2012. június 26., kedd

Somogy Turistája (Csurgó - Ágneslak)

Csurgó - Ágneslak

Csurgó városnézés 2,5 km
Gyalogtúra: Iharos - Ágneslak - Pogányszentpéter 12.5 km 250 m

A Somogy Turistája túramozgalom része volt ez a szép , megyénk déli részére szervezett túra. A 10 fős csapatot Benedek Balázs vezette. Csurgói városnézés után nagyrészt jelzetlen utakon haladtunk Iharos községtől Ágneslakig, majd innen Pogányszentpéterre mentünk tovább. Utunk végén a régi, - zalai túrázók által kialakított - sárga és zöld sáv jelzést is érintettük egy szakaszon, hiszen a megyehatáron túráztunk. Nagy kiterjedésű bükk és fenyő erdők is találhatók erre, nagyon szép túraterep, kár hogy kevéssé ismert. Köszönöm a túrát.
----------------------------------------------------------------------------------------------

Csurgó

 Első okleveles említése 1019-ből származik. Városi jogot kapott 1405-ben. Vára a 15. században épült, a 18. században lerombolták.
1543-ban ide költözött, s két évig itt élt Tinódi Lantos Sebestyén, miután ura, Török Bálint török fogságba esett.
Az 1792-ben alapított gimnáziumban tanított 1799. május 26-tól 1800. február 17-ig Csokonai Vitéz Mihály. Csokonai itt fejezte be Dorottya című vígeposzát.
1850-ben lett mezőváros. Városi jogot ismét 1989-ben nyert.

Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium

Részletes történetét itt olvashatjátok.


A Szentlélek-templom

XIII. századi gótikus tornya a templomos lovagok várának megmaradt részlete.
A török időben mecsetnek használt templomot a XVII. században barokk stílusban átépítették, középkori jellegét ekkor elveszítette.
A templom mellett találjuk a középkori Basakút emléktábláját.

Városi Múzeum

Alighanem az ország egyetlen középiskolája, amelyet megéneklő vers általános iskolai törzsanyag. A "Jövendölés az első oskoláról a Somogyban" az egész magyar felvilágosodás programadó költeménye, polgárosodást szorgalmazó alaphangja időtálló, napjainkban is időszerű Csokonai verse.
A várossal szomszédos, vele már száz éve egybeépült, de közigazgatásilag csak 1950-ben egyesült Alsokra teszik - helyesen - a gimnázium 1792. évi őszi indulását.
Jelenleg Múzeum van az épületben.


Meller-kastély

Az impozáns, kastély jellegű, tornyos épület (amit a helybeliek neveznek ″kastélynak″) a XIX. század végén épült eklektikus stílusban.
Az utca felőli bejárati kaput szecessziós kapurács díszíti, és ugyanilyen stílusú eozinmázas csempékkel rakták ki a bejárati folyosó oldalát. Az épületben még megvannak az eredeti falépcsők és kerámia padlólapok, a faburkolatok és a parketta. A földszinti terem sarkában egy nagyon szép, régi vaskályha áll. Az 1994-ben felújított épületet iskola céljaira használta a város, de már hosszabb ideje üresen áll.

Ágneslaki arborétum

 Ágneslak nagyon szép fekvésű arborétum: az Ágneslaki-völgyben a Máriás-patak felduzzasztásával létrehozott halastavak közötti félszigeten található.

Nevét Inkey Pál feleségéről Sztankovszky Ágnesről kapta. Metzl Kamill urasági erdőgondnok 1920-25 között mintegy száz fafajt telepített a kertbe. (Az ő nevéhez fűződik az iharosi és az iharosberényi kastélypark telepítése is.) Ezt a munkát később Pogány Károly folytatta.

Tavasszal virágzik itt a liliomfa (Magnólia) és a tulipánfa. Jelentősebb fajták: oregoni hamisciprus 12 fajváltozata, nyugati és óriás tuják termetes példányai, gyönyörű simafenyő,jegenyefenyők, borókák és kínai szúrósfenyő.
A fenyőgyűjteményben mintegy 100 fajt, ill. fajtaváltozatot tartanak nyilván. A lombos fajok közül legértékesebb a japán juhar és az amerikai ámbrafa.

Forrás: Csurgó város honlapja, Wikipédia.
----------------------------------------------------------------------------------------------
Még több fotó, katt a kicsi képre:






Csurgó - Ágneslak

2012. június 17., vasárnap

Múzeumok éjszakája 2012

Ezen a kellemesen forró estén a Múzeumok éjszakája programsorozat két kaposvári rendezvényét tudtam felkeresni.

A múzeumi tárlatoknál a Rácz Vali kiállítás volt újdonság számomra.
A Levéltári programok mindig nagyon érdekesek így volt ez most is, biztos, hogy napokig, hetekig tudnék nézelődni ott :-)


A Rippl-Rónai Múzeum koncerttel, tűzugrással, játszóházzal, előadásokkal, kézműves foglalkozásokkal tárlatvezetéssel várta a látogatókat 18-tól 24 óráig.

A Somogy Megyei Levéltár bemutatja historizáló hangulatú látványraktárát, iparművészeti értékkel bíró üvegablakait, oklevél kiállítását és több mint száz éves sajtóorgánumait.
A látogatók megszemlélhetnek és részleteket hallhatnak 18. századi nemességvizsgálatokról, megtekinthetnek kéziratos térképeket és pecséteket, szemügyre vehetnek az 1880-as évekből származó, a korabeli helyi közélet jeleseit megörökítő fotóalbumokat és az 1970-1980-as éveket bemutató, retro hangulatot idéző plakátokat és reklámokat, valamint bepillantást nyerhetnek a 18-20. századi Somogy oktatástörténeti dokumentumaiba.

Helyszínek és elérhetőségek:
Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár, Fő u. 10., Tel.: 82/314-011,  www.smmi.hu;
Somogy Megyei Levéltár, Kaposvár, Rippl-Rónai tér 1., Tel.: 82/528-207, www.smarchive.hu
(kapos.hu)

Múzeumok éjszakája 2012

2012. június 16., szombat

Somogy Turistája (Tatárvár - Buzsák - Öreglak)

Tatárvár - Buzsák - Öreglak

Táv: 19 km Szint: 150 m

Ritkán járt útvonalon szervezte a Somogy Turistája és a Somogyi Várak túrasorozathoz kapcsolódó túráját a TTSE, Kardos Éva vezetésével, melyen 19 fő vett részt a 30 fokos kánikulában és nagyrészt végig nyilt terepen. A térben és időben is kissé hosszabbra sikeredett túrán rengeteg látnivalóval találkoztunk, ami  az általam készített képek számán is érezhető, hiszen kissé átválogatva is 180 db maradt. Köszönjük a túrát és a vendéglátást!

A főbb látnivalók a teljesség igénye nélkül:

Buzsák

Buzsák a Balatontól 15 km-re délre található bájos somogyi település főként jellegzetes kultúrájáról, virágzó hagyományairól és ügyes kezű asszonyai meseszép hímzéseiről, szőtteseiről nevezetes. Az 1800 lakosú kis község élő, mi több napjainkban tovább gazdagodó népművészete példaértékű. Ha Buzsák néven szeretnénk utánanézni a középkori település történelmének, valószínűleg nem találnánk semmit, ugyanis ekkor még két falu, Magyari és Akts voltak itt. A napjainkban látható település 1498-ban, a falvak egyesülésével született meg Budzák, s csak később 1675-ben Buzsák elnevezéssel. A 14-15. században délszláv telepesek költöztek a községbe, magukkal hozva ősi hagyományaikat, szokásaikat, ünnepeiket. A délszláv kultúra a mai napig meghatározza az itteni kultúrát.


Nagyboldogasszony Rk. templom

A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt templom 1704-ben barokk stílusban épült. Az oltár központi alakja Szűz Mária, akinek szobrát mindig az ünnepi szertartásnak megfelelő színű palástba öltöztetik. A templomban megcsodálhatjuk a buzsáki hímzéssel díszített miseruhákat, oltárterítőket. A faragott oltárkép XIV. század eleji alkotás, melyet nemrég újítottak fel, műemléki védettséget élvez. Szűz Mária szobrát a liturgiának megfelelő színű palástba öltöztetik. A szobor a Kápolnási-dűlőben lévő Fehér-kápolnából került ide. Idegenvezetéshez, illetve a nyitva tartási időn kívüli látogatáshoz előzetes bejelentkezés szükséges.


Tájház

A századfordulón még szinte az egész falu, szoba-konyha-kamra beosztású, kémény nélküli, nádfedésű házakból állt. Később a házakat modernizálták, kéményt kapott a konyha, így füsttelenné váltak nemcsak a szobák, hanem az egész ház, így még sokáig szolgálta a benne lakó családot. A falu központjában található, ma már tájházként funkcionáló tömésház, 1977-ben, amikor megvásárolják és tájházzá alakítják, többedmagával található a faluban, ma már azonban egyedüli képviselője ennek a háztípusnak, ami egykor ezt a vidéket jellemezte. A tömésház a 19. században épült, módos paraszt portája volt, ami jól látható a telek nagy méretén, gazdasági épületein. A ház megvásárlásakor már jelentős változásokon ment át, tájházzá alakításakor szabadkéményes formába építették vissza, azaz a konyhában látható sárkemence fölött kémény nyílás található. Ezen keresztül a füst kihúz a konyhából így nem gomolyog a térben. A szabadkémény nyílásába tették egykor a füstölni kívánt húsokat. A konyhától jobbra és balra található a ház két szobája, mindkettőt mázas szemeskályha melegíti, amit a konyhából fűtenek, így a szobába egyáltalán nem jut be a füst. A ház első szobája volt a család tisztaszobája, amit a legszebb textilneművel, szentképekkel öltöztettek fel és kímélték a mindennapi használattól. A szoba ma is 19. századi tisztaszobának van berendezve, két szépen felvetett ággyal, szentképekkel, gazdag díszítéssel. A hátsó szoba, ami egykor a család lakószobája volt, ma kiállítótérként funkcionál, hiszen itt helyezték el a buzsáki népművészet, népi iparművészet legszebb darabjait. A hímzéses textilek mellett a tájház népművészeti kiállításában helyet kaptak a buzsáki fafaragók régi és mai munkái is, hiszen ahogy a hímzés, úgy a fafaragás is élő népművészeti tevékenység a faluban. A tájház udvarán áll a hatalmas színnel ellátott istállós pajta, ami ma padokkal van tele, utal arra, hogy a portát rendezvényei alatt ma is használja a falu.A tájház meglátogatása önmagában is egy tartalmas kirándulás programja, aki teheti látogasson Buzsákra, amikor a tájház portáján programokat szerveznek. Ilyenkor látványos néptáncműsoroktól hangos a tömésház udvara, és látható a híres buzsáki népművészet mai továbbélése.


Fehér Kápolna

A település legrégebbi mûemléke az egyhajós, félköríves szentélyû, román kori Fehér Kápolna, amely egy Akts nevû, elpusztult középkori település plébániatemploma volt. 1704- ben készült, faragott szõlõindás, reneszánsz faoltára jelenleg a római katolikus templomban tekinthetõ meg.


Buzsáki hímzés

Buzsákon három hímzésfajta ismert, a vézás, a boszorkányos, és a rátétes, más nevén „bécsis” hímzés.

