Somogyszentimrepuszta – Lipótfa – Bárdudvarnok
Táv:13 km Szint: 100 m
A TTSE Zselicbe szervezett gyalogtúrája a Somogy Turistája túramozgalom
része volt, Borsos András túravezetésével.
Kaposvárról 9 fő indult el reggel az autóbusszal – sajnos néhányan nem
értesültek a menetrend változásról és így lemaradtak.
Az elhagyatott Szentimrepuszta romos épületeinél kezdődött a kellemes
gyalogtúra mely gyakorlatilag végig az egykori barcsi vasút nyomvonalán
vezetett.
Az 56-os vasútvonal:
"A Somogyvármegyei Egyesült HÉV társaság által épített helyiérdekű
vasútvonal a MÁV Dombóvár–Gyékényes-vasútvonalán létesített új állomástól,
Kaposmérőtől indult és a Pécs–Barcs vonalon, szintén új építésű Középrigóc
(akkoriban Rigócz) állomásig tartott. A vasútvonal forgalmi kezdőpontja Kaposvár
állomás, a végpontja Barcs állomás volt, a társaság ezeket több vágánnyal ki is
bővítette. Az 50,5 km hosszú vonalat 1905. november 17-én nyitották meg. A
felépítmény 23,6 kg/fm tömegű, „i” jelű sínekből épült, a pályára 12 tonna
tengelyterhelést és 40 km/h sebességet engedélyeztek.A menetrendben Kaposvár –
Barcs viszonylatban közlekedtek erre a vonatok egészen 1979. december 31.-ig.
Megszüntetését a 1968-as közlekedéspolitikai koncepció rendelte el."
Forrás: wikipédia
A vasútra már alig-alig útalt valami de az egykori km-kövek , néhány
rozsdás jelzőtábla a jól járható köves alapú út és a talpfákat is tartalmazó
hidak még megmaradtak.
Utunk elején egy látványos öreg tölgy mellett haladtunk el majd az erdőben
a Bárdi-patakot kereszteztük egy magas töltésen mely a több mint 100 évvel
ezelőtti kubikosok munkáját dicséri.
A bővizű patak mellett kanyarogva szép tóhoz érkeztünk ahol meg is
pihentünk.
Kényelmes pihenő, tűzrakó hely, WC is található itt. Ez a tó az un.
Vicagera horgásztó, mely magán tulajdonban van. A tulajdonos Rácz úr éppen az
amurjait etette frissen kaszált fűvel amit a vízbe szórtak, mi pedig ezen erősen
csodálkoztunk és akkor még nem tudtuk ennek okát.
Akkor világosodtunk meg amikor Rácz úr odajött hozzánk és elmesélte, hogy
az övé ez a terület, amit elsődlegesen horgászati célra alakítottak ki. A növényevő halakat - amur - pedig azért kell beszórt fűvel etetni, mert nem tudnak kijönni legelni és olcsóbb is mint bármi más kaja.
Rövid pihenő után továbbra is a vasút nyomvonalát követve értük el Lipótfa
települést, az egykori vasút innen már kerékpár úttá alakult át, a betonon való
túrázás nem volt ideális.
Frissen nyírt birkanyáj, Somogy egyik “érdekes” fa keresztje, és az
elhagyatott , romos vasútállomás volt az útirányunk, két félénk de jó húsban
lévő vaddisznót is megnézhettünk itt, kerítések mögött.
Zsippón található egy kis Madárpark, nekünk drága volt így nem mentünk be,
az egyre inkább forrósodó levegőben igyekeztünk tovább az Olajhegy alatt
elhaladva Petörke felé, hiszen a hírek szerint ott van egy lehetséges frissítő
pont.
A Czeibert-malom romjai és emléktáblája, sokunknak újdonság volt, a
távolban már látszottak Bárdudvarnok épületei amikor a betonozott kerékpár út
megszakadt és egy gazos, kiszáradt tómederbe vezetett volna tovább.
Bárdudvarnok egykori vasútállomás épülete előtt még áll a helységnév tábla,
a kopott írás is kivehető, az épület jelenleg lakóház. Egy kedves boci itt
simogatásra kínálta magát.
A Horgász presszót elérve már tudtuk, hogy nem győzhet rajtunk a 30 fok
feletti kánikula, be is biztosítottuk magunkat.
A presszó szintén Rácz úr érdekeltsége akivel itt ismét összefutottunk, és
a kedves felesége szolgált ki bennünket.
Felfrissülten, kipihenten egy utolsó gyors vágtával Kaposszentbenedeken
keresztül haladva értük el a buszmegállót ahol néhány perc után meg is érkezett
a járatunk amivel hazautazhattunk.
A vasútállomáson még beköszöntem az öreg 376.642 pályaszámú gőzmozdonynak,
hiszen Ő húzta el 1979. december 31.-én az utolsó vonatot ezen a vonalon.
Köszönjük a túrát!
 |
| Szentimrepuszta - Bárdudvarnok |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése