DARTSZ Találkozó 2006. SZEGED

A Természetvédő Turisták SOMOGYÉRT Egyesület 4 fővel vett részt a III. Dél-Alföldi Regionális Természetbarát Találkozón. Útközben pihenés ként megnéztük s Szászvári várat a képtár elején ez látható.

Ennek programjaiból mi Csongrád megye két városának Szegednek mint megyeszékhelynek és Makónak amely a találkozó helyszíne volt  a megnézését ütemeztük az első napra, mivel egyénileg utaztunk így volt praktikus a szervezés. Szegeden érdekes módon szombaton ingyen lehet parkolni így egészen a belváros közepéig autózhattunk, máshol is bevezethetnék ezt a jó szokást . A Tisza hídon átsétálva néztük meg az egykori vár maradványait , a Színház környékét és a Dóm teret, valamint sok egyebet ami útba esett.

A Szegedi vár történetét a várak.hu honlap anyagának felhasználásával ismertetem:

  

A szabálytalan, nagyjából négyszög alaprajzú, belsõtornyos vár a Tisza partján, a folyóval párhuzamosan épült.

A várfal sarkain egy-egy kerek torony emelkedett. A falakat minden oldalon egy-egy négyszögletes torony szakította meg.

A vár déli kaputornyától nyugatra helyezkedett el a palota. Késõbb puskaporos, majd a XVIII. századtól tüzérségi raktár lett.

A délkeleti, a Tisza partján álló kör alaprajzú torony a többinél lényegesen nagyobb volt. Késõbb víztoronynak is nevezték. A torony eredetileg a földszinti részén zárt volt, és a bevezetõ ajtaja sem a földszinten, hanem a csatlakozó várfal tetején nyílt. Falának vastagságára tekintettel a középkori öregtorony lehetett.

A várat a XVIII. században 18-19 m széles és 3-3,5 m mély vizesárok vette körül, melynek vizét a Tisza táplálta

A vár tervezõje- Cs.Sebestyén Károly szerint - feltehetõen Villard de Honnecourt francia mérnök lehetett, akit IV. Béla király hívott 1244 körül az országba, ez azonban nem bizonyított.

A vár építése IV. Béla a tatárjárás után 1247-ben adott kiváltságai alapján kezdõdött meg, valószínûleg a korábbi föld-, illetve favárnak kõfalakkal, bástyákkal, tornyokkal történõ átalakításával. Elsõ okleveles említése azonban csak Károly Róbert király idejében történt. 1321-ben, amikor a Dorosma nemzettségbõl származó Dénes fia Pál mester a várnagya, aki egyben ezt a tisztséget az ó-budai várnál is betöltötte. Királyi vár, s mint ilyet 1437-ben Gúthi Országh János és Káthay László szerezte meg, kiktõl Albert király váltotta vissza. Két év múlva Erzsébet királyné, 1456-ban V. László, majd 1458-ban Mátyás király kezére került, aki aztán fiának, Korvin Jánosnak adta, õ viszont Kinizsi Pálnak engedte át. Ennek halála után, 1494-ben ismét Korvin Jánosé, és tõle jutott 1502-ben 9000 forintért II. Ulászló király birtokába.

Szeged várát II. Lajos király 1518-ban Báthori Istvánnak zálogosította el, majd 1524-ben 2000 forint lefizetése után visszakerült a királyhoz, de még ebben az évben az esztergomi érsek birtoka lett.

A XVI. század elején 1528-ban a török által lerombolt várat János király javíttatta ki. A törökök 1542-ben foglalták el a várost és az ostrom során súlyosan sérül vár helyreállítását azonnal megkezdték. Magasították és erõsítették falait, az árkokat kitisztították, mélyítették, szélesítették, a vár déli oldalán levõ várost hatalmas földbástyákkal és árkokkal vették körül. A várban tartózkodó õrség létszáma 1545-ben 323, 1552-ben pedig 348 fõ volt. Szeged szandzsákszékhely lett, az élére kinevezett bég kormányzásával. Az elsõ ilyen bég Musztafa, aki II. Szolimán szultán parancsára, a török kincstár költségén a vár helyreállítását végrehajtotta.

A vár visszavétele 1688. október 5-én indított ostrommal kezdõdött meg. Az ostromlók parancsnoka - az ekkor Bécsben tartózkodó hírhedt Caraffa tábornok helyett - De la Vergne altábornagy lett, aki azonban az ostrom során szerzett súlyos sérülés sebeibe belehalt. Utóda a skót származású báró Wallis György tábornok lett, a sereg vezérei pedig többek között Barkóczy, Petneházy, az ifj. Bercsényi és báró Károlyi István volt. Mivel a védõk számára segítség nem érkezett, a várat október 23-án feladták, amely így I.Lipót király birtokába került.

A kuruc szabadságharc idején 1704-ben Andrássy István és Vass Ádám vezetésével mintegy 8000 fõnyi sereg ostromolta eredménytelenül. Ez év júniusában II. Rákóczi Ferenc vezetésével is támadták a várat, de elfoglalni most sem sikerült.

A szatmári békekötés után De le Croix Paitis mérnökkari ezredes tervei alapján 1714-1716 között erõsítették a várat és egy új, 6 m széles, palánkkal ellátott földsáncot is építettek az erõsség körül.

Az 1879. évi nagy árvíz erõsen megrongálta a várat is, ennek során keleti fala és az északkeleti saroktorony a Tiszába dõlt. Miután a romos vár jelentõsége megszûnt, 1883-ban megkezdték a még megmaradt falak lebontását.

A Tisza parti sétányon ma látható kazamatasor emlékeztet a várra, ez azonban nem középkori eredetû, hanem Mária Terézia korából való.

Dóm tér.   A Vendégváró ismertetője alapján

Valamikor itt volt a történelmi városmag. A tér meghatározó épülete a fogadalmi templom, és nyaranként itt tartják a Szegedi Szabadtéri Játékokat.

 Szeged magja a XIX. századig a földsánccal és vizesárokkal védett Palánk városrész volt. A földsánc a vár nyugati tornyától, a mai főposta tájáról indult ki és a Kelemen László-Zrínyi utca vonalában haladva, a püspöki palotánál keleti irányba fordulva érte el a Tiszát.

 A tér meghatározó épülete az 1913-ban épült római katolikus fogadalmi templom, a püspöki palota, a papi szeminárium, az apáti kollégium, az egyetem épületei, a posztromantikus-kora modern loggiasor - alatta a történelmi szoborcsarnokkal.

Árvízi Emlékmű

  

A Tisza-parton áll a krómacélból készült árvízi emlékmű, Segesdy György alkotása, melyet az 1879. március 12-i árvíz centenáriumán avattak fel.

Az emlékmű előtt a fekete kővel borított hasábokon Szeged és azon nemzetek fővárosainak címerei láthatók, melyek a város árvíz utáni megsegítésében kiemelkedő szerepet játszottak: Róma, Brüsszel, Párizs, London, Berlin, Bécs.

  

Hősök kapuja

  

Az 1936-ban épült kapu (Pogány Móric) honvédszobrai (az élő és a halott katona) az I. világháború áldozataira emlékeztetnek (Lőte Éva, 1937). A boltív freskóit Aba-Novák Vilmos készítette.

A kapu boltíveinek freskóját 1949-ben levakolták, csak a millenniumra sikerült feltárni és helyreállítani az alkotást. A művész három témát jelenített meg: a háborús emlékezést, a hősi halottak dicsőítését és Horthy Miklós elindulását Szegedről. Középen, fejjel a tér felé az ítélkező Krisztus mintegy 8 méteres alakját ábrázolta, lábainál a harsonás, ítélkező angyalok csoportjával. Jobbja felől a "Hit" allegóriáját festette meg, a szalagot tartó főangyalok hatalmas alakjaival, lejjebb az elesettekért gyertyát égető barátok csoportját, mellettük fiaikat sirató anyákat, akiknek fülébe örökké konduló lélekharang jajgat. Lejjebb katonasírok kerültek, és az ismeretlen hőst jelképező rohamsisakos mementó. A másik oldalon özvegyek és árvák csoportját az eskütevőkkel ábrázolta a művész. A dongaboltozat város felőli oldalának témája a "Tett" allegóriája, két főangyallal, a kormányzó lovas alakjával és a parancsra rohamra induló katonák zárt csoportjával. Erre az oldalra került, a keresztboltozaton a "montellói fa" képe, a tövében rémülten összebújó katonákkal. Vele szemben üveges szemű, halott katonák zárt rendben menetelnek a fakeresztes sírok felé. A Hit oldalán levő keresztboltozaton a "huszárroham" jelenete és a háború keresztjét vivő katonák megrázó víziója kapott helyet. A freskón 1945-ben előbb csak Horthy alakját fedték be, majd 1949-ben az egészet levakolták. Föltárása, helyreállítása megtörtént.