János-hegyi pincesor

Nádvetéses, tömésfalas présházak, pincék nemcsak a százados múlt paraszti építészetét idézik, hanem ma is "élnek": az erre vetődő kirándulókat szívesen kínálják meg a hegy levével. Több pince és présház is műemléki védelem alatt áll.


Öreglak

A XIX. század első felében épült klasszicista stílusú, Szent Anna tiszteletére szentelt római katolikus templomot a II. világháború után a község lakossága újjáépítette. A berendezés, a mellékoltárok a XVIII. században, barokk stílusban készültek.

A település területe már a bronzkorban is lakott hely volt. Az első írásos emlék a faluról az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzék. A középkori források Lak vagy Lakvár alakban említik. A XV. században már állt a Laki Thúz család által építtetett várkastély. Mátyás király a várat elvette a hűtlenségbe esett Thúz családtól, és Corvin Jánosnak adományozta. 1522-ben II. Lajos király Lak várát Korláthkői Péternek adományozta, aki a mohácsi csatában vesztette életét. A várat a XVI. században birtokolta Bakits Pál, Török Bálint, Báthory András, Tahi Ferenc és neje, Zrínyi Ilona. A várat közben építették és megerősítették. 1541 és 1566 között a laki vár elég fontos láncszem lett a végvári vonalban. A laki vár Szigetvár eleste után került török kézre.


Még több fotó, katt a kis képre!
Tatárvár - Buzsák - Öreglak

2012. június 9., szombat

Somogy természetbarát mozgalmáról

Az első 80 év -  a többit pedig már ismerjük :-)

Forrás: Vukov Péter: Száz éves a világ természetbarát mozgalma. A „Vándor” 1995. centenáriumi különszáma alapján készült változat.)


Kaposváron 1912. március 5-én a munkásotthonban megalakult a TTE kaposvári helyi csoportja.
Anya szervezete az 1910-ben Budapesten megalakult Természetbarátok Turista Egyesülete volt.
A csoport vezetője Mojzer Imre nyomdai tisztviselő, majd fia Mojzer István György vette át az első világháború alatt a csoport vezetését.


1921-24-között népes tisztikar irányította a TTE kaposvári csoportját Pintér László elnöksége alatt.


A megszűnt TTE helyét a munkás-természetjárásban a Magyar Munkás Eszperantó Egyesület vette át, sajnos csak rövid ideig.


( Ismertebb vezetőségi tagok:Vámosi István, Boót István, Mautner József voltak)


Az ifjúság természetjárását az 1913-ban megalakult Polgári Fiúiskolai Cserkészcsapat szervezte.


A 30-asévekben szinte csak a cserkészek túráztak, 1935-38-között a Magyar-Osztrák Alpesi Egyesületnek is volt igaz nem túl aktív szervezete Kaposváron.

Ebben az időben semmiféle turisztikai létesítmény nem volt Kaposvár térségében.

A második világháború vérzivatara után az ország helyreállításának nehéz körülményei ellenére újraéledt a szervezett turizmus.

1946-ban Kaposváron, Geszler Jenő, siketnéma intézeti tanár szervezésében megalakult a természetjáró csoport, tagjai közül sokan régebben cserkészek voltak, ezért az államhatalom 1950-ben mint „reakciós” csoportot feloszlatta.

1951-ben az új ipartelepítés eredményeként felépült Kaposvári Textilművekben a „Vörös Lobogó” SE keretében megalakult a természetjáró szakosztály.

Szakszervezeti segítséggel a város üzemeiben egymás után alakultak a természetjáró szakosztályok, csoportok, pld. a Kinizsi, a KMTE, az Állatforgalmi, valamint a Terményforgalmi Vállalatok csoportjai.

1959. márciusában a Szakosztályok megalakították a Somogy megyei Természetbarát Szövetséget , első elnöke Bencze József lett. Ebben az időszakban alakul ki lázas munka eredményeként a Zselic turistaút hálózata, indul be a Zselic Turistája mozgalom. Megindul a túravezető képzés.

1961. novemberében Bencze József lemond helyére Matuszka József kerül. Népszerüsödnek a tájékozódási versenyek.

A 60-as években a természetbarát mozgalom helyzete minden hullámzás ellenére pozitívan fejlődik, egyre másra új szakosztályok alakulnak: Zselic, Fáklya, Kapos SE, Kórház SK, Spartacus SE.

A Szövetség megyei híradója a „Vándor” rendszeresen megjelenik a helyi hírekkel.

1969-ben az első Turista Parlamenten határozták el a Kaposvár környéki természetbarát létesítmények tervezetét.

A 70-es évek elején indult meg a „Park-erdő” létesítés programja, 1970-ben alakult meg a „Társadalmi Erdei Szolgálat”.

1971-77-között a Kislaki erdőben, a Gyertyános Völgyben felépült Somogy megye első turista telepe. Megnyitotta kapuit a „Gyöngyvirág” és Spartacus” kulcsos turistaház. Kiépült a Hódos-tó, a Kőér, és a Négytestvér forrás.

A TESZ két faházat kapott szolgálati helyül a Gyertyános és a Töröcskei erdőben.

Fellendült vidéken is a természetbarát élet, új szakosztályok alakultak Barcson, Mosdóson a kórházban, Fonyódon a gimnáziumban ODK csoport, Öreglakon a MEDOSZ, Siófokon pedig két egyesület a a Spartacus és az Olajbányász SE.

A jól működő koncepciózus Magyar Természetbarát Szövetség keretében anyagi gondokkal küszködő szakosztályok tevékenykedtek, de eredmények is születtek.

1973-ban a szervezett magyar turizmus centenáriuma évében nagy sportátszervezés történt országosan, megszűnt a TSH, a sport irányítása a tanácsi szervezet keretébe integrálódott.

1974-ben beindult a Dél-dunántúli Kék Túra a Szekszárd – Pécs – Kaposvár szakaszon.

Somogy, Baranya és Tolna megyei természetbarátok összefogásával.

1976-ban megalakult a nem túl hosszú életű Kaposvári Városi Természetbarát Szövetség Lévai József elnökletével, aki akkoriban egyben a megyei szövetség főtitkára is volt.

1976-évben ismét Turista Parlamentet szervezett a megyei szövetség, és az eddigi eredmények ismeretében új feladatokat határozott meg.

A sorozatos személyi ellentétek hatására az 1977/78-as évek válsághoz vezettek,feloszlatják a városi szövetséget valamint lemond a megyei szövetség elnöke Matuszka József, helyére Sümegh Nándor mérnök kerül valamint kicserélődik a teljes vezetőség.

A nehézségek áthidalásában a szakszervezetek segített, 1978. október 1.-én a Szakszervezetek Megyei Tanácsa Sportbizottsága keretében megalakul a Természetjáró Albizottság, szoros együttműködésben a Természetbarát Szövetséggel. Közös túravezetői tanfolyamokat, természetbarát találkozókat szerveznek pld. 1978 - Pedagógus, 1980 – közalkalmazott, 1981 – Egészségügyi, 1982 – KPVDSZ, országos és évente megyei találkozók.

A szakszervezetek támogatásával új vagy újjáélesztett szervezetek jönnek létre ezidőben: Vízügyi SC 1979, Kinizsi TE 1980, KPVDSZ Vörös Meteor TE 1982.

Az 1980-ban már rendszeresnek mondható Turista Parlament eredményesnek mondta az elmúlt 4 évet és új fejlesztési irányokat jelölt ki. A technikai munkák továbbvitele mellet nagyobb figyelmet fordított a kerékpáros, túramotoros és vízi túrázás fejlesztésére , tekintettel a megye adottságaira.

1981-ben létrejön az első hivatalos külföldi kapcsolat a bulgáriai Kardzsali Turista Szövetséggel.

1982-t az SmTSZ turista évvé nyilvánította az akkor 70-éves megyei szervezett természetjárás méltó megünneplésére.

Gazdag program keretében felavatta a Turista Emlékművet a Töröcskei-tő partján, Zászlót avatott és első izben adományozta a „Somogy Természetjárásáért” plakettet.

A TESZ országos találkozója is Somogyban volt.

Kudarcok is terhelték ezt az időszakot hiszen leégett a Spartacus kulcsosház ( romjai még láthatók a Gyertyános völgyben) és kezelői változás történt a Gyöngyvirág kulcsosháznál.

1982-ben a Töröcskei erdőben felavatták a Vándor forrást és 1983-ban az Eszperantó forrást ( mindkettő ma is létezik de elhanyagoltsága miatt nem üzemel)

1985-ben  Simonfán a KPVDSZ Vörös Meteor Te megnyitotta a megye akkor második turistaházát a „Meteor” házat mely a régi iskolából lett kialakítva.

A Zselic SE 25 éves fennállását ez évben ünnepelte.

Beindultak megyénkben a teljesítménytúrák is melyek más megyék természetjáróit hozták el Somogyba.

1985-ben az akkori TANÉP SE. rendezte meg Magyarország első kimondottan éjszakai teljesítménytúráját a Zselic 40-et, ( felszabadulásunk 40.-éves évfordulójára) a túra az első két évben Kaposvárról indított körtúra volt. 1987-től a TANÉP SE a Meteorba olvadt be, a Zselic 40 pedig Simonfára került át , változatlan névvel.

A KTTE beindította a ZSELIC 50 nappali teljesítménytúrát, mindkét rendezvény ma is él, időközben résztávok is kialakultak.

1986-ban negyedik alkalommal rendezték meg a Turista Parlamentet, a megyei szervezetekben a korábbi ellentétek megszűnőben voltak a taglétszám is örvendetesen gyarapodott, 1708- igazolt természetjáró volt ekkor Somogyban.

A kiadott új Zselic turistatérkép hatására a megyei túramozgalmak is népszerűsödtek. ( Somogy Turistája, Dél-dunántúli Kéktúra)

1988 a Magyar természetjáró mozgalom jelentős éve, teljesen önállóvá válik az egyesülési törvény alapján a Magyar Természetbarát Szövetség. Vezetői szabadon választott tisztségviselők.

1988. november 14.-én megszűnt a Somogy megyei Természetbarát Szövetség, helyébe a Somogy megyei Természetbarát Bizottság lép újonnan megválasztott vezetéssel, elnöke Bakonyi János lett. Az önállóság évének szép ajándéka a Zselickisfaludon létrehozott „Vándor” turistaház a KTTE részéről.

Jelentős és megrázó volt a korábbi 50 %-os vasúti utazási kedvezmény megvonása, mely jelentősen csökkentette a taglétszámot Somogyban is.

A nehéz időszak ellenére is volt előrelépés, hiszen somogyi kezdeményezésre létrejött a „Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra” jelenleg is működő meghosszabbított útvonala, melynek létrehozásában és az 1989 évi avató túra megszervezésében jelentős szerepet játszott Somogy természetjáró közössége.

A Somogy megyei természetbarátok ez időben rendszeresen részt vettek az országos rendezvényeken is , az Országos Természetbarát Találkozókon valamint az első Természetbarát Napon Dobogókőn.

Ideiglenes táborhely kialakítása is történt az RP-DDK útvonalán Újvárfalván a Noszlopy kúriánál valamint Mesztegnyőn a Tájház udvarán.

1990-től rendszeresen megjelent ismét a „Vándor” című megyei folyóirat is.

1991. január 13-án megtartott közgyűlésén új alapszabályt fogadott el a megyei természetbarát mozgalom. A megyei szövetség neve Somogy megyei Természetbarátok Turista Szövetsége lett, elnöke Vukov Péter okleveles mérnök. Bírósági bejegyzés száma: 60042/91.

1992-ben végre megjelenhetett a Somogy megye természetjárásának első 80 évét bemutató évkönyv, mely azóta is hiánypótló mű.

Az újjá alakult Meteor TTE Simonfán második turistaházát alakította ki egy megvásárolt lakóházból Zselic turistaház néven.

A 90-es évek elején jelentősen szélesedtek a külföldi kapcsolatok elsősorban a német nyelvterületek irányába, ennek eredményeképpen 1992-ben szervezett először nyugat-európai túrát az SmTTSz.

1994-évben felújításra került az RP-DDK megyei útvonala és elkészült a DDP túraútvonal meghosszabbítása Kaposvártól Igalig. A KTTE létrehozta a „Zöld úton a zöldbe„ túraútvonalát és a Meteor beindította a „Zselici négy fa ” teljesítménytúráját.

Siófokon a városban és közelében több új jelzett útvonalat alakítottak ki a helyi természetjárók. És kiadták a hozzá tartozó túrakalauzt is.

Zamárdi térségében a „Zamárdiért Egyesület” a megyei szövetség segítségével három új turistautat alakított ki és festett fel, valamint színvonalas túrakalauzt is kiadott. Ez évben új természetjáró egyesület alakult Marcaliban is.

1994-évben 15 szervezeti egység tartozott a megyei szövetséghez, taglétszáma akkor 880 fő volt.

1995-96 években tovább folytatódott a Dél-dunántúli Piros túra útvonalának kialakítása egészen Siófokig.

Az új turistaút ünnepélyes átadása 1996. július 20.-án volt Törekiben.

Az így kialakított regionális hosszú távú turistaúton a Dél-dunántúli megyék 1999-évben hirdették meg az ország első regionális túramozgalmát az immár közismert bár viszonylag kevesek által teljesített DDP-t. Az első és máig egyetlen igazoló füzet 1999-évben készült el, melynek anyagát Dománszky Zoltán (Tolna), Lakatosné Novotny Sarolta (Baranya) és Vukov Péter (Somogy) állította össze.


Kaposvár 2012.május.18.

Összeállította a forrás alapján: Hevesi Z.  A 100. éves  somogyi természetjárás ünnepség alkalmából.

2012. június 8., péntek

OKT. 23. Putnok – Szarvaskő

Putnok – Dédestapolcsány

 A kéktúrából még visszalévő szakaszokat úgy tervezem bejárni, hogy a legtávolabbi résztől visszafelé jöjjek. Ezt követve a Bükk hegységet átszelő 23. szakasz következett. Az útiterv már régen készen állt csak a túra időpontját kellett eldöntenem, hiszen ezen a szakaszon az időjárás nagyon meg tudja nehezíteni a teljesítést. Aztán megszületett a döntés, egy hidegfront áthaladása után 4 napra indultunk el. Kicsit elhúzódott a hidegfront áthaladása ennek hatását az első napon azért rendesen észleltük de a következő 3 napon minden a papírforma szerint alakult.

Úgy kezdődött a túra, hogy 5.-én hajnali 5-kor vonatra szálltam Kaposváron, majd átszállások sora következett, néhány nagyon szoros csatlakozással, Dombóvár, Kelenföld, Keleti pu., Miskolc, Kazincbarcika, és végül fél 12 körül Putnokon szálltunk le a vonatról. Budapesten csatlakozott be Zsuzsa és Laci – köszönöm, hogy megkeresték a vonatot mire odaértem! kellemes kissé felhős időben indultunk de sajnos utolértük a hidegfront K-felé távozó részét így szemerkélő esőben kezdtük a túrát a putnoki vasútállomásnál. Alig keltünk át a Sajó hídján amikor elég intenzív zápor ért el bennünket, az erdő szélén egy nagy fa alatt le is álltunk egy kicsit. Az eső csendesedése után nekivágtunk a Szilas-tetőre vezető emelkedőnek, ezzel nem volt semmi probléma mivel az út szinte végig sziklás, köves alapon vezetett és esőben is jól járható volt. Így utólag belegondolva valószínűleg nagyban segítette a döntésünket az a finom magozott szilvából készült pálinka melynél finomabbat még nem ittam és ugyanilyet is csak a Zemplénben de nem csoda hiszen az alkotója ugyanaz volt, köszönjük! A 400 m körüli emelkedőt leküzdve a hegy tetején átbillentünk a lejtős oldalra, egy szép erdészházat elhagyva egyre nyíltabb terepre érkeztünk, a távolban a Bükk hegységből nagyon kevés látszott az is felhőkbe burkolva. Aztán kezdetét vette az a lejtő amire tulajdonképpen számítottam de azért azt nem gondoltam, hogy minden erőfeszítés nélkül is szépen haladhatunk lefelé.  Az agyagos talaj felázott felső részén álló helyzetben is lassan csúsztunk lefelé. Nagyon jól be tudtuk azonosítani azt a szakaszt ami az OKT50-túra résztvevőinek is emlékezetes volt. A füves részeket keresve folyamatosan ereszkedtünk Upponyig és a távolban a szoros bejárata is lassan feltűnt. A szép pincesornál értük el a települést majd egy út menti csapnál megszabadultunk a sártól. Egy bácsi kedvesen útbaigazított bennünket és gyorsan megtaláltuk a kocsmát ahol a kedves pultos hölgy segítőkészségével sikerült magunkat szalonképessé tenni. A bakancsokból újságpapírral kiszívattuk azt a vizet is amit kiönteni már nem tudtunk és kissé át is öltözhettünk.

Putnok - Dédestapolcsány
Csendben mosolyogtunk, amikor a kiszolgáló hölgy azt gondolta, hogy lyukas a radiátor és azért van alatta egy nagy tócsa, pedig csak a Laci állt ott előtte. Időközben az eső is elállt és megkezdtük a behatolást az Upponyi-szorosba. A hatalmas sziklák már itt sejtetni engedték, hogy nagyon szép 4 nap vár majd ránk, így is lett. A Lázbérci-víztározó mellett kanyargó úton nagyon szép helyen jártunk , a tó, a fölé magasodó sziklák, a sok vadkacsa és a többi szépség mind mind fotózásra késztetett. Zsuzsa szorgalmasan mentette az úton átkelő csigákat gondosan ügyelve a menetirányukra. Közben nem győztük kerülgetni azt a rengeteg kb. 1 cm-es kis békát akik éppen akkor indultak el a tóból az erdő felé, több százan voltak és minden bizonnyal néhányan feláldozták magukat a mi kéktúra teljesítésünkért de azért igyekeztünk vigyázni rájuk. Dédestapolcsány szélét elérve gyorsan megtaláltuk lefoglalt szállásunkat, ami nagyon kényelmes és jól felszerelt volt. Berendezkedtünk majd átvonultunk a szomszédba a Marcipán falatozóba, ahol pótolhattuk az elvesztett energiánkat. A gyros kicsinek bizonyult így egy pizzát is tettem a tetejére.Hosszú napunk volt így gyorsan kiteregettük a szárítani valót és egy jót aludtunk.

Dédestapolcsány – Bánkút

Kellemes napsütéses időben indultunk erre a szakaszra, a felszálló pára felhők között a Bükk fennsík végig előttünk magasodott. Az út is végig emelkedett hiszen 800 szint várt ránk ezen a napon. A falu kis boltjában bevásároltunk majd Mályinka felé vettük az irányt, gyorsan odaértünk, és egész úton láthattuk ahogy közelednek a hegyek. Nagyon szép látvány volt a Bükk így É-ról megközelítve. Mályinkán megnéztük Laci szép nagy házát, csodálkoztunk is, hogy nem szólt róla eddig, de állítólag nem is tudott róla, elhittük. A műemlék templom és harangláb kihagyhatatlan és hát útba is esik ugyanúgy mint a Laci kocsma ahol kicsit megállva frissítettük magunkat és készleteinket. A talaj még nagyon átázott és sáros volt így rövid konzílium után egyhangúlag inkább egy hosszabb de biztonságosabban járható utat választottunk a fennsík felé, nem utolsó sorban azért is mert így volt lehetőségünk “lábon száradni” az előző nap után erre szükség is volt.


Dédestapolcsány - Bánkút
Szépen fogyasztottuk a kilométereket és ami még fontosabb volt a szintet is, örültünk minden 100 m-nek és a hatalmas bükkök között egyre magasabbra jutva az időnként megnyíló erdei réseken csodálhattuk a Bükk szépségét. Néhány Baranya megyei túrázóval találkoztunk az út közepén pihentek, kissé eltévedve. Rövid tapasztalatcsere és útbaigazítás után ott hagytuk őket, később este a fennsíkon a kocsmában még összefutottunk és mint mesélték voltak nagyon kellemetlen szakaszok azon az úton amerre ők jártak, a sár azért az erdei ösvényeken még sok helyen megmaradt. Bánkútra felérve jó volt magunk alatt hagyni a 800 m-es feliratot, a szállásunkat gyorsan megtaláltuk, és a kedves háziak gyorsan el is helyeztek bennünket, hiszen tapasztalatból tudhatják, hogy Bánkút azért magasan van.
Egész úton finom forró levesről ábrándoztam és Bánkúton megtörtént a csoda, olyan babgulyást kaptunk amit egy darabig biztos emlegetni fogunk, nagyon finom volt és nagyon jólesett.
Szállásunkon berendezkedve kicsit pihentünk majd kb. egy órás kitérőt tettünk a Bálványra ahol a Bükk-fennsík szép kilátója a Petőfi kilátó található. Kicsit szellős és karcsú építmény így a legfelső létrás szakaszra már nem volt bátorságom felmászni de a felső teraszról kicsit ágaskodva azért már át lehet látni a fák közti réseken. A fennsík és a távolban alattunk az apró települések látványa érdekes volt. Vissza ereszkedve Bánkútra megnéztük a közeli Fehér Sas fogadót nem hagyott maradandó élményt, túrázóknak jobb szerintem a síház ahol mi laktunk.

A NATO radar is érdekes látvány a nagy gömbjével, és a közelben több helyen is látható még a néhány évvel korábban itt átvonult tornádó pusztítása, a meredek hegyoldalak teljesen leborotválva, a fát sem lehet róla letermelni olyan meredek volt.

A síháznál konyha is üzemel így finom rántott hússal zártuk a napot és már sörözgettünk vacsora után amikor befutott egy újabb somogyi túrázós csapat egy kedves siófoki házaspár. Közös ismerősök és túra élmények is előkerültek és nagyon hasznos információkkal segíthettük egymást hiszen ők szemben haladtak velünk a kéktúrán.

Az üzemeltető hölgy és lánya is jó beszélgető partner volt hiszen nem volt más vendég. “Barni” a néhány nappal korábban betévedt kutyus is kedvesen játszott körülöttünk miközben elfogyasztott egy lábtörlőt. Jó időben gyönyörű helyen voltunk, és kicsit fáradtan de jó hangulatban zártuk a második napot is.

