OKT. 23. Putnok – Szarvaskő

Putnok – Dédestapolcsány

 A kéktúrából még visszalévő szakaszokat úgy tervezem bejárni, hogy a legtávolabbi résztől visszafelé jöjjek. Ezt követve a Bükk hegységet átszelő 23. szakasz következett. Az útiterv már régen készen állt csak a túra időpontját kellett eldöntenem, hiszen ezen a szakaszon az időjárás nagyon meg tudja nehezíteni a teljesítést. Aztán megszületett a döntés, egy hidegfront áthaladása után 4 napra indultunk el. Kicsit elhúzódott a hidegfront áthaladása ennek hatását az első napon azért rendesen észleltük de a következő 3 napon minden a papírforma szerint alakult.

Úgy kezdődött a túra, hogy 5.-én hajnali 5-kor vonatra szálltam Kaposváron, majd átszállások sora következett, néhány nagyon szoros csatlakozással, Dombóvár, Kelenföld, Keleti pu., Miskolc, Kazincbarcika, és végül fél 12 körül Putnokon szálltunk le a vonatról. Budapesten csatlakozott be Zsuzsa és Laci – köszönöm, hogy megkeresték a vonatot mire odaértem! kellemes kissé felhős időben indultunk de sajnos utolértük a hidegfront K-felé távozó részét így szemerkélő esőben kezdtük a túrát a putnoki vasútállomásnál. Alig keltünk át a Sajó hídján amikor elég intenzív zápor ért el bennünket, az erdő szélén egy nagy fa alatt le is álltunk egy kicsit. Az eső csendesedése után nekivágtunk a Szilas-tetőre vezető emelkedőnek, ezzel nem volt semmi probléma mivel az út szinte végig sziklás, köves alapon vezetett és esőben is jól járható volt. Így utólag belegondolva valószínűleg nagyban segítette a döntésünket az a finom magozott szilvából készült pálinka melynél finomabbat még nem ittam és ugyanilyet is csak a Zemplénben de nem csoda hiszen az alkotója ugyanaz volt, köszönjük! A 400 m körüli emelkedőt leküzdve a hegy tetején átbillentünk a lejtős oldalra, egy szép erdészházat elhagyva egyre nyíltabb terepre érkeztünk, a távolban a Bükk hegységből nagyon kevés látszott az is felhőkbe burkolva. Aztán kezdetét vette az a lejtő amire tulajdonképpen számítottam de azért azt nem gondoltam, hogy minden erőfeszítés nélkül is szépen haladhatunk lefelé.  Az agyagos talaj felázott felső részén álló helyzetben is lassan csúsztunk lefelé. Nagyon jól be tudtuk azonosítani azt a szakaszt ami az OKT50-túra résztvevőinek is emlékezetes volt. A füves részeket keresve folyamatosan ereszkedtünk Upponyig és a távolban a szoros bejárata is lassan feltűnt. A szép pincesornál értük el a települést majd egy út menti csapnál megszabadultunk a sártól. Egy bácsi kedvesen útbaigazított bennünket és gyorsan megtaláltuk a kocsmát ahol a kedves pultos hölgy segítőkészségével sikerült magunkat szalonképessé tenni. A bakancsokból újságpapírral kiszívattuk azt a vizet is amit kiönteni már nem tudtunk és kissé át is öltözhettünk.

Putnok - Dédestapolcsány

Csendben mosolyogtunk, amikor a kiszolgáló hölgy azt gondolta, hogy lyukas a radiátor és azért van alatta egy nagy tócsa, pedig csak a Laci állt ott előtte. Időközben az eső is elállt és megkezdtük a behatolást az Upponyi-szorosba. A hatalmas sziklák már itt sejtetni engedték, hogy nagyon szép 4 nap vár majd ránk, így is lett. A Lázbérci-víztározó mellett kanyargó úton nagyon szép helyen jártunk , a tó, a fölé magasodó sziklák, a sok vadkacsa és a többi szépség mind mind fotózásra késztetett. Zsuzsa szorgalmasan mentette az úton átkelő csigákat gondosan ügyelve a menetirányukra. Közben nem győztük kerülgetni azt a rengeteg kb. 1 cm-es kis békát akik éppen akkor indultak el a tóból az erdő felé, több százan voltak és minden bizonnyal néhányan feláldozták magukat a mi kéktúra teljesítésünkért de azért igyekeztünk vigyázni rájuk. Dédestapolcsány szélét elérve gyorsan megtaláltuk lefoglalt szállásunkat, ami nagyon kényelmes és jól felszerelt volt. Berendezkedtünk majd átvonultunk a szomszédba a Marcipán falatozóba, ahol pótolhattuk az elvesztett energiánkat. A gyros kicsinek bizonyult így egy pizzát is tettem a tetejére.Hosszú napunk volt így gyorsan kiteregettük a szárítani valót és egy jót aludtunk.

