DDRTSZ Találkozó 2.nap - Ormánsági kirándulás

  A DDRTSZ találkozó másnapján, a programok bősége okozott némi gondot hiszen mindenképpen le kellett mondani valamiről. Az Ormánság ez a D-i határ menti kistérség kevéssé ismert természetjáró körökben ezért a legtöbb látnivalót bemutató autóbuszos kirándulást választottuk , bár volt olyan somogyi túratársunk aki a BŐKÖZ vezetett túrán vett részt . 

Az idegenvezető sellyei tanárnő olyan programot állított össze számunkra melyen keresztül ha nem is a teljesség igényével de megismerhettük az Ormánság , néprajzi, egyházi, művészeti botanikai és kulturális értékeit is. Köszönjük szépen, nagyon tartalmas nap volt.

Az esti órákban a mailáthpusztai táborban élő zenés utcabál volt , ahol a hangulat meglehetősen fokozódott, még a szállásunkon azaz Drávapiskiben sem múlt el a hatása.

A végigjárt látnivalókat a vendégváró szöveg anyagával kiegészítve mutatom be !

Református templom, Kórós

A község közepén álló templom 1793-ban épült, késő barokk stílusban, majd hajóját 1834-ben északi irányban megtoldották, emiatt két kórusa van, mennyezete fakazettákkal fedett, a régiek 1795-ből, az újabbak 1835-ből valók.

A régi fakazetták 1795-ben, az újak 1835-ben készültek. Az 1795-ös alkotások kilenc sorban hat-hat kazettát jelentenek, különböző motívumaikkal is egységesek, erős kontúrral és színekkel megrajzoltak. Alapszíneik elvileg átlós kompozícióban váltakoznak: fehér, bordó, kék, sötétkék. Az 1835-ben készült kazettákat ugyancsak hatosával, tizenkét sorban helyezték el. A virág-, helyenként madárdíszítés itt is más és más.

Ezeknek a díszítőmotívumoknak, színeknek az eredeti jelentéséről így vall 1946-ban Bonyár Péter helyi lakos: "...annyi szín van, valamennyi család vót akkor. Vótak már nekünk ezek a régiségkutatók. Ezek aztán főkutattak... hogy van nálunk ez a jégyzőkönyvezetés... ebbe találták meg, hogy az a rajz minden családnak a jelképőt képezi. A karzat mellvédjének beosztása, ritmusa és motívuma közel azonos a kovácshidaival, így valószínűsíthető Gyarmati János vajszlói mester itteni munkálkodása is.

Kodolányi János Emlékmúzeum, Vajszló

Kodolányi János Emlékmúzeumot 1979. évben nyitották meg. 4 helyiségből áll. Az első szobában - mivel az épület az erdészet tulajdonában volt és az író apja itt dolgozott, mint erdőfőtanácsos - korabeli erdészeti iroda látható. Két szobában Kodolányi János munkásságát bemutató fotók, plakátok, személyes tárgyak találhatók. A negyedik helyiségben az Ormánságra, Vajszlóra vonatkozó okiratok, könyvek, korabeli használati eszközök mutatják be az író "süllyedő világ"-át.

Kodolányi János (1899-1969) író tízéves korában került Vajszlóra. az ormánsági faluban töltött évek tapasztalatai írásainak kiapadhatatlan forrásává váltak. Apja Vajszlón erdőfőtanácsos volt, s családjával a mai emlékmúzeum épületében lakott. Az író életpályáját szemléltető kiállítás mellett egy XX. század eleji erdészeti hivatal is látható a múzeumban.

Kodolányi János író szellemi szülőföldjének tartotta az Ormánságot, ő emelte a szépirodalomba e vidék sajátos etnikai világát, társadalmi problémáit, embereit. Néhány jelentősebb alkotása amelyekben felbukkan az Ormánság ihlete - a tatárjárás korában játszódó történelmi regénytrilógiája: Julianus barát, A vas fiai, Boldog Margit, Baranyai utazás, Süllyedő világ, Vízválasztó.

Református templom, Drávaiványi

A templom mennyezetén 167 darab festett kazetta van; egy-egy sorban kilenc, a félkörös apszisnál négy sorban hét. A léckeretek találkozásánál vörösre festett faragott, fagombocskákat helyeztek el díszítésül.

A mennyezet középpontjában napkorongban van az ún. "király kazetta" a készíttetők adataival. Itt található az - egész Ormánság református templomaiban - egyetlen figurális rajzú ábrázolás, a kardot tartó, halfarkú, koronás női alak (sellő), mellette csőrében olajágat tartó galambbal és hallal. A bibliai értelmezés alapján az angyal karddal a gyülekezetet az özönvízre, a bűnök büntetésére emlékezteti. A galamb, az olajág és a hal már az özönvíz utáni békés állapotra utal.

A templom berendezése, a festett fakarzat, a szószék, a Mózes-szék, a padok a népies rokokó stílus jegyeit mutatják.

Sellye

Sellye az Ormánság legjelentősebb települése. Baranya megye legfiatalabb városa, ezt a címet 1997 szeptemberében kapta. Mai területén a legkorábbi településnyomok 5-6 ezer évvel ezelőttre vezetnek vissza. A római korszakot különböző pénzleletek jelzik.

Első írásos említése 1292-ből származik. Sellye fénykora Mátyás király korához kötődik, ekkor birtok és egyházi központ volt. A ferencesek kolostorát a török 1532-ben égette fel, majd a bírósági kerület ("nahie") központjává tette. 1781-ben mezővárosi rangot kapott II. József császártól.

Sellye nevezetes szülötte Amtmann Prosper, (1809-1854) európai hírű fuvolaművész és zeneszerző, akinek emlékműve a pécsi Sétatéren található.

A Draskovich-kastély és  parkja

A kastélyt övező eredetileg 15 hektáron telepített parkot az 1760-as években alakították ki. Területe mára a felére csökkent, de ehhez hasonló örökzöld jellegű park csak a Nyugat-Dunántúlon található. A park jelenlegi állománya 355 fafajta (240 lombhullató, 115 örökzöld, ebből 50 fenyőféle), különös figyelmet érdemel a mamutfenyő, balzsamfenyő, jegenyefenyő és a japánakác.

Műemléki védelem alatt áll a XVIII. századi, barokk stílusú Draskovich-kastély. Az épületben kapott helyet a mezőgazdasági szakmunkásképző kollégiuma. A kastély kertje védett arborétum.

A kastély belső része nem látogatható!

Kiss Géza Ormánsági Múzeum

A Draskovich-kastély alatti téren áll a múzeum épülete, előtte a névadó mellszobra látható. Kiss Géza (1891-1947) Kákics református lelkipásztora volt. Legismertebb műveiben az ormánsági nép életével, tájnyelvével és az egykézés okainak elemzésével foglalkozott (Ormányság, 1937; Ormánysági szótár, 1952). Az 1966-ban létrehozott múzeum főépületében rendezték be az Ormánság népművészetét és a Kiss Géza életét és munkásságát bemutató kiállítást. Az udvaron egy talpasház portája látható, amelynek a lakóépületét egy Csányoszrón lebontott ház elemeiből készítették. Benne XIX. század végi paraszti lakásbelső látható, amelyben a templomfestők stílusában virágozott bútorok keverednek faragott keményfa bútorokkal. A házhoz kamra, ólas (istállós) pajta, disznóól, méhes és gémeskút is tartozik. Valamennyi a régi ormánsági fa- és favázas építkezés emléke. A portán kívül állították föl a gyöngyfai katolikus haranglábat.