Szegedi városnézésünk után tovább utaztunk a nagy forgalmú 43-as főúton
Makó városába ahol a Pulitzer kollégiumban volt a szállásunk. Az új kollégium 2
ágyas korszerűen felszerelt szobáiban kényelmesen és olcsón lehet szálláshoz
jutni, mindenkinek tudom ajánlani.
A Makói városnézézés már az éjszakába hajlott igy volt szerencsénk látni
Makó büszkeségét a színes lámpákkal megvilágított hagyma szökőkutat is
Természetesen nem hagytuk ki a hagyományosan és valóságban is finom Makói
harcsa halászlevet , melyet a Kalasz étteremben fogyasztottunk el.Nézzük a látnivalókat a Vendégváró segítségével !
Városháza
A klasszicista stílusú városháza a régi Makó legszebb műemléke. Az eredeti
földszintes épület Csanád megye székhelye volt, ezt továbbbővítve épült fel
1834-36-ban a ma is látható épület. Korábban az 1780-ban elkészült, Vertics
József által tervezett földszintes régi megyeháza állt itt. A napóleoni háború
gabonakonjunktúrája a település gyors gyarapodását eredményezte. Ez lehet az
oka, hogy a régi falak felhasználásával, 1834-1836 között új megyeháza épült a
neves mérnök, Giba Antal tervei alapján. (A földszinti helyiségek
csehsüveg-boltozatosak.) Ez volt 1950-ig Csanád megye székháza, számos
kulturális esemény, képzőművészeti kiállítás, hangverseny színhelye. Bartók Béla
szerepelt itt 1929. április 5-én.
Juhász Gyula - Emlékfa
A kocsányos tölgyet az 1810-es években ültették. Juhász Gyula költő gyakran
felkereste. Magas kora, formája (koronája 25 méter átmérőjű) és
irodalomtörténeti jelentősége miatt 1974 óta védett.
Hagymaház
Az épület alsó része mintha a földből nőne, nehézkes, de a teteje már
himbázik... mint a növénynek a szárai, emelkednek a tartószerkezetek... a
tornyokban belül pedig ugyancsak észre lehet venni, hogy növekményszerűen van
egy belső, kisebb torony, majd pedig egy még nagyobb - írja Makovecz Imre a
Hagymaházról.
József Attila Múzeum
Az állandó kiállítás a város fejlődését mutatja be. A múzeum méltó emléket
állít a város nagy fiának, Erdei Ferencnek, és az irodalomtörténeti
gyűjteményben több József Attila-kéziratot őriznek.
A múzeum eredete 1885-re vezethető vissza, 1950-ben a háborús veszteségek
miatt újraalapították, 1981-ben költözött be a Vincze Mihály által tervezett mai
épületbe. Irodalomtörténeti gyűjteményének legértékesebb darabjai a névadó
József Attila (1905-37) kéziratai. Néprajzi gyűjteményében megtalálható a makói
hagymatermesztés teljes eszközanyaga. A képzőművészeti gyűjteményben a Grafikai
Művésztelepen született alkotások válogatott darabjait őrzik.
A múzeum udvarán kisebb szabadtéri néprajzi együttes létesült. Makó és
környéke népi építészetének jellemző reliktumai láthatók. Az egysejtű, lapos
tetejű putri a Honvéd városrészben volt cigányputrik másolata. Régebben gyakori
volt, hogy a gabonát szántalpakra, vesszőből font, zsindelytetős "kas"-ban,
"életöskas"-ban tárolták, melyeket télen a tanyáról a faluba tudtak vontatni. A
takaros "búzáskas" Apátfalváról való. Módos gazdák 50-100 mázsa gabona
tárolására is alkalmas hombárt építtettek.A fejlett kocsigyártó mesterségek
eszközanyagát bognár- és kovácsműhely tárja a látogatók elé.Külön épületben
mutatják be a hagymatermesztés eszközeit, munkamódját és a hagymások életmódját.
A vöröshagyma /Makó város honlapja alapján/
Tájunkon már a török hódoltság előtt folyt hagymatermesztés. II. Ulászló
király az 1510. évi pestisjárvány elől a Makótól tíz kilométerre eső Csanád
várába menekült, és az ott termő, kitűnő minőségű hagymával kúrálta magát. Makó
törzslakossága töretlenül őrizte hagymakultúráját a zivataros századokban.
A hódoltság után, 1755-ben az egyik szomszéd megyei földesúr innen szerezte
be vöröshagyma-szükségletét. A 18. század második felében Csanád megyét
kötelezték, hogy a katonaság ellátására - harcok idején - nagyobb mennyiségű
vörös- és fokhagymáról gondoskodjék.
A hagymát előbb a házak kertjeiben, majd a közeli veteményeskertekben
termelték, sőt az igény növekedésével a szőlőtőkék kivágásával a korábbi
szőlőföldeken is.