  

Nemzeti Színház

  

Az ismert bécsi tervezőpáros, Fellner Ferdinánd és Helmer Hermann tervei alapján 1883 óta áll a szegedi színház épülete. Akkor nem sokáig örülhettek neki: fél év múlva leégett, 1886-ban nyitották meg újra.

A legutolsó rekonstrukció 1978-tól 1986-ig tartott. Ma a nézőtéren 700 szék várja a nézőket. A zenekari árok süllyeszthető, az öltözőket egyszerre 200 művész használhatja.  

Móra Ferenc Múzeum

  

A múzeum tekintélyét nagy nevű igazgatói: Reizner János, Tömörkény István és Móra Ferenc alapozták meg. A múzeumban régészeti, történeti, természettudományi, képzőművészeti kiállítások láthatók.

A Városi Múzeumot és a Somogyi Könyvtárat 1883-ban alapították Somogyi Károly esztergomi kanonok a városnak adományozott könyvtárából. 1896-ban Steinhard Antal és Lang Adolf tervei alapján elkészült az új, ma is használt múzeumépület. Az intézményt a XX. század első évtizedeiben regényíróként közismert muzeológusok igazgatták, 1904-17-ben Tömörkény István (1866-1907), majd 1917-34-ben Móra Ferenc (1879-1934). 1950-ben a múzeum és a könyvtár különvált, majd a könyvtár 1984-ben önálló épületbe költözött.

Az első és a második emelet az állandó kiállításoké. Az előcsarnoktól jobbra, az első két teremben Lucs Ferenc ötven értékes képből álló gyűjteménye látható: Szinyei Merse Pál, Ferenczy Károly, Csók István, Tornyai János, Rudnay Gyula, Rippl-Rónai József, Mednyánszky László és mások képei adnak ízelítőt a modern magyar festészetből. A következő teremben az egykori szegedi Megváltó-patika 1893-ban készült reprezentatív, eklektikus-neoreneszánsz bútorzata, patikaedényei és a megyei patikatörténeti kiállítás van.

A Tisza felőli nagy teremben a "Csak egy Földünk van" címmel rendezett környezetvédelmi kiállítás Földünk titokzatosnak tűnő életével ismertet meg. A bejárattal szemben nyíló díszterem falain Vágó Pál szegedi árvizet ábrázoló hatalmas képe és Munkácsy Mihály Honfoglalás című képének egyik változata mellett főleg alföldi és szegedi festők: Zombori Lajos, Thorma János, Mednyánszky László, Nyilasy Sándor és Koszta József, a folyosón Heller Ödön, Spányi Béla, Nyilasy Sándor, Vastagh György, Csók István, Bihari Sándor, Iványi Grünwald Béla, Vinkler László, Zombori Lajos, Dinnyés Ferenc, Szöri József, Dorogi Imre, Zoltánfy István képeiben gyönyörködhetünk.

Az épület város felőli szárnyában, a Várkert felőli teremben van a Móra-emlékszoba, melyet az igazgatói szoba egykori bútoraival, az író néprajzi gyűjtésének néhány jellegzetes tárgyával rendeztek be. Az utolsó két teremben az "Avarnak mondták magukat..." című kiállítás az avarok sírleleteit, művészetét, életformáját mutatja be. A kupolacsarnokban Gergely Sándor, Amerigo Tot, Borsos Miklós, Tóth Sándor, Varga Imre szobrászművészek alkotásai láthatók."Csongrád megye népművészete" címmel a nagyteremben viseletek és bútorok, cserépedények, a szövés, fonás, bőrművesség termékei tekinthetők meg.