Dédestapolcsány – Bánkút

Kellemes napsütéses időben indultunk erre a szakaszra, a felszálló pára felhők között a Bükk fennsík végig előttünk magasodott. Az út is végig emelkedett hiszen 800 szint várt ránk ezen a napon. A falu kis boltjában bevásároltunk majd Mályinka felé vettük az irányt, gyorsan odaértünk, és egész úton láthattuk ahogy közelednek a hegyek. Nagyon szép látvány volt a Bükk így É-ról megközelítve. Mályinkán megnéztük Laci szép nagy házát, csodálkoztunk is, hogy nem szólt róla eddig, de állítólag nem is tudott róla, elhittük. A műemlék templom és harangláb kihagyhatatlan és hát útba is esik ugyanúgy mint a Laci kocsma ahol kicsit megállva frissítettük magunkat és készleteinket. A talaj még nagyon átázott és sáros volt így rövid konzílium után egyhangúlag inkább egy hosszabb de biztonságosabban járható utat választottunk a fennsík felé, nem utolsó sorban azért is mert így volt lehetőségünk “lábon száradni” az előző nap után erre szükség is volt.

Dédestapolcsány - Bánkút

Szépen fogyasztottuk a kilométereket és ami még fontosabb volt a szintet is, örültünk minden 100 m-nek és a hatalmas bükkök között egyre magasabbra jutva az időnként megnyíló erdei réseken csodálhattuk a Bükk szépségét. Néhány Baranya megyei túrázóval találkoztunk az út közepén pihentek, kissé eltévedve. Rövid tapasztalatcsere és útbaigazítás után ott hagytuk őket, később este a fennsíkon a kocsmában még összefutottunk és mint mesélték voltak nagyon kellemetlen szakaszok azon az úton amerre ők jártak, a sár azért az erdei ösvényeken még sok helyen megmaradt. Bánkútra felérve jó volt magunk alatt hagyni a 800 m-es feliratot, a szállásunkat gyorsan megtaláltuk, és a kedves háziak gyorsan el is helyeztek bennünket, hiszen tapasztalatból tudhatják, hogy Bánkút azért magasan van.

Egész úton finom forró levesről ábrándoztam és Bánkúton megtörtént a csoda, olyan babgulyást kaptunk amit egy darabig biztos emlegetni fogunk, nagyon finom volt és nagyon jólesett.

Szállásunkon berendezkedve kicsit pihentünk majd kb. egy órás kitérőt tettünk a Bálványra ahol a Bükk-fennsík szép kilátója a Petőfi kilátó található. Kicsit szellős és karcsú építmény így a legfelső létrás szakaszra már nem volt bátorságom felmászni de a felső teraszról kicsit ágaskodva azért már át lehet látni a fák közti réseken. A fennsík és a távolban alattunk az apró települések látványa érdekes volt. Vissza ereszkedve Bánkútra megnéztük a közeli Fehér Sas fogadót nem hagyott maradandó élményt, túrázóknak jobb szerintem a síház ahol mi laktunk.

A NATO radar is érdekes látvány a nagy gömbjével, és a közelben több helyen is látható még a néhány évvel korábban itt átvonult tornádó pusztítása, a meredek hegyoldalak teljesen leborotválva, a fát sem lehet róla letermelni olyan meredek volt.

A síháznál konyha is üzemel így finom rántott hússal zártuk a napot és már sörözgettünk vacsora után amikor befutott egy újabb somogyi túrázós csapat egy kedves siófoki házaspár. Közös ismerősök és túra élmények is előkerültek és nagyon hasznos információkkal segíthettük egymást hiszen ők szemben haladtak velünk a kéktúrán.

Az üzemeltető hölgy és lánya is jó beszélgető partner volt hiszen nem volt más vendég. “Barni” a néhány nappal korábban betévedt kutyus is kedvesen játszott körülöttünk miközben elfogyasztott egy lábtörlőt. Jó időben gyönyörű helyen voltunk, és kicsit fáradtan de jó hangulatban zártuk a második napot is.

Bánkút – Bélapátfalva

A túrára való készülődéskor is egyértelmű volt, hogy ez a szakasz lesz a legszebb és egyben a leghúzósabb is. Több évre visszamenőleg elolvastam a fellelhető túrabeszámolókat és vagy csak a rosszat írták le a túratársak vagy mi voltunk sokkal jobb erőben de semmi gondunk nem volt ezzel a 20 km-es szakasszal, 500 m szintemelkedés és 1200 m ereszkedés várt ránk közben vittük az összes holminkat. Volt meredek hegyoldal, volt sziklás ördögszántás több helyen is, volt szakadék szélén vezető ösvény, volt Tar-kő, Pes-kő. Három-kő, Cserepes-kő, Őr-kő, voltak gyönyörű szinte havasi rétek, hatalmas víznyelők, fenyvesek és persze ott volt a híres bükki Őserdő is. Persze csak a kerítésen kívülről hiszen szigorúan védett, lezárt terület. A Cserepes-kő barlangjánál kis pihenőt tartottunk, pecsételtünk, azt hiszem ez az egyik legjobb helyre telepített pecsét az OKT mentén.