A földesgazdák szemtermelők voltak, hagymát kizárólag a házas zsellérek
termeltek. 1835-ben a veteményes földek nagysága mintegy 20 hektár lehetett,
ugyanennyit tehetett ki a házikertek veteményesre használt része is. Makón a
telkes jobbágyok kezén lévő föld fölaprózódott: 1849-ben a parasztság több mint
hetvennégy százaléka földnélküli volt. Megélhetésüket a belterjes gazdálkodással
tudták fönntartani.
A belső legelőt 1861-ben osztották föl, ebből a volt földnélküli házas
zsellérek - 2054 család - kaptak egyenként 2200 négyszögöl (járandóságot)
területet. Ekkor került ki a makói hagyma a kertekből a szántóföldekre. A
termesztés ugrásszerűen megnövekedett, de a művelési mód továbbra is kézi
maradt. Közben az áruforgalom technikai föltételei is létrejöttek; 1883-ban a
város bekapcsolódott a vasútforgalomba. A makói hagymát a nyugati államok is
megismerték; 1873-ban a bécsi, 1888-ban a brüsszeli világkiállításon mutatták
be. Közben a makói határ hagymatermelésre kicsinek bizonyult, ezért a Maroson
túl, Bánságba gőzekével fölszántott területet béreltek.
A trianoni békeszerződés a makói hagymás társadalomnak különösen nagy
veszteséget okozott: a hagymakörzet egy részét elcsatolták. Ezután a makói határ
távolabbi övezeteiben és a megye nagybirtokosaitól béreltek hagymatermelésre
földet. A haszonbérleti díj és ennek következtében a termelési költség nagyra
szökött, és ez belső társadalmi feszültséget okozott. A világgazdasági válság
éveiben egy mázsa hagyma előállítási költsége hat pengő volt, az eladási ár
viszont csak 3-4 pengő. Közben az uradalmak is elkezdtek termelni hagymát. Évről
évre kedvező fizetési föltételekkel bérelhettek földet a mezőhegyesi állami
birtokon. Az első világháború előtti években Makón a hagyma vetésterülete
mintegy négyezer holdat tett ki, a termésátlag holdanként 60-80 mázsa
volt.
1935-ben 600 hagymakertész terményeiből rendeztek kiállítást. Úgy találták,
hogy két jellegzetesen elkülönülő változat lelhető föl benne: az Erdei család
kezén lévő kisebb termetű, világosabb héjú, fölül vállasan kigömbölyödő; és a
Rozsnyai-féle nagyobb termetű, gömb alakú, erőteljesebb gyökérzetű.
A második világháború utáni földreform kedvező távlatot nyitott, de a
termelőszövetkezetek erőszakos létrehozása és az alacsony hagymaárak
elkedvetlenítették a termelőket.
A nagyüzemi, kézi termelés A túltermelésre hivatkozva bevezették a
tervgazdálkodást. 1949-től nemcsak a kulákoknak tiltották meg a hagymatermelést,
hanem az ipari dolgozóknak, kereskedőknek, kisiparosoknak is. A tagosításkor a
kertészek a várostól 20-22 kilométerre eső területen kaptak csereingatlant. A
beszolgáltatási rendszer is elkedvetlenítette a termelőket. A
termelőszövetkezetekben nem tudtak megbirkózni a munkaigényes növények
termesztésével. A hagymaföldek elgyomosodtak és elfertőződtek. A nagyüzemi
táblákon kisüzemi, kézi termesztés folyt.
Nagyüzemi, gépesített hagymatermesztés. A gazdaságirányítási rendszer 1968.
évi reformja új közgazdasági gondolkodást indított el. A szövetkezetekben a
hagyma közös, csapatmunkáját fölváltotta a családi művelés. Megkezdődött a
hagymatermesztés fejlesztésének komplex kutatása. Erdei Ferenc irányításával,
országos kutatóintézetek bevonásával 1970-1980-ban 27 témakörben indult meg a
munka. Mindenek előtt meggyorsult a hagymatermesztés gépesítése, kidolgozták a
komplex növényvédelmet. A Makói Hagymatermelési Rendszer összefogta a dughagymás
termesztő körzetet. Szolgáltatásai sokirányúak voltak. Ellenőrizték a hagymát a
hőkezelőben, a tárlókban, tenyészidőben a hagymatáblákon; gondoskodtak a
gazdaságok számára első osztályú vetőmagról, csávázásról; beszerezték a
gyomirtó- és növényvédő szereket, hagymaművelő gépeket, gépalkatrészeket stb.
Létre hozták a biotechnológiai szövettenyésztési módszer alkalmazására a
Makóklón Társaságot. A Makói Hagymatermelési Rendszer jogutódaként 1989-ben
megalakult a Hagyma Egyesülés, amely 1992-től - makói központtal - Hagyma
Terméktanács néven egyesületként működik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése