Húsvéti kirándulás nagyszüleim és Berzsenyi Dániel falujába. Unokatestvérem, Hársházi Sári lelkesített fel, hogy sok év után újra felkeressem ezt a kis somogyi falut ahol gyermekkorunkban gyakran megfordultunk. Természetes, hogy Nikla hallatán Berzsenyi Dániel ugrik be mindenkinek. Ez nem is baj, de a családi emlékeket is illik megőrizni, ezért is néztünk körül ezen a szép koratavaszi napon Niklán. Az Alföldről, Szentesről költöztek ide nagyszüleim talán 1942-ben.
A vendégségbe járáskor szüleimmel Öreglakig vonatoztunk, majd autóbusszal tudtunk tovább utazni. Útközben van egy nevezetes pont a Szetsey sarok ahol az egykori csárdában gyakran időztünk a papával, aki a közeli tankcsapdát is megmutatta. Mint I. vh. veterán aki megjárta Szibériát is, gyakran mesélt a Bajkál-tóhoz és Csita városához fűződő emlékeiből. Nagy részét persze elfelejtettem hiszen régen volt de ezt a tankcsapdát ami a Margit vonal maradványa volt megpróbáltam most megkeresni. Nem vagyok benne biztos, hogy még létezik. Az egykori csárda leégett valami raktárszerű épület áll még ott.
(archív fotó az internetről!)
A faluban az általam ismert olyan épületeket és persze a temetőt kerestük fel ami a családhoz kapcsolódott. Így először Sáriék házát és a közelében a már elhunyt bátyja Endre házát néztük meg. A szomszéd néni persze érdeklődve figyelte az idegeneket aztán amikor elmondtam kik vagyunk és miért akkor egész sokat mesélt.
Nagypapa is férfi szabó volt mint apu, és egy kis műhelyben dolgozott , az épület még most is áll, jelenleg lakóházként funkcionál. A homlokzati ajtó vezetett a műhelybe.
Nagyszüleim lakóháza nagyon jó állapotban ma is megvan, könnyű beazonosítani mert a ház mögött egy vizes árok van ma is, ami nagy béka és csibor horgászatok helyszíne volt gyerekkorunkban. A sározott padlójú szobának jellegzetes illata volt, most még talán azt is újra érzem. Ezeknek a padlóknak fontos építőanyaga volt a száraz lótrágyával kevert agyag, akit a részletek is érdekelnek utána olvashat.
A temetőben a családi síremlék mellett természetesen a Berzsenyi obeliszk a legfőbb látnivaló, a családi emlékek után a költő egykori lakhelyét is felkerestük illetve a falu nevezetesebb épületeire is vetettünk egy egy pillantást.
Húsvét hétfő lévén a múzeum természetesen zárva volt de az udvarán és mögötte ahol a költő kedvenc fái is álltak tudtunk egy jót sétálni, nézelődni, mivel a kerítés építkezés miatt le volt bontva.
Húsvét lévén természetesen a falu is megemlékezett a nyuszikról egészen kedvesen és aranyosan.
Még több fotó, katt a kis képre:
Nikla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése