RP-DDK Bozsok - Írott-kő - (Velem)

Szombathelytől NY-felé már nem sok van vissza az RP-DDK útvonalból, még 30 km sincs így sokan ezt egy szuszra lejárják. Én már nem tartozom ezek közé és hát van még egy kis nehézség ezen a szakaszon úgy hívják, hogy Írott-kő ami – kevesen tudják a Dunántúl legmagasabb pontja és  882 m-es magasságával a 44. legmagasabb hegycsúcs Magyarországon.

Két naposra terveztem ezt a túrát ami egyben számomra ennek a kéktúrának a teljesítését is jelentette. Az egyik nap Szombathely – Bozsok a másik pedig Bozsok – Írott-kő. A kéktúrát nem kötelező folyamatosan sorban teljesíteni így végül is az időjárás döntötte el. hogy melyik nap menjünk neki a hegynek. A délutáni órákra zivatarokat ígértek mindkét napra de a szerdai napra többet és akkor melegebb is volt az idő.

Így aztán hajnali 5-kor autóval nekivágtunk az útnak Kaposvárról.  kb. 3,5 óra alatt a szállásunkra értünk ami Bozsok település központjában volt. Nem vacakoltunk sokat éppen csak kipakoltunk, pecsételtünk a füzetünkbe a ház előtt  és nekimentünk a hegynek. Kicsit több mint 600 m szintkülönbség várt ránk ezen a viszonylag rövid, 8 km-es szakaszon és hát ugyanennyi lefelé is. Kellemes horhóban a réteges, palás kőzet kísérte utunkat. Az út jól járható, száraz , jól jelzett és még a lendület is hajtott bennünket.

Különböző fórumokon, beszámolókban olvasható, hogy sokan úgy könnyítenek ezen a szakaszon, hogy autóval átvitetik magukat a határon Ausztriába, ott Írott-kő  mögött van egy út és parkoló ahonnan fél óra alatt, 800 m magasról indulva nagyon kevés  emelkedővel elérhető a csúcs és csak lefelé teljesítik a kéktúrát. Ez is szabályos, ugyanúgy mint pld. Kőszegen is van olyan taxis aki vállalja, hogy erdei utakon a csúcs közelébe viszi a túrázókat. A mi tervünk egyszerű volt, felmenni a kéktúrán és jelzetlen, valamint piros sáv és kék kereszt jelzéseken Velem felé lejönni. Teljesítettük is a tervet.

A kéktúra útvonala ezen a szakaszon pár éve megváltozott, az un. Kalapos-kövek bekerültek az útvonalba és ez nagyon jó döntés volt. Igaz kb. a fele szintet kb. 300 m-t meg kell tenni hogy elérjük ezt a gerincet de érdemes. Sokszor mentünk az egykori határsávon ahol ma a Vasfüggöny túraút zöld sáv jelzése is vezet , helyenként a kéktúrával fonódva.  

A Kalapos-köveknél van egy tanösvény kis barlangok is kialakultak de kétségtelenül a hatalmas szikla tornyok a látványosak. Sok gyöngyvirágot is találhatunk itt és érdemes kicsit pihenni is, hiszen a neheze még vissza van. 

Kissé szintben majd lejtőn haladtunk tovább csaknem 100 m szintet elveszítve, és egy mély völgy peremén haladva elértük a piros sáv jelzést. Alattunk kis patak csörgedezett, nagyon szép ez a fenyvesekkel tarkított bükk erdő.  

Egyre többször kellett megpihennem de nem is csoda, hiszen ezen a szakaszon már a lehető legmeredekebb részen gyakorlatilag egyenesen a csúcsot célozva vezet a kéktúra, és fonódik hozzá a piros sáv.  

Sok beteg elszáradt fenyőt is láttunk, voltak tarra vágott területek, és láttuk a fadarálót is ami a fák törzsén kívül mindent ledarált és így hasznosított. Nem mondhatnám, hogy csendes erdőben jártunk. 

Sokszor megpihenve kb. fél egykor értük el Írott-kőt. Itt az esőbeállóban van a kéktúrás pecsét és mikor már kaptam levegőt gyorsan be is nyomtam a füzetem utolsó üres kockájába a még hiányzó pecsétet.  

Pihentünk, megnéztük a határon álló kilátót, a névadó szikla darab az Írott-kő osztrák területen egész közel található, egy kereszt van rajta. Nagy volt a forgalom a kilátónál, éppen érettségi szünet volt így sok középiskolás itt töltötte a napját. Amit a favágók meghagytak az erdei hangokból azt ők sikeresen elnyomták. 

Talán negyedszer jártam itt a csúcson, legutóbb az OKT túrán hiszen a két kéktúra itt találkozik egymással. Ha akkor bepecsételem a másik füzetemet is nyilván könnyebb lett volna most de nem csalunk és csak magamat csaptam volna be ha ezt a szép útvonalat kihagyom.

A csúcsról ott kezdtük a leereszkedést ahol felmentünk majd a piros sávra váltottunk illetve jelzetlen utakon a kék keresztet kerestük és meg is találtuk. 

 A Szent Vid hegyen álló azonos nevű kápolnát látni szerettem volna és ami még fontosabb a kápolna közelében áll az egykori kéktúra emlékmű. 

A határnyitás előtt itt volt az OKT NY-i végpontja az RP-DDK pedig még nem is létezett.  Ez a kis emlékmű a túrázók számára fontos és nevezetes hely, tiszteletben tartjuk és vigyázunk rá. Régi, korabeli kék sáv jelzést is találtam. Ma már nem erre vezet a kéktúra. 

Egy túratársnő itt tette le a bakancsát több mint egy éve amiben teljesítette a kéktúrát, most is megvan, reméljük mások is tiszteletben tartják döntését és otthagyják.

A kápolna zárva volt, kis pihenő után ereszkedtünk tovább , természetesen itt is nagy volt a gyerekzsivaj  de ez egy ilyen nap volt. Az ereszkedés sem volt egyszerű meg is viselte néhány alkatrészemet  de mit számít egy kis fájdalom. 

Pár perc alatt Velemben voltunk, ez a település már koránt sem olyan szép és látványos mint néhány évtizede volt. A közeli üdülőfalu gyakorlatilag a nagyobb hal módszerével elvitte az idegenforgalmat innen így aztán nincs fejlődés de még talán szinten tartás sem.
Valamikor az elmúlt évszázad 80-as éveiben egyszer már elkezdtem a kéktúrát és akkor a Velem - Sárvár szakaszt teljesítettük, talán van még aki emlékszik rá, amikor Béres Józsival és másokkal a Velemi temetőben sátoroztunk, de ez csak reggel, napkelte után derült ki.  Régen volt :-)

Délután 4 óra felé járt az idő amikor elkezdtük keresni a túrazáró sört. Kicsit bezavart a sok sötét felhő és dörgés de azért megoldottuk a dolgot és a dobozos árúval behúzódtunk egy buszmegállóba és oltottuk szomjunkat. 

Busszal mentünk vissza a szállásunkra Bozsokra és rögtön felkerestük nevezetes cukrászdáját ahol különböző finomságokkal pótoltuk a kalória veszteséget. 

A zápor is elvonult így volt még egy kis időnk és erőnk megnézni ezt a kis falut, aztán elég gyorsan ágyba kerültem és a nap véget is ért.  Fárasztó de szép túra volt, köszönöm túratársaimnak is, hogy velem tartottak. 

---

Katt a kis képre:

Bozsok - Írott-kő - Velem