Bánkút - Bélapátfalva

Éppen a Pes-kő felé vezető sziklás hegyoldalt szemléltük amikor egy természetvédelmi őr is megjelent a közelünkben és segítőkészségét is köszönjük. Nem volt rá szükségünk tudtuk , hogy az előttünk magasodó sziklákat kell megmászni csupán pár percre megálltunk hogy lelkileg is erőt gyűjtsünk. A sziklákon felkapaszkodva már lassan ereszkedésbe kezdett az út, az Őr-kő kulcsosházat is elhagyva a sziklák is kezdtek elfogyni a lábunk alól és egyre inkább jól és gyorsan járható gyalogutakon ereszkedtünk lefelé egészen a Katona-sírokig.

Itt is megálltunk kicsit, hiszen a nehezén már túl voltunk, majd még néhány száz métert ereszkedve a Lóczy-forrásnál frissülhettünk fel. Aki erről az oldalról támadja a hegyet itt juthat utoljára ivóvízhez. Bánkútig nincs vízvételi hely ott is csak vásárolni lehet, mert a fennsíkon forrás nincs, a síház vízellátása is csak tartállyal felhordott vízből biztosított. tehát nem ajánlott ivásra.

Bélapátfalva irányából egyre inkább hallottuk a civilizáció hangját majd feltűnt az út bal szélén a Gyári-tó, a fölé magasodó lebányászott Bél-kő és persze a “Szomjas Csuka” ahova nem csak a pecsét miatt tértünk be. Szomjasak voltunk és a halászlé is ízlett. Ez volt a legszebb, leghosszabb túranapunk és mégsem lehet elmesélni szavakkal azt a látványt amit a Bükk nyújt, meg kell nézni közelről.

Mindenképpen említést érdemel, hogy leérve a hegyről a késő délutáni órákban szinte mellbevágó volt a meleg. Fent a hegyen sokkal kellemesebb, hűvösebb idő volt ideális a túrázáshoz, köszönhetően a két nappal korábban átvonult hidegfrontnak, így is terveztem és bejött. 

Hétköznap lévén szállásunkon csak mi voltunk így még válogathattunk is a szobák között, a Kalcit Motelt tudom ajánlani, jó szálláshely a szomszédban pedig a Bélkő Panzió konyhája sem rossz. Barátságos áron kaptuk az őz pörköltet, és a többi elmaradhatatlan vacsora kelléket is. Záróráig beszélgettünk a hegy szépségeiről, és biztos vagyok benne, hogy túratársaimnak is tetszett.

Bálapátfalva – Szarvaskő

Negyedik és egyben utolsó túranapunk már ismét rövidebb volt hiszen haza is kellett utazni. 7-kor nekivágtunk Bélapátfalva utcáinak, Zsuzsa még vásárolt egy kellemes és divatos túrapapucsot mivel a bakancs sarka és a lába sarka közül az előbbi bizonyult erősebbnek kár, hogy nem a rózsaszínt választotta! Mindenesetre szép és értékelendő teljesítmény volt ezt a szakaszt papucsban teljesíteni. Értékeltem is és a legvégén egy kevésbé meredek alkalmi útvonallal jutalmaztam kitartását ott ahol leereszkedtünk Szarvaskőre.

Bélapátfalva - Szarvaskő

No de az események ott kezdődtek, hogy a Bél-kő lebányászott oldalát megcélozva először megnéztük Magyarország egyetlen megmaradt Ciszterci apátságát, és a mellette lévő kolostor romjait valamint a romok között fakadó bővizű forrást is. Szép és monumentális épület a Bél-kő tövében akit érdekel elolvashatja a történetét. Innen kissé gazos úton mentünk tovább de nem volt hosszú, majd az út folyamatosan de enyhén emelkedve folytatódott a Kolacskovszky-forrásig. A forrás lepusztult elhanyagolt, a közeli Telekessy-Vendégháznál pecsételtünk, majd tovább sétáltunk a Gilitka ( Szent Anna) – kápolna felé. A gyönyörűen felújított kápolna után az út lassan ellaposodik, még néhány kilométer és feltűnik alattunk négy napos túránk végpontja Szarvaskő. Az erdő nyiladékából a Vár-sziklát láttuk felülről majd a településről alulról is. Megkerestük itt is mindkét pecsétet , a régi állomás mögött a fém pecsét és az Eger-patakot keresztezve a Vár presszóban a gumi is megvan. Közel másfél órával a vonat előtt ideértünk így volt időnk megpihenni és átöltözni a hazautazáshoz.

Említést érdemel, hogy a vonat amivel Egerbe utaztunk csak pénteken közlekedik így ez is befolyásolhatja egy ilyen több napos út megszervezését. Hazafelé már kicsit rövidebb volt az utazás és persze az sem utolsó szempont, hogy a kéktúrából már csak az út 12.16 %-a azaz kb. 140 km van vissza.

Köszönöm Zsuzsának és Lacinak, hogy velem tartottatok, következik a Mátra!