott, elhanyagolt pince, a gazzal benőtt szőlő és gyümölcsösök kár értük.
Ez mind érték lehetne ha lenne aki törődik vele. Sok eredeti talpas házat is láttunk sajnos nagyrészt romosan. Nagyon jól álltunk az idővel így aztán nem bántuk, hogy csatlakozott hozzánk Ödön a kis tacskó méretű keverék eb és gazdája Tibor.
Éppen hazafelé tartottak a szőlőhegyről és közben sok érdekes dolgot mesélt nekünk. tettünk egy kis kitérőt a közeli Öreg-hegyi kápolnához.
Nagyon szépen fel van újítva, mellette esőbeállós pihenőhely is van a kilátás pedig csodaszép arra a kistájra ahová megérkeztünk ez pedig a Göcsej. 
Nézelődtünk , beszélgettünk amolyan "másfélmillió lépéses hangulatban" aztán megnéztük az igazi hegykaput majd a vezetőnket követve a Rádiházi ménes területére érkeztünk.
Az egykori Bartha-kúria jelenleg szálloda előtte egy híres versenyló szobra látható. A területen ma is aktív lótenyésztés folyik, elsődlegesen ügető lovakat nevelnek a Kabala ménesben

A dombos-lankás erdős vidék kiválóan volt alkalmas a lótenyésztésre. 1912-ben Bartha László a horvátországi Paukovecből Rádiházára 1905-ben áttelepült földbirtokos 7 kancával kezdte meg a lótenyésztést. Bartha László 1925-ös halála után fia, Bartha Miklós vezette tovább a gazdaságot. A Bartha-birtok a környék legnagyobb földbirtoka volt, 1935-ben 701 kataszteri holdat tett ki. A két világháború közötti időszakban az angol félvérek tenyésztése dominált.

A második világháború után a Bartha-birtok nagyobb részét felosztották, a rádiházi ménest államosították, amely 1949-től mint az Alagi Állami Ménes Rádiházi Csikótelepe működött. A gazdaság az 1950-es évektől Versenylótenyésztő Nemzeti Vállalat Ménesgazdasága, Rádiháza nevet kapta. Az 1950-es évek elején jelentős fejlesztéseket hajtottak végre a ménesgazdaságban. 1951−1952-ben egy 40 férőhe­lyes kancaistállót, valamint a szintén Gutorföldéhez tartozó Görbőpusztán pedig egy 100 férőhelyes csikóistálló építettek, emellett a gazdaság munkatársai számára több szolgálati lakás is készült. 1954-ben készült el a versenypálya, ettől kezdve napjainkig is folyamatosan rendeznek lovasversenyeket Rádiházán. A ménesgazdaságot 1965-től 2005-ig Török László (1928−2013) irányította,  akinek vezetésével az ügetőlovak tenyésztését honosították meg. Az 1960-as évektől indult fejlődésnek a lovas turizmus a településen. A ménes 1962-ben beolvadt a Baki Állami Gazdaságba.

1960-ban mint külterületi lakott hely 167 lakossal rendelkezett. A gazdaságban 1968-ban fedett lovardát építettek.

1994. október 24-én Török László családtagjai a provatizáció során megvásárolták a ménest és létrehozták a gazdaság legismertebb lováról, az 1960-ban született Kabala ügetőkancáról elnevezett Kabala-Ménes Kft-t. A losvassport hagyományát viszi tovább a Kabala-Ménes Kft. közel 150 lóval.
 
A kis település Gutorföldéhez tartozik, talán 100 ember élhet itt ezen a szép helyen. 
Van viszont üzemelő kocsmája is a Csikós Csárda, ahol pecsétünk mellé a túrazáró italt is megkaphattuk és ideiglenes helyi vezetőnket is megvendégelhettük egy jó fröccsel.
Bőven volt még időnk a buszig így kerestünk egy kellemes napos pihenőhelyet, szedtünk "rókatojást" az unokáimnak majd ezúttal már Zalaegerszegen keresztül hazabuszoztunk. Szép túra volt, sok természeti látnivalóval.

Még több fotó, katt a kis képre:
RP-DDK (Bázakerettye) - Lasztonya - Szentpéterfölde - Rádiháza

2015. szeptember 22., kedd

Béke Sztúpa - Bazaltfolyosó

Zalaszántó - Béke Sztúpa - Kovácsi-hegy - Bazaltutca - Vindornyaszőlős

Egy túra ami nem része semmilyen túramozgalomnak, nem pontokért, pecsétekért, jelvényért, kilóméterekért  mentünk, hanem egyszerűen csak azért az élményért amit a látnivalók adhatnak. Megérte!  Ez a 'tiszta és érintetlen' természetjárás.
Köszönettel tartozom egy  túravezető sporttársnak aki még 2013-ban kitalálta ezt az útvonalat és megmutatta a fotóin a szomszédos Zala megye egyik csodáját a Vindornyaszőlős és Nagygörbő közötti Kovácsi-hegy látványosságát a 'bazaltfolyosót', de ismert bazaltutca, sziklafolyosó neveken is.
Azonnal felkerült a 'bakancslistámra' nézegettem, tervezgettem, halogattam de eddig nem jött össze.  A 2015-ös autómentes nap ingyenes vonatozási lehetőséget adott az autó tulajdonosoknak, ami nem elhanyagolható költség (oda/vissza 3300 Ft-a vonatjegy Kaposvárról Keszthelyre). Az időjárás is ideális volt kellemes, napos őszi időben túráztunk így láthattam és megmutathattam ezt a szép vidéket túratársaimnak is.
Keszthelyről még elbuszoztunk Zalaszántóra és itt a kék jelzésen indultunk túrázni. A jelzés követhető bár biztos, hogy több éves. A mindenhol hangoztatott felújítással, táblákkal nem találkoztunk! 
Először a Béke Sztúpát kerestük fel, itt már jártam többször is de túratársaimnak újdonság volt, a környezete is lényegesen megváltozott így én is természetesen mindent megnéztem, fotózgattam és elég sok olyan ajándék tárgyat vásároltunk ami a hely, a Buddhizmus hangulatához illeszkedik.  Magyarországon a legnagyobb és Európában is kiemelkedő méretű ez a Sztúpa.  Mi ugyan nem politizálunk de a napi események kapcsán azért szóba került, hogy bizony jelen vannak olyan vallás gyakorlói  is az utóbbi időben Magyarországon melynek nem a békés meditáció a legfőbb ismérve! 
Buddha nem isten, nem is egy isten földi megtestesülése, hanem ember, aki ki van téve a betegségeknek, megöregedésnek, s akinek az élete szintén halállal végződik. De megkülönbözteti a többi embertől, hogy minden szenvedélyt és elvakultságot legyőzött, azaz megvilágosodott, megvalósította a nirvánát. A különböző buddhista írások szerint Gautama Sziddhártát több buddha előzte meg és fogja még követni.
Buddha tehát ember, aki legyőzött önmagában minden tudati elhomályosulást (zavaró érzelmet), szellemi tökéletessége következtében hatalmas erők bontakozhattak ki benne, és erre a tudásra saját erejéből tett szert, nem más tanítómesterek, isteni kinyilatkozás vagy szent iratok tanulmányozásának a segítségével. Buddha tanítása szerint ez az út azonban a Buddhává válásig „mások véleménye és saját elmélkedésünk révén” világosodik meg. Bár az útmutatásra szükség van, a szintézis hangsúlyos szerepet kap tanításaiban.
A buddhizmus célja szolgálni és hasznára lenni minden érző lénynek, köztük az emberi lényeknek is. És ezért sokkal fontosabb, hogy azon gondolkodjunk, hogy buddhistaként a saját szemléletünkön keresztül hogyan tudunk a társadalom javára válni ahelyett, hogy megpróbálnánk másokat a buddhizmusra téríteni. Buddha önzetlenül segített másokat, így mutatott példát az elfogadásra és lelki nyugalomra.
A buddhizmus alapvető emberi problémákkal foglalkozik. Mindaddig, amíg a múlandóságból, ragaszkodásból és a téves nézetekből eredő alapvető emberi szenvedéseket tapasztaljuk, addig a buddhizmus fontossága nem kérdéses. A kulcs a belső béke. Ha ezzel rendelkezünk, akkor a belső békénket megtartva nyugodtan és ésszerűen tudunk szembe nézni a nehézségekkel.
A Világosvár-hegyről még a kék sáv jelzésen ballagtunk le de nemsokára már jelzetlen utakra tértünk át és következhetett a nap igazi túracélpontja a Kovácsi-hegy.  Szép, öreg erdőben, hatalmas bükkök, tölgyek között kanyarog az erdészeti út.
Mivel kőszórásos így csapadékos időben is biztonságosan járható mi viszont élveztük az őszi meleg napsütést. Az egykori tanösvény néhány táblája még olvasható, de több töröttet is láttunk, a jelzését - ami állítólag kék kereszt - nem láttuk és az út is gyakorlatilag nem volt követhető ezért nem is kerestük.
Néhány kidőlt fán tartottuk meg az ebédszünetet majd a hegy tetején lévő öreg - már régen lezárt - kőbányát néztük meg. Függőleges sziklafalai érdekesek, látványosak, veszélyesek éppen ezért nem is látogatható!
Innen már nincs messze a 'bazaltutca' sárga sáv jelzése. Meg is találtuk - ez is régi de sűrű és jól követhető - az erdőbe kanyarodva rögtön ördögszántás szerű sziklás területen kanyarog az ösvény.
 
A vékony bazaltréteg teljes vastagságában széttöredezett, pereme leszakadozott, így alakítva ki a nyugati végen lévő Bazaltutcát, a fennsíkon pedig bazaltdolinák keletkeztek (a csapadékvíz a töréseken lehatolva kioldotta a pannon kori rétegeket és az így keletkező üregeket, beszakadásokat bazalttörmelék töltötte ki). Néhányuk dolinatóvá vált, ahol tőzegmohás fűzlápok alakultak ki
A legszebb látvány persze a bizarr sziklaformák övezte Bazaltutca, melynek a valaha volt 1,7 kilométeres hosszát a kőbányászat 800 méteresre kurtította. Itt a leszakadt bazalttömbök széttöredeztek, de egymás közelében maradtak, így egy árokrendszer alakult ki több kisebb barlanggal, melyekben egyaránt otthonra talál a barlangi keresztespók, a közönséges denevér és néhanapján az ember is. 
A kis kövek nagyon gyorsan nőnek és az útvonal bal oldalán az egykori hegyoldal hatalmas szikla tornyai nagyon szépek. Az ösvény is köves itt ott lépcsős, le fel megyünk a terep adottságainak megfelelően.
A lábunk alá nagyon kell figyelni de néhány méterenként meg kell állni nézelődni. 
A sziklatornyok egy részének  megmászása a bátrabbak számára nem jelent kihívást, én a másik csoportba tartozom, inkább fotóztam a 'zergét'. Külön köszönet Évának hiszen mászásaival jól tudta érzékeltetni a sziklák méreteit.
Emléktáblák is találhatók a sziklafolyosóban és itt található a Vadlány-barlang (Vadlány-lik) mely egy kis kitérővel elérhető és érdemes is megkeresni.
A barlang nyitott, de óvatosan kell megközelíteni mert egy függőleges üreggel kezdődik, a bejárat szúk később már tágasabb és lámpa kell hozzá.
Pihenőhely, padok asztalok vannak a bejárat közelében. Mivel sziklás terepen esetenként nagyokat lépve lehet ide feljutni ha a kő vizes akkor óvatosan kell közlekedni, száraz időben mint esetünkben egy kis odafigyeléssel biztonságos.  
A Vadlány-lik barlang a bazaltutcával egy időben keletkezett. A kibillenés és a suvadás mozgása következtében a bazaltutca árkával párhuzamos és arra merőleges repedések jöttek létre. Egy ilyen, bazaltutcára merőleges repedés nyomán született meg a Vadlánylik-barlang. Számos állat talált itt lakó- és búvóhelyet, melyek közül talán legérdekesebbek az éjszaka aktív denevérek. A szoba vak kürtje alatt felhalmozott guanó jelenlétük bizonyítéka. E barlang különleges helyet foglal el a környék barlangjai sorában, mert méretei, beosztása, “komfortos hatása” alkalmassá tehették, még ha időszakosan is, hogy lakóhelyül is szolgáljon.
Utoljára a német megszállás alatt használták, majd később, Rákosi Mátyás beszolgáltatási rendszere alatt a környéken élő parasztok terményeiket rejtették itt el.
Több névvel is ellátott barlang van a közelben a Vadlány-barlang teljes hossza a jelenlegi felmérések szerint több mint 24 m a többi kisebb . Magyarországon minden barlang védett! 
 A sziklafolyosó a hegyoldalon nagyjából szintben halad. A sárga sáv jelzésünk a sziklák közül kiérve erős lejtőben folytatódik Vindornyaszőlős felé. Az ereszkedő ösvény egy merítős forrást is érint majd gyorsan leérünk a működő kőbánya bekötőútjára.
Közel 1 km után mezei földútra kanyarodik a sárga sáv jelzése mely csak elméletileg létezik de út van így a GPS-el követhető.
Egy békésen legelésző/heverésző tehén csorda mellett lassan elértük a falu szélét majd a főutcán a központba a hatalmas Turul-madaras emlékműhöz mentünk.
Vindornyaszőlősön  buszra szálltunk és Keszthelyről a már ismert útvonalon kényelmesen és a tervezettől egy járattal korábban hazaértünk, a túra közel 15 km-volt.

Még több fotó, katt a kis képre:
Béke Sztúpa - Bazaltfolyosó

2015. szeptember 19., szombat

Papi Pipa 15 (2015)

A Dél-Zselic Természetbarát Klub jó időben, szép terepen, jó rendezéssel egy jó délelőtti programot biztosított számunkra. A Papi Pipa túra rövidebb  távján MTSZ kedvezménnyel 500 Ft volt a nevezési díj. 
A rajt és egyben cél az egyesület kezelésében lévő Zrinyi kulcsosháznál volt. Az útvonalról térképvázlatot, jó leírást kaptunk. Az 1-es  ponton az ellátás Balaton szelet, a 2.-en csokis, citromos ostya és hideg  - több féle - üdítő, a célban pedig a szokásos zsíros kenyeres vendéglátást kaptuk.  A túra jelzett útvonalon vezetett de szalagozás és terelő felíratok is segítették a tájékozódást.
Terecsenytől Almamellékig a régi vasút nyomvonalán a piros sáv jelzésen mentünk, nagyrészt erdős terepen.
Az Almamelléki erdei vasút állomásán megnéztük a kis kiállítást majd a piros kereszt jelzésen nagyrészt nyílt terepen mentünk Sasrétig.
A hozzánk csatlakozó kis tacsi vidáman mutatta az utat, még Terecsenyből indult Ő is.  (A magam részéről elítélem azokat a túrázókat akik jó bulinak tartják ha egy egy településről egy barátságos kutyust szándékosan vagy csak a közeledését kihasználva elcsalnak vagy hagyják, hogy velük menjen. Ilyen esetben a kutyust vissza kell zavarni akár a tulajdonosnak is jelezve.)
Túratársam is megszáradt amikor a Jámborka-forrásban való fürdőzés után pont Őt takarta be amikor szárítkozott :-)   A tacsi kaland,most jól végződött mivel a gazdi Sasréten volt pontőr és rögtön megfékezték a pórázzal kis 'fenevadat'. Kár lett volna ha a vadászati idényben baj éri!
Sasréten rengeteg volt az őszi kikerics, kicsit pihentünk majd az erdészeti út emelkedője várt ránk.
A nagyrészt hárs erdőben kaptattunk felfelé az út bal oldalán szinte végig a vaddisznóskert kerítése mellett.
Egyszer aztán az aszfalt is elfogyott, fel is értünk a tetejére majd a piros négyzet jelzésre tértünk.
Néhány kerítést átmászva, átbújva lassan ereszkedtünk az Aligvár-forrás felé ahol a 3. ep. várt bennünket.
Ez egy ember mentes, krétás pont volt az ellátás pedig friss forrásvíz. (Csak halkan jegyzem meg hogy most is irigykedve láttam, mennyire jól és okosan tudnak forrást foglalni Baranyában. A két érintett forrás bőségesen ontotta a friss vizet akkor amikor a szintén zselici új, még egészen friss, látványprojekt források teljesen elapadtak, eliszapolódtak, betemeti őket a természet.) 
A forrás után már csak pár perc volt a célig ahol szép kitűzőt kaptunk és külön öröm volt látni, hogy volt olyan sporttárs(nő) aki ezen a túrán teljesítette a Zselic 120 túramozgalmat melynek szép, kék, valódi fém, tűzzománcos jelvényét és a mozgalmat kb. két évtizede még én találtam ki.
 
Tudomásom szerint Magyarország első teljesítménytúramozgalma volt és ma is él! Gratulálok mindenkinek aki megkapta. A jelvény megszerzésének jelenlegi feltétele a Zselic 50 (KTTE) Zselic 40 éjszakai (Meteor) és a Papi Pipa 30 (Dél-Zselic TK) túrák folyamatos egymás utáni teljesítése, bármilyen sorrendben.
Délre már haza is értünk. Szép túra volt jó időben. Köszönöm a rendezést!

Terecseny
A település már egy 1183-as oklevélben szerepel Terecső néven mint a vátyi székely ispánsághoz tartozó egyik falu. Feltételezhető, hogy egészen a török uralomig lakott volt, és csak a török hódítás idején vagy a felszabadító háborúk alatt néptelenedett el. A 18. században már csak pusztaság. Lakóházak ekkor már nem voltak, viszont egy Aligvár nevű csárda épült a területen 1760 körül. A puszta ekkoriban a nagyméretű baranyai-somogyi Batthyány-uradalom részét képezte egészen 1856-ig, a birtok eladásáig, onnantól kezdve pedig a bécsi illetőségű Biedermann bankárcsalád volt e terület birtokosa.
A 19. század második felében német ajkú zsellérekkel népesült be. A betelepülők jelentős része a szomszédos Németlukafapusztáról érkezett, miután ott megszűnt a Dunántúl egyik utolsó erdei üveghutája. Az összetartó, szorgalmas kis német közösség hamarosan virágzó kistelepülést hozott létre a pusztaságon.
1970-körül megkezdődött a falu gyors elnéptelenedése, ugyanis a fiatalabb lakosság egyre nagyobb számban költözött el főleg a környékbeli városokba, Kaposvárra, Szigetvárra és Pécsre. Nagy törést jelentett ráadásul a Kaposvár–Szigetvár-vasútvonal felszámolása 1976-ban, mely által a terecsenyi állomás is megszűnt. Tovább tetézte a folyamatot ezt követően nem sokkal az általános iskola végleges bezárása is.
Terecsenynek napjainkban száznál kevesebb  lakosa van. Munkalehetőség a faluban gyakorlatilag nincs, bár a vendéglátásra, a turizmusra némiképp lehet építeni.  Az itteni csendes, tiszta levegőjű környezet vonzó a külföldiek számára is. Az utóbbi években több holland és német állampolgár is házat vásárolt a faluban. Három turistaház is üzemel itt jelenleg.
Almamelléki Állami Erdei Vasút
Az Almamelléki Állami Erdei Vasút Almamellék község volt nagyvasúti állomásától (MÁV elbontott Kaposvár–Szigetvár-vonala) kiinduló, 600 mm nyomközű erdei vasút. Jelenleg egy működő fővonalból áll, melynek végpontja Sasrétpuszta. A lukafai szárnyvonalat pár éve menetrend szerinti üzemen kívül helyezték, de nem bontották el, járható. A terecsenyi szárnyvonalból mára csak egy csonkavágány maradt meg.
1899-ben épült meg a MÁV Szigetvár–Kaposvár közötti vasútvonala, mely érintette Almamelléket. Az Almamellék és a Németlukafai Cigányvölgy közötti keskenynyomközű vonalat 1901-ben Báró Biedermann Rezső, a községtől északra fekvő területek birtokosa építette.
A vasút feladata elsősorban a kitermelt fa fuvarozása a nagyvasúthoz, de a németlukafai hamuzsírégető boksa és üveghuta termékeit és az irtásokon termelt mezőgazdasági terményeket is a vasúton szállították. A báró által Sasréten alapított iskolába is vonaton utaztak a gyerekek.
A pályát továbbépítették: 1901-ben épült a Szentmártonpusztai leágazás, 1943-ban a Terecsenypusztai vonal, 1925-ben a Lukafai elágazástól a Sas-réti vadászkastélyig vezető vonal, 1935-ben a Csikó-réti szárnyvonal. 1940-ben a Csikó-réti szárnyat elbontották és a Lukafai vonalból is felszedtek fél kilométert. Ezek a vonalmegszüntetések valószínűleg a fakitermelési területek megváltozásával magyarázhatók.
A vasutat 1945 után államosították, a szentmártonpusztai vonal kivételével erdőgazdasági kezelésbe került. A szentmártonpusztai vonal a Görösgali Állami Gazdaság tulajdona lett.
A vonalon több vonalkorrekciót végeztek: például a szentmártonpusztai halastó létesítése miatt egy 750 méteres szakaszt feljebb fektettek (1958). A pályát is felújították: a talpfákat vasbetonaljakra, a síneket nagyobb tömegű, erősebb sínekre, a fahidakat vasbetonhidakra cserélték. 1961. április 12-én megkezdődött a menetrend szerinti személyszállítás, a vasút korlátozott közforgalmú minősítést kapott.
A vasút vonalai is változtak: a lukafai szárnyvonalat 1952-ben elbontották, majd egy kilométer hosszban visszaépítették, a sas-réti vonalat a fűrésztelepig meghosszabbították. A terecsenyi vonalhoz többször hozzáépítettek néhány száz métert. Több kis hosszabbítás történt a klotz-gödöri és a kisterecsenyi vonalon is, de 1972-ben elbontották mindkettőt. 1975-ben építették a terecsenyi vonalból kiágazó kápolnási vonalat, amit 1984-ben a terecsenyi szárnnyal együtt elbontottak. Megmaradt csonkját kocsitárolásra használták. A szentmártonpusztai vonalat 1972-ben elbontották. A csikóréti vonalból 1975-ben újból lefektettek egy szakaszt, de 1983-ban elbontották, csak egy csonka vágány maradt meg belőle, de később egy felújítás során azt is elbontották.
A Kaposvár-Szigetvár MÁV-vonalat 1977. január 1-jén megszüntették. Ez a kisvasút életére igen károsan hatott, mert megszűnt a nagyvasúti összeköttetés. A faanyag fuvarozása folyamatosan csökkent a korszerű tehergépjárművek megjelenése és az erdészeti feltáró utak kiépülése miatt. A szárnyvonalakat a lukafai kivételével elbontották, a kisebb-nagyobb megmaradt csonkavágányokat kocsi tárolásra használták. 1977-ben az almamelléki állomáson forgatták Zsombolyai János Kihajolni veszélyes! című filmjét.
Sasrét
A Zselic dombjai között, egy hosszan elnyúló völgy közepén található vadászkastélyt (mai vendégház) a Biedermann család építtette a 20. század elején. A báró érdeme a jelenleg is üzemelő Almamellék - Sasrét nyomvonalú erdei kisvasút is. A ház melletti 200 éves ősbükkös a megye legöregebb erdeje, melyet a benne kanyargó tanösvény és kiépített források tesznek még izgalmasabbá.
A Mecsekerdő Zrt. Szigetvári Erdészeténél 1996 tavaszán került átadásra a Kikerics Természetismereti Központ, Sasréten. Az erdei iskola épülete mellől indul a 1,5 km hosszú tanösvény a Sasréti ősbükkösön át. A majd kétszáz éve érintetlenül hagyott fenséges bükkös, kocsánytalan-tölgyes erdő ma helyi jelentőségű természetvédelmi oltalmat élvez. A tanösvény kihelyezett tábláival egyrészt különféle fafajok felismerését szolgálja, másrészt a tanösvényen végighaladva ismerkedhetünk a helyi lágyszárúakkal, az erdő természetes felújulásával, ugyanis a kidőlt fák helyén különböző korú újulatfoltok vannak.
 A Kikerics központ mellett fajátszótér várja a gyerekeket, a tanösvény felénél az Almás-patak forrásánál pedig kiépített szalonnasütő hely van. Igény szerint lehetőség van a tanösvényen szakvezetésre is.

Még több fotó, katt a kis képre:
Papi Pipa 15 (2015)