DDP. Felsőmocsolád - Ecseny - Igal

Piros túránk második szakaszát természetesen ismét a "piroskával" közelítettük meg. A változatosság kedvéért ezúttal a legutolsó kocsiba szálltunk fel. Felsőmocsoládon a vasútállomás állapota változatlan , lehet , hogy hamarosan Dél - Somogyban újabb sorstársai lesznek, - a Barcs -  Sellye közötti vasútvonalon a napokban szűnt meg a közlekedés - .

A túránkat Wilhelm Károly idegenvezetésével kezdtük , egyesületi tagtársunknak szőlője van e kis faluban . Mivel Károly ismerte a helyi Bánó kastély jelenlegi tulajdonosát  a család leszármazottját Bánó Virginiát így szakszerű és nagyon segítőkész vezetést kaptunk és megnézhettük a kastély felújított részét, melyben több családi emléket is bemutatott nekünk.

  Ez a kis falu néhány éve a politikai hírekben nagyon gyakran szerepelt majdnem megépült sportcsarnoka kapcsán de mi nem politizálunk, így természetjáró szemmel azt kell látnunk, hogy egy család saját pénzén igyekszik visszavásárolni egykori saját tulajdonát és amit az évtizedek tönkretettek azt megmenti az enyészettől és hasznosítani kívánja. A közel  200 éves kastély kb. 1/3-a van helyreállítva , a képeken is jól látszik az a kontraszt ami az iskola és óvoda rész valamint a leendő kastély panzió között jelenleg tapasztalható. Virginia elmondta, hogy az épület többi részét is szeretnék már felújítani de sajnos még nem kapták meg. A felújított részben van egy kis kápolna is, régi festmény maradványaival nagyon meghitt és értékes gyöngyszeme a kastélynak. A  kastélypark egyre nagyobb része is rendezett már, talán jó lenne, ha a család mielőbb folytathatná ezt az értékteremtő munkát !
A Bánó család egy közhasznú egyesületet hozott létre a faluban és tevékenységük mindenképpen meghatározó lehet a jövőben , hiszen  munkát és hírnevet hozhatnak erre a területre. Külön köszönjük, hogy a túra füzetünkbe itt az egyesület hivatalos pecsétjével kaphattuk meg az igazolást közvetlenül Bánó Virginiától. Azt hiszem ebbe a kis faluba néhány év múlva visszatérve jelentős fejlődést fogunk találni.

A kastély  látogatás után Károly barátunk és kedves felesége Marika birtokára ballagtunk ki, ahol nagyon szívélyes fogadtatásban és vendéglátásban volt részünk, a pogácsa, a kókuszos sütemény, a  tájjellegű gyümölcs italok  bizony akár a túra sikeres folytatását is veszélyeztethették volna, de mi tudtuk, hogy csak mértékkel és tartózkodással ....

Felsőmocsolád térségében még több olyan látnivaló akad  ami szükségessé teszi ennek a falunak és környezetének ismételt felkeresését, a Piros túra nem érinti a  Vázsonyi kúriát, a Pokol torka szurdokot és a 300 éves fát , ezek mind olyan nevezetességek amit látnunk kell a közeljövőben , és lehet, hogy meg kellene kóstolni a helyi specialitást a zöldséges palacsintát  is.

Nehezen de azért csak sikerült  elindulnunk , a faluba visszasétálva  Ecseny felé mentünk tovább  , ez a néhány km-es országúti szakasz  gyorsan felejthető.  Ecseny  is az eldugott kis somogyi falvak sorsára jutott embert alig láttunk, annál több az elhagyatott üres lakóépület , a falu központjában egy szépen faragott kopjafa emlékeztet az egykor  sváb kitelepítések időszakára, a kocsmában viszont nagyon hideg friss csapolt sör kapható.

A Füstös völgyben vezető úton elhagytuk a falut  és utunk a nagyon szép Lápai erdőn vezetett keresztül . Itt kell megemlíteni, hogy ezen az útszakaszon Felsőmocsoládtól Igalig Fodor Péter és segítőtársainak köszönhetően  olyan kiválóan jelzett az útvonal, hogy azt térkép nélkül is nyugodtan merem ajánlani, könnyen végig lehet járni. Az Észak Somogy turista térkép nem a valós útvonalat tartalmazza,  a Péter által közreadott útvonal helyesbítések a valóságnak megfelelnek.

A szép öreg erdőt időnként jelentős irtások szakítják meg  , a Csillagfürt mély völgyébe leereszkedve  egy nagyon szép szurdok partján vezet az út  a mélyben kis patak is csordogált  a Püspöki erdő felé haladva útitársaim észrevették, hogy a sűrű erdőben  öreg gyümölcsfák és egy óriási puspáng bokor is található . Ezek nem véletlenül kerültek ide minden bizonnyal valami féle nagyon régi és már elfeledett településrész vagy tanya lehetett az erdő mélyén. 

Meg kell említenem, hogy ez a nap akár a hüllők napja is lehet hiszen háromszor találkoztunk a védett "rézkígyóval" vagy "lábatlan gyíkként" is ismert kis élőlénnyel valamint egy szép nagy erdei siklót is láttunk, amint az úton napoztak.

A nagyon szép szurdok völgyből lassan emelkedve vezet az  út az Igali tető felé ahol keresztezzük a Szántód Kaposvár közötti országutat, melyen  D-re fordulva néhány száz métert kell menni és máris a Bükk gödör erdejébe ereszkedünk lefelé. Igal felé közeledve az egykori  katonai létesítmények csekély maradványai illetve a Fornetti üzem  mellett vezet az út és végül az Igali szőlőhegy kopár "gerincén" ereszkedünk le a községbe. Egyre szebb és nagyobb nyaralók , panziók jelzik, hogy egy nagy fürdőhelyen járunk . Kevés időnk maradt a busz indulásáig egy gyors sör  , egy gyors és nagyon készséges pecsételés a fürdő pénztárában és máris buszra szálltunk és indultunk vissza Kaposvárra.

Szép túra volt változatos látnivalókkal , élményekkel , ismét arról győzött meg engem ez a túra szakasz, hogy inkább legyen rövidebb a megtett táv de ismerjük meg a természeti és történelmi értékeinket a helyi embereket hiszen minden amit kaptunk csak gazdagabbá tett minket.

---

Csorba Simon

Aradi tizenhárom

 Idei Tájkép sorozatom egy háromszáz éves felsőmocsoládi hársfát mutat be. Ezt a fát az ősi kastély melletti erdőben fedeztem fel. Szinte döbbenetes méretekkel rendelkezik (lásd a fotómellékletet). A falusiak körében is létezik a legendája, és védett fává nyilváníttatták a hatvanas években. Virginia húgom, aki a birtok jelenlegi gazdája, vitt el a fához és mutatta meg a „Pokol torka” nevet viselő szurdokkal együtt. Megrendítő élményben volt részünk. Gyermekeimmel és feleségemmel rendszeresen felkerestük ezt a spirituális természetvédelmi területet. Somogyban, Felsőmocsoládról van szó, ahol édesanyám született, ahol kisgyermekként rohangáltam a parkban és a kastély ódon termeiben. Tavaly és idén kisgyermekeim fedezték fel apjuk nyomait, nagyanyjuk emlékeit. Nagyapjuk ölében ücsörögtek és hallgatták a „hely szellemének” emlékező szavait. Szinte itták az élményeket. Együtt firkáltak velem, reggel és este együtt fociztunk a falusiakkal. A helyszínen készített rajzokból és fotókból kiindulva festettem meg a Felsőmocsoládi tájkép triptichont. Ezeket egy szeptemberi kiállításon be is mutattam a K. A. S. Galéria falain. Az egész folyamatból érdekes módon kiemelkedik az Aranygyapjú című alkotásom. Rég nem látott futótársam, barátom ugyanis megajándékozott egy kecskebőrrel. A bőr által hozzájutottam egy olyan felülethez, amely alkalmat adott a spirituális táj mitológiai megjelenítésére. Sok bolyongást követően ugyanis ezen a nyáron már második alkalommal tölthettem el hosszabb időt családom körében, azon a helyen, ahol magam is kisgyermekként hancúrozni oly nagyon szerettem. A falusi emberek idén már régi ismerősként üdvözölték gyermekeimet, rám pedig az öregek tényleg emlékeztek, és gyermekkori anekdotákkal szórakoztattak. Felidézték édesanyám, Bánó Mária emlékét, aki szintén festő volt, a kastély urának egyetlen leánya. Négy fiúgyermek testvére. Volt neki is egy húga, akit Virginia névre kereszteltek – a családi hagyomány szerint –, de ő fiatalon elhunyt. Édesanyámnak is öt gyermeke született, én vagyok az egyetlen fia és a legidősebb unokája Bánó Ivánnak. Virginia húgom pedig követi a hagyományt, és neki is van egy „Kisvirzsije”. Október 15-i kezdéssel kiállítást rendez édesanyánk emlékének. Édesanyánk neves somogyi festőnő volt, Ruisz György és Gerő Kázmér festők tanítványa. A Kaposvári Balázs János Képzőművész Kör alapító tagja. Most ünnepélyes keretek között a kastély termeiben fogja bemutatni a család tulajdonában fellelhető festményeit, grafikáit. Ezen a szent helyen volt első műterme, az egykori halastó partján. Ezt a területet feldúlták az államosítást követően. Virzsi húgom mindent elkövet annak érdekében, hogy a kastély a régi pompájában, egy gazdagon burjánzó park közepén tanúsítsa, hogy a rend mindig helyreáll, amikor eljő a rendezés ideje.

    Összegezve: hazataláltam Somogyba, és velem jöttek mindazok, akik hozzám tartoznak. A műalkotás folyamata és az előre megtervezett téma valóban szerencsésen találkozott a megvalósulás közben. Ez mint saját élmény, igen maradandónak látszik, amennyiben maga a háromszáz éves hársfa is hozzájárul és megerősít abban, hogy „ amit az ember elront, azt a természet helyreállítja!”  

---

Felsőmocsoládi Zöldséges palacsinta

Hozzávalók: fél kiló liszt, fél liter szódavíz, 0,5 dl olaj, 2 tojás, kevés só, 20 deka vegyes zöldség.

A lisztből, vízből, tojásból, sóból a szokott módon sűrű palacsintatésztát készítünk. Vegyes zöldséget, idény szerint, lereszelünk és a tésztához keverjük. Palacsintasütőben vajat melegítünk és evőkanállal kis halmokat szaggatunk bele. Mindkét oldalát megsütjük. Tejföllel és reszelt sajttal kínáljuk. Hétvégére kiadós reggeli vagy egy tartalmasabb leves után második fogás. A receptet Rákóczi Lászlóné árulta el nekünk, aki a nagyatádi palacsintasütő verseny rendszeres és eredményes résztvevője.

Büki Ferenc túratársunk emlékére,

 aki már nincs velünk. (jobbról)