Bánkút – Bélapátfalva

A túrára való készülődéskor is egyértelmű volt, hogy ez a szakasz lesz a legszebb és egyben a leghúzósabb is. Több évre visszamenőleg elolvastam a fellelhető túrabeszámolókat és vagy csak a rosszat írták le a túratársak vagy mi voltunk sokkal jobb erőben de semmi gondunk nem volt ezzel a 20 km-es szakasszal, 500 m szintemelkedés és 1200 m ereszkedés várt ránk közben vittük az összes holminkat. Volt meredek hegyoldal, volt sziklás ördögszántás több helyen is, volt szakadék szélén vezető ösvény, volt Tar-kő, Pes-kő. Három-kő, Cserepes-kő, Őr-kő, voltak gyönyörű szinte havasi rétek, hatalmas víznyelők, fenyvesek és persze ott volt a híres bükki Őserdő is. Persze csak a kerítésen kívülről hiszen szigorúan védett, lezárt terület. A Cserepes-kő barlangjánál kis pihenőt tartottunk, pecsételtünk, azt hiszem ez az egyik legjobb helyre telepített pecsét az OKT mentén.


Bánkút - Bélapátfalva
Éppen a Pes-kő felé vezető sziklás hegyoldalt szemléltük amikor egy természetvédelmi őr is megjelent a közelünkben és segítőkészségét is köszönjük. Nem volt rá szükségünk tudtuk , hogy az előttünk magasodó sziklákat kell megmászni csupán pár percre megálltunk hogy lelkileg is erőt gyűjtsünk. A sziklákon felkapaszkodva már lassan ereszkedésbe kezdett az út, az Őr-kő kulcsosházat is elhagyva a sziklák is kezdtek elfogyni a lábunk alól és egyre inkább jól és gyorsan járható gyalogutakon ereszkedtünk lefelé egészen a Katona-sírokig.
Itt is megálltunk kicsit, hiszen a nehezén már túl voltunk, majd még néhány száz métert ereszkedve a Lóczy-forrásnál frissülhettünk fel. Aki erről az oldalról támadja a hegyet itt juthat utoljára ivóvízhez. Bánkútig nincs vízvételi hely ott is csak vásárolni lehet, mert a fennsíkon forrás nincs, a síház vízellátása is csak tartállyal felhordott vízből biztosított. tehát nem ajánlott ivásra.

Bélapátfalva irányából egyre inkább hallottuk a civilizáció hangját majd feltűnt az út bal szélén a Gyári-tó, a fölé magasodó lebányászott Bél-kő és persze a “Szomjas Csuka” ahova nem csak a pecsét miatt tértünk be. Szomjasak voltunk és a halászlé is ízlett. Ez volt a legszebb, leghosszabb túranapunk és mégsem lehet elmesélni szavakkal azt a látványt amit a Bükk nyújt, meg kell nézni közelről.

Mindenképpen említést érdemel, hogy leérve a hegyről a késő délutáni órákban szinte mellbevágó volt a meleg. Fent a hegyen sokkal kellemesebb, hűvösebb idő volt ideális a túrázáshoz, köszönhetően a két nappal korábban átvonult hidegfrontnak, így is terveztem és bejött. 

Hétköznap lévén szállásunkon csak mi voltunk így még válogathattunk is a szobák között, a Kalcit Motelt tudom ajánlani, jó szálláshely a szomszédban pedig a Bélkő Panzió konyhája sem rossz. Barátságos áron kaptuk az őz pörköltet, és a többi elmaradhatatlan vacsora kelléket is. Záróráig beszélgettünk a hegy szépségeiről, és biztos vagyok benne, hogy túratársaimnak is tetszett.

Bálapátfalva – Szarvaskő

Negyedik és egyben utolsó túranapunk már ismét rövidebb volt hiszen haza is kellett utazni. 7-kor nekivágtunk Bélapátfalva utcáinak, Zsuzsa még vásárolt egy kellemes és divatos túrapapucsot mivel a bakancs sarka és a lába sarka közül az előbbi bizonyult erősebbnek kár, hogy nem a rózsaszínt választotta! Mindenesetre szép és értékelendő teljesítmény volt ezt a szakaszt papucsban teljesíteni. Értékeltem is és a legvégén egy kevésbé meredek alkalmi útvonallal jutalmaztam kitartását ott ahol leereszkedtünk Szarvaskőre.

Bélapátfalva - Szarvaskő
No de az események ott kezdődtek, hogy a Bél-kő lebányászott oldalát megcélozva először megnéztük Magyarország egyetlen megmaradt Ciszterci apátságát, és a mellette lévő kolostor romjait valamint a romok között fakadó bővizű forrást is. Szép és monumentális épület a Bél-kő tövében akit érdekel elolvashatja a történetét. Innen kissé gazos úton mentünk tovább de nem volt hosszú, majd az út folyamatosan de enyhén emelkedve folytatódott a Kolacskovszky-forrásig. A forrás lepusztult elhanyagolt, a közeli Telekessy-Vendégháznál pecsételtünk, majd tovább sétáltunk a Gilitka ( Szent Anna) – kápolna felé. A gyönyörűen felújított kápolna után az út lassan ellaposodik, még néhány kilométer és feltűnik alattunk négy napos túránk végpontja Szarvaskő. Az erdő nyiladékából a Vár-sziklát láttuk felülről majd a településről alulról is. Megkerestük itt is mindkét pecsétet , a régi állomás mögött a fém pecsét és az Eger-patakot keresztezve a Vár presszóban a gumi is megvan. Közel másfél órával a vonat előtt ideértünk így volt időnk megpihenni és átöltözni a hazautazáshoz.
Említést érdemel, hogy a vonat amivel Egerbe utaztunk csak pénteken közlekedik így ez is befolyásolhatja egy ilyen több napos út megszervezését. Hazafelé már kicsit rövidebb volt az utazás és persze az sem utolsó szempont, hogy a kéktúrából már csak az út 12.16 %-a azaz kb. 140 km van vissza.

Köszönöm Zsuzsának és Lacinak, hogy velem tartottatok, következik a Mátra!

2012. június 2., szombat

Somogy Turistája (Somogygeszti - Somogyvár)

Somogygeszti - Somogyvámos - Somogyvár

Táv:15 km  Szint: 200 m

A TTSE és a METEOR túraprogramjában is szerepelt ez a somogyi túra, melyen 23 fő vett részt.
Autóbuszunk Somogygeszti É-i részére vitt el bennünket ahol aztán Borsos Bandi – túravezetőnk – ismertette a nap programját.



A túra nagyrészt jelzetlen utakon vezetett, melyet Bandi pár nappal korábban már végigjárt. Széles földúton indultunk el É-i irányban, majd rövidesen ÉNY-ra fordultunk és egészen Somogyvámosig ezt az irányt tartottuk.



Az út elég jól járható szekérút volt, egy viszonylag rövid szakaszon azonban
elszántották, így az általunk kialakított csapáson haladtunk át a búza tábla szélén. Ez az útvonal nem szerepelt a turistautak.hu térképén sem – eddig –, viszont gyorsan beüzemelve a Balázstól kölcsön kapott GPS-t sikerült felmérni és már a térképre is berajzoltam.

Ezután mások már könnyebben eltalálnak rajta.



A szekérút egy szép nagy halastó rendszer D-i végéhez vezetett, itt rövid pihenőt tartottunk majd ismét útra kelve széles, jól járható földúton jutottunk el Somogyvámos határába.
A Krisna-völgy mellett vezetett az utunk, így kívülről szemléltük meg a  ‘település” épületeit, melyek nagyon rendezett és modern épületek. Minden  házon napelemet is láthattunk.



Egy gyenge zápor gyorsabb haladásra késztetett bennünket, de azért a   település központját megnézve, a látványosabb dolgokat körbe fényképezve érkeztünk el a biztos fedél alá a helyi presszóba. Itt különféle frissítő  italokat fogyasztva pihent le a csapat.



A menetrend áttanulmányozása után a csapat egy része - 9 fő - felkerekedett és tovább indult Somogyvárra ahol még elérhettük a korábbi buszt vagy vonatot. A társaság nagyobb része még
maradt és ők egy későbbi vonattal utaztak haza. Az eső is elállt gyorsan haladtunk. Én a korábbi csapattal tartva már kora délután hazaérkeztem. A 15 km-es túrán a helyi látványosságokra most nem volt időnk, siettünk de tulajdonképpen ezeket már ismertem így nem sokat veszítettem.
Köszönöm a túrát!

Somogyvámos:
Somogyvámos történelme az avar időkbe nyúlik vissza: a Táncsics utcában  például e kor temetőjének nyomaira bukkantak az 1940-es években, amikor az építkezések során csontokat, cserépedényeket, lószerszámot találtak. 
1968-ban kezdték el a falu közelében lévő Ihász-dűlőben álló középkori  templomrom régészeti feltárását. A középkorban a mai Somogyvámos határában egy Csopak nevű falu feküdt, amely 1237-ben részben a szentmártoni apátság birtoka volt - erről írásos emlékek is fennmaradtak. A hódoltság alatt azonban teljesen elpusztult az a település, majd lassan a neve is feledésbe merült. A közelében azonban akkor már állt Vámos falu, ahol most a román stílusú templom romjait találjuk. Az 1575-ös adólajstrom Vámosfalva néven  jegyezte fel az utókornak.

A XVI. század végén Nagy István, azt követően a Gyulaffy család , Jankovich István, majd a Niczky család birtokolta. A falu 1856-ban került Kund Vincze tulajdonába, s az ő leszármazottaié maradt még a huszadik században is. A Kund család birtokán 1906-tól egy bérlő, özv. Lővensohn Ernőné gazdálkodott, s nem is akárhogyan. A gazdaságot a kor színvonalának megfelelő legmodernebb
eszközökkel szerelte fel: gőzcséplővel, benzines szántógéppel és gőzmalommal dolgoztak. A birtoknak gazdag állatállománya, valamint tenyésztésre is berendezett halastava volt. A községhez tartozó Gilye területén a XV. században a Töli család bírta a földeket, ám idővel az is a Jankovichokhoz  került. Már a tatárjárás előtt is fennállott Remetepuszta, amely előbb apátsági, azt követően királyi birtok volt, majd később földesura lett Guary Gábor és Póka Miklós. Csak jóval később, a XIX. században épült fel  Vincze-major.

A Nagyatádi-féle földreform során számos szegényparaszt jutott földhöz  Somogyvámoson, ahol összesen 295 kh szántóföldet és 15 kh házhelyet  osztottak ki. A második világháborút követően ez 1086 kh szántófölddel és 15  kh házhellyel gyarapodott. Az első téesz-csoport 1948-ban alakult meg, majd  1959-ben egy nagyobb szövetkezet is létrejött. Jelentős fejlődésnek indult a  település 1945 után, melynek során utakat, járdát építettek, 1955-ben  félmilliós költséggel elkészült az új iskola, 1961-re kiépült a  villamoshálózat, 1968-ban vezetékes ivóvízhez jutott a lakosság.

Somogyvámos saját látványossággal is szolgál, melyet Hanzel László fafaragó  és tojáspatkoló munkája tesz lehetővé. A népi motívumokat őrző munkákat készítőjük lakásán lehet megtekinteni. Somogyvámos központjában találjuk a  felújított művelődési házat, az evangélikus és a katolikus templomot és a  világháborús emlékművet. Innen, a gondozott házak közül két túraúton is  elindulhat a vendég, ha látványosságot keres. Érdemes elsétálni ( autóval is járható az út) a Puszta-toronyhoz, ahol a középkor szelleme érintheti meg,  majd a Krisna faluba, ahol az indiai vallás európaiak számára különleges külsőségeit találja.

Forrás.


Még több fotó: katt a képre!


Somogygeszti - Somogyvár