Szántód - Szamárkő - Vaskereszt - Szántód (GYEM)

Erre a hétvégére is maradt a hőségriadó tehát ismét az egészségünkért gyalogolhattunk ezúttal a Balaton közelében. A  METEOR TTE által kiírt túraútvonal kísértetiesen  hasonlított egy a térségben szervezett IVV és teljesítménytúra  útvonalára így nyilván nagyon praktikus volt az időpont módosításával a túra időpontját átcserélni hiszen eredetileg egy héttel korábbi lett volna. Kaposvári túravezetőnk Puska Kati volt.

Mivel Kaposvár felől jelentős érdeklődés volt várható és persze a 29 - 30 fokos Balatont sem lehetett kihagyni  így a mi kis csoportunk 5 fővel autóval érkezett a túrára. Mi valamennyien be is neveztünk az SZKTE által rendezett Szamárkő 10 nevű távra, a kicsit később érkező buszos csapatból még ketten neveztek be a túrára.

A Kaposvári botos lányok is képviseltették magukat.

Régen jártam erre, jó volt viszontlátni néhány nagyon kedves és kedves régi túratársat, váltani velük néhány szót, fel eleveníteni közös túra élményeket!

A nevezési díj 800 Ft volt, kedvezményesen 200 Ft engedménnyel pld.  MTSZ kártyára de ilyen nem volt mindenkinek, pedig ingyenes a kiváltása. Balatonon vagyunk, tehát balatoni árakkal is kell számolni. Ezért a pénzért kaptunk részletes itinert, színes térképvázlatot , az első ponton Balaton szeletet, a másodikon cukrot, a harmadikon ásványvizet, majd a célban a kitűző és színes oklevél mellé zsíros/vajas/lekváros  kenyeret, és langyos üdítőt valamint molekuláris méretre darabolt hideg dinnye falatkákat. ( állítólag nem a dinnye volt apróra vágva hanem a szám volt nagy, javaslom legközelebb akinek ez a véleménye  gyalogolja le ezt a távot 36 fokban, nyilván  másként vélekedne)  Nekem mindenesetre az az 5-6 falat jólesett ha már zsiroskenyeret és meleg édesvizet nem fogyasztottam!

Nevezés után a Római úton indultunk a Szamárkő felé, közben Gabiék tettek egy kitérőt az FTV 4-es kód begyűjtésére - ha már erre jártunk. Az előzetes információk alapján szerettük volna Szántód-pusztát is megnézni de a hátsó kapunál egy hölgy közölte, hogy csak elől lehet bemenni. 

Tudomásul vettük és megvártuk amíg távozik majd mégis behatoltunk , a kápolnát felkerestük, zárva volt, a kiállítások közül a kovács műhely volt legközelebb oda benéztünk.  

A domboldalon már épültek a bazárosok sátrai és kész volt a szabadtéri oltár is, amúgy csendes és néptelen volt a puszta. A régi temető is változatlan.

Korábban emailban érdeklődtem, az üzemeltetőknél, hogy látogathatók lesznek e a kiállítások a válasz viszont már csak akkor érkezett meg K. SZ.-től amikor haza értem. Igen, ezen a napon bemehettünk volna ingyenesen megnézni a puszta kiállításait is. Kár, hogy ez nem volt nyilvános információ,bár nyilván a helybeliek tudták. Közben Gabiék is visszaértek, és örültem, hogy a 4. kódtábla még mindig ott található ahova sok éve felszereltem.

A poros úton lassan megérkeztünk a Szamárkőhöz , a Kercsmár lányok nagyon kedvesen/lelkesen  dolgoztak a ponton.

Körül is néztünk itt, megkerestük a kövekben a pata és gyermek lábnyomokat majd következett a Kő-hegy az ő kocsmájával és van itt egy kilátó is. 

Fontossági sorrendben szomjunkat oltottuk, és kiláttunk, van itt egy szép alkalmi kilátós pecsét, túrajelentésre és a kilátós mozgalomba ideális.

A pincesorok után végre erdőbe értünk és a Tatár-csapáson keresztül megérkeztünk a Vaskereszthez.

Anitáék is kedvesen, lelkesen  és gyorsan dolgoztak, kicsit megpihentünk, meglátogattuk Szabó Laci túratársunk kopjafáját majd az erdőben leereszkedtünk az erdészeti útra.

Néhány bagoly költőládát is láttunk a madarászok munkájaként majd megszemléltük az emelkedőt ami a következő pontunk a Kilences-tető felé vezet. Az emelkedő teljesen rendben, ugyanúgy lihegtetéssel kezdte mint régen és természetesen a végére meg is izzasztott. 

Elég komoly erdőirtás van erre (nevezhetjük fakitermelésnek is) a lényeg az, hogy nyilván a nagyobb gépek miatt a száraz időben szinte bokáig járhattunk a finom porban de aztán az erdőből kiérve az utolsó ponton is megkaptuk a pecsétet, már csak célba kellett érni.

Örültem, hogy az itt elhelyezett útjelző oszlop még mindig stabilan áll a helyén a nagy gazban, nem úgy mint a sok másik társa!  

A sárga sáv jelzésen aztán gyorsan leértünk a faluba, a platánsornál a buszosok egy része elszaladt a buszukhoz és így korábban hazaérhettek.

Találkoztunk még ismerős kaposvári túrázókkal is akik éppen a dehidratálás ellen küzdöttek - sikeresen.
A mi kis csapatunk  pedig a Célban Kittiéktől megkapta a díjazást.

 

Jó volt viszontlátni Pista bácsit aki már a 87.-évét tapossa és még mindig aktívan túrázik. 

Itt a Közösségi háznál kicsit megpihentünk lehetett enni inni, de a nagy hőségben én nem igazán kívántam és úgy tűnt nem nagyon tülekedtek a túratársak sem. Nekem személy szerint a régi virsli partik szimpatikusabbak voltak, de ez magánügy. Sok minden változott az évek során, pld. az 50 km-es táv is megszűnt mivel 'nincs rá kellő igény'. Két héttel korábban a közelben egy másik túrán jártunk szintén elég meleg időben,  amit az ottani rendezéshez képest hiányoltam az főleg a hidegebb innivaló volt.

 

 A célban lehetőség volt a strandoláshoz beöltözni, ezt meg is tettük majd gyorsan indultunk is tovább ezúttal a Balatonföldvári Nyugati strandon találtunk helyet a Balatonban. Nem irigyeltem azokat akik esetleg még később indulva  valahol szívták a port.
Nagyon jól esett az út porát lemosni magunkról, nekem a fű virágpora kissé piros mintásra változtatta a lábamat a rövidnadrágban így azt is kiáztattam rendesen. Miután kifürödtük és kipihentük a túra fáradalmait még felkerestük az FTV 6.-os kódot is és indultunk haza.

Köszönöm a túrát!  

 

---

Még több fotó, katt a kis képre:

GYEM Szántód - Szamárkő - Vaskereszt - Szántód