Ezúttal kicsit tovább aludtunk, összepakolás, kiköltözés után a csomagjaink
mentek a csomagmegőrzőbe én pedig úgy döntöttem, hogy kitaxizunk Ják-ra ami a
szomszéd falu és onnan jövünk vissza Szombathelyre. A Rádió Taxi kedvező vidéki
tarifája valóban megérte, hiszen így kényelmesen, menetrendtől nem függve
túrázhattunk. A kötelező feladat a parkerdei pecsétig való eljutás volt. Ha jól
állunk idővel akkor megyünk tovább. Aznap még haza is kellett utaznunk.
Ják-on most nem kellett pecsételni mert előző nap megtörtént, én hármat is beszereztem. A falu utcáin sétáltunk a kellemes napos időben és a házakat elhagyva előttünk állt a Kőszegi-hegység mögötte pedig az Alpok havas vonulatai.
Nagyon szép látvány volt.A kéktúra ezen szakaszáról tudni kell, hogy van egy nagyon problémás pontja, mégpedig a Bolygó-patak keresztezése a Jáki erdőben. Indulás előtt a helyi megyei szövetséggel egyeztettem, és az ajánlatuknak megfelelően a szilárd burkolatú úton kerültük ki a problémás szakaszt.
Korábban
a Balogunyom – Ják közötti út felé történő kerülés is felmerült mint lehetőség
de mint megtudtuk azon a szakaszon áll a belvíz. Ez persze nyilván hamarosan
felszárad de ezt a hidat illő lenne megcsinálni, vagy véglegesen elterelni az
útvonalat.
Ják-on most nem kellett pecsételni mert előző nap megtörtént, én hármat is beszereztem. A falu utcáin sétáltunk a kellemes napos időben és a házakat elhagyva előttünk állt a Kőszegi-hegység mögötte pedig az Alpok havas vonulatai.
Nagyon szép látvány volt.A kéktúra ezen szakaszáról tudni kell, hogy van egy nagyon problémás pontja, mégpedig a Bolygó-patak keresztezése a Jáki erdőben. Indulás előtt a helyi megyei szövetséggel egyeztettem, és az ajánlatuknak megfelelően a szilárd burkolatú úton kerültük ki a problémás szakaszt.
Nárai házai látszottak a távolban de a kéktúra már nem érinti. A
Szombathely felé vezető úton már szép erdei túrában volt részünk és itt ismét
megtapasztalhattuk , hogy az emberekből nem veszett még ki a segítőkészség.
Egy motoros ifjú állt meg előttünk és utánunk hozta túratársam ‘hasitasiját’.
Észre sem vette addig, hogy a korábbi megállásnál elhagyta. Nyilván mindenki a fontos dolgait tartja így ezért az ismeretlen ifjúnak a legnagyobb köszönettel tartozunk. KÖSZÖNJÜK! Gyorsan el is ment így csak hátulról sikerült lefotózni.
Észre sem vette addig, hogy a korábbi megállásnál elhagyta. Nyilván mindenki a fontos dolgait tartja így ezért az ismeretlen ifjúnak a legnagyobb köszönettel tartozunk. KÖSZÖNJÜK! Gyorsan el is ment így csak hátulról sikerült lefotózni.
A napos időben gyorsan pólóra vetkőztünk, jó meleg volt. Az erdő szép és
jól járható, teljesen száraz, a vadmeggy és a tavaszi virágok nagyon szépek
voltak.
A városhoz közeledve lassan elértük a zárkerteket, itt ott dolgozgattak a
gazdák, mi pedig a kertek alatt a kerítések mentén lassan elértük a parkerdőt.
A
Parkerdei Büfé nyitva volt, hétfőn délelőtt! A meleg miatt elveszett folyadék
mennyiséget pótoltuk is , pihentünk , megebédeltünk, pecsételtünk majd mentünk tovább a kék
sávunkon hiszen időnk bőven volt.
A parkerdőben volt élet, néhányan futottak, kisgyerekes családok
sétálgattak, mi pedig az erdei utakon kanyarogtunk Olad felé.
Ez a korábban
önálló település már Szombathely része. A dombok között kanyargó út lassan
felvezetett egy gerincre, alattunk a völgyben volt a város.
Az út egy horhós részén nagy
puskaropogást hallottunk , lőtér lehet a közelben de szerencsére nem volt
probléma.
Egy szakaszon a házak között vezet az út majd egy rádióállomás antenna tengerét elhagyva az erdőben gyorsan elértük a szép magas kilátót.
Természetesen zárva volt de később hallottuk, hogy kb. májustól szokták kinyitni. Sajnos a ‘migráncsok’ ezt is összebarmolták, talán a lőtéren lehetne őket hasznosítani. Dühítő amikor az ember a szándékos károkozásban rejlő örömmel találkozik.
Pihentünk, nézelődtünk, geoládát kerestünk, majd a szép erdei úton leereszkedtünk a hegy aljában lévő Kilátó Szomjoltó nevű kis sörözőhöz. Természetesen ez is nyitva volt. Itt található a Kilátó alkalmi pecsétje, amit fogyasztás után kérhetünk el.
Egy dínó is jött szembe de gyorsan elkergettem.
Egy szakaszon a házak között vezet az út majd egy rádióállomás antenna tengerét elhagyva az erdőben gyorsan elértük a szép magas kilátót.
Természetesen zárva volt de később hallottuk, hogy kb. májustól szokták kinyitni. Sajnos a ‘migráncsok’ ezt is összebarmolták, talán a lőtéren lehetne őket hasznosítani. Dühítő amikor az ember a szándékos károkozásban rejlő örömmel találkozik.
Pihentünk, nézelődtünk, geoládát kerestünk, majd a szép erdei úton leereszkedtünk a hegy aljában lévő Kilátó Szomjoltó nevű kis sörözőhöz. Természetesen ez is nyitva volt. Itt található a Kilátó alkalmi pecsétje, amit fogyasztás után kérhetünk el.
Szombathelyi kirándulásunk, és kétnapos
kéktúránk itt véget ért. Kb. 40 km-t gyalogoltunk a célunkat elértük.
Betaxiztunk a városba, ahol még volt idő egy kis pihenésre, nézelődésre, fagyi
kóstolásra majd hazavonatoztunk. Útközben szép nagy záporokat kapott a vonat de
kit érdekelt?
Még egy ilyen szép hétvége és megérkezünk az Írott-kőhöz ahol az RP-DDK
találkozik az OKT-vel.
Köszönöm a túrát túratársaimnak is!
Még több fotó, katt a kis képre:
RP-DDK Ják - Szombathely-Olad
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése