Korán volt az ébresztés, reggel 6-kor indult a vonatunk Körmendre ahonnan rövid várakozás után Molnaszecsődre buszoztunk. A pecsét a Rába parton a kocsmában található.
Észak felé indultunk az egykori laktanyámhoz vezető makadám úton ami jól járható volt. Éjjel volt egy kis zápor de nem jelentős az időjárás viszont eléggé ködösen indult.
43 év után visszatértem régi laktanyám az MN 6617, 54/5. honi rádiótechnikai század maradványaihoz. Egy sorstársam így örökítette meg az emlékeit, ami teljesen egybe vág az enyémmel. Az egykori lokátor állások beton fedezékei még sokáig állnak majd itt, némelyikben a gazdák szénát tárolnak.
Kerülgettük a vizet de mint látható az erdőben is állt a belvíz így megváltás volt amikor egy szakaszon az erdészeti makadám útra térhettünk rá.
A GPS-t nézegetve próbáltam kikeveredni a vizes területről de ez nem volt jó ötlet. Kerítésbe és nagyobb vízfolyásokba is belefutottunk így aztán vissza mentünk az eredeti útvonalra.
A vízmű környékétől már jól járható úton mentünk egész nap. A nap is kisütött így aztán vidámabban folytattuk a túrát Egyházasrádóc főutcáján egészen a sörözőig ahol a pecsét is található.
A sörözés után az adminisztrációt is megejtettük, majd enyhe emelkedőn hagytuk el a falut. Ez a néhány 10 m-es szint emelkedés lényeges volt a továbbiakban hiszen itt már egyáltalán nem volt talajvíz, a teljesen száraz úton ismét jó tempóban tudtunk menni.
Ják csodaszép, és sikerült beszereznem a kéktúrás füzetembe olyan igazolást amire legközelebb csak 4 év múlva lenne lehetőség.
(azt gondoltam jobban fogok örülni másnap)
Észak felé indultunk az egykori laktanyámhoz vezető makadám úton ami jól járható volt. Éjjel volt egy kis zápor de nem jelentős az időjárás viszont eléggé ködösen indult.
Természetes volt annak idején, hogy le kell szolgálnunk az időnket bármennyire is nehéz és esetenként megalázó is volt. Azért egy P14-es távolsági felderítő lokátort látni, - működésben látni - nem semmi volt. A francia, olasz és német légtér is megfigyelhető volt ezekkel.
(archív fotó az internetről)
Két hónap után én Taszáron folytattam a haza védelmét amiben csak annyi volt a jó, hogy közelebb volt Kaposvárhoz.
Majdnem egy év telt el azóta, hogy elértem a Rábát és bizony nagyon emlékezetes volt az a pár nap. Teljesen eláztunk. A laktanya körzetét elhagyva most eléggé sáros, belvizes területre értünk. Az erdőben fakitermelés is volt, nem láttuk, csak hallottuk, talán úszó járművekkel közlekedtek.
Kerülgettük a vizet de mint látható az erdőben is állt a belvíz így megváltás volt amikor egy szakaszon az erdészeti makadám útra térhettünk rá.
A GPS-t nézegetve próbáltam kikeveredni a vizes területről de ez nem volt jó ötlet. Kerítésbe és nagyobb vízfolyásokba is belefutottunk így aztán vissza mentünk az eredeti útvonalra.
A Rosner család kissároslaki kastélya 1894-ben épült, egy kisméretű
angolpark közepén található.
A Hidegkúti-patakon az új hídon keltünk át és onnan így nézett ki a régi. Nem igazán bizalomgerjesztő.
Az ismert kerítéskapukon át értük el Ják határát és a távolban a szép templomtornyok egyre jobban látszottak.
(azt gondoltam jobban fogok örülni másnap)
Az erre a napra tervezett túránk itt véget ért a szép napos időben volt időnk a buszig pihenni és pótolni a kalóriákat amit a 21 km kivett belőlünk. A zoknim is szépen száradt, Szép túra volt, főleg amikor kikeveredtünk a vizes erdőből.
Még több fotó katt a kis képre:
RP-DDK Molnaszecsőd - Ják
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése