Zselic Turistája 7.

Zselickisfalud - Kardosfa - Ropoly - Töröcske 15 km / 300 m

Enyhe,  borzongató hűvös szellő, napkelte, madárhangok, szaladgáló nyulak, szép tiszta, szemét mentes öreg erdő.

Ez volt a napi túraterv és,  hogy legyen más “haszna” is a Zselic Turistája sorozat 7.-es szakaszát választottam. Az ideiglenes távolsági buszpályaudvar 13-as megállójából indult a buszunk. Előző nap elmentem felderíteni. Úgy lehet legkönnyebben megtalálni, hogy a 15-ös táblát keressük, mivel ez a 12 után következik nyilván ez lenne a 13, csak az valahol elveszett.

Talán ez az az útvonal ami leginkább átszeli, megmutatja a Zselic Somogy megyei szakaszát.  Annak idején amikor az anyagot gyűjtöttem a túramozgalomhoz  ez volt az a terület ahol megmaradt a bizonytalanság. A korabeli túrakiírások nem tartalmazták a pontos útvonalat. Hivatkozások voltak Kardosfa és Ropoly térségére de a megközelítési út nélkül  így aztán II. Szabó Laci kiváló túravezető társsal megbeszélve a 7.-es változat  Zselickisfalud – Kardosfa – Ropoly – Posta út – Töröcske változatban került be a sorozatba. Természetesen ellenkező irányból is lehet teljesíteni. Ez a terület közismert mindenki előtt, sokszor jártunk erre és az is jól látható, hogy mennyit változott a térség.

Szerencsére azok a látnivalók , érdekességek ami a 60 évvel ezelőtti természetjárókat ide vonzotta nagyrészt ma is megtalálható.

Zselickisfaludról indulva enyhe emelkedő után napkeltét és vadnyulakat láthatunk majd a kéktúrára települt Lobokai túraút nevű tanösvény tábláit láthatjuk. Találkozhatunk a nagyrészt feleslegesen kihelyezett 350 db beton jelzésoszlop egyikével is. 

Millenniumi emlékhársas

Az ezeréves évfordulóra Sulyánszky Imre főerdész vezetésével 400 darab tízesztendős hárscsemetét ültettek a "cserláti akol körül", eredetileg 18 M 96 alakot formálva.

Az 1896-os (illetve a két évvel később Erzsébet királyné halálának emlékére megvalósított) fatelepítések általában az első közparkok alapját illetve a természetvédelem kezdeteit jelentették. Ám a kisfaludi emlékhársasnak ennél mostohább sors jutott: a gondozatlanság miatt elvadult, a háborúk alatt hadműveleti területté vált - így az évtizedek jelentősen "megtizedelték" az állományt.

Már csak hetven darab áll a 120 évesnél is idősebb hársakból, de a terület gazdája megpróbálja menteni a menthetőt: az aljnövényzetet alaposan megritkították, a törzseket megszámozták, az odavezető utat táblákkal jelölték és egy részletes ismertetőt is kihelyeztek. (forrás: geocaching.hu)

Kardosfa – a valamikori Esterházy erdészlak, majd vadászház

Kutatók Kardosfa első írásos emlékét a XI. századra teszik, I. László király adomány levelében szereplő 30 zselici kanászház egyikeként szerepel.

Kardosfa neve kevés írásos emlékben szerepel, sokkal inkább a szájhagyomány útján terjedő történetekben maradt fenn. A legendák szerint nevét kaphatta egy kidőlt öreg fa gyökerei alatt talált kardok után, vagy a vén fa törzséről, melyben a mulatozó betyárok kardjai „pihentek”. A honfoglalás korabeli legendák szerint egy kardkészítő műhely működhetett itt, de egy másik történet szerint ez a hely stratégiailag lényeges ellenőrző pont volt, így neve talán az állandóan kardot viselő őrszemek után keletkezett.

S lehetséges egy igen egyszerű magyarázat is, hogy a történelem során létrejött egy Kardos-falva nevű település, amelyből később rövidülés során alakult ki Kardosfa.

Írásos dokumentumokból az 1700-as évektől lehet követni Kardosfa történetét. Az 1700-as évek közepén itt épült a Zselic első vadászháza. Később a település vadászati és erdészeti irányító központtá fejlődött. Kardosfa pusztán 12 lakóház volt, több mint 25 háznéppel, később Kardosfa puszta elnéptelenedett, de az erdőgondnoki lakás és iroda fennmaradt és betöltötte funkcióját. (forrás: zseliciutazas.hu)

A közelben kis kitérővel érhetjük el az új kilátót a Zselici csillagparkban. Ez a terület inkább a Dugás-kúti körtúrával járható be de természetesen aki még nem látta keresse fel.

Ropoly

A ropolyi erdőrezervátum a természetkedvelők és vadászok számára a Zselic gyöngyszeme. Ma nagy kiterjedésű erdőség borítja a vidéket, sűrű vadállománnyal (gímszarvas és vaddisznó). Nem így volt a törökdúlás előtt, amikor még sűrű volt a településhálózat: a Zselic területén az erdőirtásokon települt mintegy 100 falu és lakosai váltak a hódítók áldozatául. A pusztulás a huszadik században ismét tetten érhető: a környék még megmaradt vagy újratelepült, nagy múltú falvaira a lakosság kiköltözése és elöregedése nyomán már csak egy-egy dűlőnév, esetleg málladozó romok vagy kivadult gyümölcsösök emlékeztetnek: Márcadó, Enyezd, Vitorág...; a titokzatos nevekről egyre kevesebben tudják, hogy mit is jelentenek.

Ropoly, az egész környék névadója is ebbe a sorba illeszkedik. Szent István az őt támogató német lovagok számára itt is juttatott birtokokat: a Ropoly név Rupel lovag nevéből eredeztethető, és már a X. században állt egy közeli dombon egy jelentős vár a Monoszló nembeli Rupoliak tulajdonában, amely később megsemmisült.

A vadászháztól délre húzódó völgy oldalában található az Olasztemető - a sírok áthelyezése miatt ma már csak helynévként értelmezhető. Az első világháborúban a frontra küldött férfi munkaerőt részben hadifoglyokkal pótolták; ezen a vidéken fakitermeléssel és a Ropolyi-erdei vasút  építésével foglalkoztak. A foglyok közül sokan áldozatul estek a maláriának. Jellemző az embertelen viszonyokra, hogy Olaszországban ezeket a súlyos betegségben szenvedő embereket is besorozták és a frontra küldték: a fertőzést csak magukban hozhatták a melegebb éghajlatú Itáliából, mivel ezen a vidéken nem lehetett elkapni, itt soha nem éltek maláriaszúnyogok.

Az akkori hírlapok tanúsága szerint az "elhúnyt vitézeket katonai tiszteletadás mellett temették el". Jóleső érzés, hogy a lovagiasság az ellenséggel szemben és az emberi tisztesség akkor mindennapjaink magától értetődő része volt.  (forrás: geocaching.hu)

A terület napjainkra jelentősen megváltozott, de az egykori vadgesztenyefa sor még őrzi az Esterházyak tevékenységét.

A teljesítendő túra útvonala a kék sávot, azaz az RP-DDK útvonalát követi de Ropolynál a DDP-vel is van egy kis közös szakasza. Az erdészeti úton haladó jelzések hamarosan szétválnak és a kék É-felé kanyarodik.

Itt egy kidőlt fa állta utunkat de most könnyen megkerültük, azért jó lenne ha eltakarítanák az útról.  A régi postaút felé vezető szakaszon van egy kb. 100 m-es rész ahol lehet tanulmányozni a zselici vegetáció azaz a természet út visszafoglaló erejét.

A postaút aztán már szinte autópálya - száraz időben. ha sár van akkor itt borzasztó dagonyára kell készülni.

A K+ kezdeténél a pihenő szeméttel van tele és a gaz miatt szinte megközelíthetetlen. Korábban is említettem, hogy ez nagyon nem jó helyen van , a közeli nagy forgalmú földút miatt vastag sár/por borítja az egészet gyakorlatilag szinte le sem lehet ülni benne.

Töröcske felé az út menti fák nagy része kivágásra van jelölve, a jelzettek is. Nyilván komoly gazdasági kárt okozna, ha a jelzett fákat a jelzés fölött vágnák el! Igaz az erdőtörvény alapján kötelesek lennének a jelzéseket is helyreállítani de van lehetőség a kár megelőzésére és más megyében ez működik is.

2009. évi XXXVII. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról:

93. § (3) Az erdőgazdálkodó köteles az erdőgazdálkodási tevékenysége során megrongálódott jogszerűen kialakított turistautat, turisztikai berendezést, létesítményt haladéktalanul az eredeti állapotában helyreállítani, illetve rendeltetésszerű használatra alkalmassá tenni.

Töröcskére már a sárga sávon ereszkedünk le, a horhó szép , a hőségben kellemesen hűvös esős időben viszont szerintem itt szinte járhatatlan lesz az út.  Az alsó kb. 100 m-en egy felhőszakadás szinte teljesen elmosta az utat , most a száraz időszakban óvatosan lementünk a bokatörő  köveken.

Szép útvonal, járjátok végig, nekünk nagyon kényelmesen, pihenőkkel, nyulakkal, sok fotózással 5,5 óra volt. Töröcskéről a 14-es helyi járattal lehet Kaposvárra visszajutni.  

---

Még több fotó, katt a kis képre:

Zselic Turistája 7.