2018. április 19., csütörtök

Segesd - Ötvöskónyi - Babócsa

Kalandoztunk egyet Dél-Somogyban. 2018-tól megszüntettem a Somogyi Várak túramozgalmat de ettől még továbbra is érdekelnek megyénk ezen értékei és remélhetőleg mások is felkeresik majd történelmünk neves helyszíneit. Így tettünk mi is, először Felsősegesdet kerestük fel ahol Somogy egyik legnagyobb és történelmileg nagyon gazdag erőssége állott. Néhány sánc maradvány látható ha valaki bemegy a templom melletti szociális otthon területére. A vár mint tégla vár a szokásos sorsát nem kerülhette el, építőanyagát széthordták, a ferences templom illetve a régi lakóházak építőanyagává alakult át.


SEGESD
Története:
A feltárások szerint a kelta, illetve a római korban már lakott volt. A régészek több jó állapotban levő kelta cserépedényt találtak. Több száz római kori pénzérmét tártak fel, ami azt bizonyítja, hogy pénzverő hely volt. Találgatások szerint letelepedtek az avarok, de a honfoglaláskor valószínűleg elvesztek a bizonyítékok.

Nevezetességei:

Segesd vára
Régebben két település volt: Alsósegesd és Felsősegesd. Nevét 1193-ban említették először Sequest alakban írva, később Segest, Següsd formában is szerepelt. Királyi, királynéi birtok volt, élén az ispánnal. A vár és a város a királynék állandó udvartartásának székhelye volt, maga IV. Béla király is többször hosszabban időzött itt. 1241-ben a tatárok elől Dalmáciába menekülő IV. Béla feleségével és István fiával itt pihent meg. A vármegye legkorábbi ferences kolostorát is itt alapították 1294-ben. Segesd városi kiváltságait 1414-ben elveszítette, de jelentősége a 16. században is megmaradt: ezt bizonyítja, hogy a török adószedők 80 házat írtak össze. A törökök kiűzése után a Széchenyi család birtoka volt.
A volt Felsősegesden levő sáncmaradványokhoz a templom mellett levő szociális otthon udvarán keresztûl juthatunk el.
Kálmán herceg 1241-ben a Sajó menti ütközetben megsérülve ide vitette magát és IV. Béla király a családjával a tatárok elől Dalmáciába menekülve ugyancsak itt pihent meg. Ispánját 1265-ben említik oklevelek. A középkorban városi kiváltságokat élvezett és a hozzá tartozó birtokokkal együtt a királynék szolgálatának ellátására rendelt birtokként vált ki Somogy megyéből. Az 1389-től szabad királyi várost Zsigmond király Mezőlaki Zámbó Miklós királyi tárnokmesternek adta cserébe más birtokokért, kinek halála után özvegye, Erzsébet asszony 1396-ban a királynak visszaadta. Zsigmond 1404-ben Marczali Miklós néhai erdélyi vajdának és rokonainak zálogosította el Segesdet, majd 1417-ben örökadományul is nekik adta. 1474-ben a Báthory családé, 1583-ban pedig Ungnád Kristóf birtoka lett. A XVI. század második felében a török támadások ellen egy erődítményt is emeltek itt, melynek védőit 1591-ben a szigetvári bég csapataival váratlanul meglepte, a várat elfoglalta az őrséget felkoncolta, az erősséget felgyújtotta. Ezidőtől kezdve két Segesd volt ismeretes éspedig Segesdvár, a korábbi Alsósegesd és Segesdváros, vagyis Felsősegesd.A két községet 1950-ben egyesítették Segesd néven. Felsősegesd alapját az 1294-ben keletkezett Ferencesrendi kolostor alkotta. A hódoltság idején Felsősegesdet a törökök elfoglalták, a lerombolt kolostor helyén erődítményt emeltek, amelynek köré lassan a község is kiépült és a török Várossegesdnek nevezte. Az erődítményt első ízben az 1554 évi török adólajstromban említik, őrsége 1618-19-ben 444 fő volt. A vár 1687-ig volt török kézen, visszafoglalása után hadijelentőségét vesztve pusztulásnak indult, falait a lakosság széthordta. Magyar Kálmán írja: ...az 1981-es régészeti feltárásunk tisztázta az Árpád- és a középkori, török kori vár bizonyos helyét ! Hiszen a források csupán a XV. század elejétől, 1404-től említették itt / a mai szociális otthon mellett, a felsősegesdi várdombon / a királyi, királynéi castrumot! Világosan kiderítettük azt is, hogy ez a castrum, átalakított állapotban szolgált a XV. században (megközelítöleg 1526-ig) főúri rezidenciaként is! Majd 1526-1566 között palánkvárrá, fortalitiummá alakították át. 1570-ben építette át a török a segesdi templomok és különböző építmények (mint a kolostor !) anyagának felhasználásával! Pusztulása 1687 után több szakaszban: megközelítőleg három periódusban: 1755-ben, 1862-63-ban, 1962-64-ben következett be! /Magyar Kálmán: A középkori Segesd város és megye története, régészeti kutatása (Kaposvár 1998)/
Forrás: http://varak.hu



A település gyönyörű látványossága az 1777-ben épült ferences templom és a kolostor, amelyben idősebb Dorfmeister István munkája is látható, a 274 éve épült kegykápolna és a fésűs beépítésű Felsőhegy.






A kegykápolna a szent forrás mellé épült, ma is neves zarándokhely.




A 19. században épült a Széchenyi-kastély. Ma a kastélyban szociális otthon működik. Jelentős természetvédelmi érték a kastélypark.


ÖTVÖSKÓNYI

Átmentünk a szomszéd faluba ahol szintén lenne látnivaló, lenne turista csalogatási lehetőség és lenne ebből esetleg a falunak is egy kis haszna. Ezzel szemben mit látunk? A kastély és parkja lezárva, még az udvara sem látogatható. Az udvarában áll az a híres hatalmas hársfa ami 2011-ben elnyerte az Év hős fája címet. Nem lehet megnézni, pedig Ő Somogy legnagyobb fája! A falu szőlőhegyén egy kis gazos telken át érhetjük el az egyköri Báthori-várkastély maradványait. Ez a romterület lényegesen nagyobb mint pld. a Kereki vára de vetekszik Somogyvárral is. Amiben mindkettőt megelőzi az az elhanyagoltság, igénytelenség az emlékek pusztulása. Azért mi nem szoktunk kétségbe esni egy kis csalánban járástól és hát tudjuk hol vannak a kiskapuk szóval azért ha már itt jártunk nem maradtunk le semmiről.

  
NAGYLEVELŰ HÁRS AZ ÖTVÖSKÓNYI KASTÉLYPARKBAN
Az ötvöskónyi kastélypark, melynek területe 2,6 hektár, hazánk egyik legkülönlegesebb értékét rejtegeti, a híres ötvöskónyi nagylevelű hársat, mely Magyarország legnagyobb, rendkívüli és különleges példánya. Szimbolikus jelentőségű, hogy villám sújtotta és kiégett, mégis azóta is minden évben zöldbe borul.








A szájhagyomány szerint a fa a tatárjárás korában gyökerezik (emellett szól az a hihetetlennek tűnő legenda, hogy IV. Béla ennek a fának a tövében húzta meg magát, mikor a tatárok elől menekült), sőt hallani a faluban olyan legendákról, hogy a fa egyidős a honfoglalással. Szakértők szerint a fa kora 300-350 év körüli, bár becsülték már 600 évesnek is. Az biztos, hogy a fát csak „örökölhették”, hiszen amikor Chernel Gyula a kastélyt építtette, és hozzá a területet is megszerezte, akkor a fa már régen növesztette lombját. Valószínűleg a XIX-XX. század határán a fát villámcsapás érte, törzse kettényílt. Elmondások szerint a két világháború között a kastély akkori urai, élükön Chernelné asszonnyal, nyaranta kártyapartikat rendeztek a fa hűs odvában. Bár erre nincs kézzel fogható bizonyíték, a dolog cseppet sem elképzelhetetlen, hiszen a fában ma is több ember elfér egyszerre. 


Ezt támasztja alá, hogy miután túlélte a második világháborút is, az 1950-es évek közepe táján egy cigány család (egyesek szerint németek) lelt menedéket benne. Azonban az általuk rakott tűztől a fa kigyulladt, belseje teljesen, koronája és ágai kis részben leégtek, elpusztultak. Azóta a keményebb hónapokban, lomb nélkül olyan, mint egy hatalmas kiterített állatbőr. Szabados Tamás és Rozsnyai Margit egykori televíziós sorozatukban, a Jelfákban, az alábbiakat mondja (mely szöveg részben dr. Bartha Dénes munkája): „Az elpusztíthatatlan, a vénségében is megújulni képes, az optimistán dolgát tevőt jelképezi. Télen olyan, mint a kiterített medvebőr, halottnak tetteti magát, hogy vártan-váratlanul minden tavasszal új életre keljen, és sátrat adjon az éledő méheknek.” A fa évről-évre meglepi a környéken lakókat. Súlyos sérülései ellenére él, hajt, lombot növeszt. A legkevesebb, amit mondhatunk, hogy rendkívüli példány. Túlélt két világháborút, villámcsapást, tüzet, és még ma is itt van velünk. Itt él köztünk, jelképezve a múltat, őrizve a parkot. De egyben segítségre is szorul. Védetté nyilvánítása nemcsak a falu, a megye, hanem az egész ország érdeke. 

A Czindery-kastély, Chernel-kastély vagy Chernel–Czindery-kastély a Somogy megyei Ötvöskónyi egyik építészeti értéke. Nem látogatható.

A kastély 1895-ben épült, utolsó tulajdonosa a Novák család volt. A második világháború előtt Matán István kezdeményezésére gyümölcssűrítmény-készítő üzem indult be a kastélyban. 1954-től vagy 1955-től tüdőgyógyintézetet rendeztek be benne, 1987-re felújították, majd a nagyatádi kórház pszichiátriájaként működött. A 21. század elején körülbelül 80 beteget látott el és 15 főnek adott munkát. 2015 augusztusában a pszichiátria kiköltözött a kastélyból, a betegeket Nagyatádra, egy új kórházi épületbe költöztették.
A parkban áll egy műemléki védelem alatt álló, barokk stílusú Nepomuki Szent János-szobor is.

Báthori-várkastély

1395-ben a Batthyány család őse kapta adományul a birtokot, melyet 1403-ban Batthyány László és Albert hűtlenségük miatt elveszítettek. A birtokot csak később hosszas per után nyerhették vissza. A XVI. század elején Báthori birtok volt, majd 1530-tól Pekry Lajos birtoka lett, a Báthoriak leányágából. A Báthori család építtette a várkastélyt, valószínűleg a XV. század második felében. Átalakítására a XVI. század elején kerülhetett sor és ennek eredményeképpen jött létre egy téglalap alaprajzú várkastély. Északnyugati és délnyugati sarkán rondella, északkeleti és délkeleti sarkán négyzetes alapú torony állt. Délkeleti részén felvonóhidas gyalogkapu, déli oldalán nagyobb kocsibejáró nyílt. Az északi palotaszárny alatt boltozatos pincéket tártak fel, amelyek legkésőbb a XVI. század elején épülhettek.

Ötvösi vár, Báthori várkastély Az erősséget döngölt agyagsánccal, illetve cölöpök köré döngölt földtömítéssel is védték, a sáncon kívül pedig palánk kerítést létesítettek. A rondellákat és falakat a XVII.-XVIII. század folyamán bontották el. 1534-ben a Bécs ellen portyázó Szulejmán csapatai Ötvös várát is elfoglalták, 1564-ben már csak mint puszta szerepelt. 1566-ban Szigetvár eleste után a török defterek által végzett összeíráskor már 8 portát jegyeztek itt fel. 1594-ben Zrínyi Miklós visszaszerezte a töröktől, ekkor Battyán Farkas birtoka volt. 1600-as évek végén végzett összeírás már Somogy megye újratelepült községei közt szerepelt. Ekkor birtokosai a Marczali, Batthyány és Pekry családok voltak.






Ötvösi vár, Báthori várkastély Ötvös a XVIII. században egy időre elnéptelenedett, amelynek okát nem tárják fel a dokumentumok. 1850-re azonban közel ötszáz lakóval már újból benépesült Ötvös. Kónyi külön életet élt, a földesuraik a Török, a Zrínyi, a Tirunetti és a Festetics családok voltak. A török hódoltság után újjáépült Kónyinak temploma, iskolája volt. Ötvössel csak 1929-ben egyesült. Az 1966-os ásatás során igen értékes, reneszánsz kályhaszemek és más, XV.-XVI. századi edénytöredékek kerültek elő. Az 1970-74 közötti feltárások XVI. század elejéről származó leletanyaga is rendkívül gazdag. Félhold és patkóalakú bélyegdíszes téglák alapján valószínűsíteni lehetett egy somogyi, Kaposszentjakabon (Zselic|szentjakabon) és Somogyváron is megfigyelt, XVI. századi építőműhely tevékenységét. A várkastély pusztulásához a XVI.-XVII. századi várháborúkon túl a vár későbbi használói is nagyban hozzájárultak.



BABÓCSA

Tulajdonképpen nárciszt szerettünk volna látni, sok nárciszt és természetesen virágzásban, Nos láttunk is, és ha valakit még érdekel kb. 2 hétig még gyönyörködhet benne. Először a központban néztünk szét ahol a Török kút, az elhagyatott pusztuló kastélyok látványa nem éppen biztató de azért ez a település fejlődik. Szerencsénk volt mert az ivóban összefutottunk a polgármester úrral - aki véletlenül a tulajdonosa is - és mesélt nekünk Babócsa értékeiről fejlődéséről. A Basakertnél láttuk is, hogy aktívan dolgoztak és festették a hidat, igaz az arra tévedt budapesti turisták emiatt nem tudtak bemenni de nekünk szerencsénk volt előbb érkeztünk így ott is szétnézhettünk. Érdekesség, hogy a területén egy működő gázkút is található.

Somssich-kastély
A Szabadság tér 6-7. alatt található az egykori Somssich-kastély, amely 1820 körül épült klasszicista stílusban. Az épület középső része elpusztult a II. világháborúban. 


Török kút

A kastély egykori parkjában - mely ma a mezőgazdasági szövetkezet területe - áll a műemléki védelem alatt lévő Török-kút. Az építmény a hiedelemmel ellentétben nem a török korból származik, hanem a XIX. században török türbét utánzó stílusban kútháznak építették.



A Török-kút közelében, a tőle DK-re lévő tsz iroda udvarán, az egykori tsz fürdő medencéjének helyén tárta fel 1979-ben dr. Magyar Kálmán egy törökkori épület maradványát. Ez igazolja, hogy a Török-kút környéke, mint a régi "Török-vár" délnyugati területe a török időkben lakott volt. 

Basa-kert (Nárciszos)
A kelet felől, Csokonyavisonta és Barcs irányából érkezőknek szinte eltéveszthetetlen a Basa-kert. A falu határán kívül, mintegy másfél kilométerre található, bejáratát faragott tábla jelzi. A mintegy 13 hektáros terület legnagyobb nevezetessége és látványossága a csillagos nárcisz. A fehér virágszőnyegként borítja a mezőt tavasz derekán. 
Egész Európában nincs ekkora kiterjedésű összefüggő nárciszmező, épp ezért a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága védetté nyilvánította. A história szerint e területet a török hódoltság idején a helyi basa ültettette be nárcisszal háremhölgyei gyönyörködtetésére. A virágon nem fog az idő, az évszázadok során minden tavasszal kibontja szirmait. A babócsaiak egy évtizede úgy gondolták, hogy ezt a látványt szívesen megosztanák másokkal is, ezért minden évben megrendezik a Nárcisz napot, amelyen több ezren - köztük szép számmal külföldiek is részt vesznek.

A Basa-kert földje ugyanakkor a felszíni szépségen túl, rengeteg értéket is rejt. Dr. Magyar Kálmán 1984 és 1992 között végzett itt régészeti feltárásokat. 
 A kutatásokból kiderült, hogy állt a kettős föld, majd palánkvár területén kőtemplom, bencés rendház, mellette temető egy kápolnával, valamint egy-egy főúri udvarház több egyszerűbb házzal, valamint külön a falu, majd a város templomai a temetőikkel, egy zarándok és több egyszerű és rangosabb házzal. Előkerült a törökkori iparostelep, de a török gőzfürdő és basaszeráj is. Mindegyikhez nagyon sok és igen értékes tárgyi anyag is tartozott. 



Mindez részletesen megtudható a dr. Magyar Kálmán szerkesztésében 1990-ben megjelent Babócsa története című tanulmánykötetből, valamint az ugyancsak általa szerkesztett és 2005-ben kiadott Magyar Kálmán-Nováki Gyula: Somogy megye várai a középkortól a kuruc korig című könyvből.
Mint az a falukrónikában is olvasható, ezt a területet is XI-XIV. században a Tibold nemzetség birtokolta. Ők építtették saját temetkezőhelyként a Szent Miklósnak ajánlott bencés apátságot a XI. században. 


Még több fotó, katt a kis képre:

Segesd - Ötvöskónyi - Babócsa

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése