2018. május 19., szombat

Szenta - Kaszó oda-vissza

A Kaszói Erdészet által szervezett kisvasúti nap ez évben ritka és régen várt eseménnyel lepte meg az érdeklődőket, túrázókat, kisvasút barátokat. Az erdei vasút csak ezen a napon egy alkalommal újra teljes hosszúságban közlekedett Szenta és Kaszó között így kínálkozott a lehetőség egy igazi élménytúrázásra.
Sok éve már annak, hogy ez nem volt lehetséges így ez a mai nap, a szép nyárias idővel sok túrázót vonzott a Szentai állomásra. Olyan sokan voltunk, hogy fel sem fért mindenki a kisvonat egyetlen nyitott kocsijába, 

Csapatunk néhány tagja is úgy döntött, hogy nem szorong a tömegben így már itt kissé szétszakadt a csapat. A teljes 8 km-es utat végül is egy átszállással oldotta meg az üzemeltető  és Baláta megállónál átszálltunk a szemből érkező és folyamatosan ide oda járó alkalmi kisvonatra. A mi egy szem kocsink pedig visszament Szentára az ottmaradottakért. 
A mintegy 15 km-es sebességgel száguldó kisvonattal nagy élmény volt a jó háromnegyed órás utazás, és nézelődés. Nem utolsó sorban a túrakiírás felét azaz kb. 8 km-t nem kellett legyalogolni. A sok túrázó között öröm és megtiszteltetés volt látni Őrsi Annát aki a Magyar Sportturisztika egyik legnagyobb alakja , a nőknél pedig biztosan a legnagyobb napjainkban. Az 1000 mérföldes, háromhetes túráját én is napról napra követtem megcsinálta az első nőként a világon és hatalmas időeredménnyel.  Balátánál nem vacakolt az átszállásra várással, onnan már gyalog elhúzott a sínek mellett Kaszóra. Biztos előbb odaért mint mi a vonattal. A rendezőktől tudom, hogy teljesítette a 20+10km-es távot 5 óra alatt, amibe neki még egy gulyásleves ebéd is belefért. Minden idők legnagyobb létszámú Kaszó túrája volt ez a 101 fős részvétellel! 

A gyaloglás helyetti vonatozással nyert a csapat majdnem két órát (én eleve így is terveztem ezt a napot) Kaszóban felvetettem, hogy a két érdekes tanösvényt végigjárva is reális esély van arra, hogy elérjük a 14:10-es vonatot Szentában és azzal előbb hazaérhetünk. Persze így lemaradtam a hastánc bemutatóról és a Jó ebédhez sem szólt a nóta de nem mindenki ezért ment oda. A csapat egy része, végül is szintén így gondolkodott így Szabó Laci túravezető ezt ismertette a társasággal, aki akart önkéntes alapon velem tarthatott. 10 fő csatlakozott hozzám, kb a csapat fele.  


Mentünk egy kört a kirakodóvásárban , megnéztük az öreg mozdonyt Karácsony-t majd a technikai szünet után először a Lombkorona tanösvényt kerestük fel és jártuk végig. Ez valójában gyerekeknek való de sok felnőtt is végigjárta. Lassan ráférne egy állagmegőrző festés, mert kicsit kopottabb mint tavaly ilyenkor volt.



A földre leszállva jelzetlen utakon a Baláta tó tanösvénye a Dr. Marián Miklós sétány végigjárására indultunk, néhányan felszaladtak a kilátóba majd a palló borítású mocsár és víz felett vezető úton jártuk be a területet többször voltam erre is szép és nagyon ötletes ez a tanösvény. 




A ragadozó növényként ismert Aldrovanda elragadta egy túratársunkat, Editet - nyilván a vega életmódja miatt így állt bosszút a növények nevében :-)  -   így innen már csak 10–en folytattuk a túrát. Tetszett, hogy a kilátóhelynél megritkították a növényzetet és sokkal könnyebb kilátni a nyílt  vízfelületre. A szép tanösvények után visszatértünk a kisvasút mellé és ott a rendelkezésre álló 1h 40 m  alatt kellett elérnünk a 6,5 km-re lévő állomást. 
Elmondtam a sporttársaknak, hogy ez lehetséges és nem megerőltető de folyamatosan haladni kell egy kényelmes tempóban. Így is volt. 



Bár a sín mellett tájékozódási probléma már nem volt így a csapat nagyon elnyúlt de szépen haladtunk és volt idő útközben nézelődni, fotózgatni a virágokat. Jolika ebi/aranyhalat is szeretett volna hazavinni a kis kerti tavába de végül beérte a békalencsével az nem tudott elúszni előle. 
Meleg és fülledt idő volt sok folyadék fogyott útközben, volt akinek el is fogyott de a vasútállomáson a kedves szolgálatban lévő vasutas palackos ásványvízzel kisegített néhány túrázót mivel a csapvíz nem volt iható. Köszönjük! A csapat eleje a vonat érkezése előtt kb. 15 perccel ért Szentára de három perccel az indulás előtt már együtt voltunk ismét. Érdemes volt belehúzni! 

kb. 10 km-t gyalogoltunk, átszelve a Kaszó térségi erdőket olyan területen ahol már régen nem járt turista, köszönjük a lehetőséget és remélhetőleg ezt a jó szokást megtartják legalább ezen az egy napon ezután is. Köszönöm a túrát és köszönöm hogy velem tartottatok.    

Még több fotó, katt a kis képre:
Kaszó - Szenta

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése