Balaton körtúra 20.

Balatonendréd - Töreki - Balatonkiliti - Siójut

Táv: 18 km Szint: 200 m MTSZ pont: 31

Somogy ÉK-i csücskében túrázva ismét olyan területre vezetett el a Balaton-kör amerre még nem jártam. A kiindulási hely ezúttal is Balatonendréd volt. Kaposvár felől a győri busszal jól megközelíthető Zamárdi ahol átszállva 8:30-ra érhetünk Endrédre, én előbb odaértem mert egy kedves autós magától megállt, felvett és elvitt, köszönöm!

A túra során most igyekeztem az előzetesen ajánlott útvonalat megkeresni és azon teljesíteni ezt a szakaszt, főleg azért mert a turistautak.hu térképén is sok hosszú szakasza nem szerepelt még. Valószínűleg GPS-el még nem túrázott erre senki. Az előkészületeknél nagyon jó kiindulási alap volt a TG térképrendszer melyet a műhold fotókról pontosítva tudtam használni. A teljes útvonalat igy a kiírók szerint ajánlott útvonalon teljesíthettem, - lehet, hogy jobb lett volna ha más útvonalat keresek? 

Ez a terület gyakorlatilag végig teljesen nyílt mezőgazdasági terep, árnyékot csak az utak mentén itt ott található fasor adhat.

Endrédet K-felé elhagyva gyorsan kereszteztem az épülő tabi összekötő út nyomvonalát. Enyhén felfelé lejtő széles földúton haladtam tovább melynek nagyon jót tett az előző napi zápor így a homokos talajon nem kellett a porba süppedni hanem kényelmesen és gyorsan haladhattam. A nagy semmiben egy kutyás úrral is találkoztam aki talán a külterület felmérésével foglalkozott mivel sok papír volt a kezében és buzgón jegyzetelt. Mikor az utunk É-felé kanyarodik hamarosan ismét K-re egy füves szekérútra kell letérni ami szinte nyílegyenesen elvezet a Töreki tavakhoz. A lovas karámot elérve az út D-re fordul mi pedig a karám mellett egy ösvényen juthatunk le a tavak közötti átjáróhoz.

Ez volt az első fotós igazoló pont.

'Lehet, hogy furcsán hangzik, de a Balaton fővárosának – lapos fekvése ellenére – igenis vannak dombjai. A déli parttól néhány kilométerre, befelé Somogyországban található egy apró település, a mindössze 300 főt számláló Töreki. A Somogyi-dombság itt kezdi hullámzását és ez az a hely, ahonnét kitűnő panoráma tárul a szemlélődő elé a tó keleti medencéjéről. Tulajdonképpen a hely nem önálló közigazgatási egység, hiszen már évtizedek óta Siófok csatolt része, ha úgy tetszik, külváros.

A tehetősebb siófokiak, főleg a nagyvállalkozók fedezték fel maguknak a vidéket, ahol divatos lett telket vásárolni és ott építkezni. A legkisebb birtok is minimum 300 négyszögöl, így errefelé gyakoriak a nagy kiterjedésű tanyák, sőt lovas tanyák, mivel sok idetelepülő hódol ennek a hobbinak, és persze meg is engedheti magának.'
Forrás: ingatlanmagazin.com

Törekit Ny-K-i irányban keresztezzük és egy rövid szakaszon érintjük a település központjában a DDP útvonalat a temetőt és több lovas tanyát is. A tanösvényt csak keresztezzük így abból nem sokat láthatunk. 

Töreki tavak tanösvény

A Cinege-patak táplálta, mesterségesen duzzasztott tavak melletti 300 hektáros természetvédelmi területen fekszik a 9 km hosszú, 3 óra alatt bejárható tanösvény.
Kiindulópontját a Siófok irányából a falu felé tartó út legelején nyíló teresedésben álló táblacsoport jelzi, amelyen magyar, német és latin nyelvű szöveg igazít el a térség természeti látványosságai között. Látható itt partifecske és gyurgyalag kolónia, vonulási időszakban pedig számos, hazánkban nem honos faj is.

A vezető füzet két alternatívát ajánlott a tovább haladásra, az egyik a DDP követése a Békás-tó mellett a másik pedig a Kiliti felé vezető összekötő út. A DDP felé már többször jártam így inkább az utóbbit választottam mert ez ismeretlen volt számomra. Megnéztem néhány békés lovat majd a továbbra is K-felé vezető úton keresztezve a Békás-tói vízfolyást annak hídjánál - ami igencsak jellegtelen - elkészítettem az igazoló képet.

Meglepetés volt számomra, hogy ezen a szakaszon, még Papkutapuszta előtt régi piros sáv jelzést találtam az út melletti akácokon. Vajon ki és mikor festhette ide, hova vezethetett?

Papkutapuszta Kiliti közelében a kis repteréről ismert, szálloda is található itt az egykori majorsági épületeket újították fel és van előtte egy szép,  kereszt is.

Továbbra is aszfalton vezet az út a közeli Balatonkiliti felé, amikor elhagyjuk a padlásról kimászó bogarat akkor már gyorsan a központba érünk.

Balatonkiliti 1969-től már Siófok része. Itt tartottam egy rövid kis pihenőt , éhség és szomj oltást majd pecsételő helyet kerestem, természetesen a sörözőben éppen nem volt pecsét de a közeli postán - mely délig van nyitva - készséggel pecsételtek, igaz a 'Siófok 11' -es hivatalról csak a szakmabéliek tudhatják, hogy ez a Kiliti posta száma.

A 65-ös útről K-felé kanyarodva továbbra is az ajánlott útvonalat követtem szép 48-as és világháborús emlékmű , felújított kereszt mellett vezet tovább az út enyhén emelkedve  a Belső-hegy felé majd felérve a Hideg-völgybe ereszkedhetünk le amely tulajdonképpen már a Sió völgye.
Itt kanyarog a 35-ös számú vasútvonal melyet egészen Siójutig követünk. Megnéztem a a szebb napokat ért vasútállomást majd a Nosztalgia sörözőnél parkoltam le. Természetesen pecsételni itt sem lehet de a sör és kávé azért jólesett 4 és fél óra alatt teljesítettem ezt a szakaszt.

A kedves kiszolgáló hölgy és a helyi törzsvendégek igencsak érdeklődőek voltak, hogy kerültem ide a faluval ellenkező irányból a nagy semmiből? A beszélgetés közben az egyik márkatárs ( Arany Ászok) elárulta, hogy ifjabb korában - ami jó régen lehetett - Ő biciklivel körbejárta a Balatont.

Siójut története:

'Siójut a Balatontól délre, a Sió csatorna mellett levõ község. A régi Jut a mai településtõl délre épült, az ott lévõ római kori hadiút átkelõje mellett. Jut település neve, honfoglalás kori. Árpád egyik fiát Jutasnak hívták, az õ szállásterületéhez tartozott a mi környékünk is . Az elsõ hiteles adatot 1229.évben II.Endre király okmánya említi.

A pannonhalmi és székesfehérvári káptalan közti birtokviszonyok rendezésénél a káptalanhoz tartozó községek közt van, JUT is . Nem tudjuk, hogy a tatárok pusztítását és az azt, követõ pestis járványt, hogy élte át a község. Létezett, mert 1356-ban, majd1378-ban már régi hetivásárairól emlegetik. E jogában erõsítette meg Nagy Lajos király is 1378-ban. Az 1400-as években a Marczali család birtoka lett. A fõúri család egyik tagja, Marczali János úgy rendelkezett, hogy a juti birtokot és a marosi vízimalmot a Pálos szerzeteseknek adományozza. Ettõl fogva van tudomásunk arról a kolostorról, mely a Petõfi és a Kinizsi utca közti dombon volt. Valószínû, hogy a faluval együtt ez is a török idõk végén, 1863. körül pusztult el , maradt romokban. A földmunkák során egy terméskõbõl készített szenteltvíztartót, malomkõ darabokat, csontokat, cserepeket találtunk.Egy Mátyás király korabeli arany pénzt is, ami a leletek nagy részével együtt, a Megyei Múzeumba került Kaposvárra.
A török idõkben az endrédi járáshoz -nahiéhez- tartozott Jut. Adóztak töröknek, magyarnak egyaránt.   
1546-1590-ig a török adólajstromban részletes leírást találunk a lakosságról, az adózás fajtáiról. Az 1680-as években a lakosok a Sió mocsaraiba, a közeli erdõkbe menekültek, majd az ellenség elvonulása után a mai faluhely környékén építettek földbevájt kunyhókat maguknak. Az egyház története a középkorba nyúlik vissza. 1524-ben a pápai tizedjegyzék Juton plébánost említ. A török idõk névjegyzéke 1556-ban, pedig Dimitre mestert, aki végezhette a papi teendõket is. Kõtemplom, körülötte temetõ maradványai lelhetõk fel. Az enyingi Török család, mint Jut földesura az 1600-as évek elején áttért a református hitre. Jobbágyaitól is ezt követelte meg. A jutiak a környéken elsõnek, 1610-ben tértek át. 1674-ben a község papját, Szántó Miklóst sok más lelkésszel együtt a pozsonyi törvényszék elé idézték. Ezt bizonyítja egy emléktábla a templom bejáratánál. A vallásüldözés elõl az Esztergom megyei Bátorkeszirõl menekült lakosok az 1680-as évek közepén települtek le Juton. Valószínü, hogy már a mai falu helyén gyarapították a kipusztult lakosságot. Az egyházi matricula {anyakönyv} 1733-tól maradt meg, amiben feljegyezték a születetteket, elhaltakat, házasságokat, sajnos helyenként hiányosan. 

Három református templom építésérõl tudunk, a maival azonos helyen. Az elsõ 1715-ben sövénybõl épült, a második sárfalból nádtetõvel 1785-ben, a mai pedig toronnyal 1833-ban. A háborús évek nagy kárt okoztak. 1848-ban katonákat kellett szállásolni , a Dráván áttkelõ Jelasics seregével szemben harcoló nemzetõr seregbe katonát, a környék ellenállóihoz népfelkelõket kellett küldeni. Az elsõ világháborúról Posta Béla tanító, aki maga is az orosz fronton harcolt - azt írja, hogy a faluból 27 hõsi halott volt. 15 hadiözvegy, 28 hadiárva maradt utánuk. A második világháború pusztítása még nagyobb volt, mert a front a Sió mentén állt 1944. dec.3-tól 1945. márciusáig. A lakosságnak kétszer is menekülnie kellett. A házakban orosz katonaság volt. Kipusztult az állat állomány, alig volt olyan ház , amelyik ne kapott volna belövést. Sokaknak csak az a kis batyu maradt, amit a meneküléskor magukkal vittek. Itthon és a harctéren 20 halottja volt Jutnak.'

Forrás: siojut.hu

A helyiek ajánlata alapján megkerestem a polgármesteri hivatalt ahol aztán sikeresen beszereztem az igazoló pecsétet is majd rövid várakozás után Siófokra buszoztam és onnan vonatoztam haza Fonyódon keresztül. Siójutról lett volna közvetlen vonat is Kaposvárra de most nem volt kedvem a 4 órás egyhelyben üldögélésre.

Nem egy látványos szakasz volt de gyorsan teljesíthető és hát ez is Somogy illik megismerni.

Délután a viharosra erősödő szelet kiadós zápor kísérte, de kit érdekelt már mindez amikor köztünk volt a vonat ablaka.

Balaton körtúra 20. Balatonendréd-Siójut

Még egy apró érdekesség: Reggel 06:05-kor indultam Kaposvárról és este 18:15-kor érkeztem vissza. Balatonendréd pecsételőhelytől - Siójut pecsételőhelyig 4 óra 30 percet töltöttem túrázással ebben két 'frissítő' megállás is benne volt. Az utazással és csatlakozásra várással töltött idő így 7 óra 40 perc volt. Ez is Magyarország, pedig el sem hagytam a megyét!