Párás, ködös de esőmentes napunk volt. Érdekes, hogy Kaposváron pedig egész
sok eső esett mialatt mi 22-en Szabó Laci vezetésével a Dráva közelében lévő
látnivalókkal ismerkedtünk. 2016-ban jártam erre szintén egyesületi túrán,
akkor szép napos időben – érdemes a fotókat ott is megnézni.
A látnivalók leírását sem ismétlem meg, akit érdekel itt megtalálja.
Most Gyékényesig utaztunk vonattal , melynek vasútállomása valójában
Zákányban található. (talán a migráncsok félrevezetése miatt) Keresztül
sétáltunk a település egy részén és a szőlőhegyen átkelve hagytuk el a
falut.
Érdemes megjegyezni, hogy az OSM turistatérképe lényegesen használhatóbb
ezen a tájon mint a turistautakhu féle. pld. az az aszfaltos, majd makadám út
amin megérkeztünk Őrtilosra teljesen hiányzik a térképről. A hegyről nagyon
szép kilátás nyílt a Dráva völgyére valamint a Dráva – Mura torkolatra de ezt
most kihagytuk, - a köd miatt.
Ezen a vidéken nagyon sokan foglalkoznak fenyő neveléssel karácsonyfa
céljára. Szép normand ültetvényeket is láttunk és bizony már megkezdődött a fák
kivágása is - egy hónappal karácsony előtt. Láttunk egy nagyon szép boszorkánykört is, ennyire jót még nem láttam korábban.
Nem hagytuk ki viszont azt a vendéglátóipari egységet ahol tekintettel az
időjárás viszontagságaira némi Zwack féle orvosságot vettem magamhoz:
Amit tudni illik erről:
1790-ben dr. Zwack, a császári udvar orvosa, a Habsburg uralkodónak egy
korty Unicumot kínált, mint emésztést elősegítő orvosságot.
A legenda szerint az uralkodó azt megkóstolva így szólt:
Dr. Zwack, das ist ein Unikum! – egyben nevet is adva a
gyógynövényitalnak.
Az Unicum védjegyét 1883. május 22-én, 805-071 számmal lajstromozták „az
Unicum név alatt forgalomba hozott gyomorerősítő likőr megvédésére”. Az ital a
Zwack család 1790-ből származó titkos receptje szerint készült.
Az Unicumot kezdettől fogva az eredeti gömbölyű palackban forgalmazták,
címkéjén vörös kereszttel. 1899-től kezdve ennek a használati jogáért évente
tekintélyes összeget fizetett a cég a Magyar Vöröskereszt Egyesületnek. 1922
után ez a megállapodás megszűnt, ezért a kereszt színét aranyra, a háttérét
pedig pirosra változtatták, ahogy ezt mind a mai napig használják.
1886-ban Zwack József fia, Lajos is társ lett édesapja cégében, amelynek
neve ezért Zwack J. és Társaira változott.
A Látó-hegy felé a P+ jelzésen indultunk és először a Fesztung emlékhelyet
kerestük fel (lásd korábbi beszámolóban a leírását)
A lassan emelkedő úton aztán
megérkeztünk a Szent Mihály kápolnához. Zárva volt és persze a kilátás is
elmaradt, pedig lombhullás után innen is nagyon szépek a nagy folyók és
Horvátország is.
A Z- jelzésre váltottunk át és elkezdtük az ereszkedést a Dráva felé, igaz
útközben egy szintén nyitva tartó egység a csapat egy részét feltartotta. A
vasúthoz levezető lépcső teljesen jó állapotban van és a korlát is - néhány
métertől eltekintve - teljesen stabil.
A vízparton szerencsére nem volt annyira
ködös az idő hogy ne lássuk a Mura torkolatát, szenzációs ez a két folyó ahogy
szélesen egymásba olvadnak. Most úgy tűnt a Dráva kicsit szelídebb volt míg a
Mura szinte zúgva örvénylett.
Magas volt a vízállás, komoly vadvizes terület
ez, a parton az óvatosság mindenképpen indokolt hiszen ebből az örvénylő, erős
sodrásból nem igazán lehetne kievickélni. Elkészültek a kötelező fotók majd
némi izgalmat okozott, hogy egyszer csak begördült a vonatunk lényegesen
korábban mint vártuk.
Volt egy kis szaladás de mint kiderült csak beállt a vonat
de még nem indult. Gyékényesen átszállva aztán hazadöcögtünk.
Kellemes kb. 10 km-es túra volt , kár, hogy az időjárás a kilátást
lerontotta, köszönöm a túrát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése